Itt is az új rész Anime_fan1359 kérésére, remélem tetszik ^^ <3 Illetve mindenkinek boldog karácsonyt kicsit megkésve is <3

Ahogy reggel kinyitottam a szemeim, szinte pattantam is ki az ágyamból. Ilyesmi évente nem sok alkalommal fordult elő, csak fontos személyek születésnapján és karácsonykor. Ez a nap pedig az utóbb említett miatt volt különleges a számomra. Mindig is imádtam ezt az ünnepet, ugyanis szenteste összegyűlt minden szerettem, másnap pedig a barátaimmal és a párommal tölthettem egy kis közös időt. Persze huszonnegyedikén is találkoztam a többiekkel, pláne a Kamisato rezidencián, de ilyenkor csak összefutunk maximum egy órára, mert mindenkinek rengeteg dolga volt. Így amint felébresztettek a Nap sugarai, máris ugrottam a szekrényemhez, hogy felvegyem a kedvenc ruhámat -persze csak fürdés után-, majd kifésültem a hajamat, egy leheletnyi sminket kentem az arcomra, és már indultam is az étkezőbe, ahol a szüleim és a cselédek -akiket én csak késői családtagoknak hívok- már reggeliztek is. Voltak alkalmak, amikor együtt ebédelt az egész ház minden dolgozója velünk, de ezen a napon hagyomány volt, így meg sem lepődtem, amikor nekem vadásznom kellett szinte az ülőhelyet a hatalmas asztalnál. 

- Szép jó reggelt mindenkinek - mosolyogtam, miután nyomtam anyám, és apám feje tetejére egy puszit, s leültem falatozni. 

Mindenki viszont kívánta nekem, hogy kellemes napom legyen, és próbáltak bevonni a megkezdett beszélgetésbe. Habár őszintén szólva engem nem igazán érdekelt az, amiről ők csevegtek, ugyanis csak azon járt az eszem, hogy mikorra érhetek oda jó barátnőmhöz és a bátyjához. Ebből kifolyólag pedig amint behabzsoltam a tálamra szedett ételt, és legurítottam a finom üdítőt, már siettem is cipőt húzni a lábamra, hogy rohanhassak azokhoz az emberekhez, akiket majdnem a világon a legjobban szerettem. Nem törődtem sokat azzal, hogy a családom nevét mennyire kéne fenn tartanom azon a napon, így a csinos séta helyett sprinteltem a ház felé. Az emberek sorra köszöntek nekem, én pedig vagy visszaköszöntem nekik, vagy széles mosollyal integettem, de egy pillanatra sem álltam meg. A kapu előtt kezdtem el lelassítani, így pihegve intettem és köszöntem az ott tartózkodó személyzetnek, majd már sétáltam is be a jól ismert útvonalon a házba, ahol a két testvér és a külföldi szőke is megtalálható volt. Volt egyfajta megérzésem, hogy hol lesznek, és nem kellett csalódnom: sakkoztak. Pontosabban Ayato és Thoma, Ayaka pedig az asztal harmadik oldalán foglalt helyet és nézte őket. Mivel ő ült az ajtóval szembe, így ő is vette észre elsőként, hogy odaértem.

- [Név]!- állt fel vidáman, és amint közel értünk egymáshoz, szorosan megöleltük egymást. Ayakával már azelőtt jóban voltunk, hogy a fivérével közel kerültünk volna egymáshoz. Eleinte miatta jártam át, ha nem hivatalos ügyben küldtek el engem a szüleim, és meg merem kockáztatni, hogy én voltam a legelső igaz, és nem érdek barátja. 

- Sziasztok!- mosolyodtam el szélesen, miután elengedtem a lányt.- Csinos vagy, jól állt ez a ruha - néztem végig rajta, mire kecsesen megpördült.

- Köszönöm, nekem is tetszik - mosolygott szelíden.

- Boldog karácsonyt, [Név] - intett Thoma.

- Neked is - biccentettem felé mosolyogva. Hiába kedveltem őt, és igyekeztem igazi baráti viszonyt felállítani közöttünk, ő nem tágított az elve mellől, miszerint mivel magasabb ranggal rendelkeztem mint ő, ráadásul Ayato barátnője is vagyok, így inkább nem adna ölelést és igyekszik formális maradni felém.- És neked is, Ayato - ültem le mellé, hogy adjak az arcára egy puszit. 

- Kellemes ünnepeket, Kedvesem - fogta meg a felé eső kezemet, hogy a szabad mancsával léphessen az egyik bábuval, amivel ki is ütötte a szőke egyik gyalogját. 

- Már alig várom a holnapot, kíváncsi vagyok a reakciótokra, amikor meglátjátok az ajándékotokat - vigyorogtam mindannyiukra boldogan. 

- Remélem tetszeni fog neked az, amit én vettem neked - telepedett vissza a helyére a lány boldogan.

- Biztos vagyok benne. Az a legyező készlet, amit tavaly kaptam is nagyon tetszett. Azóta is kint van a szobám falán és fontos eseményekkor viszem magammal az egyiket.

- Örülök, hogy sikerült eltalálnom az ízlésed vele.

- Remélem az én ajándékom az lesz, hogy kapok pár plusz szabadnapot - viccelődött Thoma, mire halkan felkuncogtam.

- Akár beszélhetek a ház urával róla - böktem oldalba a férfit, aki csak mosolyogva megforgatta a szemeit, hiszen tudta, hogy egyikünk sem gondolt komolyan semmit. 

Nagyjából tíz perc elteltével vége is lett a sakk meccsnek, így Thoma elpakolta a táblát, a bábukkal együtt. Mivel volt még dolga, hamar el is búcsúzott tőlünk, amit kicsit bántam ugyan, de teljes mértékben megértettem a tetteit. Így hát maradtunk hárman, a megszokott, régi trió. Kellemesen elbeszélgettük az időt, ami megmaradt nekünk, habár nem volt sok belőle, hiszen rengeteg mindent kellett még megszervezniük, átnézniük és nem szerettem volna hátráltatni őket. Ayaka sietett Thoma után, Ayato pedig kikísért a kapuhoz, ahol néhány hosszú másodpercig még ölelkeztünk.

- Biztosan nem bánod, hogy idén kicsit kevesebb időt tudunk ezen a napon eltölteni?- kérdezett rá, ugyanis tudta, hogy sokszor nem mutattam ki azt, ha valami bántott, egészen addig, ameddig konkrétan rá nem kérdezett valaki. 

- Tényleg nem baj. Holnap úgyis találkozunk még, és ez a nap az én családomnak is rohanós. Nektek pedig még több dolgotok van, mint nekem, szóval megértem. Tudom, hogy ha tehetnéd, szívesen töltenél te is időt velünk, és nekem ez is elég.- Mosolyogtam rá, majd lábujjhegyre állva nyomtam egy óvatos, gyors csókot ajkaira.- Holnap találkozunk, szeretlek.

- Én is szeretlek, [Név] - cirógatta meg az arcom, ahogy tekintetét mélyen az enyémbe fúrta, mielőtt elengedett volna.- Vigyázz magadra hazafelé.

- Úgy lesz - integettem neki mosolyogva, ahogy hátrafelé sétáltam. Már készültem megfordulni, mikor majdnem elestem egy kavicsban, de csak egy nagy nevetéssel reagáltam le a helyzetet, hisz nem történt baj, nem értem földet.

- Nézz előre, vagy testőrt küldök neked - kiáltotta a férfi, de érezhető volt a hangján, hogy jót mulatott az ügyetlenségemen.

=====

Másnap tízre volt megbeszélve a találkozó, és szintúgy én mentem át hozzájuk. Nem azért, mert nekik így egyszerűbb volt, csupán évente váltakozott az, hogy melyikünk otthonában ünnepeltünk közösen, s ezen a karácsonyon ők voltak a sorosak, hogy házigazdák legyenek. Nem bántam igazából, szerettem hóesésben kint lenni, volt benne valami megnyugtató. Ezúttal azonban nem siettem, kiélveztem a perceket, amíg a fagyasztóan hideg, de lélegzetelállító táj körülvett engem. Rengeteg ember volt kint, akik a bódéknál vásároltak ezt-azt, vagy csak szimplán sétálni indultak, ez pedig megmelengette a szívem. Jó volt látni az emberek boldogságát az arcukon. A rezidencián alig voltak páran, csupán két őrrel találkoztam, Hirano volt az egyikük, de mindketten mosolyogva üdvözöltek engem, a hideg ellenére is.

- Sziasztok!- köszöntem, ahogy levettem magamról a sálat és kabátot. Thoma azonnal el is vette őket, szinte kikapta a kezemből, és elvitte megszárítani, illetve melegen tartani a ruhadarbokat, hogy mire újra magamra vegyem őket, ne fagyjak majd meg.

- Üdv itthon - mosolygott Ayaka, mögötte pedig a bátyja battyogott.

- Isten hozott.

- Ajándékozunk?- vigyorogtam, ahogy magam elé tartottam a hatalmas tasakot, amibe elpakoltam a becsomagolt ajándékaikat,

- Akkor menjünk egy kicsit fűtöttebb helyiségbe - javasolta a férfi, majd közelebb lépve hozzám derekamra vezette kezét, s nyomott egy puszit a havas hajamba.- Indulhatunk?

- Hogyne - biccentettem, kissé zavarba jőve. 

Leültünk egy kellemesen meleg szobába, és miután Thoma hozott nekünk teát, el is kezdtük a csomagok átadását. Elsőként én kezdtem: Thoma kezébe egy palack bort nyomtam, amit Mondstadtból hozattam egy távoli barát által, illetve egy aprócska kis szuvenírt; Ayakának írtam egy verset, mivel tudtam, hogy szereti a költészetet, illetve könyvet, amiben különféle táncokat írnak le lépésről lépésre, és az írójával dedikáltattam is; Ayato számára pedig vettem egy aranyos kis shiba inu figurát, ugyanis tudtam, hogy szereti a kutyákat, valamint sütöttem neki fahéjas tekercset is, persze azt egy kis dobozkába tettem, mielőtt becsomagoltam volna. Utána következett Thoma, Ayaka, majd végül Ayato. A férfi miután odaadta húgának, majd alkalmazottjának is az ajándékat, óvatosan fordult felém. Nem értettem túlzottan, hogy miért tűnt a tekintete ennyire bizonytalannak, azt pedig pláne nem, hogy Ayaka és Thoma miért mosolyogtak annyira össze. 

- Khm..- köszörülte meg a torkát, mielőtt elővette volna az ajándékot. Kezembe véve kibontottam, és egy faragott kis [kedvenc állat] volt, ami a szájában egy gyűrűt tartott. Furcsállva, mégis boldogan néztem vissza a férfira, aki ekkor már féltérdre ereszkedett előttem, így hirtelen össze is állt a kép.

- Ayato...

- Azt hiszem mindenki számára nyilvánvaló, hogy a bizalom és a lojalitás számomra elengedhetetlen, és igencsak vonzó dolog. Tizenkét éves koromban találkoztunk először, te akkor voltál tíz. Már abban az időszakban is nagyon szerettél beszélni, vidám voltál és ragyogtál. Nem hittem volna, hogy egy ilyen embernek túl sok bizalmat lehet szentelni, hogy őszinte legyek.- Mosolyodott el kínosan, mire én a könnyeim nyelve nevettem fel.- De minden egyes nap bizonyítottál. Ayaka barátja lettél, az első valódi barátja, aki nem csak érdekből és a pozíció miatt beszélgetett vele. Aztán sokszor kellett idővel együtt dolgozunk, és megmutattad nekem, hogy amennyire szeleburdi is vagy, nagyon komolyan veszed a feladataid, és addig nem nyugszol, ameddig nem tökéletes a rád kiszabott kötelezettség. Hiába nem szeretsz másokkal elutasítóan beszélni, nem tétováztál egyszer sem, amikor valaki ki kellett oktatnod, mert nem végezte jól a munkáját. És hűséges maradtál hozzám is, pedig rengetegszer elutasítottalak, neked pedig számtalan udvarlód akadt. Úgyhogy úgy vélem, itt az ideje annak, hogy megtegyem az első lépést a közös jövőnkért. Szóval [Teljes Név]... A kedvenc napodon az évben talán a tökéletes pillanat arra, hogy megkérdezzem: megtisztelnél azzal a keggyel, hogy egy szép napon hozzám jössz feleségül?

- Megbolondultál? Persze!- ugrottam a nyakába, miközben örömkönnyeket hullattam. 

- Hála az égnek, őszintén szólva tartottam a nemleges választól - motyogta halkan a fülembe, ahogy szinte kipréselte a levegőt is belőlem. 

- Neked soha nem tudnék nemet mondani, ha ilyesmit kérdezel tőlem - mosolyogtam rá, mielőtt egy hosszú, érzéke csókba húztam volna, melyet örömmel viszonzott.