Dél körül járhatott az idő mikor újra elérték a várost. Jóval lassabb tempóban haladtak, mert már nem sürgette őket annyira az idő. Cain ennek ellenére izgult, de mikor látta senkinek semmi baja, megnyugodott.

Matt emberei vagy nem tudták Darkness legnagyobb bosszúságára megmondani hol húzták meg magukat, vagy pedig már nem állt érdekében a barátait kiiktatni, mert más lépett első helyre.

Cain igyekezett a lehető leghalkabban közlekedni, és még Claw is visszavedlett házimacskává, hogy ne csapjon zajt. Tyson így is felébredt és álmosan nézett végig rajtuk. Camouflage, ha meg is lepődött a többiek jelenlétét nem adta jelét, ráadásul Shadnek igaz is lett, mert a városhoz közeledve észrevehetetlenné vált.

− Na? − kérdezte suttogva a barátja és igyekezett kibújni Tina öleléséből a felébresztése nélkül.

− Semmi jó − húzta el a száját.

− Írjam meg a végrendeletem és ássam meg a sírom? − tudakolta ironikusan mikor a konyhába értek, ahol a többiek zavarása nélkül beszélgethettek.

− Van bármid, amit ráhagynál valakire? − kérdezett vissza Cain.

− Sírt ásnod felesleges, mert nem marad belőled semmi − szólalt meg egy hang a semmiből.

Tyson hatalmasat ugrott, Cain pedig majdnem felnevetett, de még így is megmosolyogta a falhoz lapuló barátját. Azért tény, őt is meglepte Camouflage megszólalása.

− Cain? − nyögte Tyson és folyamatosan kereste a hang forrását.

− Hadd mutassam be neked Camouflage-t − bökött úgy a semmire Cain. - Bár hivatalosan még mi sem ismerkedtünk meg.

Sokat nem tévedett, mert a genosym ideiglenesen meg is jelent. A humanoid forma olajzöld színe csillogott és a szivárvány színe tűntek fel néha itt-ott. Homokszín szeme alaposan végigmérte Tysont, akinek egyáltalán nem tetszett ez a mozzanat.

− Maradj tőlem távol! − közölte a nagydarab srác.

A hangja messze nem csengett olyan magabiztosan, mint kellett volna. A genosym megvonta a vállát, majd újra eltűnt és Cain is hiába nézte a helyét, nem tudta megmondani ott van-e még, vagy továbbállt.

− Miért kell ezeknek ilyen ijesztőnek lenni? − lépett el a faltól Tyson, de láthatóan nem nyugodott meg.

− És még nem láttad azt a négyet, akik Darknesshez csatlakoztak − közölte vele fintorogva.

− Négy? Viccelsz? − válaszként megcsóválta a fejét. − Elköltözöm. Mondjuk egy másik városba. Vagy egy másik bolygóra.

Cain felnevetett, mert eszébe jutott mit is mondott Shadow és igaza lett. Persze Ty nem értette a jókedvének okát, ő pedig nem akarta felvilágosítani, így csak legyintett, nem lényeges.

− Nem kérem, hogy maradj − váltott komolyra. − És talán igazad is van, ha elmész. A város túloldala jó eséllyel kimarad ebből az egészből és Darkness nem terjeszkedik tovább. Főleg, mert megváltoztak a céljai.

− Miért eddig mi volt? − nyelt nagyot Tyson.

− Elkapni Shadet és kicsinálni, majd leigázni a bolygót.

− És most? − kérdezte félve.

− Vérfürdőt rendezni, amivel eléri a katonaság megtámadja és így bizonyítéka lesz arra, amilyennek beállított titeket − jelent meg Shad részlegesen Cain mellett, de tényleges formát nem öltött.

− Oh egek! Te alapból ijesztő vagy, de így, ilyen nem is tudom miként meg pláne! − nyögte Tyson, mire távolabbról Camouflage felnevetett, hallhatóan jól szórakozott a nagydarab srác reakcióin.

− Nem vagy te egy kicsit beszari? − és Shad csak azért is közelebb nyúlt hozzá, bár továbbra sem szakadt el Caintől.

− Csak titeket nem bírlak! − hátrált Tyson ismételten a falig és a hangja magasabbnak tűnt, mint szokott.

− Shadow, ne trollkodj! − szólt rá Cain. − Te meg ne legyél ennyire beijedve! Nem hagynám, hogy megegyen.

− Pedig egész finomak vagytok, már ízleltem − és közben visszatért a sráchoz.

− Shadow! − nyomta meg erőteljesebben a genosym nevét figyelmeztetésképpen, de csak kinevették. − Inkább térjünk arra át, mit tudnak Darkness haverjai.

− Spark kis fokú elektromosságot termel, amivel használhatatlanná tud tenni bármilyen technikai cuccot, amit birtokoltok. Acidot jobb messziről elkerülni, mert savat termel, ami a legtöbb anyagot szétmarja. Razor akár az egész testét acél keménységűre tudja szilárdítani, és bármilyen pengét megformál, amit le is tud választani magáról és kilőni az ellenfelére. Freak meg. Maradjunk annyiban ő Freak. Még közöttünk is igazi szörnyszülött, aki a gyilkoláson kívül más nem is érdekel.

− Micsoda kilátások! − nyögte Tyson, de a faltól nem jött el. − És a láthatatlan barátod mit tud?

− Az álcázáson kívül igen nagy fegyvertárat tud biztosítani a társa számára − kapott választ Shadtől.

− Aha, hát ez nem sokat mond − és ezzel még Cain is egyetértett.

− Próbáld ki! − javasolta mosolyogva Shad.

− Nem! Köszi, kihagyom! − vágta rá hadarva a két genosym pedig roppant jól szórakozott rajta.

− Ha nincs más én aludnék pár órát − ásított hatalmasat Cain.

− Részemről nincs − húzódott vissza Shadow.

− Jó neked. Én ezek után nem hiszem, hogy fogok tudni aludni − nyögte Tyson.

− Senki nem fog megszállni, szóval tényleg feküdj vissza aludni nyugodtan − indult meg Cain a szoba felé.

− Könnyen beszélsz! − motyogta a barátja, majd némi toporgás után kissé bizonytalan léptekkel, de közben ugrásra készen ő is visszatért.

− Cain! − a srác Jess hangjára ébredt.

− Igen? − ásított hatalmasat.

− Tyson el akar menni. Beszéld le róla! Veszélyes! − közölte vele a lány mit is akar tőle.

− Nem fogom. Nincs is jogom itt tartani − a válasza miatt döbbenten nézett rá Jess. − Figyelj! A helyzet nagyon el fog durvulni. Talán jobb lenne, ha te és Cecile is mennétek vele. A város túloldalán lévő területek talán kimaradnak abból, ami készül.

− Nem! − és Jess tekintete már akkor elsötétült, amikor belekezdett a harmadik mondatba. − Megint egyedül akarod megoldani a problémát, de nem hagyom!

− Nem vagyok egyedül − vakarta meg az állát és jött rá, hamarosan megint borotválkoznia kell.

− Tudod, hogyan értem! − csapott méltatlankodva a mellkasára. − Maradunk Cecile-lel, és kész!

Cain beletörödve bólintott, mire Jess elégedett testtartással állt fel. Nézte a távolódó lányt és be kellett ismerni Claw-val nagyon is összeillenének. Az alakuló helyzet miatt, pedig már nem is lett volna ellenére, mert a genosymmel nagyobb biztonságban tudhatta volna.

~ Ezek ketten brutális párost fognak alkotni − értett egyet vele Shad.

Felállt és megpróbálta összeszedni magát, de úgy érezte nem aludt eleget és az agya sem akart rendesen működésbe lépni. Ennek ellenére nekiállt összekészülni, mert itt nem maradhatnak. Biztonságosabb, ha mindig máshol szállnak meg.

− Cain! − jelent meg Tyson. − Tarts gyávának, de én ebből nem kérek.

− Már mondtam tegnap is, megértem, ha elmész. Nincs semmi baj ezzel − próbálta megnyugtatni, gyanította Ty úgy érzi cserben hagyja.

− Kösz − és láthatóan nem tudta mit válaszoljon neki.

Ami csak holmiuk maradt Tinaval azt a vállára vette, még visszanézett, majd kiléptek az ajtón. Jess még utánuk szólt, legyenek óvatosak, de amint becsukódott a bejárat Cainre meredt haragosan. Pontosan tudta miért. Mert hagyta Tysont és Tinat elmenni.

− Camouflage! − mondta ki a nevet, mire a genosym megjelent, Jess és Cecile pedig levegő után kapott. − A nyomukban maradnál, amíg biztos távolságba nem érnek?

~ Nem felvigyázni jött velünk! − szólt rá Shad, pedig ezt ő is tudta.

− Rendben − egyezett bele, amin a másik két genosym meglepődött.

Nem számítottak erre, és talán nem is feltételezték, hogy megtenne Cainnek bármit is, hisz nem ismeri. Mégis mielőtt szólhattak volna Cam már el is tűnt és gyanították rövid idő alatt távozott is.

− Nem mondtad, hogy jött veletek még egy! − tolta le Jess, amit túljutott a döbbenetén.

− Aludtatok, amikor megjöttünk. Én meg most keltem fel. Mégis mikor mondtam volna el? − választ nem várva elment megmosakodni, mert nekik is indulni kell.

Nem sokkal később pedig már az utcán haladtak. Úgy okoskodták ki, hogy Darkness, ha kerestet is őket, akkor a lakóövezetben. Ha az ipartelep veszik az irányt, akkor talán nyugtuk lesz tőle.

Cecile egész úton nem engedte el Cain kezét. Még akkor sem, amikor találtak egy üres csarnokot. Egykoron feldolgozó üzem lehetett, amiben most elindultak körbenézni. De alig értek beljebb, amikor fények villantak és kintről emberek hangja jutott el hozzájuk.

~ Katonák! − mordult fel Shadow és nem várta meg Caint, már körbe is vette.

− Bújjatok el! − utasította a két lány, de addigra Jess már kézen ragadta Cecile-t és húzta maga után.

White Claw is felvette az alakját és harcra készen fogadták a berontó, több tucat katonát. Egyből mozgásba lendültek, de hiába lőtték őket, nem tettek bennük nagyobb kárt a találatok.

Néhány hanggránát eltalálta Shadowt, amire nagyon berágott. Ráadásul kint meglátott néhány járművet és tudta mire készülnek, amit meg akart akadályozni. Kifelé tört, magára hagyva Clawt bent. Nem mintha nagyon a védelmére szorult volna.

Jess és Cecile elbújva figyelték a harcot, mert sok mindent nem tehettek a fegyveresek ellen. Megjelent egy katona, a kezében egy kisebb hanggenerátorral és sikeresen oldalba kapta vele Clawt, aki felordított fájdalmában.

Remegni kezdett az alakja. A szemük láttára vált le a macskáról. Szerencsétlen állat szinte kirepült belőle és eszméletlenül csúszott majdnem a falig.

Jess döbbenten figyelte, de aztán túl is lépett rajta. Tudta segítenie kell. Nem hagyhatja cserben Clawt, mert már ő is kockáztatott miattuk. Ideje ezt viszonoznia.

− Maradj itt! − utasította Cecile-t

Választ nem várva kirontott és egyenesen a generátort tartó katona felé száguldott. Néhányan meg akarták állítani, szerencséjére nem lőttek rá, mert ember. Az egyik megpróbálta elkapni, cselesen jobbra mozdult, de szinte azonnal váltott is és mire a férfi észbe kapott már el is húzott mellette.

Cecile aggódva figyelte a harcot és közben járt az agya. Ő is segíteni akart valahogyan, csak nem tudta mi módon tehetné meg. Harcolni nem tudott. Ahogy körbenézett meglátott valamit a falon.

− Van egy ötletem − közölte Angellel. − Mi az, hogy nem jó ötlet? Meg tudjuk csinálni! Csak csináld, amit mondok!

Azzal kilesett, majd óvatosan elindult a fal mellett araszolva. Apró termetére senki nem figyelt fel, így gond nélkül elérte a tűzoltó csövet. Nyögve emelte le a nem épp könnyű tömlőt és közelebb merészkedett a katonákhoz.

Jess közben elérte a katonát, akire rávetette magát és sikeresen feldöntötte. Clawt lent tartó hanghullám megszűnt, viszont több katona is Jess felé tartott, illetve újabb is érkeztek.

− Nyisd meg! Nyisd meg! − kiabálta hátra Cecile, és célba vette az újonnan bejövőket.

A vízsugár kitört, amit alig néhány pillanatig tudott megtartani, de ennyi is elégnek bizonyult, hogy megzavarja és megállásra kényszerítse őket. Aztán már hanyatt is vágódott a nyomás miatt, a cső pedig ugrált a kezében, amit ennek ellenére szorongatott.

− Zárd el! − nyögte mert őt is beterítette a víz. − Zárd el!

A nyomás megszűnt, ő pedig levegőhöz jutott. Hasra fordult, hogy felálljon, de ekkor meglátott egy felé közeledő sötét szürke lényt, aki körül szikrák pattogtak. Cain elmondta nekik is mit tudnak az új ellenséges genosymek.

− Nyisd meg! Nyisd meg! − kiabált teli torokból, mire a kis ivadék félútról visszafelé iszkolt.

A vízsugár újra kitört, de ő makacsul hasalt rajta, miközben csúszott hátra. Érezte a horzsolásokat, amit az egyeletlen talaj okozott. De legalább elérte, amit akart. Spark vizes lett és a saját elektromossága húzta görcsbe a testét, amitől földre került.

A nyomás megszűnt és Cecile levegő után kapott. Most kivételesen nem érezte rossz dolognak a fizika tanulását, amit Cain annyira erőltetett. Ezért tudta csak, hogy a víz rövid zárlatot okoz az elektromos készülékek áramköreiben. Abban kételkedett, hogy ilyen van a genosymben, de valaminek létre kellett hozni azokat a szikrákat.

Megnyugodott volna, de ekkor valami megfogta a ruhájánál és a vállánál fogva. Elemelkedett a talajtól és ott lógott a levegőben és egy másik genosym vigyorgott rá kéjesen.

− Nahát Spark! Elintézett egy kislány? − röhögött az ezüst színű fogva tartója és a kezében szorongatott csövet nézte. − Add azt ide!

És egy könnyed mozdulattal elvette tőle, majd megfordult és körbenézett a harmadik társuk után.

− Acid! Mi lenne, ha kis savas vizet zúdítanánk rájuk? − a megszólított genosym pedig kéjesen elvigyorodott, mire hátrafordult. − Freak ne vacakolj azzal a kis gilisztával, nem éri meg. Inkább nyisd meg a csapot!

− Annyira gonosz vagy Razor − ért oda Acid.

Cecile tudta. abból jutna Jessre is. De hiába rúgkapált, nem tudott kiszabadulni. A sárgás színű genosym kezét pedig zöld váladék kezdte belepni, amit odatartott a sugárban előtörő vízhez.

Ugyan így jóval gyengébbé válik a hatása, de még mindig ki tudta fejteni a maró hatását, ami bőven elég az emberi szövet károsítására. De alig kezdett bele, amikor valami fehér áttört a vízen és hatalmas ütést már rá hasnál, amitől messzire repült. Aztán a támadó a másik fajtársát támadta meg.

Az ezüst színű genosym ösztönösen emelte védekezőn fel a kezét. Elengedte a tömlőt és Cecile-t is, aki fájdalmasan ért a hátsóján földet. Az sem sokat javított az állapotán, hogy Angel visszaért hozzá valami módon.

Oldalt fordította a fejét, hogy lássa ki a megmentője és elkerekedett a csodálattól a szeme. Fekete és fehér színt viselt, akárcsak White Claw, de nem macskának nézett ki, hanem női alakot öltött.

Fehér hosszú karmok halálos, és gyors csapásra emelkedett, de Razor megkeményített teste védte a támadást. Aztán már reppent is egy szilánk, de ellenfele egy macska reflexeivel és rugalmasságával tért ki előle.

− Meghalsz kis pondró! − hallotta meg Cecile maga felett Spark hangját, aki összeszedte magát.

Elkerekedett szemekkel, rettegve nézett fel rá és tudta most meg fog halni. Becsukta a szemét, mert nem akarta látni a hatalmas lábat, amit agyon taposni készült őt. De valami megragadta és ő csúszni kezdett hátrafelé a padlón.

− Szia kislány! − köszönt rá egy hang, mire kinyitotta a szemét.

Egy piros-fehér genosym nézett rá, aki egyáltalán nem tűnt félelmetesnek. Az arca különbözött attól, amit eddig látott. Egész emberinek tűntek a vonásai, mandula vágású szeme ugyan nagyobb volt, mint egy emberé és egyszínű. Az arc alsó részét pedig mintha maszk takarta volna, így nem lehetett látni a száját, amikor megszólalt.

− Savior vagyok − mutatkozott be barátságosan.

− Cecile Wild − viszonozta megilletődötten.

− Üdv! Csüccs le oda! − azzal megnyúlt a karja, amivel idehozta és most egészen a falig tolta vissza, miközben az érkező felé fordult. − Nahát Spark! Valaki eláztatott?

Cecile szinte látta maga előtt, ahogyan vigyorog pofátlanul a maszk alatt. A dühös támadója csapása elől könnyedén hajolt el. Acid is előkerült és Savior felé vetette magát. Nem akart kimaradni a jóból.

− Nahát ketten egy ellen? Nem szép dolog! − érezhetően csak megjátszotta a felháborodottat. − Savage nem akarsz segíteni?

Kérdése a társának szólt és közben eltáncolt két újabb ütés elől. A fürgébb genosymek közé tartozott, de azért két fajtárs már őt is meg tudta szorongatni. És két olyannal állt szembe, akikkel amúgy se volt kellemes élmény érintkezni.

− Megvan a magam baja! − morogta oda Savage és igyekezett Freak minden rá támadó csápját hárítani vagy lefogni.

Savior kezdett nagy bajban lenni, amikor egy fekete alak érkezett hátulról, egyenesen Acid tarkóját használta a landoláshoz és ezzel földbe is döngölte.

− Nahát Savior! Pont téged kell megmenteni? − és közben már arrébb is ugrott, mert sárga színű fajtársa már termelte is a savat, hogy megszabaduljon tőle.

− Ritka alkalmak egyike − és érezhetően Savior jókedvét nem lehetett letörni.

− Hoztam valamit. Tereljétek őket egybe! − kiabálta el magát Shad, majd újra Acid felé fordult, aki savtól csöpögő kezekkel támadt rá.

Jól regenerálódott, de hosszú távon a maró hatású károkat nem tudta rendbe hozni, ezért is igyekezett minél többe csapást elkerülni. Cain harci tudása nagyon jól jött, mert számtalan hárító és elkerülő mozdulatot ismert, ami viszont az ő harci tárából hiányzott.

Claw kellően erős támadással a terem közepe felé tudta taszítani Razort. Savior a tömlőt használva jutatta oda Sparkot és roppantul élvezte, hogy ismételten elázott a másik. Shadow Acid nevű problémáját Savage oldotta meg azzal, hogy Freakt hozzávágta az ellenfeléhez és ketten repültek a másik két társukhoz.

− Nem tudom mire kellett ez, de csinált, amit akarsz − állt mellé Claw.

− Tetszik az új külsőd cica − mérte végig Shad, mire kapott egy összeszűkülő pillantást, jelezve ennek nem itt és most van a helye.

Shad hátranyúlt és előkerült az, amit eddig ott rejtegetett magával beborítva. Egy kézi hangágyú, amit aztán üzembe is hozott és megcélozta vele a négy jómadarat. Ennek ellenére ők is megérezték, de nem olyan intenzitással. Csak rövid időre kapcsolta be, de ez is elég volt, hogy Darkness négy haverja inkább a távozás mellett döntsön. Mindegyiküket megviselte a harc.

− Elment az eszed? − kiáltott rá dühösen Savage.

− Talán − jött a kitérő, nemtörődöm válasz.

− Mégis hogyan jutott ez eszedbe? − támadt neki haragosan Claw is.

− Cain ötlete volt, nem az enyém.

− Gondolhattam volna − morogott még mindig a fehér-fekete genosym.

− Cica − figyeltek fel Cecile sírós hangjára.

Gyengéden vette fel a karjaiba a macskát. Claw inkább elnézett másik irányba, hisz a végtelenségig kihasználta és a végén már nagyon nehezen tartotta életben szerencsétlen állatot.

Ha Jess nem jön a segítségére, akkor lehet ő sem úszta volna meg. Persze utána neki kellett a lány segítségére lenni, nem mintha megviselt állapotában sokat ért volna. De ketten együtt már több, mint elegek lettek még ahhoz is, hogy a katonák után Razorral is felvegye a harcot. Ugyan jobb szerette az állatias alakot, de a cél a hatékonyság, így alkalmazkodott Jesshez.

− Szerintem a gondoskodásod mellett rendbe fog jönni - sétált oda és térdelt le mellé Savior vigasztalón.

− Nem akarok én a mumus lenni, de néhány katona kezd magához térni és újabb is jöhetnek. Ideje lenne lelépni − szólalt meg Savage.

− Egyetértek − bólintott Shadow, majd Cecile felé indult.

- Stipi-stopi én hozom! − kapta fel Savior a kislányt, aki meglepetten nézett rá, de nem tiltakozott.

Cain sem, így Shad hagyta a dolgot. Mozgásba lendültek és hamar eltűntek a helyszínről és a környékről is.