Reggelre Aemond karjaiban feküdtem, de az éjszaka nem tudtam aludni. Rengeteg gondolat volt a fejemben, ami nem hagyott nyugodni.
Felnéztem a félszemű fiú arcára, aki békésen aludt, miközben a karjai teljesen körbe öleltek. Lassú mozdulattal a szemkötője felé nyúltam, de amikor a kezem odaért, inkább megálltam. Bármennyire is furdal a kíváncsiság, nem tehetem ezt meg az akarata ellenére.
Nagy nehezen kihámoztam magam az öleléséből, majd sietve elkezdtem felöltözni, mielőtt még Aemond felébredne. A lovagláshoz öltöztem fel, mert szerettem volna egy kicsit kiszellőztetni a fejem. Kontyba fogtam a hajam, de mielőtt még elhagytam volna a szobát, adtam egy puszit a bátyám halántékára. A bátyám... Nem használhatom ezt a kifejezést, ha már neki adtam a tisztaságom, hiszen hogyan tudnám kiejteni ezt a számon azok után, hogy "ágyba bújtam a bátyámmal"?

Holdfényt felszereltem, és már vágtattam is ki a kapun olyan gyorsan, amennyire csak lehet.
Át kell gondolnom a dolgokat, ha már változtatni nem tudok rajta. Az első kérdés: elmondjam-e valakinek, hogy mi történt köztem és Aemond között? Erre a válasz, nyilván nem, de akkor úgy érzem, hogy ez szét fogja marni a lelkem, mert egy helytelen dolgot követtünk el. Az az egy szerencsém van, hogy nemsokára itt az esküvő, így ha teherbe esnék, akkor nem kell attól tartanom, hogy egy fattyút hozok a világra. Merthogy, ha egy nő házasság nélkül esik teherbe és hozza világra a gyermeket, akkor az fattyúnak számít, és hiába van köztem és Aemond között vérkötelék, az nem számít.

Lelovagoltam a folyóhoz, ahol leszálltam a lóról, és megmostam az arcom, meg a tarkóm. Nagyot sóhajtottam, majd az égnek emeltem a tekintetem, ahol megláttam egy sast körözni felettem. Néztem az állatot egy darabig, amikor feltűnt egy másik sas is az égen. Az egyik tett egy fura mozdulatot a másiknak, majd együtt elrepültek. Valószínű egy pár lehettek, vagy most udvarolt a hím a nősténynek. Az állatvilág is valami csodálatos, néha egy igazi rejtély.

Leültem a friss zöld fűbe, majd hanyatt feküdtem, és kémlelni kezdtem a felhőket. Addig hagytam, hogy Holdfény is szabadjára legelészhessen, mert tudtam, hogy sosem szökne meg, így kikötnöm sem kellett.

Aztán eltelt egy kis idő, a napocska pedig teljesen megmutatkozott, így melegebb is lett. Ilyenkor beültem egy fa alá az árnyékba, hogy ne legyen melegem. Szokásom volt, hogy a nyeregtáskába rakok el könyvet, hogy tudjak olvasni, ha netán ilyen helyzetben vagyok, mint most.
A reggeli idő már réges-rég elmúlt, már lassan dél körül lehet, de én még egy falatot sem ettem, így vissza kéne indulnom, csakhogy egyáltalán nincs kedvem. Foghatnék fácánt vagy nyulat, gyűjthetnék a közeli erdőből faágakat, hogy tüzet rakhassak, de nincs szívem megölni egyetlenegy állatot sem, hogy maradni tudjak. Viszont szólni sem szóltam senkinek, hogy elmegyek otthonról, úgyhogy biztosan aggódhatnak. Úgy látszik ez is egy jel, hogy ideje lenne visszaindulnom, bármennyire is maradnék még.

Amikor belovagoltam a kapun, Aemond és Aegon éppen edzeni próbáltak. A félszemű fiúnak a bátyja elég könnyű ellenfélnek bizonyult, pedig mind a ketten Ser Criston tanítása alatt voltak az első edzésük óta. Bár Aemond a legelején nem a legjobb kardforgató volt, mára azonban mindenkit legyőz, aki szembe mer állni vele. Ráadásul neki még nehezebb is a dolga, hiszen fél szemmel nem lehet olyan jól harcolni, ő mégis megtanult, mert soha nem adta fel. Ezt szerettem is benne. Kitartó volt, már csak azért is elérte azt, amit akart. A másik, hogy nagyon elszánt is volt, ha valamit elhatározott, akkor azt biztos, hogy megcsinálja.

Leszálltam a lóról, majd megpaskoltam a nyakát, amikor kitárult a kapu, és begurult rajta egy lovaskocsi. Érdeklődve fordultam az érkezők felé, hogy megtudhassam kinek a látogatását köszönthetjük.
Aemond és Aegon is abbahagyták az edzést, és mellém lépve ők is figyelni kezdték, hogy ki - vagy kik - száll ki a kocsiból.

- Rhaenyra Targaryen hercegnő, Sárkánykő hercegnője és a Vastrón örököse. Hitvese, Daemon Targaryen herceg. - jelentették be, mire kinyílt a kocsi ajtaja, és Rhaenyra szállt ki rajta először. Őt pedig Daemon követte. A mögöttük lévő kocsiból pedig Jace, Luke és Joffrey, Baela és Rhaena szálltak ki.
Kinyitódott a vár ajtaja, és anyám lépett ki rajta, hogy fogadhassa a vendégeket.

- Rhaenyra hercegnő, Daemon herceg, köszönjük, hogy eljöttetek! - kulcsolta össze maga előtt a kezeit édesanyám.

- Mi köszönjük a meghívást, felség! - mondta Rhaenyra hízelgő hangon.

- Kerüljetek beljebb! - mutatott anyám befelé, mire ők elindultak. Miután Rhaenyráék befáradtak, ezzel hallótávolságon kívülre kerültek, meg mertem szólalni.

- Ők mit keresnek itt? - vontam fel a szemöldököm, miközben ránéztem Aegonra és Aemondra, akik szintén kíváncsian várták a választ.

- Az esküvőtökre jöttek. - válaszolta anyám, rám és Aemondra nézve.

- De az még két nap. - tárta szét a félszemű fiú a karját. - Miért nem aznap jöttek? - nézett rám, mire én bólogatni kezdtem.

- Nekem és a királynak megbeszélni valóink vannak Rhaenyráékkal, ezért jöttek előbb. - mondta anyám, majd megfordult, és ő is bement.

- Legalább előbb lesz alkalmam kinyírni azt a fattyú kutyát. - szorítottam ökölbe a kezem, mire Aegon felnevetett.

- Nyugalom, hugicám. Ezt hagyd meg inkább Aemondnak. - mutatott rá Aegon, majd elment.

- Khalessi, beszélhetünk? - kérdezte Aemond, mire felé kaptam a fejem.

- Persze, beszéljünk. - bólintottam, majd együtt elindultunk az istállóba, ahol nem hall minket senki.

- Miről szeretnél beszélgetni? - érdeklődtem kíváncsiskodva, amikor már minden fültől távol voltunk.

- A tegnap estéről szerettem volna veled, ha neked nem kellemetlen ilyenről beszélgetni. - vakarta meg a tarkóját.

- Nem, ne aggódj. - ráztam meg a fejem.

- Megfordult a fejemben a gondolat, hogy te talán nem akartad, én pedig nem-e voltam veled erőszakos vagy túl durva... - húzta el a száját, miközben lesütötte a szemét.

- Nem voltál erőszakos, sem durva. - mondtam, mire ő megkönnyebülten kifújta a levegőt. - És nem az akaratom ellenére történt. Én is ugyanúgy szerettem volna, mint te. - simítottam végig a karján.

- Reggel mégis úgy elviharoztál, azt hittem megbántad vagy túl durva voltam veled. - magyarázta, én pedig a fejemet kezdtem rázni.

- Nem, szó sincs ilyenről, Aemond. Csak ki kellett szellőztetnem a fejem, mert nekem is megfordult egy-két gondolat a fejemben, amit el kellett hesegetnem. - vontam meg a vállam.

- Ezzel kapcsolatos? - kérdezte, mire bólintottam.

- Csak az én oldalamról nézve. - egészítettem ki.

- Szeretlek, Daenerys Targaryen! - mondta ki azt a szót, ami most a világot jelentette nekem.

- Szeretlek, Aemond Targaryen! - markoltam meg a felsőjét, és magamhoz húztam egy csókra.

Aemond átkarolta a derekam, és megemelt a magasba, miközben egy másodpercre sem szakadtunk el egymástól. Belekaroltam a nyakába, és a lábaimmal körbe öleltem a derekát, ő pedig a fenekem alá nyúlt, hogy meg tudjon tartani.

Nem tudom, hogy hogyan lehet valakit ennyire szeretni, de abban biztos voltam, hogy Aemond most már nem csak a szeretett bátyám szerepét tölti be az életemben, hanem a szerelmemét is, aki a világot jelenti nekem. Bármit képes lennék megtenni érte, a szerelmünkért, kettőnkért. Semmi és senki nem állhat az utunkba, ebben biztos vagyok.