− Hova hoztál minket? − állt fel Nord és nézett ki az ablakon. − Szinte minden jelentősebb bolygón jártammár, de ez nem ismerős.

Egy, a zöld különböző árnyalataiban játszó, kisebb méretű bolygó felé közeledtek. Az űr kihalt és csendes volt, rajtuk kívül egy hajót sem lehetett látni, ami szokatlan, amennyiben ez egy kereskedő bolygó.

− Zack? Skarlát? − nyúlt el Dark a saját székében veszélyesen nyugodtan, míg a két ifjú feszülten nézett egymásra. A srác hatalmasat nyelt, amikor az ezüst szempár hátranézett rá. − Hova hoztatok minket?

− Tessék? − húzta ki magát Cecile.

− A két kis lázadó összeesküvést szőtt, hogy apucit megmentsék, és úgy gondolták az akciójuk észrevétlen marad − tájékoztatta Dark a nőt, mire Zack újabbat nyelt.

Nem maga miatt aggódott, hanem azért, hogy a genosym mit fog Skarláttal csinálni, amiért segített neki idejutni. Na nem most, mert sem a nagynénje, se Shadow nem hagyná. Az biztos, Dark nem fog velük leszállni, még ha hagyta is, hogy eltérítsék az eredeti iránytól a hajóját. Ahogy Zack jobban belegondolt, a fejvadásznak aztán aztán tök mindegy hol hagyja őket, innen viszont lehet el se tudnak jönni nélküle, amivel visszaélhet.

− Zack? − nézett rá Cecile kérdőn. − Hova hoztál minket?

− Hát... Ööö... Kaptunk Sage-től egy koordinátát, ami szerint apa itt van − kezdett bele kissé bizonytalanul.

− Ez a Chiru − motyogta Skarlát és rá sem mert nézni Darkra, aki viszont annál intenzívebben figyelte őt.

− Chiru? Ahonnan a fiúk épphogy el tudtak menekülni? − kerekedett el Ceverik szeme.

− Igen − bólint rá a vörös genosym.

− Mi elől menekültek? − figyelt fel Nord a beszélgetésre, ez már őt is érdekelte.

− Egy zahro elől − suttogta a szavakat a kékség. − Én nem szállok le erről a hajóról.

− Hah! − horkan fel a barbár. − A zahro csak egy mese. Ne légy gyerekes!

− Mi az a zahro? − fordult feléjük Cecile.

− Nem mese! Találkoztak vele és megtámadta őket. Azért úszták meg, mert a hajón maradt tag értük ment és teljes tűzerővel lőtte a zahrot, amíg fel nem szálltak. És semmi baja nem lett. Utánuk ugrott, de szerencséjükre épphogy nem érte el őket. És nem holmi zsebfegyverekről beszélek.

− Mi az a zahro? − ismételte meg Cecile a kérdést.

− Ugyan! Lehet csak volt nála egy pajzsgenerátor, ami megvédte míg tüzeltetek rá. Nem létezik! Csak mese, amivel gyerekként próbáltak ijesztgetni, hogy jól viselkedjek! − szállt vitába a szerelővel Nord.

− Létezik! − erősködött Ceverik.

− Elég! − emelte fel türelmetlenül Cecile a hangját, mire végre figyeltek rá. − Mi az a zahro?

− Egyes mondák szerint túlvilági lény, mások szerint élő technika, de valakik szerint élőlény és gép keveréke − kezdett bele Nord.

− Legyőzhetetlenül erős, nem lehet megállítani, ha egyszer bekattan. És elpusztíthatatlan − egészítette ki Ceverik.

− Shad, ez csak nekem ismerős? − nézett Cecile a fekete genosymre.

− Gondolod? − kérdezett vissza, nem vethette el a lehetőséget. − Ha azt veszem figyelembe, hogy lehet Sage küldte ide Caint, akkor még elő is fordulhat.

− Miért nem mondott soha egy szót se, mikor tudta, hogy keressük? − tette fel a kérdést a nő, pedig választ nem kaphatott rá.

− Titokzatos az öreg, és nagyon senki nem ismeri a valódi képességeit, vagy azt honnan szedi az információkat − morfondírozott Shadow.

− Akkor is legalább utalhatott volna rá. Csak annyit, hogy megnyugodjunk − replikázott tovább Cecile.

− Talán megkérték, hogy ne szóljon egy szót se − találgatott Shad.

− De miért?

− Nem tudom Cecile, megkérdezzük, ha megtaláljuk őket.

− Kiket? − kotyogott közbe Zack, mert kezdte unni, hogy a beszélgetésből semmit nem tud meg, ami hasznos lehet. Egyet tudott biztosra, nem az apjáról volt most szó.

− Jah, beavathatnátok − értett egyet Nord is.

− Egy személyt ismerek, aki erős, jó harcos, és ha bekattan, akkor megállíthatatlan − kezdett bele Shadow.

− Savage − morogta Dark a nevet, amit alig lehet érteni.

− Így van − bólint rá a másik fekete genosym. − És reménykedjünk, hogy Ray is vele van.

− Úgy látom fejvadász, nem a szíved csücske ez az alak − szúrta oda Nord, de a címzett csak felhorkant.

− Hát nem puszipajtások − erősítette meg Cecile.

− Akkor már most kedvelem − vigyorodott el a férfi.

− Savage egy genosym − világosította fel a nő.

− Oh! − hervad le a mosoly.

− Leraklak a bolygón titeket, a többi már a ti dolgotok. Én pedig megyek a magaméra − közölte Dark és átvette az automatától az irányítást.

− Azt mondtad egy kereskedő bolygóra viszel minket − lépett oda hozzá Cecile követelőn.

− Köszönd meg a kölyöknek, hogy itt kötöttetek ki − nézett rá a fejvadász, amivel nem tudott senki vitába szállni.

Zack bocsánatkérőn pillantott a nagynénje felé, de intett a fejével, hogy semmi gond, majd kitalálják később mi legyen. Mindenki elfoglalta a helyét még mielőtt a hajó be nem lépett a légkörbe. A bolygó nagy részét erdő borította, széles folyókkal szabdalva. Kisebb hegyek tarkították, de azok oldalát is az erdő uralta.

− Olyan mint a béke szigete ez a bolygó − jegyezte meg Shad. − Már értem miért jöttek ide.

− Gondolod, hogy gondjuk támadt a düh kezeléssel? − nézett rá Cecile.

− Vagy csak elegük volt a sok rosszból − húzta meg a genosym a vállát, mert igazából nem volt ötlete, miért is jöhettek ide.

− Az lehet − értett egyet a nő, hisz néha neki is tele volt a hócipője mindennel.

− Na végre egy tisztás − morogta Dark, hisz eddig nem talált helyet, ahol az űrhajót letehette volna.

Pár perccel később a kis társaság nekiállt kiszállni a meseszép bolygóra. Cecile ment elől, Norddal a sarkában, Shadow utánuk, aztán Zack.

− Lefelé! − dörrent Dark hangja.

− Megmondtam. Nem szállok le! − ellenkezett Ceverik. A félelme nagyobb volt a zahro felé, mint a fejvadász felé.

A kis társaság hátrafordul, majd Nordnak arrébb kell ugrania, mert a fejvadász szó szerint kihajította a szerelőt a hajóból, miután az nem mutatott hajlandóságot a leszállásra. Cecile dühösen mered az ajtóra, amit Dark már neki is áll becsukni.

Zack is figyelte a folyamatot, de ő sokkal inkább Skarlát miatt, aki a hajón maradt. Nagyon remélte nem lesz baja. Sajnálta a másikat, de nem tudta rábeszélni, hogy szálljon szembe vele és mondja meg, nem parancsolgathat neki. Főleg, hogy a találkozásukig magasról tett rá, él-e vagy hal.

− Jól vagy? − térdelt le Ceverik mellé Cecile.

− Igen, bár a sérült lábam nem díjazta az esést − motyogta a kékség. − Micsoda goromba és undok alak.

− Örülj neki, hogy nem pengére tűzve rakott ki − lépett közelebb Shadow. − Velem jössz.

− Még te se jöttél rendbe − ellenkezett Cecile. − Nem tudtál energiát pótolni.

− Sérült lábbal nem tudja velünk tartani a tempót − érvelt a genosym.

− Mire gondoltál az előbb, hogy veled megyek? − tudakolta Ceverik.

− Ideiglenesen egyesülök veled, míg be nem gyógyítom a sebed. − fejtette ki Shad.

− Arra semmi szükség! − tiltakozott a szerelő és már fel is állt. − Gyorsabban gyógyul a fajtám, mint a legtöbb faj és jobb a fájdalomtűrő képességünk is.

Shad kételkedve nézett rá, de nem erőltette tovább az ötletet. Cecile arcáról viszont egyértelműen leolvasható volt, mit gondol. Ceverik egyszerűen csak félt attól, hogy mi történik vele, ha egy genosymmel egyesül, még ha csak ideiglenesen is.

− Nem lesz bajod − lépett a szerelő mellé Zack. − Mikor lezuhantunk is beborítottad, nem Shad?

− Az más volt, ott csak körülfogtam, mert ténylegesen hozzád kapcsolódtam. De, ha nem akarja, akkor nem − vont vállat. − Menjünk!

− De merre? − kérdezett rá Nord.

− Akármerre. Mert, ha Savage tényleg itt van, akkor ő fog minket megtalálni, nem mi őt Rayt, és Caint − válaszolt neki a genosym, amire Cecile helyeslően bólíntott, majd megindul utána.

− Biztos nem akarod? Shadow rendes − maradt Ceverik mellett Zack.

− Tényleg nem lesz bajom − mosolyogott rá a kékség.

Alig értek be az óriási fák közé, amikor is robbanás hangzott fel, tőlük nem messze. Shadow és Cecile szinte versenyeztek, hogy ki él erőbb fel a fa tetejére, hogy lássák mi történt. A látvány mind a kettőjüket megdöbbentette. Dark Blade hajója tüzes csóvaként zuhan a bolygó felé. Tőlük nem messze pedig egy jóval kisebb pont száguldott a föld felé, tőlük függetlenül.