Savage nem különösen aggódott az miatt, hogy baja esik Az emberek láthatóan megbújtak nappal, Darkness csatlósait meg helyben hagyták és visszamentek hozzá. A városi erők is nagy eséllyel a soraikat rendezik és felmérik az esélyeiket.

Az éjszaka után szembesülniük kellett azzal sokkal többen vannak már a városban, mint gondolták. Ő a helyükben nem küldene ki újabb egységeket, hanem megvárná a kapcsolatfelvételt és addig is védelemre rendezkedne be.

Remélte nem fognak béke ajánlattal előállni és felkeresni Darknesst, meg az számukra a lehető legrosszabb opció lenne. De, ha szerencséjük van, akkor akadt tegnap katona, aki észnél maradt és végignézte a harcot., mert akkor tőle megtudhatják két táboruk van, és nem baráti viszonyt ápolnak.

Ennek ellenére esélyes, hogy még mindig Darknessben látják a szövetségest, de akkor nagyon ráfáznak, mert ő utána hátba támadja őket. Ez már nem a ő problémája lesz. Nem fogja magát senki miatt kinyíratni, és azt a hülye Saviort is kirángatja ebből valahogyan.

A város unalmasnak és lehangolónak bizonyult, ezért úgy döntött megnézi a környéket, és talán még valami ehető is szembe jön vele. Remélte többet talál majd, mint amit a siklóból látott, de tévednie kellett.

Notra teljesen másképp festett. Sok hegyes vidékkel rendelkezett, melyeken annyira sok növényzet nem élt meg, de még mindig élettel telibbnek bizonyult, mint ez a bolygó. Járt már hasonló típusú bolygókon, sokkal inkább azokhoz kellett volna hasonlítania, és nem ahhoz, amit talált.

Felnézett az égre, érzékelte a Nap erejét, bár neki nem ártott. Darknessnek abban igaza volt, hogy tönkre tették a saját otthonukat. Nem mintha jogosan elítélhetné az embereket, mert a saját fajtája bizonyos szempontokból sokkal rosszabb volt. Akárhonnan nézte a harcon és a gyilkoláson kívül máshoz nem igazán értettek.

Talán részben ez miatt is hagyta magát rábeszélni erre. Ha van esélyük megmenteni a bolygót, akár az új otthonuk is lehet. Biztos akad egy szeglete, amiről az emberek szívesen lemondanak, és nekik bármi megfelelt, mert tudtak alkalmazkodni.

Persze ehhez az kell, hogy kihozza abból a szarkupacból a legjobbat, amibe Shadow belekerült, Savior pedig belerángatta őt is. Annyira nem álltak rosszul, hogy attól kéne tartani teljesen belesüllyednek. Az esélyük megvan, csak a megfelelő időben kell a megfelelő helyen lenniük és azt tenni, ami jó.

Jóllakottan tért vissza, és közben be is sötétedett, ezért sokkal óvatosabban is mozgott. Sajnálatos módon, nem rendelkezett az álcázással, mint Cam, vagy a beolvadással, mint Darkness. És a láthatatlanság sem állt rendelkezésére, amit roppantul irigyelt Shadowtól. Talán meg is próbálja elnyelni és szert tenni rá, ha nem Claw lenne a párja.

Ő aztán meg tudná keseríteni az életét. Ráadásul Sage vonalához tartozik, és az öreggel egyáltalán nem akart még egyszer összetűzésbe kerülni. Az az egy alkalom bőven megtette a hatását.

Kaméleon képesség viszont minden genosym részét képezte. Elképzelt magának egy emberi alakot és átalakította a testét. Nagydarab, sötét hajú és tekintetű férfi sétált immár az úton, az a típus, akibe nem bölcs dolog belekötni.

Nagyobb épület felé tartott, ahonnan fények és zajok is szűrődtek ki. Az unalom pedig rávette, hogy megnézze közelebbről is, mi zajlik ott. Egy beszélgetésre figyelt fel.

− Mégis mit képzelsz magadról Matt? − mondta egy idősebb férfi hang. − Idejössz néhány embereddel, fegyverekkel felszerelkezve és azt gondolod máris követelőzhetsz?

− Na idefigyelj öreg! Utoljára mondom szépen, velünk jöttök, mert ha nem...

− Ne fenyegess! És nem tűröm ezt a hangnemet senkitől! Különösen egy ilyen taknyostól, mint te. Azt gondolod nem vagyok tisztában a fenyegetéssel? Tudjuk hogyan védjük meg magunkat!

Savage úgy helyezkedett a szemközti oldalon, hogy lássa az ablakon keresztül az eseményeket. Eldöntötte, ha netán a védelmükre kell kelnie, akkor abból még előnyt is kovácsolhat maguknak. De ezt a terve romba is dőlt a következő pillanatban.

− Igazán? − ragadta meg a fiatal srác az öreg nyakát, majd átváltozott Darkness-szé. − Kételkedem ebben.

~ Francba − morgott magában.

Alig lemaradva a vezérüktől, a négy csatlósa is megmutatta a valódi alakját, és ki is tört a pánik. Fejvesztett, kaotikus helyzet alakult ki. Akadt, aki menekülni próbált, más a látható riadalma ellenére támadt.

Néhányan viszont, ha rettegve is, de nyugodtan álltak. Mindegyikük fegyvert szorongatott a kezében. Nem kellett zseninek lennie, hogy tudja, Darkness őket már igába hajtotta és félelemmel tartja sakkban őket. Ők pedig engedelmeskedtek, mert nem akartak meghalni.

− Fegyverezzétek le az ellenállókat, de ha lehet senkit ne öljetek meg − adta parancsba Darkness, viszont saját szavaira rácáfolva könnyedén roppantotta el az öreg nyakát, majd egyszerűen a földre dobta.

Az, aki lőni kezdett semmit nem ért a genosymekkel szemben. Egy alak palackot húzott maga után, de meggyújtani már nem tudta, mert egy ütés a falnak csapta.

A menekülök útját mindig akadt, aki elállta és szép lassan egyre kisebb területre kezdték összeterelni őket, mint a birkákat. Szinte már mindenki egy helyen állt, amikor egy srác fentről Razorra vetette magát.

A tőre belemélyed az ezüst genosym nyakába, de semmit sem ért. Szilánk reppent ki Razor testéből, ami vállon találta a srácot és a falhoz szegezte, a lába sem ért le.

− Mit csinálsz? − tudakolta Acid.

− Célba dobost játszom.

− Elég rosszul, mert nem halt meg.

− Pont az a lényeg, hogy ne egyből haljon meg te idióta − világosította fel a társát.

− Aha − hagyta rá és Acid inkább ment a dolgára, mert ha valaki netán meglép, akkor Darkness irtó dühös lesz.

Savage tisztelettel figyelte a srácot. Nem ért le a lába, mégis megtámasztotta magát a falon és igyekezett kihúzni minden fájdalom ellenére a szilánkot a ball vállából, ami odaszegezte. Amikor leengedte, hogy erőt gyűjtsön jött a következő, ami levágta a jobb karját félúton váll és könyök között, és elejét vette a további próbálkozásnak.

Most már ordított és Savage valahol sajnálta, de nem fog berontani, kockára tenni az életét, csakhogy megmentse. Nagy eséllyel nem üldöznék, ha fontosak nekik az emberek, viszont onnantól felhasználhatná a zsarolásra őket. Ez a Cain pedig nem hagyná, és Shad amilyen hülye inkább feláldozza magát.

− Fejezd be Razor! − szólt rá Darkness, mire röppent még két kisebb szilánk, amik combnál szegezték a falhoz a srácot.

− Hadd szenvedjen! − rántotta meg a vállát a kérdő tekintetre, fekete fajtársa pedig megeresztett egy vigyort.

~ Rohadékok!

Savage ökölbe szorította a kezét és nagyon kellett uralkodnia magán, hogy ne kapja el a harci düh, mert annak nem lenne jó vége. Ha valamit nem szeretett, az az értelmetlen kínzás. a srác már így is vérzett és elalélt a fájdalomtól, de erre rátettek még egy lapáttal.

Érzékelte, még él, de a sérülései miatt gyors ütemben vérzett és talán már segítséggel sem marad életben. Az övévvel sem, ha netán időben bejut még hozzá.

Nekiálltak az embereket kiterelni, akik mostanra engedelmesen, rettegve várakoztak. Hátrébb vonult, hogy takarásba legyen. Figyelte a távozásukat és várt, míg biztosra nem vette, már nem vehetik észre.

Belépett és a srác felé indult. Még élt, pedig lehet más már feladta volna, de ő küzdött. Savage-nek ez tetszett. Amúgy is megpróbálta volna megmenteni, ha még életben találja, de ezek után biztos megtesz érte mindent.

Nem is pazarolta a vészesen fogyó idejét, hanem beterítette a srácot. Kihúzta a szilánkokat és a földre dobta. A gyógyítási képességei messze nem ért fel az átlaghoz, mégha fel is venné a levágott kart, nem tudná hozzáforrasztani. Shadow talán képes lenne rá itt és most, de ő nem. Különben is, ennyi veszteséget el fog viselni ez a srác.

Kiment és átváltotta a látását és elővette vadász énjét. Ha valamiben kiemelkedően jó volt, az a nyomolvasás. Ebben még Claw-n is túltett. Ennyi embert pedig még távolról sem lesz nehéz követni. Megtudja hova viszik őket és közben a srácot is megpróbálja a lehető legjobban rendbe hozni.

Már kelt fel a Nap, mire Shad vezetésével elérték a helyet, ahol a többieket hagyta. Nagyon remélte nem álltak tovább, mert akkor keresheti meg őket. Beléptek és átadta a terepet Cainnek.

− Mégis hogy volt pofád, csak úgy egy szó nélkül lelépni? − esett neki Jess és a tekintetében Claw nézett gyilkosan a srácra.

− Ööö − és nem tudott többet kinyögni.

~ Te ezt tudtad, igaz? Azért húztad befelé a beled − morogta közben oda Shadnek.

~ A te csajod − vágott vissza a genosym.

~ Akiben a te csajod van − kontrázott Cain.

~ Nem említettem még, hogy nemtelenek vagyunk?

~ Tudod, hogyan értem − maradt morcos a srác.

~ Tudom, de téged Jess nem bántana, engem viszont Claw igen.

~ Rohadtul számító vagy − dünnyögte még oda, mert ideje volt a lányra figyelnie.

~ Ezt bóknak veszem − és a helyzet ellenére jókedvűnek tűnt genosym társa.

− Hello Jess! − vonta a türelmetlenül várakozó lány figyelmét magára Tyson.

− Ty? Tina? Hogyan? És mi ez a ruha rajtad? − sorolta a kérdéseket és a végén összeráncolta a homlokát.

~ Azt a ruhát Camouflage-nak hívják − tájékoztatta Claw, aki viszont Caint tartotta inkább szemmel.

~ Ilyet is tudtok? − lepődött meg a lány.

− Hát. Izé. Tudod. Úgy alakult a helyzet − magyarázkodott a srác, mert Jess is ott volt mikor kijelentette, ő soha nem tenne olyat, mint Cain.

− Ne erőlködj! Jessben ott van Claw, szóval nyugi − intette le a barátja.

− Mi? − kerekedett el Ty szeme. − És te azt mondod nyugodjak meg? Kétszer is belém mélyesztette a karmait!

− Azt kétlem, mert az elsőt sem élted volna túl − jegyezte meg egy idegen hang.

− Akkor még Zuzuban volt és úgy csinálta − tájékoztatta Cecile és felemelte a macskát.

− Oh, értem! Az más, úgy előfordulhat.

− Ez ki? − jutott szóhoz első döbbenete után Tyson.

− Savior − mutatta be röviden Cain. − Savage hol van?

− Lelépett miután te leléptél. Azt mondta ad neked két napot, ha nem jössz vissza, akkor elhagyja a bolygót − tájékoztatta Jess. − Milyen az új ruhám?

Cain végignézett a lányon és benn akadt a szó. A lány egy testre simuló nadrágot viselt, fekete csizmával és toppal, amiből kilátszott a hasa. A látványtól a vér pedig egyből megindult az ágyéka felé.

~ Dögös a kislány − jegyezte meg Shad. ~ Úgy tűnik csak neked vannak problémáid azzal, hogy én öltöztesselek. Huhu, akció lesz!

~ Fogd be! − szólt rá Cain, mert ő is pontosan érezte, ha nem csinál valamit, akkor tényleg akció lesz.

− Matt ettől orrvérzést kapna − nyögte Tyson, de ő sem tudta levenni Jessről a szemét, hiába állt mellette Tina. − Cain meg szerintem elájult.

− Nagyon jól áll − és Tina minden ellenérzés nélkül dicsérte meg, és még a mellette álló srácra sem orrolt meg a bámulás miatt.

− Köszönöm − mosolyodott el és Cain felé fordult, ő mit mond rá.

~ Nyögj már ki valamit! − unszolta Shadow.

− Savage − motyogta Cain, mert a barna genosym ezt a pillanatot választotta, hogy a túloldalról az épületbe lépjen.

Jess zavartan nézett rá, aztán megfordult követve a srác pillantását, ami valahova mögé esett enyhén révedve. Mindenki a hatalmas léptekkel közeledő érkezőt figyelte.

− Baj van − állt meg Savage Cain előtt, akinek szinte hátra kellett hajtania a fejét, hogy fel tudjon rá nézni.