Cain volt az egyetlen, aki feszülten várta a lefekvést és hiába fáradt el a sok gyaloglásban képtelennek bizonyult elaludni. A macska összegömbölyödve feküdt az ágyon a húga lábánál és azóta Claw semmi jelet nem adott magáról.

Még az a tudat sem segített rajta, hogy Shad vele van. A genosymet láthatóan megnyugtatta a tudat, a barátnője itt van és nincs semmi baja. Meg sem próbálta őt rávenni oldja meg a kettesben maradást a macskával, mert úgy tudott volna vele beszélni.

Az ágyban akadt annyi hely, hogy a hátára tudott fordulni az oldaláról. Megeresztett egy halk sóhajt majd a plafont kezdte el bámulni. Körülötte mindenki a tudatlanság békéjében szuszogott. Kínjában a karját a szemére tette hátha segít az elalvásban neki.

Egy pillanattal később megérzett egy könnyű súlyt a mellkasán, ami egy ugrással termett ott. Elvette a karját és a macska világító tekintete tapadt az övére, aztán a szem megváltozott arra a vágott aranyszínűre. A mancsból pedig egy fehér trutyi kúszott elő és kezdett elterülni rajta.

~ Bocs Claw, a kölyök foglalt − hallotta meg Shadow hangját, amikor már kezdett volna pánikba esni.

~ Shad? − Cain fejében most egy mélyebb női hang hallatszott. ~ Azt sejtettem, hogy ez a fiú tud rólad valamit, mert ő volt az egyetlen, aki csupán meglepett, de nem riadt arcot vágott mikor hajnalban meglátott. De nem gondoltam hordoz is téged. Így legalább már értem hogyan élte túl a lövöldözést a raktárban, ahol rád lőttek és nem egymásra.

~ Először rá, mert nem akartak szemtanút a találkozóról, de nem teszik, ha tudják vele vagyok. Így ők húzták a rövidebbet. Legalábbis a katonák. Akiket te hajnalban téptél szét azokkal tárgyaltak.

~ Te pedig rohadék módon nem mutattad meg magad − és érződött Claw dühe.

~ A katonák egy lényt keresnek, nem kettőt − érvelt Shadow azzal, amivel Cain is.

~ Nem szoktál te ennyire óvatos és előre látó lenni. Csak nem a kölyök van rád ilyen pozitív hatással? − és érezni lehetett a gúnyt a hangján. − De legalább már értem miért érted be vele, annak ellenére milyen nyeszlett.

~ Hé! − adott sértettségének hangot Shad, Cain pedig mozdulni sem mert. ~ Erősebb, mint gondolnád és még fiatal. Néhány év és kiférfiasodik, meglátod.

~ Ha megérem − nyögte közbe.

~ Megéred! - biztosította a genosym.

~ Nem biztos, ha csak rajtad múlik Shad. Mázlid, hogy megtaláltalak, mert Darkness követett és itt van.

~ Tudom. Csinált már egy kis vérontást, de odapörköltek neki az emberek − tájékoztatta genosym társa.

~ Akkor irtó dühös lehet. Ez mikor történt? − és Claw teljes nyugalommal leült Cain mellkasán.

~ Azon az éjszakán, amikor te is támadtál. Miért tetted? Elég szokatlan reakció volt tőled − dörgölte oda Shadow a tényt, hogy nem csak ő viselkedik a megszokottól eltérően.

Válasz helyett a macska csak ránézett a Cain mellett alvó Jessre, aki az igazak álmát aludta, mit sem sejtve. A vonásai nyugodtak voltak, mint aki pontosan tudja biztonságban van.

~ Mit akarsz tőle? - reagált le hevesen Cain a pillantást.

~ Szimpatikus és egyszer már megvédtem, amikor három nyomorék megpróbált ártani neki, de akkor nem látott. Jó alkalomnak tűnt megmutatni magam azon a hajnalon − adott magyarázatot neki.

~ White Claw nem egyesül senkivel, ha az nem akarja. De nem állhat csak úgy Jess elé az ajánlatával. Most viszont már látta és tudja, ha azt nem is kicsoda, de azt igen mi ő. Azt is tapasztalhatta mit tud és nem akar ártani neki − egészítette ki Shad.

~ Aha - hagyta rájuk.

Ettől függetlenül nem örült volna, ha a lány is magába fogad egy genosymet. Még annak tudatában sem, hogy Claw bármilyen sérülést meg tudna gyógyítani, mert ettől függetlenül plusz veszélynek lenne kitéve, hisz rá is vadásznának a földönkívüli társa miatt.

~ Hogyan találtál ide? − kérdezte inkább meg.

~ Feltűnt a követési próbálkozásod, ráadásul fel is ismertelek. Azt feltételeztem valahonnan tudod, hogy ebben a macskában bújok meg. Eltűntem előled, majd visszakövettem a nyomod és benyávogtam magam. Gondoltam felhasználhatom őket ellened, ha szükséges és nem válaszolgatsz magadtól a kérdéseimre.

~ Nem tudtam, csak egy feltételezés volt részemről. Shad nem is hitt nekem − jegyezte meg epésen. − De most, hogy tudod nem akarok ártani neked, te sem fogsz nekik, ugye?

~ Segítek vigyázni rájuk. Szükséged lesz rám, amikor ideérnek Darkness társai. Biztosra veszem szólt nekik miután megsérült. Bosszút akar majd állni és ehhez felhasznál bárkit, aki hajlandó segíteni neki.

~ Azt mondod hívott mindenkit? − és Shad nem tűnt boldognak.

~ Akit elért, azt biztosan. Reménykedj benne le tudjuk a többséget beszélni az esetleges háborúról.

~ Remek! Mégis hányan vagytok? És miért indítanátok háborút ellenünk?

~ Több millióan voltunk a robbanás előtt, de szerintem százezresre csappant a létszámunk. Darkness könnyű prédát lát bennetek, de egymaga kevés a bolygó elfoglalásához, ami kiváló lenne ahhoz, hogy letelepedjünk − magyarázta Claw.

~ Oh egek! − verte le a víz Caint.

Belegondolt abba mire lehet képes több százezer genosym egy időben, amikor Shadow is tucat számra képes elbánni a katonákkal minden gond nélkül.

~ Hogyan követted vissza a nyomom, amikor az eső minden szagot elmos? − kérdezte meg inkább.

~ A szagokat valóban, de minden élőlény hagy másfajta lenyomatot is, amiről nektek talán fogalmatok sincs. Én viszont jó ideig látom és tudom követni.

~ Aha. Shadow erre te is képes vagy? − fordult a saját genosymje felé.

~ Nem − közölte tömören a társa, Claw pedig felkacagott.

~ Sok dolgot nem tudsz még rólunk fiú. Azt gondolod Shad erős és veszélyes, de csak mert még eddig nem találkoztál velem és Darkness-szel. Mi tényleg a legerősebbek közé tartozunk.

~ Biztos − hagyta rá Cain és egyáltalán nem gondolt úgy a benne lapuló genosymre, mint egy gyenge valakire.

~ Ha annyivel gyengébb vagyok nálatok, akkor miért nem csinált még ki Darkness soha? Vagy te miért nem nyeltél el soha egy alkalommal sem?

Cainnek akaratlanul beugrott miről van szó. Kirázta a hideg, de próbálta nem kimutatni még ennél is jobban mit gondol és érez ezzel kapcsolatban. Shad tisztában van vele, de Claw ki tudja hogyan reagál rá.

~ Mert mindig piszkosul szerencsésen választasz magadnak társat. A másik dolog. Fogalmazzunk úgy, az a mázlid, hogy jó vagy és még kicsit kedvellek is − azzal hozzádörgölte a fejét Cainéhez.

A srác szinte látta maga előtt Shadowt valódi alakjában, vele szemben Clawt ahogyan hozzádörgölőzik. Egyszerre találta aranyosnak és hátborzongatónak is. Becsukta a szemét, de nem segített rajta, mert még mindig látta a jelenetet.

~ Szálljatok ki a fejemből! − tört ki belőle.

~ Gyakran hisztizik? − tudakolta Claw.

~ Mondjuk. Azért elviselhető − kapott választ a jókedvű Shadowtól.

~ Nem is tudom ki sértődött meg tegnap éjszaka és kényszerített rá, hogy kutyagoljak a saját lábamon az erdőig − morogta oda Cain.

~ Az esőtől legalább megvédtelek, már ennek is örülhetnél! − vágott vissza a genosym, Claw pedig felnevetett.

~ Úgy látom édes megtaláltad magadnak a tökéletes hordozót és még a végén lesz belőled valaki. De most hagyjuk aludni a srácot! − Cain érezte kivonul a tudata a fejéből, aztán visszatelepedett az ágy végébe Cecile-hez és összegömbölyödött.

~ Szóval vesztes típus vagy? − kérdezett rá néhány másodperccel később.

~ Nem vagyok, csak nincsenek extrémebb képességeim − Shadet érezhetően bántotta a dolog.

~ A láthatatlanság nem az? − lepődött meg Cain.

~ Valamilyen formában a legtöbb genosym képes a környezetébe beolvadni. De vegyük White Clawt, képes rövid távon olyan sebességre, amit a szem nem tud lekövetni. Ha kedve támadna egy-két másodperc alatt darabokra cincálna téged velem együtt és nem tehetnék semmit a megmentésedért.

~ És ez a Darkness?

Nem nagyon vágyott tudni, mert már a neve sem ígért sok jót, de jobb, ha tisztában van vele, mert akkor nem éri meglepetés. Különben is jobb ismerni az ellenfelet.

~ Láthatatlanná nem tud válni, de a sötétségbe és a félhomályba tökéletesen be tud olvadni, ahogy ezt azok a srácok is mesélték. Brutális ereje van és elképesztő erőtartalékai. Tapasztalhattad a karmaim én is meg tudom keményíteni, de ő még ennél is durvább. Én a kővel még elboldogulok, de neki a fém sem okoz problémát.

~ Durva − ismerte el Cain. − Mire kell még felkészülnöm? Pontosabban kikre?

~ Nem tudom, de ezzel ráérünk akkor foglalkozni, ha aktuális lesz. Most aludj! − utasította Shad.

~ Ezek után? Szórakozol velem?

A következő pillanatban pedig már kiütve feküdt, mert Shadow hatást gyakorolt az agya alvásért felelős részére. A genosymnek ilyen típusú pihenésre nem volt szüksége, ilyenkor mindig lekötötte valamivel a figyelmét.

Örült annak, hogy White Claw megtalálta őt, mégha fordítva is tervezte. Ugyanakkor a beszélgetésnek már kevésbé, mert tartott attól Cain másképp fog hozzá viszonyulni annak tudatában messze nem olyan erős és lenyűgöző, mint eddig feltételezte róla. Bár tény, ennek eddig jelét nem adta. De ez legyen most a legkisebb gondja.

Eddig leginkább a városba akart bejutni, hisz volt náluk valami, ami az övé és azt mindenképp vissza kellett szereznie. De az még ráér egy kicsit várni, mert nem férhetnek hozzá nélküle.

A katonák is problémát jelentettek, de ők is apró bosszúság lesznek Darknesshez képest, főleg, ha idehívta a haverjait is. Biztos a város elfoglalása lesz a céljuk és az emberek rabszolgasorba taszítása. Fel tudja őket használni hordozónak és jó táplálékként tekint rájuk, mert a számuk több millióra rúg és szaporák.

Közben persze megpróbálja őt is ismételten kiiktatni a halálát pedig akár az emberekre is kenheti. Újabb ok, hogy minél több genosymet rávegyen a Föld leigázására és elfoglalására. A kérdés a Tanács mennyire fogja őt ebben támogatni. Ha szerencséjük van, akkor semennyire.

De, ha sikerül is Darknessnek ez a terve és a genosymek itt húzzák meg magukat, akkor sem lehetnek hosszú távon biztonságban. A galaxis ezen pontja kiesik az űrközi életből, de elég, ha megint néhány agresszívebb fajtárs bajt kever valahol és újra rájuk találnak. A Föld kiirtása pedig plusz ok, hogy őket is megsemmisítsék, ahogyan nem is olyan régen megpróbálták.

Ezt valahogyan meg kell akadályoznia. Cainre tudta számíthat és Claw is mellé fog állni, mint mindig, ha zűrbe került. De Darkness és társai ellen szüksége lesz még néhány szövetségesre, és még több emberi támogatóra is. Vajon a katonaságot maguk mellé tudnák állítani? Vagy minden tagjukra ellenségként tekintenének?

Belháborút nem akart, és talán elkerülhető lesz, ha a Tanács úgy látja ez csupán személyes dolog közte és Darkness között. Lehet megvárják mi lesz a vége, illetve hogyan alakul az ő kapcsolata az emberekkel és csak utána döntenek mi legyen a Földdel. Megérnek-e egy kapcsolatfelvételt, vagy jobb tovább állni és új helyet keresni.