− Nahát, lehetnél kedvesebb is, hisz rajtam múlik kijutsz-e onnan, és ha igen, mi módon − vigyorgott Dark, élvezte, hogy abszolút hatalma van ebben a helyzetben.

− Mit akarsz? - jött mogorván a kérdés valamivel később a fogolytól.

− Húsz egységen belül eljutni az Andrára − közölte most már inkább unottan a fejvadász genosym.

− Megőrültél? Inkább itt pusztulok éhen, mintsem annak a bolygónak a közelébe menjek, amelyik bármelyik pillanatban felrobbanhat! − akadt ki a túloldalon Skarlát.

− Hát jó − hagyta rá Dark, a következő szavait már az ott állókhoz intézte. − Azt hiszem vissza kell fordulnunk és egyezkedni a Főnökkel egy jobb gép reményében.

− Na ne szórakozz velem, most jöttünk el! − akadt ki Cecile.

− Nyugalom, neked nem találtunk hajót, de ha otthagyom ezt a roncsot, meg ajándékba Skarlátot, akkor lehet még fizetnem sem kell a jobb és újabb űrhajóért − Dark le sem vette a szemét a cella ajtajáról, miközben mindenki más értetlen arcot vágott. − Bizonyára még mindig orrol Skarlátra, egyrészt, amiért meglépett tőle, másrészt, mert mindezt a Főnök, saját bejáratú luxus űrhajóján tette.

− Dögölj meg Dark! − dühöngött a cellában a fogoly, megpróbált kitörni, de eredménytelenül.

− Ezt már mondtad ma egyszer és nem történt meg − adott gúnyos mosoly kíséretében választ a fejvadász.

− Jól van, elviszem ezt a roncsot az Andra közelébe, de utána elengedsz! − egyezkedett Skarlát.

− Utóbbit, majd még megbeszéljük − tért ki a válasz elől Dark Blade, foglyának be kellett ennyivel érnie.

Dark az ajtóhoz ment, előkerült egy chip kulcs, amit az ajtón lévő panelbe helyezett, majd beütött egy igen hosszú kódot. Halk szisszenő hang tudatta mindenkivel, hogy a hermetikusan lezárt cella záróenergiája megszűnt. A genosym egy mozdulattal kitárta, miközben az ajtó takarásában maradt.

Egy gyorsan mozgó skarlátvörös massza tört ki, öltött humanoid alakot, a fekete szemek egy pillanat alatt felmérték az ott várakozókat. Ha meg is lepődött a létszámon, vagy a tagokon, nem látszott rajta, mert egyből Cecile felé mozdult. Black igyekezett őt megkerülni, hogy pajzsként álljon elé, de aztán a skarlátvörös genosym nem jutott el a nőig, mert hátulról két fekete penge háromba szelte. Megakadt Skarlát támadása, össze kellett magát szednie. Legalábbis megtette volna, de újabb támadás érte hátulról és földre került, Dark Blade fölé magasodott.

− Ha meg akarod tartani a képességed és nem a részemmé válni, akkor viselkedj! − szegezte neki fenyegetőn az egyik karját, ami most borotvaéles pengévé nyúlt.

Shadow döbbenten meredt fajtársára, mert így már értette miért lett nagyobb és tűnt jóval erősebbnek, mint mikor elhagyta a Földet. Hozzátartozott a fajtájukhoz, meg a túlélésükhöz a másik magukbavonása, de a legritkább esetben történt meg. Általában a gyengébb megadta magát az életbenmaradás reményében.

− Nem nyeltél már el eleget? − Cecile nehezen akarta elhinni, hogy a fekete genosymnak köszönheti az életét, bár most már Black is előtte állt.

Nord viszont lefagyott valamikor, mert megállt a szája felé tartó mozdulat félutón, és úgy is maradt. Aztán hirtelen magához tért, harciasan fordult a támadó felé.

− Te nyomorult! − kezdett bele a barbár férfi.

− Hűtsd le magad! − szólt rá Black. − Lemaradtál elég rendesen, mert már rendeződött a helyzet.

Az ifjú fekete genosym csak magában tette hozzá, hogy ő is, de remélte a testvére időben mentális pajzsot vont volna Cecile védelmében. Nord a beszólás miatt nem tudta folytatni annyira ledöbbenten. Skarlát fekete szeme a beszélőre, majd a férfi felé fordultak. Előbbire vetett pillantás sokatmondóan elismerő volt, míg utóbbi sokkal inkább elgondolkodó. Dark figyelmét sem kerülte el semmi, viszont válasszal Cecile felé adós maradt.

− Ennem kell, ha azt akarod, hogy eljuttassam ezt a roncsot az Andra-hoz − szólalt meg a vörös genosym a földön fekve, bölcsen nem mozdult.

− Darabokra szedlek, ha rá mersz nézni Cecile-re! − ígérte meg Black és megjelent a kasza a kezében.

− A rokonod? − nézett fel Darkra Skarlát.

− Az övé − bökött Shadow-ra a fejvadász. − Meg White Claw-é.

− Aha − nyögte a földön fekvő, a tudás egy része öröklődött genetikai szinten, így nagyjából tudta kiről van szó.

− Ő már szétszedett volna, ha a hordózójára támadtál volna − erősítette meg Dark.

− Az biztos − értett egyet Shad, majd megnyújtotta magát és kikapta Nord kezéből a maradék kaját, amit aztán Skarlát felé nyújtott. − Tessék!

− Hé! Azaz... − elakadt a férfi a mondatban, mert hat szempár fordult felé, ebből három egyértelműen nem volt kedves, a többie meg inkább kérdő.

− Hát ez nem sok − Skarlát óvatosan felült, ahogyan Dark pengéből visszaalakította azt a karját.

− Megeheted a hullát is − rúgott bele a hullába a fejvadász, nem törödve azzal fajtársai fintorognak a megjegyzésén. Zavartalanul folytatta. − Nem fizetnek érte sokat. Csupán balszerencséje volt, hogy elsétált előttem.

Intett, mire Cecile lassan, fél oldalazva megindult kifelé, Black egyértelműen pajzsként takarta továbbra is, és Angel is ugrásra kész maradt. Shadow megnoszogatta Nordot, aki mogorva arcot vágva indult ki.

− Tudod merre van a gépház − hagyta ott Dark Blade Skarlátot.

− Jah! − morogta amaz és elnézett a raktér ajtaja felé.

− Oh! − fordult vissza a fejvadász. − Csak, hogy tudd kire támadtál rá az előbb. Cecile volt, Black és Angel hordózója.

Skarlát válaszként csak felnyögött és már el is vetette annak lehetőségét, hogy megszökik valahogy. Hallott épp eleget a különleges genosym testvér párosról akiket csak egyben Black Angelként emlegettek. Az igazság elkötelezett hívei voltak a hordózójukkal együtt, és számtalan békekötés, kereskedelmi szerződés kapcsolódik a nevükhöz. Illetve nem egy galaxis szerte körözött bűnözőt gyűjtöttek már be és állítottak bíróság elé.

− Ki ez a fiatal? − tudakolta Shadow a vezérlőteremben.

− Skarlát. Razor ivadéka, akit még a Nocta felrobbanása előtt tett le egy másik bolygóra − adott választ Dark.

Shad pedig így már értette, hogy miért nem nyelte el, hisz Dark Blade ként is kötődött hozzá valamilyen szinten. És arra is magyarázatot adott, hogy egészen eddig miért tartotta inkább bezárva, semmint átadja a Főnöknek és behajtsa az érte járó jutalmat.

− És mit tud? − kérdezte Nord morcosan ült le a székbe.

− Mindjárt megtudod − rázta le a barbárt Dark, pedig Cecile is kíváncsi lett volna a válaszra.

Aztán fülelt, mert mintha a hajtómű hangja megváltozott volna. Dark kényelmesen hátradőlt, aztán felvillant a képernyő, ki lett jelölve az új úti cél, majd megjelent a vörös genosym arcképe.

− Üdvözöljük utasainkat a Skarlát expressz járaton, kérjük kapcsolják be öveiket, hamarosan maximális fokozatra kapcsolunk.

Cecile-nek csak felnyögni maradt ideje, mert az űrhajó meglódult, de Angel megfogta és besegítette a székbe.

− Mi a? − nyögte Nord.

− Skarlát immunis az elektromosságra és bármilyen technikai eszköz felett át tudja venni az irányítást és megnövelni annak teljesítményét − adott Dark magyarázatot. − Nem véletlenül volt a Főnök első számú beszerzője. Csak épp megunta, hogy neki melózzon, így talált alkalmat a meglépésre.

− Örülnék neki, ha ezt nem terjesztenéd − morogta a vöröske, a gép közvetítette a hangját.

− Ugyan, akadnak itt páran, akiket lekötelezel azzal, hogy elviszed a hajót az Andrához − maradt nyugodt a fejvadász.

− Téged is? − nézett rá Skarlát.

− Azt nem mondtam − húzódott Dark szája gúnyos mosolyra.

− Gondoltam − vágott egy fintort az ifjú genosym. − Na nézzük milyen galaktikus zene csatornát tudunk fogni, csakhogy ne teljen néma csendben az út.

− Ugye nem ezt fogjuk egész úton hallgatni? − nyögött fel Nord, amint felcsendültek az első hangok.

− Esélyes − rántotta meg Dark a vállát, különösebben nem érdekelte.

− Nekem tetszik a zenei ízlése − mosolyodott el halványan Black és a lábával dobolta az ütemet.

Cecile és Angel pillantása fel sem tűnt neki, ugyanis két társa meglepetten nézett rá, hisz még soha, semmi ilyesmi nem hagyta el a száját, bárki kapcsán. Aztán összenéztek és a fiatal nő arcán megjelent egy mosoly és sokat sejtetően a fehér genosymra hunyorgott.

Tizenkilenc egységgel, azaz huszonnyolc és fél földi órával később megérkeztek egy bolygóhoz, ami nagyon rosszul festett. Folyamatosan lehetett látni vulkán kitöréseket, a légkörét a gázok már sárgára színezték. Néhány hajó még csak most hagyta el, folyamatosan szálltak fel róla. Akadtak viszont tisztes számmal olyanok, akik ugyan úgy várakoztak, mint ahogy most ők.

− Szerintem már itt sincs a tudós − morogta Shad rosszkedvűen, hisz ha nem jön közbe ez, se biztos, hogy itt érik.

− Megtaláljuk − ígérte meg Cecile, ha kell beveti minden kapcsolatát, amit az elmúlt években kiépített.

− Milyen tudós? − tudakolta Skarlát.

− Nem tartozik rád − rázta le Dark.

− Oké − nyújtotta el a szót a vörös genosym. − És most elengedsz?

− Nem! − közölte vele a fejvadász. − Még nem végeztünk.

− Miért? Mit fogunk csinálni? − tudakolta Skarlát a monitoron keresztül.

− Elkötünk egy felturbózott Zana SX-t a Főnöktől − adott választ Dark Blade.

− Miért nem ezzel kezdted mikor kiengedtél? − lelkesedett fel Skarlát.

− Nem elkötjük! − morogta Cecile. − Visszaszerezzük a hajómat.

− A tiéd? − vágott elképedt arcot a fiatal genosym. − Annyira gyönyörű formája van, a hajtóműve meg...

− Tudjuk! − szakította félbe őt Dark Blade, mert nem volt kedve az áradozáshoz, márpedig Skarlát, ha belelendül nem fogja be, órákig képes egy típusú hajóról beszélni. − Álljunk neki keresni!

− Rendicsek − indult meg lassan Skarlát. − Már alig várom.

− Te, itt maradsz! − keserítette el Dark. − Shadow-val tudunk észrevétlenül a közelébe jutni, neked az lesz a dolgot, amint feltűnik a hajó és mi elindultunk, hogy ezzel az Indika-ra mész.

− Oh ne már! Te el se tudod vezetni azt! Az egy modern űrhajó, nem egy ilyen őskövületű csotrogány, mint ez! − akadékoskodott Skarlát.

− Ceverik a fedélzeten lesz, majd ő elvezeti odáig a hajót − söpörte könnyedén félre az indokot a fejvadász, amiért Skarlátnak is jönni kéne, aki nem próbálkozott tovább.

− Ott egy Zana SX − szólalt meg nem sokkal később a fiatal genosym egy éppen befutó hajó láttán, Cecile felállt, hogy közelebb menjen a vezérlő ablakához.

− Ezek átfestették feketére az én gyönyörű ezüst színű hajómat? − akadt ki a nő, hisz így is felismerte az egyedi vonásokat. − És mik azok a narancs minták benne?

− Nekem úgy tűnik, mintha egy főnix láng tollai lennének − kapott választ Skarláttól.

− Hmm... − nézte meg Cecile jobban.

− Szerintem egész dögösre sikeredett a festés − szólalt meg Black. − Nekem tetszik.

− Elég vagány! − értett egyet Skarlát, aztán megállt, mert nem akart közelebb menni, nehogy kiszúrják.

− Akkor ideje kiszállnunk Shadow! − állt fel Dark, a másik bólintott és követte.

A rakteren keresztül hagyták el a hajót, Skarlát csak annyira nyitotta ki az ajtót, hogy ki tudjanak slisszanni és senkinek ne tűnjön fel az apró manőver. Aztán készenlétbe helyezkedett. El kellett volna indulnia, Dark utasítása szerint, de ha már itt van, akkor miért ne néznék meg az Andra pusztulását, na meg azt, hogy sikerrel jár-e a két feketeség.

− Nem kéne indulnunk? − tudakolta Nord.

− Még várunk! − közölte Cecile és elfoglalta Dark helyét.

− De az Andra... − kezdett bele a barbár. − És ez a hajó nem tud féregjáratot nyitni.

− Jaj ne parázz már! − szólt rá Skarlát. − Van itt egy tucatnyi másik, ami igen, ha gáz van, valamelyikbe beslisszanunk.

− Tessék! Probléma megoldva − és Cecile kezdte kedvelni a fiatal genosymet, annak ellenére, hogy elsőre megtámadta.

Hamarosan megkezdődött a végjáték. Az Andrát hatalmas tűzcsíkok kezdték felszabdalni, minden eddiginél magasabbra tört fel a láva, beborítva a még szilárd kérget.

− Elérték a hajót − közölte hirtelen Angel.

− Honnan tudod? − csodálkozott rá Skarlát.

− Tudja! − közölte vele keményen Black és nem faggatózott inkább tovább.