− Mire jutottatok Darkness-szel? − tette fel Jess a legfontosabb kérdést.

− Semmire − húzta el Cain a száját. − Ráadásul már beszélt előttünk a katonákkal és azt mondta megegyeztek a támadás ellenére.

− Miben? Mit akar a katonáktól? − kérdezte Ray.

− Még több fegyvert, amit az emberek kezébe adva ellenünk fordított volna − bújt elő Shad, néhányan a közelében levegő után kaptak. − De ahogy elnéztem a Védelmezők jobbnak látták lelépni.

− Attól a fegyvereket még fel tudja használni ellenünk − jelent meg Claw morogva Jess mellett.

− Tudom, kicsi az esélye, meg talán hiú ábránd is, de a most elengedett katonák visszaérve tudnak beszélni a Marsallal, akkor ő képes megtagadni a kérést, mindegy miben egyeztek meg Darkness-szel − szólt bele Fred is.

− Erre inkább ne alapozzunk − dörmögte Tyson. − Talán okosabb lenne, ha minél távolabb mennénk a jelenlegi fészkétől ennek a bandának. Most lehet részlegesen lenyomtuk őket, de fel fognak állni.

− Azért olyan könnyen nem. Spark elvesztette a társát, neki mindenképp másikat kell találnia mielőtt újra harcba száll − gondolkodott el Jess.

− Freaket ismerve, tuti felzabálta a sajátját, hogy helyrehozza magát − Savage alacsonyabb formában jelent meg Ray mellett, kevésbé akart ijesztő lenni. − Talán Razor úszta meg leginkább a bandából, bár nem tudom hova lett miután lelépett. Reménykedtem benne Darkness-hez rohan, de sehol nem láttam mikor odaértünk.

− Utánunk se jött, legalábbis én nem láttam jelét − Jess Claw-ra nézett, aki megcsóválta a fejét jelezve ő sem.

− Akárhogy is, nekünk össze kell magunkat szedni − vette vissza a szót Cain. − Szóval támogatom Ty ötletét. Menjünk minél messzebb a környéktől.

− Helikopterrel tudok fordulni néhányat, de sokat nem, mert már nincs sok üzemanyag benne − bökött hátra Fred.

− Azt inkább arra használjuk, hogy kaját hozzunk, mert ennyi embernek nem kevés kell − nézett Savage végig a tömegen.

− Valamennyi van még, de ennyi nincs − csóválta meg Fred a fejét.

− Akkor osszuk ki, annak akinek leginkább kell, mert nem hiszem, hogy Darkness nagyon gondoskodott volna róluk. A többieknek megpróbálunk vadászni valamit − javasolta Savage, majd Fredre nézett. − Ti ketten és mi Ray-jel kellően jól vagyunk, hogy vadászni menjünk, mindenki más meg halad ahogyan tud.

− Lényegre törő vagy, mint mindig − jelent meg Cam is, bár elég pocsékul festett, nem is öltött konkrét alakot.

− Valakinek annak kell lennie, különben még egy óra múlva is itt álldogálunk − morogta a barna genosym.

− Felőlem − vont vállat Cain. − Én most még gondolkodni is fáradt vagyok, nemhogy ellenkezni a szétválás miatt.

− Rendben. Kezdjük akkor − és Savage visszatért Raybe, aki megindult a helikopter felé.

~ Ajánlom Saviornak, hogy gyorsan vonszolja a seggét utánunk Freddel együtt.

~ Nyugi van. Jönnek már − mosolygott magában Ray a mogorva genosymen, aki még mindig sérelmezte, hogy rakétát lőttek ki rá. ~ Nem tudhatta, hogy beszámítható vagy.

~ Többé-kevésbé voltam csak az − vallotta be Savage. ~ De tény, hogy a legjobb módszer ellenem, ha nagy sérüléssel járó támadást indít, ami leszívja az erőm. Savior ezt nagyon jól tudja..

~ Akkor miért vagy megsértődve? − kérdezett rá Ray, mert így értelmetlennek érezte.

~ Azt gondoltam − megállt a mondat közepén. ~ Semmi. Hagyjuk.

~ Talán pont azért tette, nehogy később megbánd, amit akkor elkövettél volna − reagált a srác, mintha pontosan tudná mire gondol a társa, de nem kapott választ.

− Fred én is kérek egyet! − zárkózott fel Cecile futva.

− De hát nemrég ettől? − nézett rá döbbenten a férfi.

− Akkor is éhes vagyok − vágott elkeseredett arcot a kislány.

~ A két kis ivadék sokat kivesz belőle − jegyezte meg Savage. ~ Mond meg neki hozunk halat, ha kibírja még egy kicsit.

− Hé Cecile! − vonta magára a kislány figyelmét Ray. − Ha most eszel, akkor nem fog beléd férni abból, amit hozunk. Márpedig lesz hal is.

− Tényleg? − csillant fel a kislány szeme, aztán elgondolkodó arcot vágott. − Na jó, talán kibírjuk addig. De siessetek!

− Úgy lesz! − mosolyogta meg a srác és feltűnt neki már nem először, hogy néha egyes, máskor többes számban beszél Cecile.

~ Ez is az ivadékok miatt van. Amikor szoros kapcsolat alakul ki, onnantól természetessé válik, hogy az egyén nem csak magára gondol, hanem arra is, akit hordoz.

~ Értem. Nem okoz függőséget a jelenlétetek? − ötlött fel benne a kérdés.

~ De, előfordul. Főleg aki vérszemet kap az erőtől, amire szert tesz általunk. Neked nem kell tartani ettől, mert a morális erkölcsi értékrended normális.

Ray viszont egyáltalán nem vette biztosra, képes lenne lemondani arról a pót jobb karról, amit a genosym biztosított neki. Tudna élni és boldogulni, de ismerte magát annyira megváltoztatná és nem úgy állna az emberekhez, mint eddig. De lehet ez a változás már meg is történt benne.

Az sem érdekelte, hogy talán Savage ez miatt csalódik benne. Egyszerűen ezt érezte, és nem tehetett róla. Inkább nekiállt segíteni Frednek kiosztani a maradék ételt. Ötösével pakolták egymásra, lassan pedig kialakult egy láncolat és járt kézről-kézre.

Ugyan azt beszélték azoknak adják, akik nagyon rászorulnak, mégis sokan úgy döntöttek inkább megosztják mással. Kevesebb jut, de az is több a semminél.

Fred felszállt Ray-jel az oldalán és az erdő felé vették az irányt. Cecile integetett utánuk, míg látta őket, aztán megkereste a bátyját. Az emberek ragaszkodtak hozzá, hogy ők mindenképp egyenek.

− Kérsz? − nézett rá a húgára Cain.

− Nem. Kibírom − mosolygott rá, pedig nagyon éhesnek érezte magát, de tudta, a bátyjának most nagyobb szüksége van rá, mint neki.

Miután végeztek, ha lassú tempóban is, de elindultak, nem hagyva senkit hátra, és segítették egymást, ha más nem biztató szavakkal. Ezért éltek eddig is túl, mert összetartottak és az események még közelebb hozták őket egymáshoz. Az öt fiatalnak és genosym társaiknak köszönhetően felcsillant a remény egy jobb életre. És arról sem feledkezhettek meg, ők meg tudják védeni őket Darkness jelentette veszélytől.

− Rohadékok! − dühöngött Darkness pedig eléggé megviselte a sortűz. − Honnan szedtek ezek harci helikoptert?

− Talán lopták mikor megtámadták a katonákat − érvelt Razor. − Mit akartak amúgy? Egyezkedni?

− Olyasmi − rázta le a fekete genosym.

− Azért engem aggaszt, amit a srác és Shadow mondott − szólalt meg Acid, aki szintén új hordozót volt kénytelen magának keresni.

− Mit mondtak? − tudakolta Razor, mert ő nem volt ott.

− Sületlenségeket! − vágta rá Darkness idegesen, ami nem tetszett az ezüst színű genosymnek, így válaszért másik társára nézett, de az tartva a feketétől inkább csendben maradt.

− Nem szeretem a kellemetlen meglepetéseket − szólalt meg némi hallgatás után Razor. − Ha azt akarod, hogy maradjak, akkor mond el, amit tudsz.

− Shadow azt állította az ivadékát szerezték vissza a katonáktól. Meg azt, előttünk már járt itt genosym − morogta Darkness.

− Ez azt jelenti az a fickó hazudott nekünk és pontosan tudják mik vagyunk és a képességeinkkel is tisztában vannak! − akadt ki Razor.

− Tudom! − vágott kiabálva a szavába Darkness, mert nem akarta a többiek tudtára adni, amit csak a másik tudott.

− Mondtam neked, hogy találékonyak és vigyázz velük! − morogta ezüst társa.

− Holnap este felkészülten várjuk őket − ígérte meg a fekete genosym.

− Az emberek, akiket magad mellé kényszerítettek is leléptek. A foglyokat is kiszabadították, őket sem tudjuk felhasználni − vágta hozzá dühösen Razor.

− És kinek a hibája, hogy kiszabadultak? − állt elé Darkness és méregzöld szeme összeszűkült a dühtől.

− Savage-nek ki kellett volna nyírnia őket, de az a srác valahogyan magához térítette − váltott védekezésre Razor.

− Ha hallottak lennének se mennénk sokra velük! − vágta a fejéhez Darkness, amivel nem tudott vitába szállni. − A srác által megszerzett fegyverek egy része még megvan. Akad néhány robbanótöltet is. Az emberek nem tudnak regenerálódni.

A fekete genosym kegyetlen mosolyra húzta a száját. Ezüst színű társát ezzel nem tudta megnyugtatni, de be kellett látnia, ezeket valóban fel tudják használni ellenük.

− Több a semminél − morogta aztán oda, majd otthagyta a csapat fejét, aki magában dühöngött inkább tovább.

Előkészültek és Razort némileg megnyugtatta, amit felállítottak a saját védelmük érdekében. Nagyjából tudták mit vethetnek be ellenük, amikből Spark és Acid sokat tudott hatékonyan semlegesíteni. Nekik kiadták maradjanak rejtve, míg ki nem tör a harc.

Darkness és Razor emberi társuk alakjában várták egy tetőn a helikoptert, ami hamarosan fel is bukkant és leszállt. Az öltönyös fickó ugyan az volt, most sem tűnt idegesnek.

− Nem látom a fegyvereket, amit kértem! − tért egyből Darkness a lényegre és nem lepődött meg a tényen.

− Hoztam fegyvereket, bár nem egészen azt, amit akart − kapott meglepő választ.

− Valóban? − nézett rá gyanakodva.

− Ezeket még nekünk sem volt alkalmunk kipróbálni, így nem tudom megmondani mennyire hatékonyak − a férfi hangjában volt valami, ami nem tetszett egyik genosymnek sem.

− Tesztfegyverek? − kérdezett rá Razor.

− Igen − bólintott rá az öltönyös.

− Mutassa! − utasította Darkness és ugrásra készen várakozott.

− Jöhet a 3D! − szólt bele a férfi egy kézi rádióba, mire a járó rotorú helikopterről elszállt három férfi.

− Ez most valami rossz vicc? − nézett rá dühösen Darkness, aztán elakadt a szava.

− Rohadt életbe! − káromkodta el magát mellette Razor és egyből felöltötte az igazi alakját, mellette fekete társa ugyan így tett.

− Mindjárt megtudják mennyire hatékonyak − hátrált vigyorogva el tőlük a férfi, vissza a helikopter irányába.

Razor dühösen lőtt ki néhány szilánkot, nem akarta hagyni menekülni. De a három alak elképesztő sebességgel mozdult és hárította mindegyiket. Aztán megindult feléjük az első támadás.