− Kipp-kopp kopogok, találd ki, hogy ki vagyok!

− Tyson! − Vidult fel Cecil arca, amikor a srác megjelent a szoba ajtajában.

− Tudod kopogás után szokás megvárni, míg beengednek! − szúrta le gyerekkori barátját Cain, de igazából magára haragudott, amiért a bejárati ajtót nyitva hagyta.

− Úgy látom valaki harapós kedvében van. − Közben pedig mosolyogva megsimogatta a kislány arcát, aki odament megölelni őt.

− Olyan ritkán jössz! − Panaszkodott Cecile. − Bátyus mindig azt mondja, hogy elfoglalt vagy, de azt sose, mivel töltöd az időd. De örülök, hogy most megint itt vagy, amióta megcsináltad nagyon jól megy a klíma.

− Csak a kaja miatt jött − maradt morcos Cain.

− Nos, ha van még nem utasítom vissza a vendégszeretetedet. − Engedett meg magának Tyson egy pofátlan mosolyt.

− Hozok neked! − Pattant fel a kislány és már ment is ki a konyhába.

− Pofátlan vagy! − dörgölte az orra alá Cain.

~ Én életképesnek nevezném. − Jegyezte meg Shadow a fejében, de elhessegette a hangját.

− Te meg bunkó, pedig a jó szándék hozott ide. − Tyson most nem rejtette mosoly mögé a tényleges érzését, nem kellett miért, mert Cecile épp a konyhában tartózkodott.

− Valóban? Ha nem a kaja miatt jöttél, akkor miért? − nézett rá unottan Cain.

− Jess miatt. − Közölte tömören a barátja.

Ennyi pedig elégnek bizonyult, hogy a srác ellenségessége megszűnjön és feszülten figyeljen rá.

− Történt vele valami? − ült fel és húzta ki magát.

− Látom egyből érdekel, én akár fel is dobhatom a talpam. − Motyogta morogva maga elé Tyson.

− Ne mondj ilyet! − akadt ki Cain. − Bármikor kellett segítség vagy kaja, mindig számíthattál rám, még ha mondtam is mellé a magamét.

− Igaz, de az utóbb időben, ha én nem jövök, te felém sem nézel, megkérdezd élek-e még! − Vágott vissza Tyson.

− Tudod, hogy nem merem itt hagyni Cecilet egyedül, hacsak nem muszáj − hajtotta le a fejét. − De inkább mond, amiért jöttél és ne húzd az idegeimet!

− Jól van, nyugi. Elmondtam volna mindenképp, mert tudom kedveled a csajt.

− Jessről van szó? − Ért vissza Cecile és egy tányéron hozott be a húsból a vörös hajú srácnak, mire mindketten zavartan néztek rá. − Miért van másik lány, akit Cain kedvel?

− Hehe, még a húgod is tudja! − Vigyorodott el Tyson. − Szóval miért nem vallasz neki szint végre?

~ Ez egy jó kérdés. − Értett vele egyet Shadow.

− Kinyögnéd végre mi van? − Cain kezdett feszültté válni az időhúzás miatt.

− Azt pletykálják az öreget egy ideje senki nem látta. Sokak szerint meghalt, mert már az utóbbi időben is betegeskedett, de Jess ezt eltitkolta mindenki elől. Amin nem csodálkozom, ha azt veszem figyelembe, hogy az a rohadék kiszemelte magának. − Ty egy darab húst tömött a szájába.

Cain mocorogni kezdett a széken és nem igazán tudta mit kéne csinálnia. Oda akart rohanni megkérdezni igaz-e, de félt, a lány tolakodásnak venné. Biztonságosabb lenne, ha valakihez odaköltözne, de felajánlani a saját otthonát, nem tartotta okos ötletnek.

Ugyan volt még egy szoba, de azt rendbe kellett volna előtte hozni. Mondjuk Jess aludhat a húgával, ő meg beköltözne oda, mert neki mindegy hol és hogyan alszik. Különben is feleslegesen agyal ezen, mert lehet a lány el sem fogadná a felajánlást.

Egy dolog, hogy kedveli a húgát és néha szívesen vigyáz rá, míg ő elmegy vadászni, de tartósan elviselni, meg figyelni rá, egy másik. Különben is, lehet semmi kifogása nincs Matt ellen, aki a Sötét Védelmezők vezére már egy ideje.

− Cain! − Felkapta a fejét és Tysonra nézett, aki könnyen lehet már nem először szólította a nevén.

− Tessék? − nézett rá kérdőn, de csak egy lapos pillantást kapott mind a kettejüktől.

− Nem akarsz elmenni hozzá? Én addig itt maradok Cecile-lel. − Ajánlotta fel a barátja.

Cain tépelődött magában, nem igazán tudta mennyire jó ötlet ez. A szíve azt mondta menjen, az esze azt, ne.

− Kösz! − pattant fel.

Amin leginkább megdöbbent, hogy nem ő szólalt meg és a testét sem ő irányította, hanem Shadow. Utóbbit már tapasztalta, de azt még nem, hogy a genosym beszédre is rá tudja bírni. Annyira meglepődött, még tiltakozni is elfelejtett az egész ellen. Nem mintha sokra ment volna, mert azzal csak Ty és a húga gyanúját kelti fel.

− Játszunk Unót! − Hallotta még Cecile hangját.

− Már két évvel ezelőtt is mindig megvertél, azóta tuti még profibb vagy, én meg totál kijöttem a gyakorlatból. − Válaszolt Tyson, mint akinek a fogát húzzák, ennek ellenére Cain biztosra vette, játszani fog vele.

Már kinn jártak az utcán, mire összeszedte magát annyira, hogy ellenkezzen, így elég suta mozdulattal álltak meg.

~ Most mi van? − Tudakolta Shad.

~ Ez aljas volt.

~ Csak segítettem meghozni egy döntést. − Adott tettére magyarázatot.

~ Oké, hogy osztozunk a testemen, de azért nem kéne beleszólnod az életembe! − kapta fel a vizet Cain.

~ Kedveled a csajt, ő is téged. Mi itt a probléma?

~ Ez nem ilyen egyszerű Shadow! − eresztett meg egy sóhajt a srác.

~ Ti emberek mindent ennyire túlkomplikáltok?

~ Nem komplikálom túl! − ellenkezett Cain.

~ Dehogyisnem! Odamegyünk, megkérdezed! Ha igent mond, segítesz neki átcuccolni, ha nemet, akkor eljövünk és kész. Mit kell azon gondolkodni, hogy ő mit fog gondolni? Vagy más mit fog gondolni és mi lesz utána?

~ Figyelj!

~ Nem! Te figyelj most rám! Úgy éld az életed, hogy ne bánj meg semmit! Ha valakinek valami nem tetszik, akkor álljon odébb. Az a baj veled, túlontúl érdekel más mit gondol rólad, hogy jó véleménnyel van-e a személyedről. Vagy, aki vagy! Aki elfogad, elfogad, aki nem, azzal nem éri meg törődni. Jóval többet éltem már, mint te, a haverod, a húgod és Jess összesen megértek majd. Ha valamit meg akartam tenni, megtettem, ha nem, akkor nem.

~ A következmények...

~ Azokkal akkor foglalkozz, amikor bekövetkeznek. Felesleges előre rágódnod rajta, mert nem tudsz mindent számításba venni és könnyen lehet valami teljesen más fog történni, mint amire felkészültél. Szóval fejezd be az agyalást és indulás!

Cain nem tudott vitatkozni, ráadásul megint elvesztette az irányítást, mert Shadow már körbe is vette, láthatatlanná váltak, majd egy ugrással a közeli ház tetején landoltak, onnan lökte tovább magát. A kertvárost elhagyva pedig már az emeletesek között lendült tovább a magasban.

− Szia Jess!

A lány karján felállt a szőr a hang hallatán. A háta közepére sem kívánta a Sötét Védelmezők vezérét, Matthew Rogent. Tipikusan az a fajta srác volt, aki macsóként viselkedett. Tény, jóképűségét nem lehetett tagadni, ráadásul mindenki tudta, erős és jó harcos, de Jess kifejezetten utálta, ha valaki kérkedett a képességeivel és ő lépten-nyomon imádta magát fényezni.

− Matt! − Fordult meg egy kényszermosollyal az arcán. − Mit akarsz?

− Sértve érzem magam, amiért nem örülsz nekem igazán. − Tette egyértelművé, tudja mit érez a lány.

Meg akarta érinteni az arcát és csak azért is végigsimítani rajta, de Jess egy határozott mozdulattal elsöpörte a kezét. Nem rejtette véka alá, hogy a lány ezen húzása egyáltalán nem tetszett neki.

− Nem igazán érdekelnek az érzéseid. Dolgom van, mond amit akarsz, vagy hagyj utamra menni! − Karba fonta a kezét, mintha dühös lenne, de valójában csak takarni akarta magát, hogy a srác ne bámulhassa a melleit.

− Rég láttuk az öreget. − Tért a lényegre és mikor Jess arca megrándult megeresztett egy elégedett vigyort. − Tudod ugye, hogy veszélyes egyedül lakni?

− Tudok magamra vigyázni, és amúgy sem vagyok egyedül! − Szegte fel harciasan az állát.

− Valóban? − Matt kétkedve a két szárnysegédjére nézett, akik idióta mód vigyorogtak, mintha valami vicceset mondott volna. − Tudod, jobb lenne, ha nem makacskodnál. Én meg tudlak védeni és nagyon jó sorod lenne mellettem.

− Kár, hogy nem akarok beállni a háremedbe és ha most megbocsátasz! − Jess pillantása a srác háta mögé esett. − Találkozóm van.

Matt kissé gyanakodva, de hátrafordult, majd mikor meglátta a közeledő Caint elsötétült a pillantása. Vágott egy grimaszt, majd visszafordult a lány felé.

− Inkább őt választod? Ezt a senkit? − Szűrte a szavakat a fogai között.

− Ez a senki egy-egy elleni harcban úgy elfenekel, hogy aztán sírva oldalazol utána el. − Dörgölte egynéhány évvel ezelőtti vereségét a srác orra alá.

− Cöh! Az a múlt! De, ha ezt akarod, legyen. Fogsz te még hozzám jönni! − Azzal hátat fordított a lánynak.

Köszönés helyett úgy ment el a másik srác mellett, hogy erőteljesen nekiment a vállának. Gyanította Cain ezen meg sem fog lepődni, és biztosra vette, utána fog fordulni.

− Én is örülök, hogy láttalak Matt! − jegyezte meg epésen Cain, de már nem kapott választ.

− Cain! − Jess legszívesebben sírva fakadt volna megkönnyebbülésében.

Igazi szerencseként élte meg, hogy a srác felbukkant. A néhány nappal ezelőtti incidens óta rettegve közlekedett, nehogy megismétlődjön. Ugyan megfogadta, hogy elmegy a sráchoz és beszél vele, de nem mert nagyon eltávolodni az otthonától.

Az előbbi beszélgetés után, pedig Matt bosszúból ki tudja mit engedne meg az embereinek vele kapcsolatban, csakhogy őt sarokba szorítsa és térdre kényszerítse. A srác soha nem volt a tipikusan jó fiú, de úgy érezte az utóbbi időben nagyon rossz irányt vett a viselkedése.

− Jól vagy? − Tette fel a kérdést neki Cain, és még mindig Matt utána nézett, mintha azon gondolkodna meg kell-e vernie vagy sem.

− Igen. Én csak... Meghalt! − Tört össze és nem tudta megállni, sírva fakadt.

− Semmi baj! − ölelte át Cain ösztönösen. − Tyson mondta, ezért is jöttem.

− Nem bírom tovább egyedül! Hozzád költözhetek? − Szipogott és próbált úrrá lenni a sírásán.

– Persze. Pont ezt akartam megkérdezni – motyogta halkan.

~ Na tessék! Te meg azon izgultál, hogy nemet mond, meg tuti félreérti és rosszat fog gondolni rólad! − Szúrta le Shadow.

~ Fogd be! − morogta oda Cain, semmi szüksége nem volt rá, hogy a genosym az orra alá dörgölje, amit amúgy is tudott.

− De ugye tényleg nem gond? − Nézett fel rá könnyes szemmel. − Mond meg nyugodtan, én megkérde...

− Persze, hogy nem gond! − vágta rá a srác, majd egy könnyáztatta tincset eltűrt a lány arcából. − Cecile imádni fogja, hogy ott leszel és én is nyugodtabban megyek el vadászni, ha tudom vigyázol rá.

− Köszönöm Cain! − Még mindig szipogva megtörölte az orrát, közben egy lépést hátrált.

− Menjünk, szedjük össze, ami most feltétlenül kell, a többit majd később.

− Rendben! − Bólintott rá, majd előkotort egy rongyzsebkendőt.

Nem akarta bevallani, hogy már rég össze van készítve minden, hátha gyorsan kell továbbállnia. Bárki, ha el akarta volna venni tőle a lakást, nem ellenkezik, nem ő jött volna ki győztesen, ha harcra kerül a sor.

Ráadásul tartott Matt zaklatásától és már megfordult a fejében az is, hogy minden nappalt valahol máshol tölt. Már elhagyott házakban, lakásokban. Bőven tudott volna válogatni. Így viszont már nem szorul rá és Mattől sem kell tartania, mert Cain a Farkasok területén lakott. Összetűzést meg csak nem kockáztatna meg miatta. Annyira csak nem akarja.

Néhány órával később és két hátizsákkal gazdagabban tértek vissza a házhoz. Cecile arcán a mosoly még szélesebb lett, amikor meglátta a lányt, akit kézen fogott és már vezetett is a szekrényhez, ahol helyett csinált a ruháinak.

− Hányszor vert el? − tudakolta Cain Tysontól.

− Épp elégszer, hogy haza akarjak menni. − Húzta el a száját, mire a barátja csak rávigyorgott. − Örülök, hogy Jess itt van. Veled biztonságban lesz.

− Kösz − mondta ki most ő, hisz ha Ty nem szól, nem tud róla és talán a lány találkozója Mattel másképp ér véget.

− Ha bármi van szólj! És tudod, ha meggondolnád magad...

− Hidd el, nem fogom! − vágta rá, mert már ismerte ennek a mondatnak a végét. − Vigyázz magadra Tyson!

− Én szoktam! – Horkant fel a nagydarab srác, majd intett a lányoknak és távozott.

− Ha megfelel, itt alszol Cecile–lel, én meg átmegyek a másik szobába − fordult Jess felé.

− De az lakhatatlan! Ki kéne takarítani, meg a fal is több helyen meg van repedve, ráadásul nagyon meleg is. – Sorolta a húga, Cain hiába nézett rá szúrósan.

− Majd rendbe hozom − biztosította őket.

− Én miattam nem kell! − Kezdett bele Jess a tiltakozásba.

− Semmi gond. Legalább Cecile-nek nem kell hallgatnia a horkolásomat és neked se.

− Nem is horkolsz! − Cáfolta meg a kislány és Cain most kifejezetten utálta, hogy nem áll mellé. − Jess-szel elférünk ketten az ágyon. Veled is el szoktunk mikor együtt olvasunk, szóval nem lesz gond. Te meg továbbra is alhatsz a kanapén. Megfelel Jess?

~ Határozottabb a kislány, mint te – Gúnyolódott vele Shadow.

~ Fogd be! – szólt rá morcosan Cain.

~ Tysonnak igaza van, bunkó tudsz lenni. − Vágta a fejéhez a genosym, de ő nem reagált.

Nem örült neki, mert ismerte magát és zavarni fogja a tudat, hogy a lány ott alszik tőle néhány méterre. Hallani fogja a lélegzetvételét, érezni az illatát. Ráadásul biztos, hogy nem teljesen felöltözve alszik, ahogyan ő sem szokott.

Ruha nélkül a lábai pedig biztos szédítő látványt nyújtanak, főleg ha azt nézte, nadrágban is elképesztő feneke volt, bele se mert gondolni anélkül milyen lehet.

A vér kezdett az ágyéka felé tolulni, így inkább kiverte a gondolatokat és képeket a fejéből. Elhatározta, akármi lesz, rendbe hozza azt a kisszobát és átköltözik. Majd szerezz matracot, amin tud aludni. El is indult kifelé, hogy megnézze mennyi dolga lesz vele.

~ Ez mi volt? − Hallotta meg Shad hangját, úgy tűnik mégsem sértődött meg annyira.

~ Micsoda? − kérdezett vissza.

~ Miért indult meg a véred az ágyékod felé? − Tudakolta a genosym.

~ Hogy-hogy miért? − döbbent le a kérdés hallatán.

~ Most mindenre kérdéssel fogsz reagálni?

Cain le akarta szúrni, de aztán eszébe jutott, hogy Shadow teste teljesen máshogyan épül fel, ezért náluk a szaporodás sem úgy működik, mint az embereknél. Viszont, ha tényleg olyan öreg, mint állítja, és nem is vele van az első ilyen szimbiotikus kapcsolata, akkor miért nincs tisztában azzal, mi történt vele?

~ Aha, szóval a párosodáshoz kapcsolódik.

~ Igen – és utálta, hogy a fejében lát.

~ Kíváncsian várom az élményt. – Jegyezte meg a genosym mire ledermedt.

~ Ezt most nem gondoltad komolyon, ugye? – akadt ki.

~ Sokat kockáztatnánk, ha elhagynálak. Ennyire még nem voltam ráutalva hordozóra, mint most rád. Akikkel eddig kapcsolatba kerültem, róluk nyugodtan leválhattam és csupán harcnál egyesültünk. Ez a helyzet viszont más.

Cain legalább már tudta, miért nem volt Shadow tisztában azzal, más fajoknál hogyan is zajlik ez a dolog. Egy biztos, amíg benne van, nem kerülhet sor közte és Jess között semmi ilyesmire. Már a tudat is zavarta, hogy nem lehetne vele teljesen kettesben.

~ Ne legyél már ilyen! Észre sem fogod venni a jelenlétem. − Cain erre nem vett volna mérget, mert érezte Shadow felől a jókedvet áradni és nem akarta tudni mi az oka.

~ Aha − hagyta rá és inkább a szoba felmérésével kezdett foglalkozni.