Caint elkeserítette, hogy mennyi mindent kell csinálnia a szobán a beköltözéshez. Ráadásul ötlete sem volt honnan szerezzen be, ami szükséges. Nem úgy ment, leugrik a boltba és megveszi a penészölőt, a glettet meg a festéket.

Végül arra jutott, ha Shadow-val sikerül bejárnia a környéket, talán talál agyagot, amivel betömheti a réseket. Mészkőből pedig oltott meszet tud csinálni, legalábbis mintha lett volna egy könyv, ami erről írt. Azzal ki tudná festeni a szobát, akár mind a kettőt. Abban már nem volt biztos, hogy a penésztől megszabadulhat-e ennyivel.

~ Ha jól olvasom ki a fejedből, az egy gombaféle? − Szólalt meg Shadow.

− Igen − dörmögte maga elé halkan.

~ Bármilyen élőlényt el tudok pusztítani. − Közölte vele a genosym.

~ Ezzel most felvágni próbáltál? − tudakolta Cain gyanakodva, mert nem értette hogyan jön ez ide.

~ Csak a tudtodra adni, hogy segíthetek megszabadulni tőle. − Shadow érezhetően kicsit zokon vette, hogy szándéka nem bizonyult egyértelműnek.

~ Ah, értem! − esett le neki. ~ Megpróbálhatod, de óvatosnak kell lennünk, előfordulhat, hogy Jess vagy Cecile benyit.

~ Nem veszlek körbe, csak kinyúlok a testedből, ha meg mégis meglátnának, majd kitalálsz valamit.

~ Köszi − jött a válasz nem túl lelkesen.

Benne jártak a nappalban, Cain azért is választotta ezt az órát, mert biztosra vette, a lányok aludni fognak. Óvatosan kisettenkedett és átlopakodott ide, alig egy órával ezelőtt. Nem akart kockáztatni, így először egy alacsonyabban lévő részre tette a kezét, Shad pedig nekiállt felkúszni a falon. Bevált és egész jól haladtak, amikor Jess benyitott.

− Cain, mit csinálsz? Miért nem alszol? Mi ez a fekete trutyi? − Meredt a falra és egyből éberré vált.

− Ööö − jött zavarba, épp elég volt, hogy meglepték őket, nem még valami okosat kitalálni. − Nem tudom. Találtam. Gondoltam megpróbálom elpusztítani vele a penészgombát.

Egyszerűen jobb nem jutott eszébe, de a genosymnek sem, mert nagyon mélyen hallgatott. Cain pedig kifejezetten örült a vödörnek a lába mellett, amibe a leesett faldarabokat söpörte össze első mozzanatként, mert így most Jess hihette, hogy onnan kente a falra.

− Undorítóan néz ki. − Vágott egy fintort a lány.

~ Ez fájt. – Cain képzeletében Shadow színpadiasan a szívéhez kapott, vagy legalábbis oda, ahol lennie kellett volna.

~ Mondtam neked, nem vagy szép látvány − válaszolt Cain.

− Jó ötlet puszta kézzel felkenni? Lehet bajod lesz belőle, ki tudja milyen maró hatása van. − Fedte meg Jess a folytatásban, láthatóan meggondolatlan ötletnek tartotta.

– Igazad van, de nem találtam semmit, amivel normálisan fel tudtam volna vinni a falra − próbált magyarázatot adni miért így csinálja.

− Felelőtlenség akkor is! És miért nem kértél meg, hogy segítsek kitalálni valamit? − Kérdésére nem kapott választ, mire legyintett. − Mindegy, gondolhattam volna. Te is férfiből vagy. De miért nem alszol?

− Nem tudtam, gondoltam, akkor már hasznosan töltöm az időmet − vont vállat, de a kezét továbbra sem vette le a falról.

A lány gyanakodva nézett rá, de hát nem mondhatta meg neki, hogy amióta Shadow benne rejtőzik, sokkal kevesebb alvással is beéri és ugyan olyan pihentnek érzi magát. Persze ez miatt néha szenvedésként élte meg a tétlen fekvést.

− Aha. − Hagyta rá Jess. − Akkor is próbálj meg még pihenni egy kicsit. Ezt az izét meg mosd le minél előbb a kezedről.

Azzal kifordult és a fürdő felé vette az irányt. Cain fülelt még egy darabig, míg biztosra nem vette már nincs a közelben és akkor vette el a kezét, Shad pedig teljesen visszahúzódott.

~ Ez meleg helyzet volt − jegyezte aztán meg.

~ Néha kifejezetten furán fogalmazol meg dolgokat. − Tudatta vele Shadow. ~ Most viszont, hogy visszament aludni, felgyorsíthatnánk a folyamatot.

~ Mire gondolsz?

Válasz helyett Shad megmutatta. A testéből több irányba is kinyúlt és a fal érintett szakaszait beterítette. Alig egy perccel később pedig már nyoma sem volt a penésznek, csupán a foltok maradtak ott, amiket okozott. Cain magában elismerte tényleg hatékony megoldást talált a genosym.

Elindult a fürdő felé, hisz Jess kiadta utasításba mossa le a kezéről az állítólagos trutyit, így ha nem teszi, akkor lebukik. Ismerte annyira a lányt, úgy sem fog addig visszaaludni, míg meg nem nyugszik.

Visszafelé bezárta a másik szoba ajtaját, nehogy a lányok kíváncsiságból belessenek, mert akkor megkapja a kérdést hogyan szabadult meg a penésztől. Akkor aztán magyarázkodhat.

Visszaért, elfeküdt a kanapéján, az egyik kezét a feje alá tette és a plafont bámulta. Egy dolog, hogy nem tudnak majd bemenni, de biztosan magyarázatot követelnek, miért zárta be az ajtót. Lehet azt fogja mondani, hogy fura szag lett benn attól a fekete anyagtól, és amíg nem szellőzik ki, jobb, ha senki nem megy be. Persze ezzel csak pár napot nyer és még mindig ki kell találnia valamit arra, mitől tűnt el a penész.

~ Besötétedik és kimegyünk − közölte hirtelen Shadow-val, pedig tudta, a gondolataiba lát. − Fogytán van a kaja és jó lenne mésznek valót találni.

~ Rajtam ne múljon. − Kapott választ.

Cain még egy darabig nézte a plafont, majd becsukta a szemét és megpróbált visszaaludni, ami sikerült is. Ennek ellenére megelőzte a lányokat, mert mire ők felkeltek, addigra már rendbe szedte magát és indulásra készen felöltözött. Ugyan naplemente csak egy jó óra múlva lesz esedékes, de addig tud enni pár falatot.

~ Nekem se ártana valamit enni. − Jegyezte meg a genosym.

~ Így is jóval többet eszem, mint szoktam és csak miattad − nem felróni akarta, csak jelezni, hogy próbál azért neki is juttatni abból, amit közösen vadásztak.

~ Az nekem nem elég, azt a pluszt a te tested használja fel, hogy úgymond elviseljen. De, ha jól lakom, akkor utána sokáig bírom.

~ Rendben. Nézünk neked is valami vadat az erdőben − felőle Shad akár egy egész szarvast is felfalhat, ha aztán ejtenek el utána még egyet.

~ Vadat? Nahát én emberhúsban reménykedtem. − Felnevetett, amikor érezte Cain döbbenetét. − Nyugalom, nem szokásom más, értelmes faj tagjait megenni. Nem mondom, hogy nem akadt rá példa, de te is tudod, a kényszer nagy úr.

Cain inkább nem reagált. Eszébe jutott azaz éjszaka, amiről szerencsére nem sok emléke maradt meg. Mire magához tért a genosym mindenkit elintézett. Bár jobban belegondolva akadt néhány test, amiből itt-ott hiányzott, de nem róhatta fel Shadownak, aki már amúgy is bebizonyította, étel terén nem válogatós. A múltkori vad belsőségeit is nyom nélkül eltűntette, még csak elásnia sem kellett.

Viszont felvetette benne a kérdést, hogy ő vajon meddig menne el önszántából, ha a túlélésről van szó. Már az is elég durvának tűnt, hogy egyezséget kötöttek ez miatt. Ha valaki ilyet vet fel neki ötletként korábban, biztos nemet mond.

− Cain nagyon csendben vagy. − Jegyezte meg hirtelen Jess.

− Csak azon gondolkodom, honnan tudnék meszet szerezni − és részben igazat mondott, így nem kellett hazudnia.

− Van egy térképem a környékről, de szerintem nincs mészkőhegység a közelben. Esetleg a gyártelepnél nézhetnél körbe, hátha találsz valamit.

− Nem rossz ötlet, majd holnap éjszaka elnézek oda.

− Csak légy óvatos! Matt tuti pikkel most rád, és ha nem akarsz nagyot kerülni, át kell menned a területükön.

− Tudok magamra vigyázni − és elmosolyodott megnyugtatásképp.

~ Ha nem, én még mindig itt vagyok és meg tudom védeni a segged. − Dörgölte az orra alá Shad.

~ Köszi − és, ha tehette volna, akkor küld egy lapos, undok pillantást a genosym irányába.

Nem sokkal később a hóna alá vágta a légdeszkát, megígérte a lányoknak, hogy óvatos lesz és siet vissza, aztán elindult. Az első helyen, ahol senki nem láthatta magára öltötte Shadowt és már neki is iramodott.

Be kellett vallania, minél többször használta a genosym erejét, annál jobban élvezte. Meg tudná szokni, hogy ilyennel rendelkezzen és már értette mire fel alapozza Shadow a magabiztosságát. Persze nem ringatta magát hiábavaló reményekbe, eljön a nap, amikor elválnak az útjaik.

Nem akarhat itt maradni a genosym, ahol bujkálnia és rejtőzködnie kell a katonák és szinte mindenki más elől. Be fognak jutni a pajzs mögé, akármiért is akar odamenni Shadow, aztán megoldják valahogy a távozását is a Földről, a fajtársai biztos várják valahol. Ő pedig folytatja a jól megszokott életét.

Valahogy ez a gondolat nem tudta feldobni, annak ellenére, hogy néha kifejezetten zavarta Shadow gondolatolvasó képessége. Nem panaszkodhatott, mert nem zaklatta, a nap nagy részében csendben maradt. Igaz a szúrós megjegyzéseiért nagyon tudta utálni.

~ Valami szórakozás kell nekem is. − Szólalt meg a fejében a genosym hangja.

~ Tudom, de akkor sem esik jól mikor beszólsz. De te ilyen vagy, változtatni nem tudok rajtad, nem is akarok. Szóval elfogadom. Ennyi.

Shad nem reagált, ő pedig nem tudta eldönteni miért. Talán megilletődött, hogy nem akar rajta változtatni? Vagy csak nem tudott mit mondani rá? Akárhogy is, mind a ketten olyanok, amilyenek. Most összedolgoznak, meg igyekeznek elviselni a másikat, aztán mindez véget ér egy nap és mennek a saját dolgukra.

Cain, amint kiért a városból még nagyobb sebességre kapcsolt, ha valaki fel is figyelt a mozgásra csak egy elsuhanó árnyat látott. Gyanította, a genosym talán ez miatt kapta a nevét. Persze a láthatatlanná válás is közrejátszhatott, ami sok helyzetben nagy előnyt jelentett.

A harc helyszínét messze elkerülték és az erdő egy teljesen másik pontjára mentek. A fák között már jóval lassabban mozgott és próbált nem sok zajt csapni a jóval nagyobb mérete ellenére.

A szeme sarkából mozgást érzékelt, így arra fordult. Két nagymacska szerű lény körvonalait vette ki. Ezt nem viheti haza kajának.

~ Nekem viszont megfelel. − Cain nem ellenkezett.

Felugrott egy vastagabb faágra és guggoló pózt vett fel. Nem szándékozott Shadow-val tartani és végignézni hogyan falja fel a két ragadozót. A genosym nem vette zokon és szó nélkül vált le róla. Cain látása visszaesett emberi szintre és abszolút nem érzékelte a másik mozgását.

Be kellett vallania, furcsán érezte magát most. Mintha egy darabot kiszakítottak volna belőle. Ennyire hozzászokott volna Shadow jelenlétéhez a szervezete? Mi lesz vele, ha netán függőség alakul ki benne? Lehet jobb lenne, ha kitalálna már most valamit a genosym elrejtésére a testén kívül még mielőtt túl késő nem lesz?

Nem vette észre Shadow visszatérését annyira belemerült a gondolataiba. Arra kapta fel a fejét, hogy egy vörös szempár jelenik meg előtte, majd egy hatalmasra nyíló száj, benne tűhegyes fogakkal. Egy gondolat villant át az agyán; rájött mire készül és inkább megöli őt.

Ösztönösen mozdult hátra az esetleges támadás elől, csakhogy egy faágon guggolt, mögötte a nagy semmi, így zuhanni kezdett. A genosym egy hatalmas nagy szájnak tűnt jelenleg, ami utána nyúlt és beborította a sötétség.

Úgy érezte itt a vég és pillanatokon belül meg fog halni, ki tudja milyen fájdalmak közepette, aztán meghallotta a nevetést. Nem csupán a fejében szólt, hanem ténylegesen kívülről érkezett a hang. Kezdte sejteni mi is történt valójában.

− Beszartál mi, hogy megeszlek? − Szólalt meg Shadow a saját hangján.

− Ki ne szart volna be, ha egy csupa fog, vörös szemű szörny jelenik meg előtte tátott szájjal? − dühöngött Cain és úgy érezte magát, mint aki valami gödör mélyén ül, üres tér veszi körbe, aminek nem érzékeli a határát, csupán maga alatt tapintotta a genosym testét.

− Látnod kellett volna az arcod. − Vidult rajta továbbra is Shad.

A helyzet változni kezdett, érzékelte hogyan válnak eggyé, az ülő helyzetből a teste állóba került és megkapta az irányítást. Jobban érezte magát, de még mindig zakatolt a szíve és az adrenalin átjárta az egész testét.

− Ezt ne csináld még egyszer, légyszi! − ejtette ki a szavakat, bár a genosym hangján.

~ Oké, bár gondoltam azzal a Matt gyerekkel is eljátszom. Amúgy minden tisztelem a tiéd, hogy ténylegesen nem csináltad magad össze.

− Nem voltam messze tőle, és ha már nem láttalak volna kívülről, akkor valószínű meg is történik − fújt egyet bosszúsan. − Na, de most keressünk valami számunkra ehető vadat.

Shadow nem ellenkezett, és újra mozgásba lendültek. Messze kellett menniük, de találtak egy kisebb csapatot, aminek a tajgai legeltek. Cain némi nézelődés után kiválasztotta a legidősebbnek tűnőt, kihasználva a genosym erejét és gyorsaságát fájdalommentesen végzett vele.

Visszaindultak, de annyira nem sietett hazafelé, mert feltűnt volna a lányoknak, ha nagyon hamar megfordul. A város határában levedlette Shadow alakját, a zsákmányt a légdeszkára tette és úgy húzta maga után. Nem fog megártani, ha néha a saját alakjában mozog kinn is.

Megállt egy ponton és leült, mert még mindig korainak érezte a visszatérést. Ráadásul hiába igyekezett nem gondolni arra az érzésre, nem tudott. Talán az lesz a legjobb, ha megbeszéli ezt a dolgot Shadowval.

~ Figyelj... − kezdett bele.

~ Lehetséges. − Kapott választ.

Szóval már tudta, csak nem hozta fel. Arra várt majd ő megteszi. Ezek szerint a kétségeivel is tisztában van, de vajon létezik rá megoldás?

~ Nézd! Előfordult, hogy a hordozó függővé vált, de nem tőlünk, hanem attól a hatalomtól, amit megtapasztalt általunk. De nálad ettől nem félek. Te jó vagy, ez pedig azoknál történik meg, akikben ott a rossz, és úgy érzik ezzel lehetőséget kaptak megbosszulni minden sérelmet, ami érte őket. Illetve megszerezhetnek mindent, amit eddig nem tudtak.

~ Kösz, hogy bízol bennem − és keserédesen elmosolyodott.

~ Erősebb vagy, mint gondolod magadról. Vissza fogsz tudni térni a normális életbe, ha úgy hozza a sors.

~ Csak érjük meg azt a napot − azzal elnézett a pajzs felé, amit még innen is jól lehetett látni.

Shad nem szólt semmit, ő is tisztában volt vele milyen kockázatos akcióba igyekszik Caint belerángatni, de bízott magában, hogy kellően erős, okos és tapasztalt, és képes visszaszerezni azt, ami az övé.

A rejtőzés képességével rendelkezett, már csak azt kell kitalálnia, hogyan jusson át a pajzson mindenféle technikai eszköz nélkül, amivel ellenrezgést tudna generálni.

Cain felállt és megtették azt a két utcányi távot, ami elválasztotta őket a háztól. Jess és Cecile épp történelem könyvet olvastak, amikor pedig belépett megkönnyebbülést és örömöt látott rajtuk.