Meg is hoztam az új részt Karolina_Miklos kérésére, remélem tetszik ^^ <3

- Ti nem ide valóak vagytok, igaz?

Épp hazafelé tartottam egy kutatással telt napot követően, amikor megpillantottam egy szőke fiút, valamint egy fehér hajú lebegő.. nos, valamit. Azonnal felkeltette a kíváncsiságom, pláne a kisebbik, így nem is haboztam, azonnal feléjük indulam. A srác azonban a kardjáért nyúlt ijedtében, mire grimaszolva felemeltem a fejem, miközben továbbra is felé sétáltam. Mivel nem hagyta abba a gyanús méregetést, felsóhajtottam és csípőre tettem a kezeim.

- [Név] vagyok. Kutató. Nagyon örülök. Hallottam pletykákat, hogy van egy utazó a környéken, de tekintve, hogy öt napja nem is voltam odahaza, nem bizonyosodhattam meg a dologról magam. Ti kik vagytok?

- Az én nevem Paimon, az övé pedig Aether - mutatta be magukat kíváncsiságom forrása.

- Remek, most, hogy a formaságokon túl vagyunk...- léptem közelebb Paimonhoz, és elkezdtem jobban szemügyre venni.

- Hé! Te meg mégis mit csinálsz?!- sipítozott.

- Engedd el!- szólt rám a fiú is, amikor szárnyak után kezdtem kutatni a köpenye alatt.

- Én csak érdeklődök, na... Mi vagy te? Még nem láttam hozzád hasonló lényt! Iszonyatosan érdekes, nem zavarna, ha feljegyzéseket írnék rólad? Tanulmányozhatlak egy kicsit?

- Paimon nem laborpatkány! Te...Te... Őrült!

- Őrült?- nevettem fel jóízűen.- Ezek szerint te nem ismersz igazán őrült elméket, Picike. Oh, gyertek velem. Lehet találkoztatok már a barátommal, de ha nem, majd most bemutatlak neki. Nagyon édes és segítőkész. És olyan bolyhos!- vigyorodtam el, ahogy megindultam a bázisunk irányába, és intettem a többieknek, hogy kövessenek. 

Viszonylag egész jól el tudtam beszélgetni velük, amint Paimon túltette magát a sértettségen. Elmesélték, hogy honnan jöttek, miket csináltak, milyen emberekkel találkoztak, mennyi mindent elértek, valamint azt is, hogy mi a céljuk. Rákérdeztek, hogy nem találkoztam-e esetleg egy szőke, rövid hajú lánnyal, de legnagyobb sajnálatomra nemleges választ kellett adnom, ugyanis nem futottam össze a testvérével. Nagyon szívesen segítettem volna nekik, ha tudtam volna, de úgy tűnt hozzászoktak ehhez a válaszhoz. Sajnáltam a fiút, hogy ennyit utazott, és még mindig nem lelt a nyomára. Amint megérkeztünk, és fel is értünk a házhoz, ahol Tighnari foglalatoskodott, már szökelltem is hozzá, széles mosollyal.

- [Név]!- viszonozta az ölelést, melyben részesítettem.- És az utazó Paimonnal, micsoda meglepetés. Mikor találkoztatok?

- Nem olyan régen. De nem tudtam, hogy ismeritek egymást..- sóhajtottam.- Sajnálom, ezek szerint feleslegesen jöttetek vissza - néztem bocsánatkérően a vendégekre, de Aether csak legyintett.

- Szóval ő a barátod? Aki annyira aranyos és édes?- pislogott nagyokat Paimon.

- Igen, miért? Az - simogattam meg a fülét a fiatal felnőtt férfinak, mire egy picit közelebb hajolt hozzám, hogy kicsit megkönnyítse a dolgomat.

- Paimonnak nem éppen ezek jutnak eszébe először, ha rá gondol, ennyi az egész - nevetett kínosan.- Mi akkor tovább is állunk, azt hiszem, igaz utazó?- nézett az aranyhajúra, aki bólintott.

- Legyetek jók!- integettem.- És nagyon szurkolok, hogy megtaláld a testvéred, sok sikert. Ha valamiben segíthetünk, csak szóljatok nekünk, és sietünk.

- Jól össze sikerült barátkoznotok idefelé - simogatta meg a hátam a barátom, amikor elindultak. Felnéztem gyönyörű szemei, és bólintottam egyet.

- Kedvesek. Sajnálom szegény fiút, hogy ennyi mindenen kell keresztül mennie egy olyan cél érdekében, amit lehet, hogy véghez sem tud vinni..- sóhajtottam fel.- Ráadásul Paimon nem engedélyezte, hogy megfigyeljem!- kezdtem bele a nyafogásba, mire Tighnari felnevetett.

- Te és az örökös kísérleteid..!

- Azt hiszem pont emiatt szerettél belém annak idején, vagy tévedek esetleg?

- Nem, igazad van. Akkora robbanást a laborban soha senki nem tudott volna produkálni, mint te. Ráadásul más nem vigyorgott volna utána is, azt kiabálva, hogy "Tádá!" - fogta a fejét mosolyogva, ahogy elengedett, és visszafordult a feljegyzéseihez.

- Valahogyan kénytelen voltam felhívni magamra a figyelmedet, mert amúgy meg kerültél, mintha betegséget terjesztenék - ráncoltam az orrom, ahogy karjaim összefontam magam előtt.

- Cyno azt mondta, hogy nem vagy normális, és jobban teszem, ha inkább nem is állok szóba veled, ha nem muszáj. Azt hittem igaza van - vont vállat.

- Szerinte senki sem normális - nevettem, ahogy felültem az asztalának egy szabad területére.- Azóta sem kedvel túlzottan...

- Csak hozzá kell szoknia ahhoz, hogy ennyire pörögsz és hamar leszel nagyon izgatott. 

- Ha neked is ment, neki is igazán kéne már..- puffogtam magamban, mire oldalba bökött, és intett, hogy hajoljak közelebb hozzá. Mivel érdekelt, mit akart mondani, odahajoltam hozzá.

- Valójában bír téged, csak nem akarja, hogy elragadtasd magad - súgta nekem, majd egy puszit nyomott az arcomra.

- Komolyan?- sikkantottam vidáman, mire bólogatott.- Hát ez a napom legjobb híre!- vigyorogtam önfeledten. 

- Jól van, ne legyél ilyen feltűnően oda ezért, idióta..

- Köszönöm, hogy elmondtad - nyomtam apró csókot ajkaira, mire halványan elmosolyodott.- Megyek, meglátogatom Colleit. Este már otthon alszom, úgyhogy várj majd meg az elalvással - pillantottam rá, már az ajtóból.

- Rendben. Vigyázz magadra addig is.

- Úgy lesz, de te is figyelj majd oda, hogy ne essen bajod. Szeretlek, sietek vissza hozzád!

- Én is szeretlek, rendbontó - intett, de a farka a háta mögött egy kicsit járni kezdett, ami megmelengette a szívemet.

- Öröm lesz nem alvással eltölteni az estét - vigyorogtam gonoszan, hogy hangosan kimondtam ezt, mások füle hallatára, de Tighnari zavara miatt megérte.

- [Név]!- szólt rám, de én csak nevetve elindultam a lányhoz, reménykedve abban, hogy ott találom, ahol nagyon sokszor volt.