Zack csak ült és nézte a fekete genosymet és azon gondolkodott, hogy vajon miért akarta tudni hol a hajó? És honnan tud egyáltalán róla? Ismerné Cecile nénit? Vagy ő is el akarta lopni, csak megelőzték? Azt biztosra vette, nem lehet a nagynénje barátja, mert a hideg kirázta ettől a genosymtől. Mégis ki lehet?

− Na végre elment − morogta Ceverik, egészen eddig úgy állt mellette, mint egy testőr. − Rühellem ezt a fejvadászt, de a Főnöknek már elvégzett néhány munkát, így kénytelen vagyok elviselni.

− Ki ez? − nézett fel rá Zack.

− Dark Blade − ejtette ki sötét hangtónusban a nevet, a srácot pedig leverte a víz.

Az apja nem egyszer elmesélte a történteket, és róla is volt szó, nem is kevés. Veszélyes, vérszomjas, kegyetlen, opportunista. Legalábbis ezekkel a jellemzőkkel illette. Eddig azt gondolta túlzás, csak kell valami rossz, ami visszatartó erő, de most már tapasztalta, hogy az igazság még túl is szárnyalja azt, amit az apja körülírt.

− Saját fajtájával táplálkozik − morogta Ceverik.

− Tessék? − kapta fel a fejét, mert elkalandoztak a gondoaltai.

− Csak azt mondtam, hogy a legrosszabb a fajtájából, mert ha igazak a pletykák, már nem egyet elnyelt a sajátjai közül − ismételte meg bővebben a kékség, Zacket kirázta a hideg, mert belegondolt, hogy talán Shadow-val is ezt tenné, ha újra találkoznának. − Bocs kölyök, nem akartam elvenni az étvágyad.

− Uh. Semmi − nézett a tányérjára.

Ugyan éhes volt, de valahogy ezt a valamit egyáltalán nem kívánta a gyomra. Tudta muszáj lesz legyűrnie, mert így sem evett eleget az utóbbi időszakban. Már épp kanálra rakott volna egy falatot, mikor Ceverik elvette előle.

− Mi ez a szar? − azzal már meg is fosztotta tőle. − Hé Rhud! Normális kaját adj a kölyöknek, ezt a pépet meg ad azoknak, akiknek nincs foga.

Zack hallotta, hogy nekiáll vitatkozni a kantin vezetőjével, bár egy szót sem értett, mert átváltottak egy másik nyelvre, amit nem ismert. De gyanította a normális kaja fogalmáról cseréltek véleményt. Aztán Ceverik visszatért egy másik tányérral.

− Tessék! Ezt edd meg! − rakott le elé egy szelet húst, meg valami kenyér féleséget.

Legalábbis Zack annak azonosította be. A gyomra is egyből megváltoztatta a véleményét, mert hangosan megkordult, a nyál pedig összefutott a szájába. Gyors ütembe egyből bele is harapott.

− Kösz − motyogta tele szájjal, amikor észbe kapott.

− Szívesen. Kell az erő, hogy segíthess nekem. Nem is tudom, hogy jutott Rhudnak eszébe, hogy ora tejbe áztatott maszlagot adjon neked − fújt egy hatalmasat. − Na jó, egyél nyugodtan. Én megyek a dolgomra. A B6-os csarnokban megtalálsz, ha végeztél.

Zack csak bólogatott és tömte tovább a fejét, Ceverik pedig magára hagyta. Hatalmas adagot kapott, amit normális esetben nem tudott volna eltüntetni, de most felfalta az utolsó morzsáig, és szinte tisztán adta vissza a tányért. Már indult volna, amikor néhány, nagyjából vele egykorú fiú jött szembe vele és az egyikük elállta az útját. Zack már ebből tudta, hogy balhézni akar.

− Nocsak-nocsak az új srác, aki alig teszi be ide a lábát, máris Ceverik segédje lesz − szólalt meg az elől álló srác.

Jó egy fejjel magasabbnak bizonyult nála, de nem tűnt izmosabbnak. Fekete, hosszú hajának egy részét lófarokba fogta a feje tetején, és bár az íriszei mély kék színben játszottak, mégis hidegen néztek rá. Ha nem lettek volna hegyesek a fülei, simán embernek nézi, így, mint elfet azonosította be magában.

− Mond csak nem fájt? − kérdezte gúnyosan, Zack nem értettemire utal. − Rá tudtál ülni reggel?

Ebből, és a hangos röhögésből már kezdte sejteni, hogy mire gondolt a másik. Nagyon úgy tűnt a helyzet, hogy itt sem másabbak a különböző fajok tagjai, mint az emberek. Az irigység és a rosszindulat ugyan úgy megvan bennük és egyből a legrosszabbat gondolják.

Kicsit dühítette, hogy ilyet feltételeznek Ceverikről, aki teljesen normálisnak tűnt és még csak apró jelét sem látta semmi ilyennek. Persze nekiállhatna tiltakozni, de semmit nem ért volna vele. Különben is az apja mindig azt mondta, hogy ne magyarázkodjon. Az viszont biztos, nem hagyja szó nélkül, így mosolyra húzódott a szája.

− Hozzá indultam, majd megmondom neki, hogy irigykedtél és szeretnéd, ha felkeresne téged.

A válasza célba talált, mert a gúnyos mosoly és a röhögés elült. Na igen, nem erre számítottak, az már biztos. Csakhogy rossz emberbe kötöttek bele, mert Zack beszólás terén sose volt szívbajos. Az apja nem egyszer megjegyezte, hogy ezt tuti Shadow-tól ragadt rá, mert ő nem ilyen.

− Nagy a pofád, mert azt hiszed majd megvédi a hátsódat. Ki kell ábrándítsalak, itt mindenki magának verekedi ki a helyet − és a szép arcon megjelent egy vicsorgásra emlékeztető grimasz, ami egyáltalán nem illet oda. − Ez alól te sem vagy kivétel.

− Csak az vívja erővel ki a maga helyét, akinek nincs elég sütnivalója − és most ő eresztett meg egy félmosolyt és egy lenéző pillantást.

− Te! − vágott dühös arcot a hegyes fülű és már lendült is az ökle.

Zack tisztes távban állt és számított is a támadásra, így könnyedén tért ki előle egy apró elmozdulással, ráadásul a sok gyakorlásnak hála, egyből védelmi rést talált, így tovább mozdult, enyhén elfordult és könyökkel gyomorszájon vágta a másikat. A kötekedő kölyök tüdejéből kifutott a levegő, a társai fogták meg, akiket egyből ráuszított.

Csak megeresztett egy sóhajt, arrébb lépve kikerült egy támadást, az illető szó szerint elrobogott előtte, még volt ideje utána nézni is. Aztán hárított egy alulról érkező ütést, jött egy jobbról is, ahol ráfogott a csuklóra, megforgatta a tulajdonosát, egyenesen egy másik társának, akivel együtt padlóra kerültek.

A hegyes fülű is összeszedte magát, támadt, de már érezhetően óvatosabban. Egy ütés elől kitért, egy másikat hárított. Közben megint rohamozott az az alak, de miközben ráfogott egy ökölre, kinyújtotta hátra a lábát, aminek a támadó szó szerint nekifutott és felnyögött mielőtt minden levegő kijött belőle. Mivel hátra nézett bekapott egy ütést, az egy lábon állás miatt elvesztette az egyensúlyát és földre került. Nem mintha pánikba esett volna, bár ahogy elnézte a kis társaság úgy gondolta, ennyi elég, hogy nyerjenek.

Lendületet vett, egy óvatlanul közelebb lépő lábát elkaszálta, aki megbillent és akaratlanul belekapaszkodott egy társába. Nem estek el, de hátrébb tántorogtak. Megint érzékelte a döngő léptű rohamozót, aki rá akart taposni. Arrébb gurult, hasra fordult. Ahogy tanulta a tenyerét a mellkasa alá szorította, felnyomta a teljes súlyát, hogy a lábai elemelkedtek, majd lendületet vett, a mozdulat miatt nem tudtak a közelébe jutni, mert féltek, hogy megrúgja őket. Aztán kézre állt, fel lökte magát és már talpon is volt.

Egy közelben lévő széket kihúzott, megforgatott majd egy mozdulattal feléjük lökte, hogy további távon nyerjen, ő meg bearaszolt két asztal közé. Aztán felemelte a kezét és intett nekik egy mosoly kíséretében, hogy jöjjenek. Az elfecske már rajta is volt, de rátenyerelt a lapra és a túl oldalra lökte magát.

− Ne menekülj! − dühöngött a kék szemű.

− Nem menekülök − világosította fel. − Játszom veletek, mint macska a tanulatlan kölyökkutyákkal.

− Tanulatlan? − szűrte a szavakat a hegyes fülű, majd intett a társainak, hogy kerítsék be.

Kilökött két széket, hogy ne tudjanak könnyen hozzáférni, a rohamozó úgy döntött, ő nem kerülgeti a köztük lévő bútordarabot, inkább nekiállt felé tolni, hátha beszoríthatja. Csakhogy Zack feldobta magát az asztal tetejére, hogy páros lábbal mellkason találja. Bejött bár nem egészen úgy, ahogy tervezte, mert ráfogtak a lábára, de csak az egyikre. Felhúzta a másikat és alaposan orrba rúgta az amúgy is lapos és gyűrött orrú gyereket.

Leszállt, de hátulról átkarolták és egy másik már jött is, hogy hasba vágja. Lendületet vett és páros lábbal felé rúgott, de még időben felemelte a másik a karját, így némileg védte az ütést. Viszont a mögötte lévőre így ránehezedett minden súlya, és hátratántorodott vele együtt, a szorítás pedig enyhült. Alig tette le a lábát, már neki is feszült, azt tervezte, hogy lefejeli, aztán gyomron vágja, de amikor jobbról megjelent egy másik, inkább csak lebukott, így az érkező a saját társát vágta orrba, nem őt.

− Elég! − dörrent egy mély hang, aminek az irányába elnézett.

Egy izmos, obszidián bőrű, hegyes fülű férfit látott az ajtóban, akinek karján több heget is látott, meg egy neon kék tetoválást, ami nagyon tetszett. Vajon ő is tudna ilyet csináltatni? Aztán Rhud a maga nyelvén valamit odakiáltott és nem foglalkozott a szúrós pillantással, amit kapott. Mikor ránézett a kantinfőnökre az tapssal jelezte, hogy szép volt és Zack gyanított még elnézte volna egy darabig a harcot. Milyen kedves, nem segített volna még véletlenül se.

− Gyere ide új fiú! − címezte neki a férfi, nem örült a helyzetnek, Ceverik tuti nem lesz boldog, de jobbnak látta nem ellenkezni. − Eszedbe se jusson Zaphyr!

Zack is érzékelte a hegyes fülű srácot, hogy mozdul, de aztán mégsem tett semmit. Láthatóan tartott a férfitól. Veszélyesnek tűnt és biztosra vette, az is. Megállt tőle tisztes távolságban, kérdőn ránézett, hogy mit akar. Hirtelen jött ó az első ütés, ami elől épphogy ki tudott térni, a másodikat már hárította. Következett egy rúgás, amit blokkolt, sokkal inkább a sok éves gyakorlásnak hála és nem annak, hogy figyelt, de eléggé megérezte az erejét.

Megpróbálták kisöpörni alóla a lábát, amit felemelt és hátrált egy lépést, majd védekező állást vett fel, de a férfi nem nyomult tovább. Sőt intett, hogy támadjon, amihez Zack-nek semmi kedve nem volt. Egyértelműen nem egy súlycsoportot képviseltek. Nem tudta mit akar tőle. Megleckéztetni, vagy felmérni a tudását. Kinézett Rhud-ra, aki lelkesen intett, hogy üssön már oda.

Hát jó, legyen ahogy akarják. Ha ez egy teszt, akkor előbb-utóbb biztos sor került volna rá. Kivéve, ha rátalál hirtelen a nagynénje és kimenti innen. Alapállást váltott, felmérte a férfit. Magasabb volt nála jó két fejjel, ami azt jelentette a karjai is hosszabbak, így akkor lehet némi esélye találatra, ha lábbal támad.

Látszólag ütéssel indított, de nem vitte végig, hanem a lendületet kihasználva tovább forgott és rúgott, de az ellenfelét nem tudta meglepni, mert hárították és még vissza is támadt, de Zack gyorsan távon kívülre lépett. Nem látta értelmét látszat támadásokra pazarolni az erejét, hisz annál jobban képzett ez a férfi, semhogy bedőljön bármelyiknek.

Rúgás kombinációs támadást indított, ami elől vagy kiléptek, vagy blokkolták. Aztán a férfi ráfogott a lábára és a teste mellé szorította, csapdába ejtve őt. Ez igaz is lett volna, ha nem erőlteti az apja azt a hülye rúgást. Sóhajtott egyet, majd erőt gyűjtött, megfeszítette minden izmát és ellökte magát. Körbefordult miközben felfeküdt vízszintesen a levegőbe, hogy kivitelezni tudja a mozdulatot.

Érezte, hogy talál mielőtt még a földre esett volna. Fájdalmasan fogott talajt, de egyből oldalra gurult, hogyha érkezne válasz rá, akkor ne találja telibe, de nem történt semmi. Felnézett a férfira és ekkor érzékelte, hogy szinte megdermedt a levegő az egész helyiségbe.

− Nem emlékszem rá mikor sikerült valakinek utoljára tiszta találatot bevinnie nekem − szólalt meg aztán a sötétbőrű. − Nagyon jól képzett vagy. Ki tanított?

− Az apám − állt fel Zack, gyanítva véget ért a teszt.

− Kiváló harcos lehet, szívesen összemérném magam vele − a mondat végén a férfi megeresztett egy veszélyes mosolyt.

− Arra nem fog sor kerülni − dörgölte meg az alkarját, amire ráesett, de úgy érezte nem tört el.

− Meghalt? − kérdezett rá a férfi. láthatóan csalódottnak tűnt.

− Nem. De az esélye, hogy itt felbukkanjon, nagyjából... Nulla.

− Honnan jöttél kölyök? − faggatta tovább őt a harcos.

− Mi folyik itt? − jelent meg Ceverik. − Zack jól vagy?

− Igen. Mondjuk − tette hozzá kicsivel később.

− Ő az én tanítványom Ziar, szóval hagyd békén. Van már elég kölyök a kezed alatt, akiből verőgépet képezhetsz − morogta a kékség, majd intett neki. − Gyere Zack!

Nem kellett kétszer mondania, szedte a lábát, de úgy jött el a férfi mellett, hogy nem vette le róla a szemét. Eme tette egy mosolyt csalt ki a sötét bőrűből.

− Majd meglátjuk Ceverik, hogy kié lesz a srác a végén − válaszolt Ziar, de a nagydarab szerelő csak morgott, meg rálegyintett.

− Biztos, hogy jól vagy? Ne vigyelek el a gyengélkedőre? − nézett rá aggódva, amikor a folyóson haladtak.

− Nem, tényleg jól vagyok. Kaptam már többet is, néhány folton kívül nem lett bajom − biztosította.

− Még jó, hogy visszajöttem, mert gyanús volt, hogy még mindig nem jössz. Komolyan, először a fejvadász, most meg ez az orvgyilkos. Micsoda mázli, hogy nem ismerik egymást, mert ez a kettő együtt, nagyon durva kombót alkotna − dörmögte Ceverik, Zack ahogy belegondolt, kirázta a hideg. − Mégis mi történt?

− Már épp indultam, mikor az a Zaphyr, meg a társai belém kötöttek.

− Bizonyára teljesen véletlenül − morogta Ceverik.

− Nem számítottak rá, hogy visszaszólok, arra meg abszolút nem, hogy tudok verekedni − válaszolt maga elé meredve, nem vette észre a kékség döbbent pillantását. − Aztán megjelent ez az alak, odahívott magához, aztán először ő támadott, utána meg én. Mielőtt megjöttél sikerült megrúgnom.

Zack arra figyelt fel, hogy Ceverik lemarad tőle, így hátrafordult. A szerelő csak nézett rá, mintha nem akarná elhinni a hallottakat.

− Te meg tudtad rúgni Ziart? − kérdezte bizonytalanul.

− Csak, mert meglepte a mozdulatom. Nem nézte ki belőlem. Csak ezért sikerült. Nagyon jó harcos − ismerte el a srác.

− Mit mondtál el magadról.? − nézett rá aggódva Ceverik.

− Hogy az apám tanított meg harcolni, de a kérdésére, hogy honnan jöttem már nem tudtam válaszolni, mert megjelentél. Miért? − kicsit aggódni kezdett.

− Ziar keresi a kihívást, és megkereste volna az apád, ha megmondod neki melyik bolygón találja. Szóval mostantól kerüld el, ha meglátod, akkor inkább fuss. Én meg megyek, beszélek a Főnökkel, hogy ne engedje a közeledbe. Addig találd ki, hogy milyenre fessük át a hajót − azzal otthagyta a csarnok előtt.

− Jó − válaszolt rutinból, aztán kapcsolt. − Micsoda?

Ismerte a nagynénjét, tudta ki lesz akadva, ha megtalálja őt és meglátja az átfestett űrhajót. De mégis hogyan beszélhetné le erről Ceveriket? Gyanította sehogy. És nem is sikerült, így azt mondta, ami az eszébe jutott. Az egyik játékban a verseny űrhajója kinézete. Ugyan furcsán néztek rá mikor előadta az ötletét, de miután elkészült, a csarnokban mindenki elismerte, jól néz ki.

~ Cecile néni meg fog ölni, ha megtudja miattam lett ilyen a hajója − sóhajtott egy hatalmasat.

Nem sok ideje maradt a pihenésre, mert Ceverik azt mondta indulnak tesztelni, de aludhat majd a hajón és szól neki, ha elérik az Andrat. Zack úgy gondolta, hogy mivel az a végállomás, így többen lesznek, mert más is kíváncsi, de végül csak ketten szálltak fel a hajóra. Mikor elhagyták az épületet még látta Ziar-t, aki pontosan úgy nézett utána, mint aki eldöntötte, megszerzi magának.

Odaérve Ceverik felkeltette, és megjegyezte, hogy még a féreglyuk tesztet is átaludta. Lett pár szép foltja, de már különösebben semmilye nem fájt. Ásítozva jött ki a vezérlőbe, aztán eltátotta a száját a látványtól. Feltűnt a többi hajó is, de a bolygó látványa sokkal jobban érdekelte. Amit látott, túlszárnyalta mindazt, amit a videó játékokban és animációkban látott. Azok nem hoztak felszínre benne semmilyen érzést, most viszont állt minden szőrszál a kezén.

− Hello − szólalt meg egy selymesen hideg és ismerős hang, amire mind a ketten megfordultak.

− Te! − morogta a szerelő és betolta Zack-et a háta mögé.

A srác ijedten figyelte, ahogy a fekete genosym keze pengévé formálódott. Nem akarta, hogy bántsa Ceveriket, így megpróbált kibújni mögüli, de a vaskos kezek hátul tartották.

− Várj! Ne bántsd! − próbálkozott.

− Jaj ez annyira édes − eresztett meg egy vigyort Dark. − A kékség védi a kölyköt, pedig ha ő nem lenne, akkor nem ülnétek nyakig a szarban. Ő ezt tudja, azért is próbál téged védeni.

Ceverik ránézett Zackre, akinek lelkiismeret furdalása volt. Hisz azt, hogy idejönnek tőle tudta meg a genosym, mikor hozzáért és kapcsolatba került az elméjével ennek köszönhetően. Erre a szerelő is rájött, mert elkomorodott.

− Szóval nem is az volt az igazi célod, hogy megedd, hanem információhoz juss − fordult aztán a fejvadász felé.

− Egész jól vág az eszed kékség − vigyorgott Dark. − De a drámától ez nem ment meg. Nem akarod elmondani neki az igazat Zack?

Ceverik összeráncolta a homlokát, nem tudva mire gondol a fejvadász. Ő viszont nem szólalt meg mellette.

− Hát jó, majd akkor én − és penge alakú kezével tett egy színpadias mozdulatot. − Tudod ez a hajó, nem akárkié. Black Angel a tulajdonosa. Nem is értem, hogy jutott a Főnök eszébe, hogy ellopassa a hajóját. Nagyon bepipult miatta a kiscsaj. De ami igazán kivágta nála a biztosítékot, hogy a hajóval együtt, a drágalátos unokaöccsét is sikerült ellopni.

Ceverik itt ránézett Zack-re, aki bocsánatkérőn pillantott fel rá. Nem mondhatta el, hisz ki tudja hogyan alakul a sorsa akkor. Nem így, az is biztos.

− A srác megvan, a hajó is, bár eléggé őrjöngött mikor meglátta, hogy át lett festve. Én meg mindezért besöpörhetem, amit akarok. És tudod mi a legjobb az egészben? Hogy a Főnöktől érted is szép summát behajthatok, ha vissza akar téged kapni − azzal nekiszegezte a pengét.

− Dark Blade! − csendült fel egy hang a hajó hátuljából, akiben Zack Shadow-t ismerte fel.

− Oh! Reméltem több időt nyerek − motyogta, hisz sikeresen kizárta a társát.

− Zack! − könnyebbült meg az apja genosymje, amint meglátta őt.

− Shadow! − mosolyodott el és szíve szerint odamegy hozzá, de félt, hogy Dark, ha nem is öli meg Ceveriket, akkor is megsebesíti, így nem mozdult, hátha meg tudja akadályozni. Őt a fejvadász biztos nem fogja bántani, hisz azzal Cecile nénit feldühítené és nem kapja meg tőle, amit akar. Ugyan Shadow itt volt, de nem számíthatott rá.

− Jól vagy? − lépett közelebb Shad, Ceverik már nem akadályozta meg, hogy elé menjen.

− Igen − bólintott.

− A-a-a! − szólalt meg Dark. − Ha meg akarod tartani az ujjaidat kékség, akkor meg se próbálj rádió kapcsolatot létesíteni vagy jelezni a Főnöknek. Gyere el a pulttól!

Shadow is ránézett a kék bőrű lényre, aki láthatóan tőle se számított semmi jóra. Aztán Zack felé fordult.

− El tudod vezetni az űrhajót? Csak mert az a bolygó kezd nagyon rosszul kinézni − mutatott előre.

− Simán! − vidult fel. − Cecile néni hol van?

− Dark hajóján, találkozunk vele egy másik bolygónál, aztán hazaviszünk a Földre.

− Kizárt, hogy azzal a ronccsal ideérjetek annyi idő alatt, ami eltelt − szólalt meg Ceverik és eljött a pulttól Zack a helyére lépett.

− Kapott egy kis turbót a drágám, így könnyedén ideértünk − vigyorgott rá Dark.

− Turbót? Nem érte meg abba bármit belefektetni, mert a burkolat nem bírná hosszú távon úgy sem − dörmögte a kékség.

− Hova megyünk? − fordult hátra Zack.

− Az Indikára − válaszolt Shadow, a srác nekiállt nézni a bolygótérképet, de nem látta a nevet.

− Merre keressem? − kérdezte meg aztán.

Közben a bolygóból nekiállt energia előtörni körgyűrű alakban, hatalmas darabokat kitaszítva magából, amik eddig ugyan nem repültek el, de így is lehetett érzékelni a hullámot, amit elindított, mert megremegtette a hajót a pajzs ellenére is.

− Írd be a keresőbe, kidobja − rázta le Dark.

Zack háttal állt neki így nem látta, hogy egy "na ne fárassz" pofát vág. De aztán nekiállt bepötyögni a bolygó nevét és hamarosan ki is jelölte az úti célt.

− Üljetek le! − szólt hátra. − Ugrunk!

A kifejezés annyit tett, hogy féreglyuk helyett, csak fénysebességre kapcsol és rövid idő alatt megtesznek egy hatalmas távot. Sajnos a hajtóművet ez nagyon felmelegíti, így folyamatosan nem lehetett terhelni vele.

A fedélzeti számítógép, kikalkulált egy irányt, ahol akadálymentesen tudnak haladni ezzel a sebességgel, Zack pedig alig ült le, már fel is izzott a hajtómű. Csak remélte, hogy Ceverik is így tett, a két genosymet nem féltette.

− Ugrani fognak! − lelkesedett fel Skarlát.

− Mi? Ne-ne-ne! − tiltakozott Cecile teljesen feleslegesen, aztán a hajója már ki is lőtt. − Az csökkenti a hajtóművek élettartamát.

− Nem lesz baja − próbálta Angel megvigasztalni. − Zack biztonsága fontosabb.

− Igaz − ismerte el a nő.

− Mi nem akarunk menni? − kapaszkodott meg a székében Nord, mert egy lökéshullámtól nagyon megremegett a hajó.

− De, hát még csak most jön a nagy bumm! − ellenkezett Skarlát. − Várjuk már meg, ha már itt vagyunk!

− Megőrültél? − akadt ki a barbár, aztán elkerekedett a szeme, amikor meglátta nőni az egyre feszülő bolygót. − Menjünk már!

− Egyetértek! − szólalt meg Cecile az első ülésből.

− Jó-jó − adta be a derekát Skarlát, aztán lassan elfordult.

Tőlük nem messze megnyílt egy féreglyuk és arra vette az irányt. A hajó, ami nyitotta már belépett, ők viszont még nem voltak ott.

− Nem sietnél? − tudakolta Nord. − Nem akarok itt meghalni.

− Ne szarjál már! − szólt rá unottan Skarlát.

Aztán felgyorsított és még mielőtt becsukódott volna a járat, ő is beslisszant. A többiek csak ezután nyugodtak meg. Ugyan nem tudták hova fognak kijutni, de remélték nem a galaxis másik vége, hisz a találkozót Dark-kal az Indikánn ejtik meg.

De, ha át merték vágni Skarláttal karöltve, akkor megöli mind a kettőt. Persze először a vöröskéből kiszedi, hogy valójában hova is lett a hajója. Aztán levadássza Dark-ot, aki ha meg bántja Shadow-t, meg Zack-et is, akkor pokoli kínok között fogja végezni.