− Gyors a kicsike − jegyezte meg Ceverik. − De óvatosan az ilyennel, csökkenti a hajtómű élettartamát.

− Oh, tényleg? Ha ezt előbb tudom... − hallgatott el Zack egy pillanatra. − Shadow, szerinted Cecile néni dühös lesz miatta?

− Azon már túl van, hogy dühös legyen rád − legyintett a genosym, a srác nyelt egyet. Vajon mennyire tombolhatott mikor ellopták az űrhajóját vele együtt?

− Gondolod?

− Biztos vagyok benne. Nem az a típus, aki hosszú távon haragszik.

− Akkor jó - szusszant egyet a srác. − Miért pont erre a bolygóra megyünk?

− Mert ez a legközelebbi, aminek élhető légköre van a legtöbb faj számára, és nincs olyan messze, hogy arra a csotrogányra sokat kelljen várni − adott választ Ceverik. − Bár még mindig nem értem miért fektettél kreditet abba a szarba, csakhogy gyorsabb legyen.

Darkra nézett, aki viszont látványosan figyelmen kívül hagyta. Amennyire csak módja volt rá kivonta magát a társalgásból.

− Ugyan, még a takarítás is luxus neki, nemhogy felújítani rajta bármit − szólalt meg Shad. − Csak annak köszönhetően értünk...

− Fogd be! − dörrent a társára a fejvadász, a szürke szemek veszélyesen résnyire szűkültek.

Egyszerre telepedett a társaságra meglepett csend, néma feszültség, és kíváncsi várakozás, hogy mi lesz ebből az egészből.

− Igaz is − szólalt meg aztán Shadow. − Nem tudhatja meg, hisz ő is...

− Azt mondtam fogd be! − az egyik karját éles pengévé formálta, hogy jelezze a fajtársának segít, ha nem megy.

Zack Shad felé oldalazott, mégha Dark Blade támadásra is adja a fejét, nagyobb biztonságban lesz ott, mint a hajó bármely másik pontján. Az apja genosymja olyan nyugalommal állt, mintha biztosra vette volna a másik nem fog támadni mindegy mit szól be neki.

− Skarlát! − világosodik meg Ceverik. − Ezért nem találtuk meg, miután elkötötte a Főnök hajóját, mert te elkaptad. És mivel azon a roncson van egy Zen cella, aminek a falain még a Főnök sem lát át, így bezártad őt oda.

− Megtanulhatnád befogni − morogta Dark, majd megindul a hátsó rész felé.

− Úgyis találkoztak volna mikor a többiek is megérkeznek az Indikára, szóval tök feleslegesen húztad fel magad − szólt utána Shadow.

Pityegő hang jelezte a bejövő hívást. Kíváncsian fordulta az irányítópult felé, még Dark is visszalépett, bár nem kíváncsiságból.

− Ne fogadd! − szólt rá a fejvadász Zackre, aki megállt a mozdulatban. − Különben a Főnök beméri a helyünket.

− Ahhoz már messze vagyunk, hogy lássanak a radarok − közölte egyhangúan Ceverik. − Ha nem így lenne, az előbb mikor hátat fordítottál, megpróbáltam volna hívást indítani.

Magyarázta meg, amikor Dark gyanakodva mérte végig. A szavak igazát viszont nem vonhatta kétségbe. Zack segítségkérőn nézett Shadow-ra, hogy akkor most mit csináljon. Válaszként a genosym bólint.

− Star... jelentke... − Egy kép tűnt fel, majd szinte egyből el is ment, miközben a hang is szaggatottan jött át.

− Sage? − lépett közelebb Shadow, mert mintha az öreg genosym alakját látta volna meg egy pillanatra, de nem kapott választ. − Mi zavarja az adást? Ennyire messze vagyunk már a Földtől?

− Nem, csak két óriás csillag is van a közelben, a folyamatos kitörések zavarják az adást − adott választ Dark, amire Ceverik is rábólintott.

− Sage! Hallasz? − próbálkozott ennek ellenére Shad.

− Shad... Cain... van. Menjetek... − Aztán megjelent a kapcsolat megszakadt felírat a társaságra csend borult.

− Apa utánunk jött? − tette fel aztán a kérdést a srác és ránézett a mellette álló fekete genosymra.

− Nagyon úgy tűnik − sóhajtott mellette Shad. − Cecile tisztára boldog lesz, ha ezt megtudja.

− Tisztára − ismételte meg Zack a szót elnyújtva és szarkasztikus hangon. − Akkor először találkozás az Indikán, aztán megpróbáljuk felvenni Sage-dzsel a kapcsolatot, hogy megtaláljuk apát, és csak utána megyünk haza?

− Igen valami ilyesmi a sorrend. A tudósnak még várnia kell egy kicsit − bólintott rá Shad.

− Márha létezik az a tudós − morogta oda Dark.

− Milyen tudós? − kíváncsiskodott Ceverik.

− Közöd hozzá? Semmi − szólt hátra a fejvadász, majd folytatta az útját, hogy felderítse az egész hajót. Most úgy sincs itt a tulajdonosa, megteheti gond nélkül.

− Mennyi idő míg odaérünk? − nézett a kijelzőre Shad.

− Ööö − pásztázta Zack a kivetített adatokat. − Hat egységnyi. Akármennyit is takar.

− Akkor helyezzük magunkat kényelembe − indult meg a genosym az egyik szék felé.

A hat egység földi mértékegységben, nagyjából nyolc és fél óra, még így is, hogy a táv egy részét ugrották. Vajon Cecile-ék mikor fogják utolérni őket? Skarlát sem bírhatja a végtelenségig turbózni azt a roncshalmazt, és kaja sincs Dark hajóján.

Mégis mit fognak csinálni, ha netán egy teljes napot kell várniuk a többiekre? Zack nem a türelméről híres, roppantul tud unatkozni. Tehet vele egy sétát az Indikán, azzal is elmegy pár óra. De a többiben? Sose volt jó gyerekpesztrálásban.

Amikor rábízták a csemetéket, mindig káosz alakult ki, és azt csináltak, amit akartak. Zack néha szó szerint randalírozott, és csak kinevette, ha rászólt. Bezzeg Claw olyan fegyelmet tudott tartani, hogy még megszólalni is csak halkan mertek.

− Shad mit fogunk csinálni, míg Cecile néniék is oda nem érnek? − Visszhangozta a srác a gondolatait.

− Nem tudom. Mit szólnál, ha barkochbáznánk? − ajánlotta fel.

− Nem vagyok már gyerek! − akadt ki Zack.

− Nem ezt mondtad mikor harcolni kellett! − vágott vissza Shadow. − Jó lenne, ha eldöntenéd, minek tartod magad, mert annak megfelelően kezellek.

− Ööö − nyögte a srác, sikerült őt sarokba szorítani. − Ceverik nem mesélnél nekem a különböző hajókról?

− De, nagyon szívesen − ült le a kékség is. − Úgyse szeretem a csendet.

Shad ránézett a párosra és nem akarta elhinni, hogy Zack nem őt kérte meg, hogy meséljen bármiről is. Bár jobban belegondolva, nagyon már semmi újdonságot nem tudna neki mondani, hisz minden alkalommal mikor vigyázott rájuk ezzel próbálta meg őket lekötni. De sajna volt energiájuk arra, hogy mást is csináljanak a figyelés mellett. Felforgatni a lakást, kenyérdarabot dugni az orrukba, kiönteni a kristálycukrot, mondván számolják meg hány szem van benne.

Kifejezett áldásként élte meg, amikor már elmúltak tíz évesek és némi értelem kezdett beléjük költözni a rosszaság helyére. Persze ezzel egyenes arányban nőtt az is, hogy ügyesebben átvágták a fejét. Komolyan elgondolkodott néhányszor, hogy képesek az emberek a gyereknevelés nyűgjeit elviselni. Ehhez képest nekik nagyon nem is volt gondjuk az ivadékaikra.

Az út nagy része egész gyorsan eltelt, a hatalmas zöldes-kék színű bolygó már látótávolságba került amikor megremegett az egész hajó.

− Mi a franc? − káromkodott Dark, és megindult a vezérlőpult felé, de Zack gyorsabb volt nála.

− Lőnek ránk! − jelentette ki.

− Már megint? − nyögött fel Shad.

− Megint? − nézett rájuk Dark.

− Szóval ezért tudtad, hogy sérült lehet kívülről a hajó? − kapcsolt Ceverik, mire válaszként csak egy bólintást kapott. − Engedj ide, majd én vezetek!

− Oké! − adta át a terepet Zack. − Enyém az egyik áááá...

A mondat kiáltásba ment át, mert oldalra dőlt éles szögben a hajó, ő pedig megbillent. Felkenődött Darkra, aki előre felé igyekezett. A genosym félrelökte, de legalább megúszta, hogy baja essen és a szék is karnyújtásnyira került.

Úgy kellett aztán felhúznia magát, mert közben átfordultak a másik oldalra, de sikerült beülnie és bekötnie magát. Rutinosan, aktiválta az ágyút és már kereste is a vadászokat, amik a nyomukban repültek, még viszonylag messze. Mögötte Shad elfoglalta a másik helyet.

− Mi ez a nagy? − látta meg Zack a kijelzőjén a közeledő jóval nagyobb fénylő pöttyöt.

− Egy cirkáló − adott választ Ceverik.

− Hogy mi? − vágott a srác ijedt arcot. − Viccelsz ugye?

− Nem − morogta Dark. − Cecile-nek sok ellensége lehet, ha valaki cirkálót küld rá, hogy kiiktassa.

− Át lett festve a hajó, nem tudhatják, hogy az övé − ellenkezett a kékség. − Meg nem tudhatták, hogy ide jövünk.

− Véletlenül senkire sem lövöldöznek − vágott vissza Dark. − Ráadásul, ha jól veszem ki, nem ez az első, hogy megtámadják ezt a hajót. Valahol egy nyomkövető van elrejtve benne!

− Az előfordulhat − értett egyet Ceverik és közben csinált egy dugóhúzót, majd élesen jobbra dőlve fejezte be a manővert.

− Ettől Nord tuti rosszul lett volna − jegyezte meg Zack vigyorogva, neki kifejezetten tetszett a merész húzás.

− A barbár? − mordult fel Dark.

− Igen − bólintott rá Shadow, miközben igyekezett bemérni egy vadászt.

− Az út alatt legalább háromszor kedvem lett volna nyársra húzni − jegyezte meg ellenségesen a fejvadász.

− Meg kell hagyni elég idegesítő tud lenni − ismerte el Shad. − Szép volt Zack.

− Szép-szép, de kezd utolérni minket a cirkáló − adott hangot aggodalmának Ceverik.

− Egy cirkáló, nem cirkáló − morogta Dark, majd hátrafelé indult.

− Hova mész? − szólt utána Shadow.

− Ki − jött a tömör válasz már hátulról.

− Ez megőrült − szólal meg nem sokkal később Ceverik, mikor meglátta, hogy a fejvadász a hajón kívül van.

− Sose volt normális − vágta rá Shad gondolkodás nélkül.

− Van benne valami. Akkor legyünk mi is azok és vigyük kicsit közelebb őt.

Azzal Ceverik élesen bedőlt balra, hogy szembe fordulva közelebb engedje a cirkálót. Dark közben kilőtt magából két szilánkot, amivel a hátuk mögött jövő vadászt telibe kapta, és egyben ki is iktatta.

− Überállat képesség. − Zack szeme csillogott a lelkesedéstől.

− Cain mesélt róla, úgy emlékszem − nézett a srácra a válla felett Shad.

− Egy dolog a mese, más látni élőben. − Ezzel a genosym nem vitatkozhatott.

A hajó enyhén megremegett, amikor a fejvadász elrugaszkodott tőle, egyenesen a cirkáló felé. Két vadászgép megpróbálta eltalálni, és a nagyobb hajó fegyverei is felé fordultak, de egyikük sem járt sikerrel, mert hosszúkás masszává nyúlt Dark, és még a képességét használva el is tűnt a szem elől. Majd feltapad kívülről a hajó oldalára, amikor elérte.

− Remélem gyorsan végez, mert vészesen fogy a pajzs energiája, ráadásul az ugrás is sokat kivett a kicsikéből − nézett az értékekre Ceverik.

− Szálljunk le a bolygóra, lehet többen vannak, de el tudunk tűnni − adta utasításba Shadow.

− És Darkkal mi lesz? − kérdezett rá Zack.

− Tud ő magára vigyázni − dörmögte vissza a genosym.

A cirkáló felszínén hamarosan kisebb robbanások jelentek meg, de ez még kevés volt ahhoz, hogy megállítsa a hajót. Ráadásul a vadászok sem hagytak továbbra sem nyugtot nekik. Már a bolygó közelében jártak, amikor hatalmas robbanás rázta meg a kisebb űrhajót.

− Mi volt ez? − vágott riadt arcot a srác.

− Eltalált a cirkáló egyik ágyúja, átment a pajzson, tönkre vágta a hajtóművet − tájékoztatta Ceverik röviden törömen, miközben próbálta irányban tartani a hajót.

− Úgy érted zuhanunk? − nyögte Zack, kezdett pánikba esni.

− Igen, úgy érti − erősítette meg Shadow, aki felállt közben, hisz teljesen értelmetlen volt tovább lövöldözni az üldőzökre. − Már megint.

Ráolvadt a srácra, hogy legalább őt megvédje. Azt nem tudta a kékség hogyan fogja túlélni ezt az egészet, de meglátja majd, mit tehet érte később. Függ attól hogyan alakul a zuhanásuk.

− Mit csinálsz? − lépett utána oda Ceverikhez.

− Mindjárt belépünk a légkörbe és nincs kedvem elégni a hajóval, így minden maradék energiát a pajzsba irányítok, hogy legalább a zuhanást túléljük − adott választ a kékség. − A kölyök benned?

− Igen − bólintott rá Shad.

− Jó, legalább ő élje túl, ha már mi és a hajó nem.

Az egész rázkódni kezdett, amint beléptek a bolygó légkörébe. A pajzs felvillant, a hátsó sérült rész még jobban felizzott, egy rész kigyulladt, de hozzájuk nem ért még el. A felszín vészesen közeledett, de legalább homokos rész terült el előttük. Shad az utolsó pillanatig várt, aztán megpróbálja Ceveriket is beteríteni magával.

Zack foga még Shadow-n belül is erőteljesen összekoccant, amikor becsapódott a hajó. Nem látott semmit, de érzékelte, hogy csúsznak, aztán megállnak. Majd mintha áttörtek volna valamit, aztán egy nyögés.

Shad az egyre jobban lángoló hajóból igyekezett kijutni, és tisztes távolba ugrani, amint földet értek. Ceveriket kilökte magából, a szerelő hangosan puffanva fogett talajt. Majd felülve körbenézett, ahogyan a genosym is.

~ Shadow? − próbált meg kapcsolatba lépni apja tárásval Zack.

~ Eddig túléltük − adott választ Shad, majd engedte látni a srácot is a saját szemén keresztül.

Felfelé figyelt, mert nem ők voltak az egyetlenek, akik zuhantak. A cirkáló is hasonló sorsra jutott, mint ők. Igaz jóval arrébb lépett a légtérbe. Shad kénytelen kelletlen elismerte, hogy Dark elég hatékony, ha pusztításról van szó. Biztosra vette azt is, hogy közben maradt ideje a legénységet is irtani. Reménykedett benne, hogy legalább jól lakik és talán kevesebbet fog morogni.

− Jobb, ha fedezéket keresünk − szólalt meg Ceverik, aki idő közben felállt. − Ez még így is nagyot fog szólni.

Shadow nem vitatkozott vele, a sziklák irányába indult ő is. Alig értek be mögé, amikor a cirkáló becsapódott hatalmas robaj kíséretében. A por még hozzájuk is elért, amit felvert. Ceverik köhögésbe kezdett.

Aztán csend. Ennek ellenére egyikőjük sem nézett ki. Végül Shadow megunta a várakozást, és úgy döntott felméri a terepet. Neki kisebb eséllyel lesz baja, így óvatosan megindul, ugrásra készen. Hamarosan a még mindig szálló porban megjelent egy hatalmas, sötét alak, akiben felismerte Darkot.

− Mondtam! − vigyorog őrült módjára a fejvadász. − Egy cirkáló, nem cirkáló.

A karjait most alakította vissza pengéből normálisra. Shad legszívesebben megcsóválta volna a fejét, de jobbnak látta inkább nem reagálni, hisz így is érezte Zack döbbenetét, ugyanakkor csodálattal teli félelmét is.

− Csakhogy a mi hajónknak is lőttek − közölte vele Shad, amitől lehervad a másik vigyora. − Cecile nem lesz boldog, de legalább követni se tudnak minket, már ha valóban rejtettek el benne valamit.

− Sőt, ha szerencsétek van, akkor halottnak gondolnak titeket − közeledett lassan Ceverik is. − A cirkálón él még valaki?

− Nem szoktam fél munkát végezni − sértődött meg Dark. − De, ha mégis sikerült néhánynak elbújnia előlem, akkor vagy a lángok, vagy a füst öli meg őket.

− Jogos − ismerte el a kékség. − Azért jobb, ha keresünk magunknak valami búvóhelyet, és figyelünk míg ide nem ér a te roncsod. Komolyan kezdem érteni miért ragaszkodsz hozzá.

A két genosym szó nélkül indult utána. Ugyan egy sivatagban fogtak talajt, de jól láthatóan abban az irányban húzódott egy fás rész, ami több menedéket nyújthat, mint az itt kiálló néhány nagyobb szikla.

− Komolyan, ha megtaláltuk Caint, és visszamegyünk a Földre, akkor nem ülök mostanában űrhajóra − szólalt meg Shadow. − Mindig lőnek arra, aminek a fedélzetén vagyok, és már kétszer zuhantam le egy bolygóra.

~ Te csak ne panaszkodj! − akad ki benne Zack. ~ Engem még el is raboltak eggyel! Neked az kimaradt.

~ Jogos, nálad a pont − ismerte el a genosym gondolatban.

− Vonzod a bajt. Mindig is így volt − morogta neki oda Dark, amivel nem száll vitába.