A négy genosym egy biztonságosnak ítélt helyen állt meg. Shad visszavonult, Claw is ugyan ezt tette. Jess kissé megilletődve állt és nézett végig saját magán, mintha azt ellenőrizné megváltozott-e rajta valami.

Savior letette Cecile-t, még a ruháját is megigazgatta, majd úgy állt meg mögötte, mintha a testőre lenne. A kislány felnézett önkéntes védelmezőjére.

− Angel kedvel téged − szólalt aztán meg.

− Engem mindenki kedvel − kapott jókedvű választ.

− Darkness és haverjai nem − dörmögte oda Savage és leguggolt.

− Ők nem számítanak − intette le Savior.

− Ez olyan fura − jegyezte meg Jess váratlanul és biztos, ami biztos alapon végigtapogatta magát.

− Meg lehet szokni − próbálta megnyugtatni Cain.

− Éhes vagyok.

− Te vagy Claw? − kérdezett rá a srác, aztán észrevette a húga kezén lévő sebeket és odasietett hozzá. − Cecile! Mi történt veled?

− Alakított a kislány! − vigyorodott el Savior és közben eltűntette a maszkot magáról.

− Ott voltatok és nem avatkoztatok be egyből? − dörrent rájuk Claw Jesst használva, amin a lány meg is lepődött.

− Nem akartunk, amíg nem volt muszáj − rántotta meg a vállát Savage.

~ Shadow tudsz valamit kezdeni a horzsolásokkal? Nem akarom, hogy netán fertőzést kapjon − és Cain nagyon is aggódott a húgárét.

~ Persze, de lassacskán Angel is rendbe hozná.

A mondat végére pedig már részlegesen el is hagyta Cain testét a kezén keresztül és beborította a kislány alkarját, majd néhány pillanat múlva vissza is húzódott. Cecile nem mozdult és csak nézte mi történik.

− Klassz! − lelkesedett fel mikor meglátta eltűntek a horzsolásai nyom nélkül. − Köszi!

− Szívesen tette − válaszolt a genosym helyett Cain, majd a két érkező felé fordult. − Nem mintha nem örülnék nektek, de hogyan kerültetek ide?

− Parkolóhelyet kerestünk a siklóknak, mert jobb a közelben tudni őket − kapott választ Saviortól. − Aztán feltűntek a fények és tudtuk ebből már harc lesz. Mondjuk a négy bajkeverőre nem számítottunk.

− Ahogy néztem szereztek hordózókat, bár biztos nem önként álltak velük össze − morogta oda Savage. − Talán ezért is sikerült őket lenyomnunk viszonylag könnyedén.

− Igen, nagy eséllyel legközelebb nem lesz ekkora szerencsénk - értett egyet Cain és némi csend telepedett a társaságra.

− Jut eszembe! − és a piros-fehér genosym egyenesen a srácra nézett. − Ugyan felraktuk az elrejtő pajzsokat, de nem kapunk bírságot, ha netán rossz helyen hagytuk ott őket, ugye?

Savior kérdésére mindenki másképp reagált, Savage úgy nézett a barátjára, mint akinek elmentek otthonról. Jess értetlenül ráncolta a homlokát, Claw pedig a fejében leidiótázta a kérdezőt. Cain is meglepetten pislogott párat, Shadow pedig kifejezetten jól szórakozott belül.

− Itt nincsenek közterület felügyelők − szólalt meg aztán a srác. − Meg nem hiszem, hogy az űrsikló szerepelne a díjtáblázatban.

− Akkor jó! − nyugodott meg Savior. − És hol van Camouflage? Úgy rémlik veletek jött, de nem láttam sehol a harc alatt se. Oké, hogy általában, azaz mindig észrevehetetlen, de nem tűnt úgy, hogy bárki váratlanul földre került volna látszólag minden ok nélkül.

− Nos − köszörülte meg Cain a torkát. − Megkértem kísérje biztonságba két barátomat.

− Hmm − hümmögött Savage, mire a három ember kérdőn fordult felé.

− Ezzel azt akarja mondani, ha valamelyikük nem lett volna szimpi Camnek, akkor nem teszi meg − magyarázta Savior.

− Tyson nem lesz könnyű eset − jegyezte meg elgondolkodva Jess.

− Hidd el nekem, őt nem lehet egykönnyen lerázni − biztosította a piros-fehér genosym.

− Váltsunk témát! − állt fel Savage, mert megunta a guggolást. − Mi a nagy terv?

− Be kéne jutni a városba, felvenni a kapcsolatot a katonasággal és meggyőzni őket nem vagytok olyan rosszak, mint gondolják − foglalta össze Cain. − Ugye nem sok katonát öltetek meg?

− Mi nem harcoltunk velük − nyugtatta meg Savior.

− Hát lehet feltéptem. Feltéptünk néhány torkot − motyogta Jess. − Kicsit zavaros nekem még ez az egész.

− Reménykedjetek benne, hogy Razorék sem mentek vissza vérfürdőt rendezni − morogta Savage és úgy tűnt ő nagyon másképp nem is tud beszélni.

− Nem kéne előbb nektek hordózót találni, hogy erősebbek legyetek? − kotyogott közbe Cecile.

− Nyugi kislány, mi így is piszkosul jók vagyunk, de az alkalom majd úgyis adni fogja magát − mosolygott le rá Savior.

− Minek bemenni? − gondolkodott hangosan Savage. − Kint kéne szövetségeseket találni, ha a katonaság azt látja védjük az embereket, akkor nem támadnak meg. Talán még hajlandók is lesznek velünk szóba állni.

− Igazából nem tudom, de Shad már a kezdetek óta be akar jutni a pajzs mögé − vont vállat Cain. − Ezek után meg még több értelme lenne.

− Miért? − faggatta tovább Savage.

− Elvitték a gépe maradványait − válaszolta azt, amit ő is tudott.

− Mit rejtettél el a hajóban Shadow? − és most egyértelműen genosym társától várt választ.

− Valamit, ami az enyém − válaszolt komoran és teljesen levált a srácról és állt ott önmagában.

− Hmm − mérte végig Savage. − Ha már kockáztatom az életem és segítek neked, akkor tudni akarom miért is.

A szögletes alakú, fekete szempár komoran nézett a másikra. Telt az idő és Cain már elfáradt abba, hogy figyelje őket, amikor megtört a jég és barátja elfordította a fejét. Láthatóan nehezen vette rá magát a megszólalásra.

− Amikor irányíthatatlanul a légkörbe csapódtam, tudtam darabokban fog a gép landolni, amit lehet túl se élek. Volt nálam egy Zen kémcső, amibe leválasztottam az ivadékom, hogy legalább ő élje túl.

− Náluk van az ivadék? − esett neki Jess, aki egy pillanat alatt Claw alakját öltötte fel és kimeresztett karmokkal rontott a párjára, de aztán nem mélyesztette bele. − És ezt miért nem mondtad eddig?

− Mert megöltél volna, aztán pedig megpróbálsz bejutni öngyilkos módón − közölte vele hidegen, ismerve milyen is pontosan. − Amúgy sem gondoltam rá, hogy elviszik a roncs darabjait.

− Miért nem vetted magadhoz a harc után egyből? − ráncolta Cain a homlokát értetlenül, hisz a barátja megtehette volna nyugodtan, egy szót sem szól miatta.

− Mert akkor még nem igazán bíztam meg benned − vallotta be.

− Érthető.

− A Zen kémcsőt nem tudják kinyitni, mert a legellenállóbb anyagból készítik − jegyezte meg elgondolkodva Savior.

− De, ha tovább üzletelnek Darkness-szel és kikotyogják neki mi van náluk, akkor felajánlhatja, hogy kinyitja, cserébe pedig levadásztat velük minket − morogta ellenségesen a nagydarab barna genosym. − De ha elkapunk egy kellően magas rangú tisztet, azt Savior le tudja másolni, bejut és megkeresi az ivadékot. Ha nem tudná megszerezni, akkor is segíthet nekünk bejutni a pajzs mögé.

− Jó terv − bólintott rá Cain.

− Legalább valaki gondolkodik is − és Claw még mindig dühösnek tűnt, Shad pedig bölcsen nem szólalt meg, még csak rá se nézett.

− Ööö − hívta fel magára Cecile a figyelmet. − Jól értem, hogy van Angelnek egy testvére?

− Igen − erősítette meg a feltételezést a bátyja.

− Klassz! − lelkesedett fel.

− Bírom a kis csajt! − vigyorodott el Savior. − Tele van lelkesedéssel és energiával. Tényleg a cila hogy van?

− Nagyon gyenge − szontyolodott el Cecile.

− Talán egy kis kajától erőre kapna − javasolta a piros-fehér genosym.

− Tartok tőle a hátizsák a csarnokban maradt − húzta el a száját Cain.

− Mármint ez? − vette elő a háta mögül Savage, akinek még arra is kiterjedt a figyelme, hogy begyűjtse.

− Kaja! − indult meg váratlanul White Claw, akitől Jess egyértelműen visszaragadta az irányítást.

Shadow is közben visszatért Cainbe és a srác érezte bűntudata van. Talán szégyellte is magát. Tény, az eddigi viselkedése alapján nem az a tipikusan előre gondolkodó típus, hanem az, aki teszi azt, amit épp jónak lát.

~ Shadow! − kezdett bele.

~ Most inkább hagyj békén! − vágott közbe.

~ Mindenki hibázik. Abból tanulunk − és Cain nem hagyta magát lerázni.

~ Kevés utód születik és még kevesebb éri meg a kifejlettséget. Belénk kódolták a harcot, így gyakori, hogy az erősebb ivadék elnyeli a gyengébbet, ha találkoznak. Ezért igyekszünk sokáig védelmezni őket, növelve ezzel az esélyeiket. Ráadásul most még inkább vigyáznunk kell rájuk.

~ Claw is odaadta az övét Cecile-nek − emlékeztette Cain.

~ Ő erősebb nálam, így a nála ivadék életre valóbb, mint az enyém. És egészen eddig nem is kellett féltenie őt senkitől itt.

~ Szedd össze magad Shadow! − szólt rá. ~ Ez nem te vagy! Eddig is megoldottál minden helyzetet, amibe kerültünk. Ezt is megfogod!

~ Nem. Ehhez már kevés vagyok.

~ Fenéket! − dörrent rá Cain. ~ Claw nem véletlenül kedvel téged. Tudja igazi küzdőtípus vagy, aki mindig talál megoldást a győzelemre, vagy hogy kimásszon a bajból.

~ Igazad van! − szólalt meg nem sokkal később. ~ Van egy ötletem, de ehhez be kell gyűjtenünk Tysont és Camouflage-t.

~ Veled megyek! − biztosította már jókedvűen a srác, mert ez már az a Shadow volt, akit megismert.

Óvatosan körbenéztek és mivel senki nem figyelt lassan hátrálni kezdtek. Savage és Savior valamiről társalgott, de nekik háttal. Jess úgy evett, mint aki már egy hete nem jutott semmilyen ételhez. Cecile a macskát próbálta etetni, még egy kicsit meg is rágta helyette a falatot.

Tovább hátráltak a kijárat felé, mert nem akartak magyarázkodni hova és miért mennek. Cecile felpillantott, mire jeleztek neki az ujjukkal, hogy maradjon csendben. Ő pedig mintha semmi nem történt volna újra a macskával foglalkozott.

Nem sokkal arrébb Cain felöltötte Shadow alakját és láthatatlanná vált, majd útnak indult. Nem tudta pontosan Tyson hova akarhat menni, de az irányt nagyjából sejtette. Időbe fog telni, míg megtalálja őket. A többieket nem féltette, bebizonyosodott ma este, mindenki tud magára vigyázni.