Találtak egy viszonylag épp házat, aminek még az áramvezetéke sem sérült meg. Szerencséjükre a sütő azzal működött, így a maradék húst még egy kis időre be tudták tenni.

Cecile közben talált egy kissé poros párnát, amit kirázott tüsszögések közepette, aztán hanyatt feküdt, a feje alá vágta és két perc múlva már hangosan szuszogott a szoba közepén. Cain mosolyogva nézte alvó húgát.

~ Mennünk kell! − szólalt meg Shad. ~ És nem maradhatsz itt. Szükségem van rád, hátha tudsz olyat mondani, ami segíthet.

~ Rendben − indult meg kifelé, de Jess elé állt.

− Vigyázz magadra Cain! − harapta be bizonytalanul a mondat végén az ajkát.

− Szoktam − mosolyodott el.

Próbaképpen enyhén előre hajolt és mikor Jess nem húzódott el megcsókolta. Viszonzásra talált, ami miatt leírhatatlan öröm járta át. A lány még így is elfogadja és nem fordít neki hátat. Megérti őt és tényleg szereti.

− Sietünk vissza − ígérte meg és közben a homlokát Jesséhez érintette.

− Jó − motyogta zavartan és arcán pír folt jelent meg.

Cain az ajtó felé indult, amikor meglátta White Clawt is jönni, de nem tűnt túl fürgének. Sőt mintha a macska sántított volna, amiben lapult. Ráncolta a homlokát és nem értette az okát, míg be nem ugrottak neki Shad szavai.

− Nem lenne jobb, ha te itt maradnál? − szólalt meg bizonytalanul.

A következő pillanatban már hátrálnia kellett, mert Claw egy pislantásnyi idő alatt felöltötte tényleges termetét és alig fértek el a folyóson. Ráadásul a fejük is egy magasságba került a genosymmel.

− Kifogásod van a társaságom ellen? − érzékelhetően nem volt jókedvű.

− Nincs - nyögte. - Csak...

− Szeretnél dönteni helyettem? − hajolt közelebb, őt pedig leverte a víz és Shad úgy el tűnt benne, hogy már azon gondolkodott lelépett.

− Csak aggódik miattunk − mentette meg a helyzetet Jess megszólalása, mire Claw ránézett. − Nézd el neki, ő ilyen hülye aggódós.

− Aha − hagyta rá a genosym, aztán összehúzott szemmel mérte végig a srácot.

Végül elindult kifelé, bár enyhén meg kellett bontania az alakját, hogy károkozás nélkül kiférjen az ajtón. Hátra sem nézve indult el.

− Kösz − suttogta Cain, mire Jess megforgatta a szemét, jelezve egy idióta, majd intett neki ő is menjen, különben itt hagyják.

Eleget is tett az utasításnak, de mivel már kint felkelt a Nap Shadownak egyből körbe is kellett vennie. Ennek ellenére igyekezett behúzni maga mögött az ajtót. Jess még így látta a hátulról egy pillanat erejéig.

− Ezt nem értem − szólalt meg Tyson, mire ránéztek kérdőn. − Benne is van egy ilyen és így beszarik egy másiktól?

− Egyértelműen Claw a főnök − közölte vele Jess úgy, mintha ennek egyértelműnek kellett volna lenni a nagydarab srác számára is, Tina pedig helyeslőn bólintott. − Ahogy az általában lenni szokott.

− Hát nálunk nincs így! − háborodott fel Ty, pontosan tudva mire gondol a lány.

− Khmm − köszörülte meg látványosan a torkát Tina és a tekintete elárulta kíváncsi akkor náluk hogyan is van pontosan.

− Mármint úgy értem, hogy a te véleményed is ugyan fontos, mint az enyém és nincs olyan, hogy főnök vagy csak egyvalaki döntsön − kezdett gyors magyarázatba.

− Aha − fonta karba Tina a kezét, majd visszament a konyhába, a húst nem lehetett sokáig felügyelet nélkül hagyni.

− Tina! − ment utána Tyson, Jess pedig fejcsóválva nézte a jelenetet.

− Pasik! − morogta maga elé, majd bement a szobába megnézni nem-e kell Cecile-t arrébb húzni, hogy ne érje a napfény.

~ Mázlid, hogy Claw nem harapta le a fejed − korholta meg Shadow.

~ Mázli inkább, hogy Jessre pályázik. Hozzá pedig úgy vezet az út, ha a fejem a helyén marad − pontosított, de még mindig kicsit hevesebben dobogott a szíve. Az biztos, legközelebb inkább nem szól semmit.

~ Nem mondhatod el neki! − figyelmeztette a genosym, utalva arra amit korábban mondott.

~ Nem értem miért − értetlenkedett Cain.

~ Mert azt fogja hinni én vettelek rá és én kapok miatta. Nem akarok harcolni vele!

~ Én se, de azt sem, hogy baja legyen!

~ Persze, mert nekem minden vágyam az! Bíznom kell benne Cain. tudja meddig mehet el. Viszont nem szeretném, ha Jess azért fogadná el társnak, mert megsajnálja, vagy úgy érzik tartozik neki. Claw utálná a helyzetet.

~ Ne mond, hogy te föl voltál dobva a személyemtől azon az éjszakán!

~ Inkább az egész helyzettől, de ennek ellenére egész jól összerázódtunk − és Shad jókedvűnek tűnt az emlékek hatására.

~ Nekik is menne! − érvelt a srác.

~ Lehet. De. Mindegy. Claw nehéz eset ebből a szempontból − zárta a genosym a témát. ~ Ha odaértünk én dumálok, cselekszem, csak akkor szólj hozzám, ha szükséges.

~ Most is te irányítasz − mutatott rá most is ez a helyzet. ~ Mellesleg pont az járt a fejembe, hogy viszonzom neked azt a sok, folyamatos megjegyzést, amit tőled kaptam az utóbbi időben.

~ Cain ez nem a legalkalmasabb helyzet arra, hogy szívass!

~ Tudom, és amúgy sem vagyok olyan, mint te − dörgölte az orra alá.

~ Az, ez szíven talált! − játszotta meg a mártírt Shad.

~ Nincs is olyanod − vigyorgott a genosymen belül Cain.

~ Majd kölcsön veszek egyet − vágott vissza és közben elvigyorodott.

− Mi a jókedv tárgya? − szólalt meg mellettük Claw futás közben.

− Csak társalgunk − próbálta meg leszerelni egy mosollyal a párját.

− Szóval nem avatsz be − húzta fel az orrát a fehér-fekete genosym, aztán nagyobb sebességre váltott.

− Ne légy már ilyen! − próbált vele lépést tartani Shad. − Csak szívatjuk egymást Cainnel.

~ Papucs − jegyezte meg a srác.

~ Mi? Ezt nem értem − zavarodott össze.

~ Semmi − próbálta lerázni, de csak azért is arra gondolt, mit is jelent ez pontosan.

~ Nem vagyok az! − háborodott fel a genosym.

~ Ha te mondod − érezhetően nem hitt a társának és közben még jól is szórakozott a reakcióján.

~ De tényleg! Cain! − esett kétségbe, amiért ilyet gondol róla.

~ Jól van! Nyugi − intette le. ~ Milyen ijesztő tud lenni Claw nem csodálkozom, hogy nem akarsz vele rosszban lenni.

~ Azt hiszem kezdem sejteni mit éreztél, amikor én szólogattam be neked − morogta Shadow.

~ Van egy mondásunk; kölcsön kenyér visszajár.

~ Lesz ez még fordítva is − ígérte meg a genosym, de nem tudta vele Cain jókedvét letörni.

A beszélgetést itt abbahagyták, mert figyelniük kellett a pontos hely ismeretének hiánya miatt. Csak az esetleges landolási jelekre hagyatkozhattak. A sebesség ellenére is, jó másfél órával később találták meg az érkezettek csoportját. Darkness pedig láthatóan megelőzte őket.

~ Biztos elindult, amint meglátta őket − jegyezte meg Shad.

~ Mondtam, hogy menjetek, de te nem akartál − vágott vissza Cain.

~ Tudom. Nem számít. Akármit mondott eddig, majd kitalálok rá valamit.

− Nahát White Claw, aggódtam érted miután nem találtalak − szólalt meg Darkness és valóban meglepettnek tűnt, amiért Shadow-val együtt érkezett.

− Feleslegesen! Tudok magamra vigyázni Darkness − morogta oda és felmérte a jelen lévőket.

Akadt néhány, akiknek nem örült, mert róluk tudta a fekete, méregzöld szemű genosym pártját fogják fogni, mondjanak akármit. Reménykedhetett néhány másikban viszont, de a többség hozzáállása képlékenynek tűnt.

− Miért is hívtál minket ide Darkness? − tért a lényegre a jelenlévők közül a legidősebb genosym, Sage.

~ Szóval nem sokkal előzött meg minket − vonta le a következtetést Cain.

− Ez a bolygó tökéletes hely ahhoz, hogy új otthonunk legyen − kezdett bele Darkness.

~ Elég negédesen kezdi − jegyezte meg a srác.

~ Maradj csendbe, légyszi!

− A légköre elég instabil időjárásra enged következtetni − dörgölte az orra alá valaki, hogy annyira nem tökéletes.

− És lakott − szúrta közbe Shadow. − Fejlett, értelmes faj lakja.

− Akik tökéletesek hordozóknak és tápláléknak is a nagy létszámuk miatt − érvelt Darkness az igaza mellett.

− Nincs jogunk kiirtani egy fajt! − szólt bele Claw is a beszélgetésbe.

− Ezek senkik! − mutatta ki a valódi véleményét Darkness. − Senkinek nem fognak hiányozni, mert teljesen kimaradnak a galaktikus életből. Ráadásul önmagukban gyengék, szóval megtiszteltetésnek vehetik, ha kiválasztjuk az alkalmasabbját hordózónak.

− Elég hatékony fegyvereik vannak, amiket be tudnak vetni ellenünk Te is megjártad, mert olyanok futamítottak meg, akik a fejlettebbekkel nem is rendelkeztek − Shad mondatára Darkness keze ökölbe szorult. − Oh, bocs! Ezt nem akartad elmondani, igaz?

~ De troll vagy Shadow! − vidult Cain belül. ~ Jár a pont.

− Szerencséjük volt − morogta oda a méregzöld szemű genosym.

− Lebecsülted őket − dörgölte az orra alá White Claw elégedetten.

− Milyen fegyverekről tudtok − szólt közbe Sage.

− Lőfegyvereik nem sokat érnek! − horkant fel Darkness.

− De az mellett rendelkeznek hangfegyverekkel is − közölte Shad. − Tapasztaltam mire képesek vele és ez mellett akad más is.

− Ez alapján úgy hangzik számomra, te félsz tőlük − húzta gúnyos mosolyra a száját Darkness. − A legtöbb fegyver ellen lehet védekezni. Jóval erősebbek és ellenállóbbak vagyunk, mint ők.

− Ez igaz, de pont te mondtad, rengetegen vannak − érvelt ellen Shad. − Ez csak egy város, ami kapcsolatban van a többivel. Mégha uralmunk alá is hajtjuk, utána az egész világ jön ellenünk. Márpedig arra felfigyelhetnek a galaxisban is. Valóban a nyakunkra akarod hozni a wergonokat? Azt akarod, hogy ezt a bolygót is kirobbantsák alólunk? Márpedig legközelebb több hajóval jönnek és kilövik a menekülőket.

− Mégis mit kéne tennünk Shadow? Benyalni magunkat? − Dakrnessen érződött a lenézés.

− A bolygójukat tönkre ment. A pajzsok által védett városrészek élhetők, de azon kívül is akadnak emberek, akiknek mi megkönnyíthetjük az életben maradását. Kölcsönös együttműködést le lehet érni − próbált érvelni Shadow.

- Persze! És, amint nem lesz ránk szükségük, az életünkre törnek hálából − morogta Darkness. − Akkor már inkább igázzuk le őket!

− Nem azt mondtam, hogy feltétel nélkül meg kell bízni bennük, de megerősödhetünk mellettük és aztán kereshetünk magunknak új otthont. Te mondtad, kiesnek a galaktikus életből, itt senki nem háborgatna minket, amíg meghúzzuk magunkat. Szerintem ez megér annyit, hogy megpróbáljunk kiegyezni velük. Ha nem megy, mi akkor is bármikor el tudjuk hagyni ezt a bolygót, míg ők nem.

− És mit ajánlanál nekik fel a befogadásért cserébe és, hogy ne ellenségként tekintsenek ránk? − szólt bele a társalgás menetébe megint Sage, mint rangidős.

~ Nem tudnátok rendbe tenni a bolygónk légkörét? − jutott Cain eszébe hirtelen.

− Segíthetünk nekik újra élhetővé tenni az otthonukat − közvetített Shadow. − Hosszú távon a pajzsok alatt sem maradnak életben, mert a készleteik kifogynak. Nekünk ott a lehetőség a kezünkben, hogy olyan technológiához juttassuk őket, amivel rendbe tehetik a légkört.

Shad elégedetten látta többen bólogatnak, hogy ebben van lehetőség. Talán még a végén sikerül a többséget maga mellé állítania, de azért meg nem lovalta bele magát a győzelembe.

− Ezt a kis csicska javasolta? − horkant fel Darkness. − Komolyan olyan technológiát akarsz a kezükbe adni, aminek a felhasználásával később kijuthatnak az űrbe? Szerinted mit fognak ezzel a lehetőséggel kezdeni? A végtelenségig kizsákmányolták a bolygójukat, aminek meg is lett a következménye. Nem értenek ezek máshoz csak a pusztításhoz. A történelmükben is nem egyszer háborúztak önmaguk ellen, csak mert egy csoportjuk különbözött tőlük. Mit tennének akkor más fajokkal? Az orrodnál fogva vezet az senkiházi, és neked fel sem tűnik.

− Én legalább nem egy férget választottam magamnak, mint te − vágott vissza szélesen mosolyogva Shadow, amivel elérte a másik felhúzza magát. − Mellesleg kétlem, hogy rosszabb dologra képesek lennének, mint közülünk néhányan, akik vérfürdőt rendeznek, ha a kedvük épp úgy tartja. Számtalan fejlettebb faj van náluk, akik könnyedén meg tudják őket állítani. Meddig jutnának el szerinted önerőből?

− Na jó! − lépett kettőjük közé Sage. − Összegzem. Az embereknek van katonaságuk, kiépített védelműk, és fegyvereik, amiket hatékonyan be tudnak vetni ellenünk. Márpedig én most nem támogatok egy olyan eseményt, ahol folyamatosan harcolnunk kellene. A létszámunk így is nagyon lecsökkent.

Itt tartott egy kis szünetet a rangidős genosym és végignézett a jelen lévőkön, hogy lássa mit gondolnak. Többen bólintottak és Shad úgy érezte már félig ők nyertek. Csakhogy Sage folytatta.

−Shadow, ha bebizonyítod valóban lehet velük tárgyalni és találsz is erre megfelelő személyt, akkor megpróbálok velük kiegyezni. Egy lehetőséget megérdemelnek. De, ha Darknessnek van igaza és valóban olyanok, akik elpusztítanak mindent, ami nem olyan, mint ők, akkor nem érdemlik meg a segítségünket. Onnantól pedig nem érdekel, hogy Darkness vagy bárki, aki egyetért vele mit csinál itt.

Shad keze ökölbe szorult, mert ez azt jelentette mindenképp meg kell küzdeni Darkness-szel. Márpedig a másik genosym mostantól azon lesz bebizonyítsa neki van igaza. Neki meg az ellenkezőjét kéne, amihez kapcsolatba kell kerülnie a katonasággal. Viszont az ő szemükben meg egyelőre célpontok. Talán még rosszabb helyzetbe is kerültek, mint amiben eddig tudták magukat. Ezt Darkness is tudta, mert kéjesen vigyorgott rá.

− A jelenlévők közül, ha valaki akar, csatlakozhat hozzátok és segíthet. Aki viszont kivárja a végét, az hagyja el a bolygót és maradjon a közelében. Idővel kiderül kettőtök közül kinek van igaza − nézett rájuk az idős genosym és ezzel lezártnak tekintette a találkozót.

Néhányan már most visszaindultak az űrhajójukhoz, de négy alak egyértelműen maradt és felsorakoztak Darkness mögé. Ő megeresztett egy vigyort, aztán már vezette is társait a város felé.

~ Rohadt nagy bajban vagyunk, ha mellénk nem áll senki és ketten maradunk Claw-val. Ezek öten, Darkness-szel az élen a legrosszabbak közé tartoznak − tájékoztatta Shad Caint.

~ Hurrá! Egyéb jó hír?

~ Az nincs. Viszont rá kéne venni Clawt lépjen. Lassan ő szenvedi meg azt, hogy a macska hordózóját életben kell tartania. Túl kicsi neki az a test.

A párja mintha csak olvasott volna a gondolataiban, mert ránézett egy olyan pillantással, ami egyértelműen üzente, meg se forduljon semmi hülyeség a fejében. Aztán már el is fordult Shadtől és a város felé indult.

Ő viszont még visszafordult a többiek felé, hátha valaki csatlakozik mégis, csak üzent és azért szállt vissza a siklóba. Camouflage-t látta közeledni, aki kivételesen látható formát öltött. Nem számított rá, mert különösebben nem ismerték egymást.

− Nem szeretek tartozni − közölte minden bevezetés nélkül, utalva a legutóbbira, amikor közös eseményekbe csöppentek. − És amúgy is utálom Darknesst.

Azzal elsétált mellette és Claw után indult, így Shad sem ácsorgott tovább. Legalább már hárman vannak öt ellen, ami jobb arány, mintha csak ketten lennének. Remélte lesz még, aki meggondolja magát, hisz alig egy-két sikló szállt fel eddig.

~ Nem tudom ki ez, de örülök a csatlakozásának. Viszont Tyson nem lesz boldog a jelenlététől. Talán szólni kéne neki, ne számítson örömujjongásra − szólalt meg Cain.

~ Ha elmondjuk mi történt, a haverod másik városba költözik − jegyezte meg a genosym. ~ De legalábbis tisztes távot fog tőled tartani. Mellesleg észre sem fogják venni Camouflage-t. Az álcázás mestere, még a hő kamerák se tudják észrevenni.

~ Klassz képesség! Mennyire egyedi?

~ Rajta kívül nem ismerek mást, aki rendelkezik vele, de nem jelenti azt, hogy nincs is. Amúgy nem egy társasági lény, szóval nem lesznek elvárásai a fogadtatás tekintetében.

~ Mázlista lesz, aki megkapja társnak, mert nem fog neki folyton dumálni − közben Cain igyekeztette a jókedvét, nehogy Shad megsértődjön.

~ Unalmas társaság − húzta el a száját a genosym, és közben igyekezett felzárkózni Claw mögé. Valamivel arrébb Darknesst és kis csapatát is látták még.