− Francba! − káromkodott tovább Razor.

Hátra kellett ugraniuk a magasra szökkenő és onnan lecsapó katona elől, aki most bizony egynek tűnt közülük. A betontető berepedt, a helikopter pedig nekiállt távolodni.

− Remélem tetszik az új 3D névre keresztelt osztagunk! − hallották meg az öltönyös fickó hangját a kihangosított rádión keresztül − Név szerint hadd mutassam be Destructiont, Demolitiont és Devastationt.

− Rohadékok! − átkozódott leginkább magának Darkness.

− De te sértett dühödben inkább nekimentél Shadownak, ahelyett, hogy leálltál volna vele. Már bánom, hogy nem mentem veled tegnap éjjel! Akkor most nem kéne legyengülve szembeszállnunk ezzel a hárommal!

− Lenyomjuk ezeket az emberi kreálmányokat! Nem lehetnek jobbak nálunk! − dühöngött fekete társa.

Előkerült Freak és hátulról rávetette magát az egyikre és körbefonta a csápjaival. A vörös szín mesterséges genosym nekifeszült, lemaradt társaitól, akik tovább üldözték Darknesséket.

Razor újabb pengéket küldött ki, de az antracit szürke belépett társa elé és úgy pattantak le róla a borotvaéles szilánkok, mintha csak gumiból lettek volna. Mind a ketten döbbenten nézték, mert képtelenségnek tűnt, hogy még csak meg sem karcolta őt.

− Remélem erre is van valami terved − szólalt meg az ezüst színű genosym.

− Ha olyanok, mint mi, akkor ugyanazok a gyengeségeik is − azzal kinézett a két rejtőzködő társa felé és megadta a jelet.

Razorral mind a ketten hátat fordítottak, neki iramodtak és átugrottak a szemben lévő épületre.. A két mesterséges genosym utánuk vetette magát, de abban a pillanatban Spark beindította a hanggenerátort, ami telibe kapta a támadókat.

Az antracit szürke fájdalmas ordítás közepette földre került és vergődni kezdett. A társa ugyan megremegett a katona körül, mégis talpon tudott maradni. Néhány másodperc múlva kitört felfelé egy ugrással, kikerült a hatósugarából, majd az eszköz felé rohamozott, hogy elpusztíthassa a két rejtőzködő genosymmel együtt. Félig sikerrel járt, mert a generátor megsemmisült.

− Támadás! Most! − adta Darkness utasításba, de feleslegesen, mert Razor már küldte is az újabb szilánkokat.

Ki akarta használni, hogy legyengítette a támadás és most képesek lesznek megsebezni. Szembesülniük kellett a ténnyel túl gyorsan regenerálódik és jóval erősebb náluk. Még ketten sem bírtak el vele, pedig mindent beleadtak.

Komoly harc alakult ki a másik triónál is. Spark tapasztalhatta meg először a rájuk támadó kék mesterséges genosym képességét, ami hasonlított Acid sav termeléséhez. Komoly sérülést szenvedett tőle.

− Ki a fene vagy? − hátrált el, miközben kisebb kisüléssel megszabadult a támadójától.

− A nevünk Devastation − kapott választ. − Ti pedig most meghaltok!

− Azt majd meglátjuk! − morogta neki oda Acid és teste nagy részét a savas anyaggal borította be.

A két pusztító anyag egymásnak esett, amikor közelharcba bocsátkoztak. Spar pedig jobbnak látta tisztes távolban maradni tőlük. Emlékezett még rá hogyan bánt el vele Claw meg a kis cafka embertársa.

Vajon, ha sikerülne beledöfnie ebbe a lila genosymbe egy fém rudat, el tudná vele játszani? Láthatóan az elektromosság sebezte, de sikeresen távol tudta magától tartani a képességének hála. Ide körbenéznie, mert Acid kezdett hátrányba kerülni.

− Freak meg fog enni téged! − közölte sipítozó hangon a csápos genosym és kitartóan fogságban tartotta a mesterséges eredetű vöröset.

− Kétlem. Nem véletlenül kaptuk a Destruction nevet − morogta vissza a másik.

A teste izzani kezdett, a hő égette Freaket, de továbbra sem volt hajlandó elengedni. Számtalan száj nyílt a testén, amik megpróbálták felfalni a másikat, hogy magába olvaszthassa.

− Katona állítsa le! − küldet a parancsot a fülesen keresztül az öltönyös, de válasz nem érkezett.

− Az alanyok testét kezdi megviselni a genosymek viselés. Talán jobb lenne visszahívni őket − szólalt meg a mellette ülő tudós, aki egy laptop segítségével figyelte a három katona értékeit beültetett implantátumok segítségével.

− Nem hagyhatjuk őket életben, mert összeállnak a másikakkal! − szűrte a szavakat az öltönyös fickó.

− A katonák viszont így nagy eséllyel meghalnak, mégha a genosymek túl is élik − közölte a tudós.

− Nem számít! Találunk más alanyokat. Épp elég embert gyűjtöttünk be kintről, hogy válogathassunk! Nagyobb adag enzimet kapnak, hogy irányíthassák őket − közölte, a tudós pedig jobbnak látta nem vitatkozni vele.

Darkness kihasználta beolvadási képességét, Demolition pedig körbefordult, hátha megtalálja, de semmit nem ért vele. Hátulról kapott egy hatalmas ütést, amitől megingott és előre kellett lépnie párat, de sikerült visszaszereznie az egyensúlyát.

Razor sem volt rest hátulról támadni. Pengévé formálta mind a két karját és az ellenfele hátába igyekezett döfni. Ha sikerül belemélyesztenie, akkor kifelé rántva kettévághatja. Csakhogy a kemény testen megint elcsúszott a támadása, ráadásul az egyik kar hátranyúlt és sikeresen megfogta.

Nem értette hogyan képes ilyen állapotban mozogni, mert ő olyankor képtelen rá. Meglendítették és a betonhoz csapták. Nem akart sérülést szenvedni, így ugyan azt tette, mint az ellenfele. Megkeményítette magát, alatta pedig a tető megadta magát.

Lefelé zuhantak, újabb szinteket zúzva be maguk alatt. Dem a törmelékeket használta, hogy felfelé jusson. Egyikről a másikra ugrott és közben nem eresztette Razort, hanem aminek tudta nekicsapta.

− Engedd el! − jelent meg Darkness.

A saját testét használva megragadott egy nagyobb betondarabot és hozzávágta az antracit szürke genosymhez olyan erővel, hogy elrepült vele együtt és elengedte Razort is.

Spark a másik épületben talált egy megfelelő vasdarabot a terve kivitelezéséhez. Acid nagyon rosszul festett mikor visszaért és remélte nem lesz a társának túl késő. A lila genosym ahelyett, hogy rá figyelt volna, inkább kinézett, ahol izzott egy pont. Elképesztő sebességgel fogta menekülőre, Spark támadása pedig célt tévesztett és a padlóba állt bele a rúd.

Közelebb jött és hamar rájött a veszélyre ő is. Ha menteni próbálja Acidot, abból csak ő jön ki rosszul. A menekülés mellett döntött, otthagyva társát. Nem jutott messzire, amikor hatalmas robbanás rázta meg a környéket.

Tűz és forróság perzselte fel a környéket, megsemmisítve mindent, amihez hozzáért. Elsőként Freaket, aki túl őrült volt ahhoz, hogy felfogja mi vár rá, ha maradt. Következőnek a már félig összedőlt épület esett áldozatul, aminek törmelékei között Darkness és Razor vívott csatát Demolitionnal. Majd elérte a környezőket is, köztük azt, amibe Acid és Spar bújt meg.

A helikopter tisztes távolságba ért a robbanás idejére és a benn ülők távolról figyelték a pusztítást. Az öltönyös elmosolyodott elégedetten. Ezek szerint hatékony mesterséges genosymeket sikerült létrehozniuk.

− Mi a helyzet velük? − nézett a tudósra.

− A velük lévő katonák életjelei megszűntek, de a szkenner szerint az egyedek túlélték, bár csupán néhány darabka maradt belőlük − dadogta, mert neki egyáltalán nem tetszett az, amit létrehoztak.

− Irány begyűjteni őket! − adta utasításba a pilótának. − És a többi?

− Nem érzékelek több jelet − kapott választ.

− Helyes! − vigyorodott el elégedetten az öltönyös, mert ez azt jelentette a teszt végeredménye pozitív, fent a fejesek elégedettek lesznek.

~ Fred keressünk egy magas épületet − szólalt meg másnap éjjel Savior és a férfi érezte rajta, feszült.

Magára öltötte és eleget tett a kérésének. Családi övezetben találtak szállást maguknak, így a közeli víztorony bizonyult a legmagasabb pontnak. Hagyta a genosymet arra nézzen, amerre akar, mégha nem is tudta miért.

− Ne mond, hogy érzel valamit! − jelent meg nem sokkal később Savage.

− Pedig nagyon rossz érzésem van − közölte vele a barátja, mire a barna genosym vágott egy fintort,mert tudta mit jelent.

− Magukra hozták a bajt! megmondtuk nekik, hogy ne üzleteljenek a katonákkal! − morogta maga elé.

− Csakhogy, ha őket legyőzik, utána mi jövünk!

Savior kivételesen jól látta a helyzetet, ezt Savage is tudta. De egyáltalán nem akaródzott neki segíteni Darknessékenek.

− Na jó! Nézzük meg mi van arra. Talán tévedsz és azon kívül, hogy megszorongatják őket, nincs nagyobb baj.

Savior hálásan nézett rá, de ő csak mogorva arcot vágott. Elindultak, de nem jutottak messzire, amikor a sötét eget narancssárga fény festette meg egy ponton. Távol voltak még tőle, de még így is nagyon jól ki tudták venni a robbanás körvonalait.

− Mi a franc? − torpant meg Savage döbbenten.

− Akármi is, ha Darknessék a közelében voltak, akkor ezt nem élték túl − nyögte Savior.

Összenéztek és tudták hatalmas bajban vannak. Akármilyen fegyvert alkottak meg a katonák a tudósok segítségével, az hatásos lesz ellenük is. Mégis mit kéne tenniük? Visszamenni és szólni Shadnek? Mégis ő mit tehetne? Vagy jobb lenne megnézni mi történt pontosan?

− Talán az lesz a legjobb, ha szólunk Sage-nek − szólalt meg Savage. − Ez kezd túlnőni rajtunk.

− Oké, majd én. Freddel visszamegyünk a siklóhoz és felvesszük vele a kapcsolatot −- nézett nagydarab társára. − Nem mész oda egyedül, ugye?

− Nem. Bármennyire is furdal a kíváncsiság, őrültség lenne. Annyira meg nem vagyok elvetemült, mint Freak. Inkább visszamegyek Shadhez és beszámolok erről, ha netán nem látták volna. Megpróbálunk kitalálni valamit.

Savage még mindig döbbenten nézett arra, ahol feltűnt a narancs színű fény, majd kihunyt. Beleborzongott a gondolatba mekkora területen pusztított. Még egyszer összenéztek Saviorral, majd mozgásba lendültek.