Meg is hoztam az új részt nagypapikolcsonzoje kérésére, remélem tetszik ^^ <3

Épp törődtem a saját dolgommal az irodámban, amikor kopogást hallottam az ajtón. Feljebb toltam szemüvegem az orrnyergemen, mivel a sok papírmunka miatt megromlott a szemem. Felnéztem a rengeteg papír mögül, hogy szemügyre vegyem ki az, aki jött meglátogatni. Mikor megláttam a jellegzetes zöld hajkoronát, máris kiengedtem egy sóhajt az ajkaim közül. Rá sem kellett kérdeznem, hogy mi miatt jött, egyértelmű volt, hogy az Arataki Gang már megint bajba keveredett, s mivel Shinobunak is egyszerűbb volt, hogy azonnal hozzám jött, így nem volt rest kihasználni, hogy jóban voltunk. 

- Ezúttal mit csináltak?- mosolyodtam el, majdnem elnevetve magam. Néha a kelleténél jobban is meg tudtak lepni az éppen kitalált, hatalmas retardáltságaikkal, amik ráadásként az esetek kilencven százalékában illegálisak is voltak, de erről persze az oni nem tudott, csak amikor szembesítette őket az egyetlen női csapattag. 

- Ha azt mondom, hogy "kölcsönvettek" egy kis tűzijátékot, amit valaki hátsó kertjében láttak meg, kitalálod?

- Mi a f- Mi ez a tűzveszélyes szerek iránti szeretete annak a hatalmas meláknak?- csóváltam a fejem, s nem tudtam eldönteni, hogy ezen nevetnem kellene, vagy guruljak méregbe.- Mihez akarnak kezdeni velük?

- Pénzbírság - fogta a fejét.- Nem tudnád esetleg csökkenteni az összeget, vagy nem is tudom? Kibeszélni a fiúkat a vádak alól, és végezhetünk közmunkát. 

- Már behozták őket ide? Vagy még veszekednek a helyszínen?

- Nem messze vannak innen. El tudod intézni? 

- Persze, bízd csak rám - álltam fel, ahogy rá mosolyogtam.- Eleget szívsz így is amiatt a szerethető seggfejek miatt - paskoltam meg a vállát, miközben kimentem az ajtón, hogy a jól ismert szobába igyekezzek.

Odabent épp az egyik kollégám ecsetelte az oninak és a három másik fiúnak a szabályokat, azoknak fontosságát, valamint annak a lényegességét, hogy miért kell utánanézni valaminek, ami az eszükbe jut. Kopogtam párat, mire a férfi rám nézett, s már tudta, miért voltam ott. Arckifejezését látva a többi négy férfi is az irányomba pillantott, s mindannyiukról sütött a megkönnyebbültség. Szemöldökeim összevonva grimaszoltam feléjük, mire összehúzták magukat. Lassan lépdeltem munkatársamhoz, aki már várta a szentbeszédet. Nos, ezúttal nem kapott semmiféle fegyelmezést, helyette előhúztam a tárcám, és a szemeibe néztem.

- Mennyivel tartoznak?

- Nem fizethetsz helyettük, [Név]..- sóhajtott mélyet, mire én csak vállat vontam. 

- Itto a párom, ez a legkevesebb amit tehetek érte. Ne aggódj, legközelebb hagyom, hogy összekapargassák egyesével a fizetendő összeget..!- néztem mondandóm közben a fiúkra mérgesen. 

- Van nálad fél millió?

- Mennyi?- nyeltem félre hirtelen a nyálam.- Szentséges Shogun! Tessék, vidd el, majd este elsírom a történteket a párnámnak - nyomtam a kezébe hüppögést imitálva az összeget, amin csendesen jót mulatott.- Gyertek srácok! De ne is reméljétek, hogy megmentelek titeket Shinobu büntetésétől. Kétszer olyan nagyot fog szólni!

- Kérlek ne!- fohászkodott Akira.

- Igen! Bármit megteszünk, csak ne hagyd, hogy megverjen minket! Könyörgünk, [Név]-sama!- rogyott térdre Mamoru is, követve barátja példáját.

- Soha többet nem kell figyelned ránk, csak kérünk! Ments meg minket!- csatlakozott a harmadik is. 

- Hé! Pszt!- pisszegett nekem Itto, még véletlenül sem feltűnően böködve a fejével az irodám ajtaja felé. Mosolyogva köszöntem el a fiúktól, illetve a zöld hajú lánytól, aki már ráncigálta is őket ki az épületből, s elindultam az onival a nyomomban a saját kis másodlagos lakásom irányába, elvégre annyit dolgoztam, hogy volt, amikor bent is aludtam el. 

Ahogy beértünk, és megindultam a székem felé, a férfi pedig becsukta maga mögött az ajtót. Könyököm a berendezési eszközre tettem, s arcom a tenyerembe fektettem, ahogy figyeltem, miként megközelített engem egy széles vigyorral az arcán, karjait kitárva, és hangosan üdvözölve engem.

- Ma még nem is láttalak, nagyon csinos vagy!- nyomott cuppanós puszit az arcomra, mire elmosolyodtam.- Tetszik a frizurád is, egyedi.

- Csak elaludtam a hajam - vontam fel a szemöldökeim, majdnem elnevetve magam.

- Akkor is gyönyörű vagy - támaszkodott az asztalomra, de majdnem lesodort egy kupac iratot, így inkább gyorsan arrébb lépett.- Szóval, öhm... kösz, hogy kimentettél, szorult helyzetben voltunk - hadarta el egy szuszra, mire kitört belőlem a nevetés.- Nem éri kinevetni, tudod te, hogy hogyan emlegetnek engem? Nem tenne jót a hírnevemnek még egy büntetés! Az Arataki Gang igenis tisztességes, most nem én tehetek arról, hogy így alakultak a dolgok, jó? Én megkérdeztem a srácokat, hogy szerintük vihető-e, ha mindenki igennel szavaz, honnan kellett volna tudnom, hogy ott kellett volna hagyni?- arcomra kiülő, megkérdőjelező tekintetem miatt inkább megköszörülte a torkát és a tarkóját vakarva nevetett idegesen.- Meg sem kell szólalnod, szinte ordít velem az arcod..

- Csodálkozol? Szívem, tudod te mennyit keresek én? Nem lesz mindig pénzem kifizetni a ti bírságotokat. Örülhetsz annak, hogy ott volt eddig Shinobu, most meg én is, és nem engedünk börtönbe záratni titeket! Mire kellett egyáltalán az a rakat tűzijáték?

- Khm, nos.. azt nem árulhatom el..- nézett félre, miközben rengeteget pislogott, ami gyanút keltett bennem.

- Itto..!

- Meglepetés! Ha elmondom, akkor lőttek neki, [Név]! Habár.. mivel elvették, így amúgy is mondhatok le erről a tervről... Ah, pedig olyan romantikus lett volna..- sóhajtott zavartan.

- Romantikus?- döbbentem meg, s gondolkodóba estem. Pár másodperc elteltével pedig eszembe jutott: egy hét múlva lesz az egy éves fordulónk. A gondolattól pedig egy szerelmes mosoly kúszott az arcomra. Hiába volt rengeteg baj velük, nem számított mekkora nyűgöt jelentettek azok négyen sokszor nekünk, végül mindig megérte. Elvégre egy olyan emberen segíthettem, akit azóta szerettem, hogy szóba álltam vele. 

- Most megint törhetem a feje- Úrnőm az egekben! Megvan!- pörgött fel, s ugrált párat egyhelyben izgatottan.- Nemsokára jövök, otthon találkozunk, Pöttöm! Szeretlek, jó munkát!- nyomott gyors, boldogító csókot ajkaimra, s már el is viharzott. Én csak nagyokat pislogva meredtem utána, majd mosolyogva beletörődtem az egészbe, s igyekeztem visszazökkenni a munkába. 

=====

Egy héttel később már alig vártam, hogy megláthassam, mit is talált ki ajándékként nekem Itto. Alapvetően nem vártam tőle semmit, de azóta a nap óta már majdnem megölt a kíváncsiság. Eredeti terveim szerint csak főztem volna neki egy nagy lakomát vacsorára, de mivel ő tűzijátékkal akart kedveskedni nekem eredetileg, így gondoltam én is kicsit kiteszek magamért. Így hát vettem magamnak egy szép ruhát, amiről tudtam, hogy imádni fogja, valamint leszerveztem egy pikniket a parton, s Ayakától vettem pár táncórát, tekintve, hogy -még ha nem is a legjobbak, de- barátnők voltunk. Gondoltam ezzel talán imponálhatok majd a barátomnak. 

Mivel késő délutánig dolgoztam, így sajnos nem tölthettük együtt az egész napot, de mivel elém jött, így délután fél hattól már csak a kettőnkké volt az egész világ. Legalábbis így éreztem. Itto leste minden szavam, a megszokott bókáradatot megkétszerezte, kezét le sem vette rólam, miközben vezettem őt a megszervezett hely irányába, s folyamatosan érdeklődött. Szinte már majdnem úgy éreztem magam, mintha az első randevúnkon vennénk részt. Amikor meglátott a ruhában -amit a munkám végezte után közvetlenül felvettem, hogy már abban lásson meg, amint kiérek-, szemei hatalmasak lettek, ajkai elnyíltak egymástól, s arcára egy édes pirosas árnyalat szaladt fel. Bevallom, az ő reakciójába még én is belepirultam. 

A vacsora remekül ment. Örültem, hogy végre kettesben lehettünk; sehol a fiúk, Shinobu, vagy Ushi. Noha egyikükkel sem volt bajom, nagyon is szerettem őket, de rettenetesen boldog voltam, amikor egyedül lehettem a szerelmemmel. A táncomat csodálva nézte végig, szemei csillogtak a szerelemtől, elképedtségtől és büszkeségtől. Mikor végeztem, s mellé ültem, percekig csak csókolt, s suttogva hálálkodott, amiért kitartottam mellette ennyi időn át, s milliószor elmondta, mennyire szeret engem. Aztán következett az ő ajándéka.

- Nos, azt hiszem sikerült megtalálnom azt az ajándékot, ami teljes mértékben felér a tűzijátékos tervemmel. Khm khm khm... Szeretném, ha elfogadnád... Ezt az elképesztően csodálatos, óriási, életerőben dúskáló onikabutót! Hat teljes napon keresztül kutattam érte, hogy megtalálhassam neked azt az egyedet, ami még az én csodálatos harcosomat is simán megverné! Amíg te dolgoztál, mi a csapattal mindent feltettünk arra, hogy ezt a kicsikét megtaláljuk, és természetesen én fogtam be neked!- Arca olyan vidám és büszke volt, hogy nem volt szívem elnevetni magam. Nem amiatt, mert nem tetszett volna az ajándéka. Imádtam, őszintén mondhatom. Azonban elképesztően édesnek találtam azt a tényt, hogy szerinte egy ilyen böhöm nagy bogár épp olyan romantikus ajándék, mint egy egész színes rakéta mutatvány. 

- Aw Itto! Köszönöm - vettem el tőle az ízelt lábút, s csakis a kedvéért nem fintorogtam, mert alapvetően rettegtem a rovaroktól és bogaraktól, magamtól biztosan nem fogtam volna egyet sem, de mivel olyan boldog volt, hogy örömet okozhatott nekem, nem szerettem volna emlékeztetni erre a fontos tényezőre, így inkább leküzdöttem a kisebb pánikot, ami feltörni készült, s magam mellé lerakva a kispajtást, gyönyörű szemeibe nézve eltűrtem egy tincset a füle mögé, és egy ideig csak bámultuk egymás íriszeit.

- Ez meglepően a legnyugtatóbb dolog az egész földön - suttogta mosolyogva, ami miatt az én ajkaim is felfelé görbültek.- Talán azért, mert szerelmes vagyok..

- Szeretlek, te marha - dörgöltem össze az orrainkat, miután ő egy érzelmekkel dús csókba vont engem.