Aemonddal másnap lelovagoltuk a tóhoz, hogy közösen fürödhessünk egy jót benne. Már régóta tervezgettük, hogy egyszer elmegyünk oda fürdeni és mivel ma meleg is van, dolgunk sincs, így nyugodtan elmehetünk és még visszasietnünk sem kell, addig leszünk távol, ameddig csak akarunk. Szóltunk anyánknak is, hogy ne várjon minket ebédre, mert nem valószínű, hogy visszaérünk. Szerettünk volna Aemonddal eltölteni egy kis időt úgy, mint férj és feleség, mindentől és mindenkitől távol, csak mi ketten. Gondoskodtunk mindenről, ételről és italról, hogy sokáig távol tudjunk maradni, de közben ne legyen hiány semmiből sem.

Felszereltük a lovakat, majd felpattantunk rájuk, és sebesen kivágtattunk a kapukon. A félszemű fiúval verenyeztünk a tóig, mivel mi imádtunk versenyezni. Akárhányszor lóra vagy sárkányra ülünk, mindig versenyzünk, hogy tudjuk mivel piszkálni a másikat. Aemond és én mindenből versenyt csinálunk, amiből csak lehet. Lovaglás, repülés, íjászkodás, kardforgatás, még a tanulásban is, hogy ki tud többet a másiknál.

Leértünk a tóhoz, ahol leszálltunk a lovakról, leszereltük őket, hogy amíg nem lovagolunk, addig feleslegesen ne legyen rajtuk a felszerelés és tudjanak legelészni. Aztán leterítettünk egy pokrócot az egyik fa alá az árnyékba, ahol egyből el is terültünk.

- Olyan szép ez a nap. - hunytam be a szemem.

- Attól pedig még szebb, hogy együtt töltjük. - fordította felém Aemond az arcát, mire én is oda fordítottam felé.

Felültem a pokrócon, majd átlendítettem a lábam a félszemű fiú derekán, és ráültem a hasa aljára. A herceg izmai megfeszültek, amikor rámart a csípőmre, én pedig a kezemmel az arca mellé támaszkodtam, és közel hajoltam az ajkaihoz. Aemond végül megfogta a ruhám a dekoltázsomnál, és lehúzott, hogy az ajkaink végre összeérjenek. Ő egy lendülettel átfordított a másik oldalamra, így én kerültem alulra, Aemond pedig felülre. Hirtelen megálltam, mire a félszemű fiú értetlenül nézett rám.

- Erre van egy jobb ötletem. - mosolyodtam el, miközben kibújtam a férjem alól. Felpattantam a pokrócról, és a tó felé vettem az irányt.

- Mit tervezel? - nézett utánam Aemond, majd ő is jött utánam.

- Csak gyere. - kezdtem el vetkőzni, a ruháimat pedig ledobáltam a fűre.

Teljesen levetettem minden ruhám, egyedül az ékszereim maradtak rajtam, és belementem a tóba, ahol lebuktam a víz alá. Amikor feljöttem, kitöröltem a szememből a vizet, a hajamból pedig kicsavartam. Néztem, ahogy Aemond is vetkőzni kezd, majd miután ez megvolt, mielőtt lépett volna be, rászóltam.

- Azt vedd le. - mutattam a szemkötőjére. A fiú egy pár percig csak nézett rám, de aztán levette, azt pedig ledobta a ruhái közé.

A hercegem nekifutott a széléről, és beugrott a tóba, így teljesen lefröcskölt engem. Figyeltem, hogy hol bukkan majd fel, de sehol semmi nyoma nem volt. Egyszer csak a semmiből elő került, azzal együtt pedig felvett a nyakába.

- Tegyél le, te bolond!

- Nagyon szívesen. - bukott le a víz alá, csak mivel fogta a lábaimat, így én is a víz alá kerültem.

- Te veszett! - fröcsköltem le, miután feljöttem a víz aljáról.

Aemond közelebb úszott hozzám és neki még leért a lába a tó alján, így nem kellett fenntartania magát a vízen, mint nekem. Ő megfogta a csípőm, majd közelebb húzott magához, én pedig belekapaszkodtam a nyakába. A félszemű fiú kisismította a vizes hajamat az arcomból, ami rátapadt, mire én is ugyanígy tettem vele. Összeérintettük a homlokunkat, majd az ajkaink is újból összetapadtak. A lábaimat rákulcsoltam a férjem derekára, és feljebb toltam magam.

❀❁❀

Mind a ketten meztelenül és csurom vizesen feküdtünk vissza a pokrócra, egyedül csak egy szőrme takaró borította csupasz testünket.
Felkönyököltem a pokrócon, és az ujjammal rajzolni kezdtem Aemond mellkasára. Ő, aki eddig csukott szemmel élvezte, ahogy a napocska sütötte az arcát - a plédet kihúztuk a fa árnyékából a napra -, erre kinyitotta, majd lassan rám emelte a tekintetét, a gyönyörű kék írisze és a megcsillanó zafír összetalálkozott az én bíbor szempárommal. Mindketten elmosolyodtunk, majd én egy lágy csókot adtam a félszemű fiú ajkaira.

- Mondjak valamit, amivel még jobbá tehetem a napot? - kérdeztem elmosolyodva, mire Aemond is érdeklődve felkönyökölt.

- Mi volna az? - vonta fel a szemöldökét.

- Rávezetlek, csak az élvezet kedvéért, hogy lássam, ahogy a fejed töröd. - néztem rá ravaszul, miközben kacsintottam.

- Miért nem mondod el és kész? Türelmetlen vagyok ahhoz, hogy találgassak. - sóhajtott.

- Na figyelj, egyszerű lesz... ez a valami nagyon boldoggá tud tenni két embert, hiszen köze van mindkettőjükhöz. Köze van a szerelemhez is. Ez egy gyümölcs, a szerelem gyümölcse. - írtam körül egyszerűen, hogy Aemond hamar ki tudja találni. Rá is jöhetett, mivel egy hitetlen kifejezés ült ki az arcára, még lélegezni is elfelejtett.

- Hogyan? - akadt el a lélegzete, én meg csak mosolyogtam. - Ez biztos?

- Igen. - bólogattam. - A kis hercegnőt vagy herceget hordom a szívem alatt. - könnyesedtek el a szemeim.

- Istenem... gyere ide! - ölelt szorosan magához, én pedig sírva fakadtam a boldogságtól. - Mióta tudod?

- Két hete körülbelül, de akkor még nem voltam benne teljesen biztos. Addig nem is akartam szólni, viszont most... - szipogtam, a félszemű fiú pedig megtörölte az arcom.

- Ez csodálatos! Valóban szebbé tetted ezzel a napot. - csókolt homlokon, majd az arcomon és az ajkaimon is. - Anyánk tudja már?

- Csak ő, mivel neki szóltam először, ő pedig hívta is a mestert, hogy vizsgáljon meg. - meséltem, miközben visszagondoltam arra a percre, amikor a nagymester kijelentette, hogy várandós vagyok.

- A többieknek is el szeretnéd mondani, ha visszamentünk? - kérdezte, közben az arcom simogatta.

- Majd igen, de először használjuk ki, hogy együtt töltjük a nap nagy részét. - bújtam oda hozzá, ő pedig szorosan fonta körém a karjait, a kezét pedig a hasamra helyezte.

Annyira vártam már, hogy végre elmondhassam Aemondnak a hírt. Azért is szerettem volna, ha csak ketten lennénk, mert itt békésen közölhettem vele a meglepetést. Alig bírtam magammal, hogy vissza tudjam tartani magam, hogy még ne mondjam el neki, de mégiscsak sikerült. Egyébként édesanyám adta az ötletet, hogy használjam ki a helyzetet, amíg ketten vagyunk és igaza is volt.

Olyan hihetetlen, a bátyám gyermekét hordom a hasamban, a szerelmünk gyümölcsét. Egy darabka belőlem, egy darabka Aemondból. Ennél nagyobb boldogságot el sem tudnék képzelni, hiszen nincsen nagyobb boldogság annál, amikor az ember szülővé válik. És még milyen nagy boldogság lesz majd a kezemben tartani ezt a törékeny kis testet, azt az ártatlan, tiszta léleket.