Fred hagyta Saviornak vigye, amerre akarja. Kicsit úgy érezte magát, mint mikor a másodpilóta székbe, vagy az anyósülésre kényszerülne. Nem szerette, ha nincs nála az irányítás, de elfogadta, akkor lehetnek hatékonyak, ha ő is ugyan úgy rábízza magát a genosymre, ahogyan ő tette meg.

Figyelte a tájat és fájt a szíve. Közel tíz év alatt az időjárás rettentő sok kárt okozott a házakban, amiknek a karbantartását megnehezítette, hogy nem tudták honnan beszerezni, amit kellett.

Miközben haladtak azon gondolkodott vajon milyen messze a várostól rejtette el Savior a hajóját, ezért is érte meglepetésként, amikor beértek az ipari zónába. Genosym társa megállt egy csarnok előtt, a hatalmas fém ajtót könnyedén húzta arrébb.

Fred nem látott semmit, Savior mégis magabiztosan sétált, majd felemelt tenyere végigsimított látszólag a levegőn. Némi vibrálás után, halvány kék izzás futott végig, majd látható vált egy jármű.

− Azta! − jegyezte meg álmélkodva, mert nem éppen ilyenre számított.

Viszketett a tenyere, hogy saját maga tapogathassa meg a leginkább vadászgépre hajazó űr járművet. A filmekben látható hajóra számított, majd bevillant neki Savior mintha siklót említett volna.

Nyílt az átlátszó tető rész és a piros-fehér genosym egy ugrással fent termett és behuppant az ülésbe. A repülőgépekre jellemző kormányt látott, de a vezérlő panelen minimális dolgot látott, amik gombok és kapcsolók funkcióját tölthették be. Egyre jobban izgatta a fantáziáját.

~ Nyugi, kiélheted magad később, de most beszélnem kell az öreggel − mosolyogta meg a társa.

Előkerült egy chip szerűség, amit behelyezett egy nyílásba, a panel halvány fénnyel világítani kezdett. Savior hozzáért az egyikhez és kivetült egy sokkal részletesebb kezelőfelület.

A jeleket Fred még csak hasonlítani sem tudta ahhoz, amik a földön előfordultak. Figyelte hogyan választja ki a genosym azt, amire neki van szüksége. Megjelent egy három dimenziós térkép, közepén a Föld körülötte pedig sok zöld pötty. Néhol annyira sűrűen, hogy egy nagyot alkottak.

− Ejha, Darkness kitett magáért és tényleg mindenkit idecsődített − jegyezte meg hangosan Savior.

~ Úgy érted mindegyik egy űrhajó, benne egy-egy genosymmel? − hökkent meg Fred.

~ A harmada igen − erősített meg, közben nekiállt beírni valamit, aminek nyomán egy kiemelkedett.

~ És a másik kétharmada? − már félt előre a választól.

~ Kisebb-nagyobb szállítóhajók, van amelyik közel ötszáz genosymet tud elszállásolni.

~ Oh egek!

Tapasztalta egy közülük mennyi katonával képes elbánni és milyen pusztítást végezni, ha pedig mindannyian rájuk támadnának, akkor könnyedén tarolnák le a városokat. Az embereket pedig rabszolgasorba kényszeríthetnék.

~ Nyugi, a többség nem olyan, mint Darkness meg a haverjai − vágott egy fintort. ~ Mégis kirobbantották alólunk a bolygónkat.

− Sage, itt Savior! − szólalt meg, miután folyamatosan villogni kezdett a kiválasztott jel. − Vétel!

Egy darabig semmi nem történt, majd megjelent egy apró panel, amelyen feltűnt egy fehér színű, fekete szemű genosym arca. Fred szimpatikusnak találta, olyannak, aki érdemi fél, ha tárgyalni kell. Sugárzott róla a tekintély és az erő.

− Hallgatlak Savior! − az átjövő hang nem csengett tisztán, a pozícióját jelölő pötty, pedig mozgásba kezdett a jobb vétel érdekében.

− Hát az a helyzet, hogy nyaking ülünk a bajban − vágott a közepébe Savior.

~ Csak így? − hökkent meg Fred.

~ Jah! Nekem nem megy ez a szépen terítsük a szart az asztalra, hátha könnyebben lenyelik módszer.

~ Akkor miért mi jöttünk szólni neki? − és már előre félt a várható reakciótól.

− Miért nem lepődök én meg ezen? − Sage nyugodtnak, már-már közömbösnek tűnt. − Mondj el mindent, amit tudsz Savior. És csak rövidre!

− Megpróbálom − ígérte meg, mire a fekete szempár összeszűkült. − Jó-jó, megértettem. Szóval a lényeg, az emberek alkottak maguknak saját, mesterséges genosymeket és nagyon úgy áll a helyzet Darknesséket lenyomták velük. A következők pedig valószínű mi leszünk. El kellene egy kis segítség.

~ Miből gondolod, hogy ez történt? Csak egy robbanást láttunk − zavarodott össze Fred.

~ Mondjuk azt megérzés.

~ Most viccelsz? Erre alapozva jelented ezt ki? − ha teheti a homlokára csap az abszurd helyzet miatt.

− Hogyan történhetett ez meg? − kérdezett rá Sage némi hallgatás után.

− Nos, két verzió lehetséges. Camouflage-zsal be kellett törnünk a katonák és tudósok központjába kiszabadítani egy Zen kémcsőbe zárt ivadékot. Lehetséges, hogy harc közben maradt ott belőlünk egy kis darab. Illetve a másik lehetőség. Darkness üzletelt ezekkel a katonákkal és nem tudjuk nem-e ő adott magából át nekik egy kis darab mintát, cserébe amit kért tőlük.

− Felelőtlenek! − torkolta le az öreg, a hangját épphogy megemelte az arca pedig semmit nem árult el, Savior mégis behúzta a nyakát.

A kép megugrott, mintha valami zavarná a kapcsolatot. Sage-nél is jelentkezett, mert arrébb fordította a fejét és nem folytatta a beszélgetést. Megismétlődött és Fred nem tudta mi történhet.

− Hívtál mást is?

− Nem, csak téged − rázta meg Savior a fejét.

− Pedig nagyon úgy tűnik, valaki nagyon szeretne csatlakozni a beszélgetéshez − morfondírozott az öreg genosym.

Látszott a kijelzőn valamit csinál, de Fred nem tudta eldönteni mit. Aztán az arckifejezése megváltozott és komorrá vált. Az ő kijelzőjükön megjelent egy újabb panel, hanghullámokhoz hasonló jelek ugráltak rajta.

− A városból jön a jel, ahol vagyok, de a pajzs zavarja − közölte velük Sage. − Menj közelebb!

− Oké! − vágta rá Savior.

Fred megdöbbent. Lehet észlelték a kommunikációt és megpróbáltak belehallgatni? Vagy fel akarják venni a kapcsolatot velük, ami eddig talán nem sikerült? Ha igen, mi célból? Amúgy nem félti ez a genosym Saviort, ha közelebb megy netán megtámadják?

A társa közben felizzította a hajtóművel, ami alig adott ki hangot. Alig érzékelhetően elemelkedtek, majd siklani kezdtek kifelé. Az a kékes fény megint villant mielőtt felgyorsítottak volna.

A pajzs képe vészesen gyorsan közeledett, pontosabban ők hozzá, Fred félt felkenődnek rá ezzel a sebességgel, de megálltak előtte és még csak nem is érzékelte az ezzel járó hatást, ahogyan az indulást sem.

Elképesztette mert valami olyasmire számított, mint ami a földi járműveket jellemezte. Ha nem látta volna haladni a tájad mellettük azt mondja állnak. Ezek után nem értette Savior miért élvezte a helikopterrel való repülést, mikor ez ezerszer elképesztőbb élményt nyújtott.

− Van kapcsolat Uram! − hangzott fel hirtelen egy női hang.

− Ami nem a maguk érdeme − közölte velük Sage hidegen, mire egy torokköszörülés hallatszódott.

− Jhon Connor admirális vagyok, a városi erők parancsnoka. Kivel beszélek?

− A nevem Sage, a Genosym Tanács vezetője vagyok.

~ Azt hiszem ezek ketten lerendezik, amit kell, mi akár mehetünk is − jegyezte meg Savior.

~ Maradunk! − jelentette ki Fred határozottan, mert furdalta a kíváncsiság. ~ És még amúgy sem kaptunk tőle segítséget.

~ Oh, tényleg!

− Akkor a megfelelő személlyel beszélek − folytatta az admirális, majd némi csend következett. − Néhány elvetemült üzletember és tudós létrehoztak három mesterséges lényt, olyanokat, mint Önök. Ezt a mi beleegyezésünk és jóváhagyásunk nélkül. Amint ez tudomásunkra jutott, megvontunk tőlük minden támogatást. Az elfogásukra kiérkező katonák üres laborokat találtak, a gazemberek felszívódtak.

Elhallgatott, talán arra várt Sage mondani fog valamit, de az öreg genosym hallgatott. Várta a folytatást és azt kibökje a másik mit is akar kihozni a mondandójából.

− A katonai erők és a város vezetése nevében kijelenthetem, semmi közünk a történtekhez, nem állt és most sem áll szándékunkban háborúba kezdeni Önökkel. És az jutott a tudomásunkra, akad néhány tagjuk, akik nem ellenséges szándékkal tartózkodik itt. A helyzet megoldásához kérnénk az ő segítségüket.

− Mondhatnám azt oldják meg maguk, de nekünk sem érdekünk, hogy holmi mesterséges egyedek elszabaduljanak. A helyzet kialakulásáért az ott tartózkodók a felelősek, a probléma megoldása is rájuk és magukra tartozik.

~ Franc! Akkor nem küld senkit segíteni. Mondhatni halottak vagyunk − Fred pedig nem tudott Savior megjegyzésére reagálni.

− A város tele van ártatlan civilekkel és mi nem vagyunk képesek egyszerre harcolni és az ő kijuttatásukat biztosítani − vallotta be az admirális.

− Ez nem az én problémám − hárított Sage és az együttérzés legapróbb jelét sem mutatta.

~ Jah, majd onnantól lesz az övé, ha ez a három megpróbálja elhagyni a bolygót − morogta Savior.

~ Biztos, de most figyeljünk! − pisszegte le Fred.

− Valóban, de ha jól gondolom, akkor nem véletlenül gyülekeznek a bolygó körül ilyen nagy létszámban. Ha a lerohanásunk lenne a cél, akkor már megtették volna. Amennyiben segítenek a civileket biztonságba helyezni, abban az esetben számíthatnak a Marsall támogatására, az emberekkel való békés kapcsolatfelvételben.

− És én miért nem ezzel a Marsallal tárgyalok? − vonta kérdőre Sage a magas rangú tisztet.

− Ő jelenleg a többi város vezetőjével tárgyal és igyekszik meggyőzni őket a kapcsolatfelvételből és az együttműködésből hasznunk származna. Ha jók az értesüléseink, akkor az Önök segítségével rendbe hozható lenne a bolygónk légköre.

Sage tekintete Saviorra szegeződött, aki felemelte a kezét, neki semmi köze ehhez, ő ilyet senkinek nem mondott. Konkrétan nem is, mert Fredtől hallották a katonák, de ezt nem szándékozott az öregnek elmondani.

− Ez eléggé úgy hangzik, mintha ezért bármilyen alkura képesek lennének velünk − Sage érzékelhetően óvatos maradt.

− A biztonságot nyújtó pajzzsal rendelkező városok száma csökken és a tartalékaink végesek és vészesen fogynak. A becslések szerint a Föld népességének valamivel több, mint a fele már így is saját felelőtlenségünk áldozata lett. Igen, azt hiszem kijelenthetem, igen nagy árat hajlandók vagyunk megfizetni a túlélésért.

− Mit tud adni cserébe, ami érdekelhet minket?

− A rendelkezésünkre álló információk alapján az Önök faja szinte bármilyen körülmények között képesek életben maradni. A Föld számos pontja számunkra élhetetlenné vált. Ezekből a területekből bármekkorát át tudunk engedni, ahol háborítatlanul letelepedhetnek, a segítségért cserébe. Természetesen korlátozottan tudunk felajánlani természeti erőforrásokat is.

− Beszélni akarok ezzel a Marsallal és a többi vezetővel − közölte ellentmondást nem tűrő hangon Sage.

− Rendben. Intézkedem! − a háttérben pedig egyértelműen mozgás támadt.

− Savior! − különítette el a vonalat az öreg genosym.

− Igen? − kérdezte meg óvatosan.

− Intézzétek el ezt a hármat! − jött az utasítás.

− És, ha nem megy? − vágott kétkedő arcot.

− Oldjátok meg! − közölte, mintha ez a lehetőség szóba sem jöhetne. − Nekik is vagy gyenge pontjuk! Találjátok meg, használjátok ki!

− Segítséggel könnyebb lenne − hozakodott vele megint elő.

− Nem akarom, hogy bárki tudomására jusson mire képesek az emberek, ha hozzájuk kerül egy darabkánk. Sokan így sem fognak örülni annak, hogy egy másik fajjal osztozva kell élniük egy bolygón. Ha pedig ez még a tudomásukra jött, akkor eleve ellenségesen fognak hozzájuk viszonyulni.

− Ebben van valami − értett egyet Savior, ismerve a fajtársai hozzáállását.

− A megfigyelésem szerint azzal a néhány fiatallal, akikkel összeálltatok, viszonylag gyorsan összhangba kerültetek.

~ Honnan tud róla? − döbbent le Fred.

~ Az öreg szinte mindig mindennel tisztában van, de senki nem tudja hogyan csinálja. Félelmetes, nem is húz vele senki ujjat.

− Most rám figyelj Savior és ne a társaddal beszélgess! − szólt rá erélyesen, amivel a piros-fehér genosymet is meglepte.

− Bocsánat − motyogta, Fred pés nem mert még csak gondolni se semmire.

− Ismerem annyira a wergonokat, tudjam nem fognak csak úgy belenyugodni abba, hogy sokan sikeresen elmenekültünk. A Föld felrobbantásával nem próbálkoznának meg, mert azzal nagyon sokakat magukra haragítanának és az EGE sem tenne úgy, mintha nem történt volna semmi sem. De ez nem jelenti azt nem próbálnak meg a későbbiekben lejuttatni a bolygóra egységeket, akikkel célzottan minket támadnának meg.

− Gondolod ilyennel megpróbálkoznak? Ennyire utálnának minket? − kérdezett közbe elkeseredetten Savior.

− Nem tudom, de készülnünk kell erre a lehetőségre. Ha bebizonyosodik, az emberek megfelelő társak számunkra, akkor egy sikeres megegyezés után, ha jó kapcsolat alakul ki akkor sokan élni fognak a lehetőséggel, mert úgy erősebbek vagyunk.

~ És szüksége esetén, akár emberi támogatásra is számíthatnátok − tette hozzá Fred, átlátva a taktikai lépést.

− Értem − motyogta Savior.

− Gyanítom inkább az ember társad, mint te, de mindegy is. Menj vissza Shadow-hoz és a többiekhez. Találjátok ki hogyan győzhetitek le őket. Ami információt megtudok ezekről a mesterségesekről az emberektől eljuttatom hozzátok. Addig is legyetek óvatosak!

− Rendben! − bólintott rá.

− Bízom bennetek Savior! − Sage ezen mondatára a piros-fehér genosym felkapta a fejét.

Először meglepődött, majd megváltozott az arckifejezése és az egész hozzáállása. Határozottan bólintott, megértette mi múlik most rajtuk és megtesznek minden tőlük telhetőt.

Az öreg genosym még pár pillanatig tartotta fel a szemkontaktust, majd bontotta a vonalat és figyelmét az emberi vezetőkkel való megegyezésre fordította inkább. Könnyen lehet ezen múlik a jövőjük és a fajuk fennmaradása.