Cain továbbra is azon gondolkodott, hogyan tudná megoldani a szoba dolgot, mert roppantul zavarta a lánnyal való egy légtérben történő alvás. Úgy számolta, Shadow segítségével nagy távot meg tud tenni éjszaka, és akár el is tudná érni azt a mészkőbányát, amit a lány a térképen látott.

Viszont Jess nem a húga, akit könnyed magyarázattal ki tudna elégíteni. Végül arra jutott, hogy majd azt mondja, visszament az ipartelephez és mégis sikerült találnia egy olyan részen, amit múltkor nem sikerült átnéznie.

Úgy vélte ez még hihető is lesz, ezért újra nekiállt öltözködni a kimenetelhez. Már indult volna, amikor Tyson szinte szó szerint berontott a házba és majdnem orrba vágta őt az ajtóval.

− Mi a baj? − nézett rá Cain ugrásra készen.

− Két dolog − és a barátja a nyomaték kedvéért még mutatta is.

− Igen? − és most már kételkedett abban, hogy tényleg komoly dolog lenne.

− Az az izé megint lecsapott és embereket evett! − hadarta Tyson, becsukta az ajtót és nekitámaszkodott, mintha bármikor rájuk törhetne az, amiről beszél.

− Megint? − ráncolta Cain a homlokát és feltűnt neki, hogy Jess idegessé vált, de nem kérdezett rá.

− Aha − bólogatott bőszen Ty. − Múltkor a Védelmezők három tagjának megcsonkított hulláját találták meg...

~ Shadow? − fordult a kérdésével befelé a genosymhez.

~ Nem én voltam! Nem mászkáltam nélküled − védekezett és Cain hitt neki.

− És tegnap éjszaka is lecsapott az ipartelepen − folytatta Tyson.

− Micsoda? − Jess hangszintje megemelkedett, Cain pedig szeretett volna máshol lenni. − Ezt nem is mondtad!

− Mi? Te ott voltál? − kerekedett el a barátja szeme is.

− Hát − kezdett bele, mintha a fogát húznák. − Hallottam valami lövöldözést, de messze voltam tőle és semmi furát nem láttam.

~ Ja, egy karnyújtásnyi messzeségre voltál és egy titkos összeesküvésen kívül tényleg semmi furát nem láttál − tette hozzá Shad, de figyelmen kívül hagyta.

− Mégsem mondtad! − torkolta le a lány.

− Feleslegesen aggódtál volna! − védekezett és enyhén hátrahajolt, mert Jess orra szinte az övéhez ért.

− Feleslegesen? Elment az eszed, hogy ennek ellenére ma is ki akarsz menni? − esett neki újra, Tyson csak kapkodta közöttük a fejét, de aztán túltette magát az első döbbenetén.

− Láttad? − állt aztán a lány mellé és már ketten néztek rá követelőn.

− Kit? − nézett rá zavartan.

− A lényt! − olyan izgatottnak tűnt, mint egy kisgyerek, reménykedve nézett rá, hátha megtud valami érdekeset. − Az egyik tagunk is a közelben volt és miután elült a lövöldözés, közelebb ment. Valami fekete, ocsmány, csupa fog és karom lényt látott kijönni.

~ Kikérem magamnak a jelzőket! − háborodott fel Shadow.

− Fogd be! Legközelebb óvatosabbnak kell lennünk − morogta neki oda Cain és örült, hogy nem emberalakban hagyták el az épületet, mert akkor lenne most mit megmagyaráznia.

− És volt bátorsága bemenni, miután látta? − kotyogott közbe Cecile elkerekedett szemmel, róla szinte mindenki megfeledkezett.

− Igen, de azt mondta megbánta és napokig rémálmai lesznek. Kibelezett testek hevertek mindenhol, volt amelyiket félbe harapta, másiknak hiányzott valamelyik végtagja − sorolta a srác.

− Ty! − szólt rá Jess.

~ Valami nem stimmel − jegyezte meg Shadow.

Cain egyetértett vele, hisz ott volt és senkit nem haraptak ketté, vagy beleztek ki. Gerinc és nyaki csontok törtek, vagy épp egy túl nagy ütés megállíthatta valamelyik katona szívét, de a többi részlet nem egyezett.

~ Talán csak túlozni akart − jutott a srác egy lehetséges következtetésre.

~ Lehet – ismerte el Shad egy pillanatnyi csend után. ~ És a másik eset?

~ Épp elég elme roggyant alak van, aki kiélhette a szadizmusát és a te itt léteddel takargatta.

~ Ne akard nekem bemesélni, hogy ő munkálkodott utánunk, mert senkit nem éreztem a környéken. Sok dolgot el lehet mondani rólam, de a véletlenekben nem hiszek. Itt valami teljesen más a magyarázat.

~ Fajtárs? − tette fel a kézenfekvő kérdést a srác.

~ Előfordulhat − Shad pedig elzárkózott a további társalgástól ebben a témában.

− Cain! − és Jess erőteljesen a mellkasába bökött.

− Au, ez fájt! − tért vissza a barátaihoz és megdörzsölte a pontot.

− Mi a fene van veled? Néha olyan elvarázsolt vagy, mint aki nincs itt! − jegyezte meg dühösen a lány.

− Csak elgondolkodtam ezen az eseten, semmi egyéb − mentegetőzött, de továbbra is gyanakodva néztek rá. − És, hogy válaszoljak a kérdésedre Tyson, nem, én nem láttam, bár ezt már mondtam.

− Kár, pedig neked jobban elhinném, hogy tényleg két és fél méter magas, olyan széles, mint két megtermettebb ember egymás mellé állva és, hogy görnyedten, már–már négykézláb közlekedik, mint valami állat.

− Aha − hagyta rá Cain.

Tény, ha Shadow alakjában lopakodott és enyhén előre hajolt, akkor tűnhetett úgy, mint ha görnyedne és mivel a genosym karjai arányaiban hosszabbra nőttek, mint egy embernél, akár nézhették annak, hogy négykézláb közlekedik.

− És mi a másik dolog? − terelte el a témát.

− Peter eléggé szítja a hangulatot. A tegnapi csak még inkább rátett egy lapáttal. El akarja érni, hogy a Farkasok szavazzanak az új vezérről, mert szerinte az öreg Rob, lehet nagy tiszteletű, meg tapasztalt, de már szenilis. Szerinte sokkal határozottabb fellépés kell, hogy megvédjük magunkat. Sokan egyetértenek vele. Szóval, ha néhány nap múlva lesz szavazás, és ő nyer, márpedig most úgy tűnik, akkor ő nem fogja elnézni, hogy csak úgy itt laktok, miközben nem vagytok a Farkasok tagjai. Tudom mi a véleményed, de talán jobb lenne, ha mégis belépnél. Persze még akkor is esélye, hogy ez a rohadék kirak titeket innen és kisajátítja a házat.

− Bátyó − nézett rá a húga és hozzábújt, megnyugtatásképp a tenyerét a hátára simította.

Egyáltalán nem akart csatlakozni, de már nemcsak róla és a húgáról volt szó, hanem Jessről is. Viszont, ha belép sem garantált az itt lakhatásuk, így nem biztos, hogy megérné. Petert ismerve, lehet mindenféle feladatott sóznának rá, mint újoncra, és minden lépését kísérné valaki, azaz nem tudna segíteni Shadownak.

De harcolni ellenük, ha erővel próbálnák őket innen kitenni, csak a genosym segítségével tudna, akkor viszont lelepleződne és onnantól mindenki őt, őket próbálná meg kinyírni vagy elkapni. És ki tudja Cecile és Jess hogyan reagálna a dologra.

Talán az lenne a legjobb, ha nézne egy másik helyet, valamivel arrébb. Átszerelhetné a klímát, hacsak nem talál egy üzemképeset. Igazából egyikre sem sok esélyt látott és az idő is sürgetné, mert Cecile néhány óra alatt befulladna a melegtől és a portól.

− Átgondolom − szólalt meg és nézett a barátjára, aki bólintott. − Kösz, hogy szóltál.

− Nincs mit. Na megyek, mert járőrszolgálatban vagyok, bár őszintén szólva rohadtul parázom. Fél tucat fegyveres nem tudott benne kárt tenni, akkor mi hárman? Ráadásul ilyen semmilyen játék pisztollyal? – mutatta fel, Cain kicsit sajnálta a barátját.

− Ne félj! − csapott a vállára. − Szerencsés csillagzat alatt születtél, hisz eddig is mindent megúsztál, szóval most is tuti elkerülöd. Meg amekkora darab vagy, kétlem, hogy ki tudná ekkorára tátani a száját.

− Hahaha − kapott egy lapos pillantást, Ty nem értékelte a viccesnek szánt megjegyzését. − Azért kösz.

~ Szerintem simán menne − és Cain érezte, hogy a genosym végigméri rajta keresztül a barátját. ~ Te már csak tudod.

~ Kérlek! Fogd be! − és legszívesebben égnek emeli a tekintetét, ha nem lett volna furcsa mozdulat a körülöttük állók számára.

Tyson elköszönt, majd távozott. Jess egy darabig nézett utána a résnyire nyitott ajtóból, aztán felé fordult és Cain a pillantásából tudta, nem fog tetszeni az elkövetkező beszélgetés.

− Nem mész sehova! − jelentette ki a lány.

− De... − kezdett bele az ellenkezésbe.

− És különben is, mi az, hogy nem mondasz el mindent? − emelte meg vádlón a hangját. − Azt megértem, Cecilet meg akarod védeni, de engem nem kell! És, ha bajod esett volna ma éjszaka? Én meg nem tudom miért nem jössz vissza és csak reménykedem meg várok?

Nem igazán tudta mit is mondhatna erre. Talán azt, ne izgulj Jess, az a szörnyű lény, amiről Tyson beszélt valójában bennem van és nem annyira rossz, mint gondoljátok. Valószínű csak kiborulna a lány, amit nem akart.

− Azt akarom, hogy mond el nekem az igazat! Nem féligazságokat akarok hallani, meg köntörfalazást! Nem egy macska miatt mentél a konténerek közé, igaz?

− Hát tényleg volt ott egy macska...

− Cain! − kiabált vele a lány, amire behúzta a nyakát. − Ott bújtál el, igaz?

− Igaz.

− És valójában nem is voltál olyan messze az egésztől, igaz?

− Igaz − de ezt leginkább már csak motyogta.

~ Hogy te milyen bátor vagy − jegyezte meg Shadow szarkasztikusan. ~ De örülj neki, hogy nem harap és karmol, ha dühös.

~ Mi? − és ráncolta a homlokát értetlenségében, aztán bevillant neki a kép White Clawról, így már nem akarta tudni a részleteket.

− Láttad a lényt is? − folytatta Jess tovább a számonkérést.

− Nem − mondta ki könnyedén, és felemelte védőn a kezét, mikor csúnyán néztek rá. − Tényleg nem!

Az biztos, hogy nem itt és most fogja bevallani a lánynak az igazságot, hogy a szörnyű, rettegett, gyilkos lény ott lapul benne és magára tudja ölteni az alakját. Ezt a tényt, ameddig nem függ tőle senki számára fontos személy élete, nem fogja felfedni. Persze, hacsak így tudja megvédeni őket, akkor gondolkodás nélkül előhívja Shadowt és harcba szállnak bárkivel.

− Jól van, elhiszem − enyhült meg Jess kissé, ettől még összefonta maga előtt a karjait, Cain mégis megeresztett egy megkönnyebbült sóhajt.

− Kimegyek...

− Nem mész sehova! − csattant fel a lány.

− De...

− Nincs de! − és haragosan villant rá a zöld szempár, ugyanakkor félelmet is látott benne.

− Jess, tudom, hogy félsz, de nem zárkózhatunk be. Megnézem hátha találok másik, kevésbé feltűnő házat, ahol békén hagynak minket.

A lány megadóan leeresztette a vállát. Ő is tudta mivel jár, ha valaki belép valamelyik bandához. Mondhatni megszabhatják mikor és hova menjen, mit csinálhat. Fejadagokban osztják ki az ételt és teljes az ellenőrzés. És mindezt a védelemre hivatkozva teszik.

Akadtak, akiknek nem volt választásuk, ha életben akartak maradni, mert nem tudtak úgy elmenni vadászni, mint ahogyan Cain tette.

− Jól van − suttogta a szavakat. − De vigyázz magadra!

− Szoktam − és az álla alá nyúlt, majd elmosolyodott mikor a szempár felnézett rá.

A lány zavarba jött a gyengéd érintéstől és enyhe pír kezdett kiülni az arcára. Cain ekkor jött rá, hogy pontosan mire is alkalmas ez a szituáció. Ettől kényelmetlenül kezdte érezni magát ő is, de nem akarta elkapni a kezét, mert tudta azzal megbántaná Jesst, meg hát elég hülyén is jönne ki az egész.

~ Akkor most fogod megcsókolni? − kotyogott közbe Shadow elrontva az egész pillanatot.

Cain nem válaszolt, csak lassan elvette a kezét, majd nyomott egy puszit a húga homlokára, aki az arcára viszonozta. Felkötötte a kendőt, a csuklyát a fejére dobta, majd kilépett az ajtón.

~ Eh, így sose lesz belőled férfi − jegyezte meg lemondóan a genosym.

~ Koncentrálhatnánk inkább a feladatra? − torkolta le a srác, hogy nem vele kéne foglalkoznia.

~ Visszamenni a raktárhoz és megnézni mi történt? − kérdezett rá cinkosan Shad.

~ Igen, de óvatosnak kell lennünk, hátha a katonaság kiküldött még egy egységet, hogy kiderítsék mi történt. Utána pedig ház ügyben is körbenézünk, hátha szerencsénk lesz. Ha nem, akkor nem tudom mit fogok csinálni.

~ Megoldjuk − biztosította a segítségéről Shadow, majd beléptek egy árnyékos részre.