~ Cain! Cain, kelj fel!

− Hagyj aludni! − motyogta maga elé a srác, pedig Shadownak fejben kellett volna csak válaszolnia.

~ Nem lehet. Kelj fel! − unszolta tovább a genosym.

− Nem! − ellenkezett tovább a srác és belefúrta a fejét a párnába.

A következő pillanatban valami hátra rántotta és leesett az ágyról. Nyögve fogott padlót nem túl kellemes helyzetben. Mondhatni pofára esett és az egyik keze még be is szorult maga alá.

~ Au, ez durva volt − rótta fel Shadow.

~ Nem hagytál más választást.

− Cain? − hallotta meg Jess álmos hangját. − Jól vagy?

− Igen, csak leestem az ágyról − válaszolt a lánynak.

~ Egy bizonyos űrlénynek hála − tette hozzá gondoltban, majd felhúzta a lábát és felnyomta magát, hogy ülő helyzetbe kerüljön.

− Ty mit csinálsz?

Figyelt fel a szomszédos ágynál történő eseményekre és már állt is fel egyből, hogy segítsen Tinanak, aki próbálta megtámogatni a barátját, nem sok sikerrel. Tyson arcán pedig egyértelműen látszott a fájdalom. Cain átvette a lány helyét a sérült láb oldalán.

− Ki kell mennem − nyögte a nagydarab srác.

− Jó–jó! Segítek! − hadarta. − Hagyd Tina, majd én, csak nyisd ki nekünk az ajtót légy szíves.

A lány kicsit aggódva, de elindult előttük, többször is hátranézett nem–e kell mégis segítenie. Tyson nem tudott ráállni a sérült lábára, így mikor arra az oldalra került a súly, azt a nála alacsonyabb Cainnek kellett megtartani. Bicegve és lassan, de haladtak.

Közben Cecile is felébredt és álmosan vakarta a szemét, majd mikor Jess megnyugtatta, hogy nincs baj, feküdjön vissza nyugodtan meg is tette és a plüssét fogva visszavackolta magát.

~ Kösz, hogy szóltál − jutott el odáig, hogy megköszönje a genosymnek.

~ Szívesen. Mondtam már, hogy bírom a haverod?

~ Igen, azt hiszem − koncentrált közbe Cain, nehogy elveszítsék az egyensúlyukat, de szerencsére elérték a fürdőt gond nélkül.

Cain elengedte Tysont, aki, ha kicsit bizonytalanul is, de megállt az épp lábán, de azért megtámaszkodott az egyik kezével a falon. Ő pedig annyira már nem is bánta, hogy fel kellett kelnie, mert neki is kellett, de nem akart odaállni a haverja mellé.

A háta mögött várakozott és közben megvakarta az állát, sercegett a borostája. Meg kell borotválkoznia, mert utálta ha ott díszelgett az arcán. Hatalmasat ásított és az apró ablak felé nézett.

Még javában világos volt, úgy saccolta dél körül lehet, szóval még simán tud aludni majd néhány órát. Aztán megkordult a gyomra, emlékeztetve rá, több, mint huszonnégy órája nem evett és nagyon inni se.

− Kész vagyok − szólalt meg Tyson.

− Jó. Nekem is kell − azzal arrébb támogatta a barátját, hogy ő is odaférjen.

Ty megmosta a kezét, majd kissé sután és fájdalmak közepett lehajolt inni. Legalább a csapból folyt a víz, azt nem vették el tőlük a városiak. Már rég lázadás tört volna ki miatta és az emberek megostromolják a pajzsot.

− Cain − szólalt meg Tyson, amikor visszafelé bicegtek.

− Tessék? − tette fel a kérdést, pedig megvárhatta volna a folytatást is.

− Tinanak nem igazán van kajája. Én hoztam el neki mindig az adagomat, vagy ha sikerült levadásznom valamit, akkor azt. De most nem tudok kimenni − Cain érezte a hangjában a keserűséget.

− Semmi baj, majd kimegyek, ha leszáll az éj − nyugtatta meg.

− Kösz − nézett rá hálásan Ty.

− Én köszönöm, hogy szereztél a húgomnak egy helyet, ahol nem kell az asztma miatt szenvednie.

− Semmiség − legyintett a barátja, ami miatt kibillent az egyensúlyából és majdnem feldőltek.

Tyson elnyomott néhány szitok szót és mérgelődött magában, mielőtt folytatták volna az utat.

− Francba! Szerinted mennyi idő míg rá fogok tudni állni?

− Remélem minél előbb, mert baromi nehéz vagy. Azt hittem leszakad a karom, mire ideértem veled tegnap. Lehet pár centit nyúlt is. Mégis mennyit eszel te? − dörgölte az orra alá, hisz lehetősége akadt rá.

− Csak erős a csontozatom − motyogta Ty, érezhetően megsértődött.

− Aha − hagyta rá Cain, miközben Shadow ott nevetett a fejében.

~ Megnyugtatlak egy milliméterrel sem hosszabb a karod, mint eddig – jegyezte meg aztán a genosym, hogy megnyugtassa a srácot.

~ Tisztában vagyok vele, de jó volt piszkálni kicsit − Cainnek pedig önuralmába került, hogy ne mosolyodjon el, mert az furcsán jött volna ki.

~ Na szép, és mindig engem szólsz le, hogy fogjam be − dörgölte az orra alá, de érezhetően nem múlt el a jókedve.

Visszaérve segített Tysonnak lefeküdni, aki viszont nem tudta megtartani egy lábon a súlyát, miközben a sérültet igyekezett nem behajlítani, így mondhatni úgy zuhant rá az ágyra és kis híján Caint is magával rántotta.

Szerencsére a srác időben elengedte az egyik kezével és megtámasztotta magát a falon. Vicces lett volna, ha ráesik, Tysonnak meg fájdalmas, de szerencsésen megúszták a dolgot.

Felállt és Tinaval találta szembe magát, aki egy tányért tartott a kezében, amin kis adag szárított hús kapott helyett. Hálásan rámosolygott, majd egyből Jess felé fordult, aki már küzdött azzal, amit ő kapott.

− Éjszaka kimegyek és hozok frisset − nézett vissza Tinara.

− Ne menj! Vihar lesz − rázta meg a fejét és kérőn pillantott fel rá.

− Ezt honnan veszed? − ráncolta Cain a homlokát.

− Érzem − jött a meglepő válasz.

− Nem számít! − döntötte el, hisz Shadow meg tudta védeni. − Ennünk kell!

− De veszélyes! − tiltakozott Tina és segítségkérőn Jessre nézett.

− Tudok magamra vigyázni − próbálta megnyugtatni a lányt.

− Mint a raktárban a konténerek között? − szúrta epésen közbe Jess.

− Hehe − kacagott fel fájdalmasan Tyson és Cain fejében Shadow hangja visszhangként szólt.

~ Hogy utállak titeket − jegyezte meg a genosymnek magában.

~ Nem igaz! – vágta rá egyből, még mindig jókedvűen Shadow.

Tina zavartan nézett rájuk, nem tudta miről van szó, de mivel nem kapott választ így hagyta a dolgot és nem faggatózott. Cain viszont Jess felé fordult, hogy válaszoljon neki.

− Nem vagyok sem cukorból, sem koszból, hogy elolvadjak egy kis esőben. Különben is, már bebizonyosodott csalánba nem üt a ménkő. Be meg nem zárkózhatunk, mert éhen halunk − érvelt a legfontosabb dologgal.

− Tudom − sóhajtott Jess, de attól még féltette Caint. − A második mondathoz annyit tennék, eddig szerencséd volt, de meddig lesz az?

Szomorúan és aggódva nézett rá, de nem kapott választ, sőt a srác még el is fordította a tekintetét. Megfordult a fejében, hogy felajánlja vele megy, de tudta, úgy sem fogadná el az ajánlatot.

Cain legszívesebben megmondta volna, hogy vele van az idegen lény, aki úgy sem hagyná, hogy meghaljon. De nem tehette meg. Még nem. Sőt, ha úgy alakulnak a dolgok, akkor meg sem kell tudniuk.

Miután megették azt a keveset visszafeküdtek, de már egyikük sem tudott olyan mélyen elaludni. Cain egy idő után fel is adta és inkább a halkan szuszogó Jesst figyelte, aki most háttal feküdt neki.

Kényszert érzett, hogy játsszon egy tincsével, de uralkodott magán és ellenállt a késztetésnek. Tekintete aztán alvó húgára tévedt, aki olyan mélyen aludt, hogy még a szája is elnyílt.

A két legfontosabb ember itt feküdt mellette és most már csak rajta múlott, tud–e róluk gondoskodni és megvédeni őket, vagy sem. Persze Tysonról és Tinaról sem feledkezhet meg, mert amíg a barátja nem áll talpra, ők is tőle függenek.

Épphogy nekiállt sötétedni, már elsőként fenn is volt. Készülődött. Megnézte a nadrágot, remélte Tinanak van valamije, amivel meg lehet varrni, mégha a vért teljesen nem is tudja kimosni belőle.

~ A segged bámulja − szólalt meg Shadow, aki annak ellenére, hogy nem látott hátra, nagyon jól tudta érzékelni az ilyet.

Cain először azt sem tudta miről is van szó, aztán rájött. Háttal állt az ágynak és bár viselt alsót, még így is zavarba jött. Jobban örült volna neki, ha a genosym ezt az információt nem osztja meg vele.

Megpróbált úgy tenni, mintha nem tudna róla és előszedte a táskából a másik nadrágját, majd igyekezett nem kapkodva és idegesen felhúzni.

Érezte, hogy Shadow roppant jól mulat rajta, ami miatt most tényleg haragudott rá. Elterelte inkább a gondolatait azzal, hogy arra gondolt, ha visszamegy a házukba, akkor a többi ruhájából és saját dolgaikból megtalál–e még bármit, mert ha nem, akkor valahonnan új ruhákat kell szereznie.

~ Már tapasztaltad, hogy bármilyen öltözékként meg tudok jelenni rajtad, szóval nem értem miért aggódsz ez miatt.

~ Igen, és ha netán kapunk egy hangtámadást és lefoszlasz rólam, akkor ott fogok állni meztelenül − húzta el a száját Cain.

~ Nem mondtam, hogy ne viselj semmit, csak azt, ha elrongyolódik se fogja senki észrevenni, mert megoldom − részletezte mire is gondolt az előbbi mondat alatt.

~ Rendben, így elfogadható − bólintott gondolatban a srác.

− Cain! − hallotta meg Tina hangját szemből, mire meglepetten felkapta a fejét. − Ne menj ki! Kérlek!

− Nem lesz bajom. Legkésőbb hajnalra itt vagyok − próbálta ismételten megnyugtatni.

− Hagyd! Úgy se tudod lebeszélni − szállt be a beszélgetésbe Tyson. − Őt ismerve még azt se fogja hagyni, hogy bárki vele menjen.

− Egy fő jobban el tud bújni, mint kettő, ha a szükség úgy hozza. Így nem kell figyelnem arra, aki velem jön − érvelt a dolog mellett Cain.

Cserébe Tyson csak pufogott meg legyintett, hogy hülyeség. Egyszer már vitáztak ezen, amikor el akarta kísérni vadászni, mondván ketten hatékonyabbak, de Cain nem értett ezzel egyet. És a végén azt jött ki belőle, nem bízik benne.

− Szóval azt mondod, hogy nem tudnánk vigyázni magunkra, ha veled mennénk? − tette fel a kézenfekvő kérdést Jess és kissé sértetnek tűnt.

− Nem erről van szó! – fordult hátra tiltakozva.

~ Dehogyis nem! Nem bízol bennük, hogy képesek magukra vigyázni. A felelősséget meg nem akarod vállalni, ha netán bajuk esik – közölte vele Shadow, hogy ő nagyon is tisztában vele, miért nem enged senkinek vele tartani.

~ Azt akarod, hogy jöjjön velünk Jess? Akkor hogyan keressük White Clawt és vadásszunk hatékonyan? − vágott vissza Cain, mire nem kapott választ.

− Akkor miről? − hallotta meg a lány választ követelő hangját.

− Jobb szeretek egyedül vadászni menni. Ezt szoktam meg − válaszolt őszintén.

És igazat is mondott, de Shadow tényleg a főbb okot dörgölte az orra alá. Félt, hogy nem lenne képes megvédeni baj esetén azt, aki vele van. Az nem számított, ha ő megsérül, csak más ne, mert ő nem elég jó.

− Rendben − szólalt meg egy mély levegővétel után Jess. − De, ha megint belekeveredsz valamibe, akkor utána pórázt kötök rád és nem mehetsz egyedül sehova!

~ Hűha! Bekeményített a kicsike. Szerintem White Claw kedvelné őt.

~ Nem! − Cain hallani se akart arról még csak utalást sem, hogy netalántán Jess magába fogadjon egy genosymet, hisz akkor még nagyobb veszélynek tenni ki, amit nem akart.

~ Mintha jogod lenne ezt eldönteni − szúrta oda szkeptikusan. ~ Látszik, hogy nem sokat tudsz a nőnemű beállítottságú egyedekről. Jegyezd meg! Sosem te hozod meg a döntést, mégha úgy is tűnik, max csak azért nem ellenkeznek, mert nekik is megfelel.

~ Tudod, ez eléggé úgy hangzott, mintha egy loser mondta volna − jegyezte meg epésen Cain.

~ Majd rájössz idővel − maradt nyugodt Shadow, aztán visszavonult a további beszélgetéstől.

− Mi az? − vette észre Cain, hogy Jess méregeti őt.

− Mostanában olyan furán viselkedsz − adott választ a lány. − Mint, aki néha nincs itt.

− Csak elgondolkodtam, hova is menjek ki vadászni, meg hogy érdemes–e visszamennem a házunkhoz − adott két okot is miért mélyedt magába.

− Az utóbbi időben túl sokszor gondolkozol el − jegyezte meg Tyson is.

Örülök, hogy jobban vagy − jegyezte meg Cain szarkasztikusan, mert ha más nem is, legalább a haverja mellé állhatna. − Megyek, mert mostanra már teljesen besötétedett és nagy távot kell megjárnom.

− Tényleg vigyázz magadra − állt elé Jess.

Megfogta a felsőjét és lehúzta magához. Kicsit szégyellősen, de adott neki egy röpke csókot. Tyson mintha megeresztett volna egy hűhát, a húga megy úgy vigyorgott, mintha valami ajándékot kapott volna. Cain jobbnak érezte tényleg lelépni.

Kilépett a házból és felnézett a égre. Tucatnyi csillag ragyogott a sötét égen, felhőnek nyomát sem látta, de ez nem jelentette azt, hogy Tinanak nem lesz igaza. Körbenézett és elindult, bár ötlete sem volt merre kéne White Clawt keresniük.

~ Valami tipp? − tudakolta Shadowtól.

~ Passz − jött a kiábrándító válasz.

~ Valami csak van, hisz a te barátnőd! − méltatlankodott Cain. ~ Ismered őt nem?

~ White Claw okos és kiszámíthatatlan, pontosan ez miatt veszélyes. Ezért sem tudom merre keressük, mert biztosra veszem, mindig máshol húzza meg magát.

~ Nagy valószínűséggel keres téged − gondolkodott el a srác.

~ Igen, miattam jöhetett ide. Talán várt és ezért látta, hogy a hajóm megsérült. De némi idejébe telt, míg dekódolta hova is nyithattam féregjáratot – következtette ki miért bukkant fel a Földön a párja. ~ Viszont nem tudom miért mutatta meg magát. Ez furcsa reakció volt, tőle, sőt szokatlan.

~ Talán a fegyverek miatt − találgatott Cain.

~ Pont az miatt kellett volna rejtve maradnia, mégha a közelben is volt. Más lesz az oka.

~ Talán úgy gondolta, elkaptak téged és ha kapcsolatba lép velük, ahogyan te is tetted azzal a katonával, akkor megtalálhat téged − próbálkozott újra a srác.

~ Ennek már van értelme. Tudtam én, hogy azért van némi sütnivalód.

~ Kösz – sértődött meg kissé Cain.

~ Ne duzzogj! Inkább változz át, hogy hatékonyabbak legyünk.

~ Nem! − ellenkezett. ~ Matt meglógott. Őt ismerve minden emberét beveti, hogy megtalálj White Clawt a beígért jutalomért és az sem fogja érdekelni, ha ehhez mindenkit fel kell áldoznia.

Shadow nem tudott ezzel vitatkozni, viszont úgy érezte pont ez miatt még inkább Cainnek változnia, hátha rájuk bukkannak. Ugyanakkor ott visszhangzott benne, amit akkor mondott. Egy lényről tudnak és ha kiszúrják őt is, akkor már tisztában lesznek azzal, ketten vannak.

~ Ráadásul nem tudjuk milyen felszerelést kapott a katonáktól − folytatta. ~ Ha van néhány hő érzékelős kütyüje azzal téged könnyen kiszúr, de emberként én nem vagyok feltűnő.

~ Utálom ezt a srácot. Megehetem? − vetette fel a lehetőséget a genosym.

~ Nem! − vágta rá azonnal Cain.

~ Miért? − akarta tudni, hisz egyikük sem kedvelte.

~ Azt mondtad nem szokásod más, intelligens faj tagjait elfogyasztanod − emlékeztette a másikat.

~ Ez egy gerinctelen féreg − érvelt ellene Shadow.

~ Ez igaz − ismerte el Cain.

~ Akkor megehetem? − lelkesedett fel a genosym, hátha mégis engedélyt kap rá.

~ Nem! – akadt ki a társa.

~ Olyan vagy! − sértődött meg Shad.

~ Inkább figyelj! − torkolta le Cain és a beszélgetést egy időre felfüggesztették.