Aemonddal nem volt időnk beszélni arról, amiről szerettünk volna, mert édesanyánk hívatott minket a Kistanács termébe. Valószínűleg az esküvőről akar velünk beszélni, hiszen más oka nem nagyon lehet rá, hogy kettőnket oda hívasson. Atyánk most nem volt jelen, mert állítólag nem érezte jól magát, de anyánk az ő helyében is beszélni fog.

- A múltkor eléggé rosszul vágtunk bele a dolgokba. - kezdett bele anyám. - Láttam rajtad, Daenerys, hogy te nagyon ez ellen vagy, nekem pedig ezt figyelembe kellett volna, hogy vegyem. Helaena és Aegon helyzete más volt, köztük nem volt ennyire szoros testvéri kötelék, mint közted és Aemond között, így meg kellett volna értenem, hogy te ezt miért nem akarod...

- Anya, én... - szólaltam meg, de ő felemelte az ujját, hogy még folytatja.

- ...így nem kényszerítelek rá, ha nem akarsz Aemondhoz hozzá menni. És fiam, téged sem kényszerítelek. - fordult Aemond felé. - Ha kell akkor keresünk neked egy jó feleséget. Borros Baratheonnak van négy lánya, írunk neki, hogy nem egyezne-e bele a házasságba.

- Anya, én benne vagyok. - mondtam ki végre, miután édesanyám befejezte a mondanivalóját. - Hozzá megyek Aemondhoz. - néztem rá a bátyámra, aki ennek hallatán elmosolyodott.

- Valóban? - kérdezte meglepetten anyám. - És te, kisfiam? Te is akarod?

- Igen, anyám. - bólintott a félszemű fiú.

- Hogyhogy így gondoljátok egyik pillanatról a másikra? A múltkor fel voltatok háborodva. - tárta szét a karját.

- Aemonddal még nem teljesen tisztáztuk azt, ami köztünk történik, de kezdünk abba a helyzetbe beleesni, mint Helaena és Aegon. Szeretjük és szeretni is fogjuk egymást, mind a magunk érdekében, mind a vérvonalunk érdekében. - mondtam, miközben megfogtam a bátyám kezét.

- Nahát ez... ez... - próbált szavakhoz jutni édesanyánk, de nem igazán tudott. - Ez igazán boldoggá tesz. - mosolyodott el könnyes szemmel.

- Helaena és Aegon között is kialakult a szerelem, köztünk is kialakulhat - vagy már ki is alakult. - bólintott Aemond.

- Hát akkor ezt megbeszéltük. - csapta össze a tenyerét anyám. - Édesapátoknak elmondom, hogy benne vagytok, utána pedig majd a továbbiakat is megbeszéljük. Most elmehettek. - mondta, mi pedig bólintottunk, és egymásba karolva kimentünk a helyiségből.

A bátyámmal az én szobámba mentünk, hogy nyugodtan beszélhessünk. Miután becsuktam magam mögött az ajtót, Aemond egyből meg is csókolt, nekem pedig még felfogni sem volt időm, hogy mi történik.

- Várj! - szakadtam el tőle. - Először beszélgessünk. - ültem le az agyámra, és megpaskoltam magam mellett a helyet, hogy ő is leüljön mellém. A félszemű herceg így is tett.

- Khalessi... - szólalt meg Aemond, mire én közbe is szóltam.

- Kérlek, először hadd mondjam én. - kértem meg, mire ő bólintott. - Most mind a ketten össze vagyunk zavarodva, amit nem csodálok... de először tisztáznunk kell mindent közöttünk, mielőtt becsapunk a lovak közé. Sosem hittem volna, hogy egyszer többet fogok érezni irántad, mint testvéri szeretet, ezért nem tudom, hogy ezt az új érzést hogyan kezeljem... Már magában azt fura kimondanom, hogy többet érzek irántad, amikor a bátyám vagy. Ez az érzés egyik pillanatról a másikra jött, amikor bementünk a bordélyba azon az estén, amikor legelőször megcsókoltál volna. Azt gondoltam - és ezt a magyarázatot is találtam érthetőnek rá -, hogy ittunk, és hogy csak az alkohol miatt tettük azt meg. De miután felkeltem a betegségből, továbbra is éreztem ezt a fura érzést, nem akart megszűnni... ekkor fejbe ütött az a tudat, hogy bekövetkezett az, amitől a legjobban féltem és tiltakoztam ellene. Már akkor is azon voltam, hogy ezt valahogy elmondjam neked, de nem mertem, hiszen azt gondoltam, hogy te csak a húgodként szeretsz, így nem mertem előállni neked ezzel. Aztán pedig megcsókoltál, miután elszaladtunk Ser Criston elől, és akkor megéreztem... megéreztem az ajkaidon azt az érzést, amit én is érzek irántad. - sütöttem le a szemeimet, mert megéreztem, hogy könnybe lábadtak.

- Tőlem ne várd el, hogy ilyen érzelmesen beszéljek, mert nagyon jól tudod, hogy nem szeretek az érzéseimről beszélgetni... - horkantott fel, mire én is elkuncogtam magam, és bólintottam. - Viszont szeretném, ha tudnád, hogy én is azóta érezhetem azt, amit te, amióta meg akartalak csókolni a bordélyban. Csak aztán elfordítottad a fejed és azt mondtad, hogy neked ez nem megy, aztán pedig elszaladtál. Hülyének éreztem magam akkor, hogy mit is gondolhattam abban a pillanatban, ezért nem mentem utánad, pedig azt kellett volna tennem. Így másnap megbetegedtél, én pedig magamat okoltam azért, hogy ilyen súlyos betegséggel ott fekszel az ágyadban eszméletlenül. Mindennek elhordtam magam akkor abban a pillanatban, miközben megfordult a fejemben, hogy mi van, ha elveszítelek... elveszítem a szeretett húgom, aki mindig mindent megtett értem; az igaz barátomat, aki sosem hagyott cserben és az első szerelmemet... És mivel sosem hazudtam még neked, ezért elmondom, hogy én örültem is annak, amikor kijelentették anyáék a házasságot, csak amikor megláttam, hogy téged ez mennyire zavar, így én is ellenkezni kezdtem, hogy ne legyél olyanra kényszerítve, amit nem akarsz.

- Tudsz te érzelmes lenni, ha akarsz. - löktem meg a vállát, mire mind a ketten elnevettük magunkat. - És ezt köszönöm is, hogy a szíved mélyéről beszéltél... őszintén.

- Most már megcsókolhatlak? - kérdezte, miközben a kezét az arcomra vezette.

- Szóval erre ment ki a játék, igaz? Meglágyítod a szívem, hogy utána elérd azt, amit akarsz. - vontam fel a szemöldököm hitetlenkedve, de közben mosolyogva.

- Ez nem igaz, Khalessi. - rázta meg a fejét.

- Tudom, hogy nem igaz, csak vicceltem. - nevettem, mire Aemond megforgatta a szemét.

A fiú közelebb hajolt az arcomhoz, majd miután keze közé vette, összeérintette a homlokát az enyémmel. Egy lágy csókot adott a homlokom közepére, az orrom hegyére és az arcom mindkét oldalára. Olyan lágy volt és gyengéd, de mégis teli érzelemmel és szenvedéllyel, hogy az elmondhatatlan. És miután az ajkaink is találkoztak egymással, az fellobbantotta bennünk a lángokat.
Beleültem Aemond ölébe, és átkaroltam a nyakát, mire ő eldőlt velem az ágyon, majd fölém kerekedett. A fiú végig vezette a kezét az egész testemen, én pedig kiszedtem a hajából a gumit, ami összefogta neki, hogy ne lógjon a szemébe, így az egész ezüstös, selymes haja mind előre omlott. Már készült megszabadítani a ruháimtól, mire hirtelen lefogtam a kezét.

- Szerintem ezt nem kéne az esküvőnk előtt. Még a végén valaki megtudja és bajunk lesz belőle. - ültem fel az ágyon, Aemond pedig csalódottan, de egyet értve bólintott.

- Igazad van, itt még a falnak is füle van. Na meg szeme. - sóhajtott, majd visszakötötte a haját.

Most, hogy minden tisztázva van, vigyáznunk kell egymással - vagyis leginkább a vágyainkkal. Bár én még sosem voltam férfival, hiszen az nem lett volna illő, hacsak nem vagyok egy szajha, míg Aemond már biztos egy pár nővel elvégezte a dolgát. A férfiaknak azért jó, mert őket nem szólták meg azért, ha már nem voltak szűzek, ők nyugodtan járhattak nőről nőre, míg mi hölgyek nem adhattuk oda magunkat akármilyen férfinak. A hercegnőknél és a nemes hölgyeknél fontos, hogy a férjjé legyen az első éjszaka, ugyanis a házasságot el kellett hálni. És ha a lány már nem szűz, akkor ott már gondok vannak, mert senki nem fogja elvenni feleségül.