~ Klassz! − vidult fel Zack arca, amint eljutott a tudatáig Shad mit is mondott.

~ Nem, nem az! − ért be az irányítófülkébe a genosym.

− Nesztek rohadékok! − üvöltötte Nord miközben megsorozta az egyik vadászt, el nem találta, de kiérdemelt magának két furcsa pillantást, mert még Cecile is hátranézett.

~ Na nézzük hogyan működik! − ült le Shadow a másik székbe, hamarosan kiemelkedett egy irányítókar, majd megjelent egy kijelző.

~ Hadd én, hadd én! − próbálkozott Zack. ~ Profi vagyok az ilyen játékokban.

~ Csakhogy ez nem játék! − morogta oda Shad, majd megpróbált befogni egy vadászt, de nagyon mozgékonynak bizonyult.

~ Na! − nyújtotta el kérőn a szót a kölyök.

~ Nem! − ezzel lezártnak tekintette a kérdést a fekete genosym.

~ Undok vagy! − vágta be Zack a durcit.

Cecile minden tudását bevetette, úgy manőverezte a hajót, hogy a lehető legkevesebb találatot kelljen a pajzsnak hárítania. Már egy ideje ment a fogócska, amikor ránézett a kijelzőre.

− Mégis mi a fenét műveltek ti ott hátul? A pajzsom hatvan százalékon, az ágyúk töltöttsége ötvenen és még egyet sem szedtetek le! − torkolta le a két másikat a nő.

− Akárkik ezek, nagyon jók Lady Cecile! − védekezett Nord, Shadow egyetértően morgott.

~ Pfff, már kettőt rég kilőttem volna a hatból − duzzogott továbbra is Zack, mire a genosymet elfutotta a méreg.

~ Igazán? Tessék! Tiéd a pálya! − adta át az irányítást.

~ Végre! − vigyorodott el Zack, és Shadow már bánta az előbbi döntését, mert mégiscsak egy gyerek. Azokban a vadászokban meg nagyon is élő személyek ülnek.

A srác nem lövöldözött feleslegesen, hanem igyekezett célra tartani. A mögötte ülő Nord folyamatosan káromkodott, de nem vett róla tudomást. Tüzelt, de a vadász kitért előle.

~ Azt hiszed jobb vagy? Hát tévedsz! − és nem lehetett a srác arcáról a vigyort letörölni.

Figyelt tovább, Cecile kitért néhány lövés elől, utána pedig ő tüzelt, látszólag cél nélkül, de egy vadász, aki Nord ágyúja elől tért ki egyenesen belefutott a lézer lövegeibe.

− Szép volt Shadow! − szólt hátra a nő.

− Zack vagyok − válaszolt a srác teljes nyugalommal, majd újra tüzet nyitott, a vadász libbent, de addigra kiismerte a mozgását és tökéletesen lekövette, így megint eggyel kevesebben üldözték őket. − Haha, nem vagytok elég jók! Cecile néni csinálj egy tripla dugóhúzót jobbra!

− Nem vagyok néni! − morogta hátra a nő, de teljesítette a kérést és az űrhajó élesen bedőlt jobbra, ami nem maradt abba.

Zack lőtt, mögötte Nord is és sikeresen megsebeztek egy vadászt, ami irányíthatatlanná vált. Mire végeztek a harmadik fordulattal a barbár felnyögött és elsápadt.

− Egyéb kérés ifjú úr? − szólt újra hátra Cecile.

− Hogy áll a pajzs? − kérdezett vissza a srác.

− Negyven százalék − jött a válasz.

− Kibír egy satuféket? − tudakolta meg.

− Fejtsd ki mire gondolsz! − közben folytatta az irányváltást és billegtette az űrhajót a nő.

− Arra, hogy leveszed a hajtóműről a nyomatékot hirtelen, ők meg felkenődnek ránk. − Cecile úgy nézett rá hátra, mint akinek elmentek az esze. − Kibírja a pajzs anélkül, hogy nekünk bajunk esne?

~ Ez öngyilkosság! − nyögte Shadow, remélte Cecile nem jut arra a döntésre, hogy megteszi.

− Elment az eszed? − akadt ki Nord is, még ő is felfogta milyen kockázattal jár ez.

− Meglátjuk! − mondta ki a végső szót a nagynéni, majd egy mozdulattal nullára levette a nyomatékot.

~ Meghalunk! − adott hangot aggodalmának Angel.

Az űrhajó pillanatok alatt elvesztette a lendületét az űrben, a nyomában lévő vadászok közül kettő nem tudott időben reagálni és hiába húztak ki két oldalra így is nekimentek a nagyobb gép szárnyainak. A robbanás megremegtette a hajót, még úgy is, hogy a pajzs felfogta az erejét.

A harmadik sikeresen kikerülte őket, elhúzott mellettük, de már nem maradt alkalma megfordulni, mert Zack célra tartva várta és amint eléjük ért már meg is sorozta és telibe kapta a hajtóművét.

− Ez az! − kiáltott fel örömében a fiú, ökölbe szorítva felfelé lendült a keze, majd behúzta maga mellé.

~ Őrült a srác, de tetszik − szólalt meg Black.

~ Úgy tűnik ez családi vonás − sóhajtott Cecile, mert Cainnek is akadt néhány életveszélyes húzása, magáról nem is beszélt inkább.

− Túléltük? − kérdezte meg Nord, lassan nyitotta ki a szemét.

− Túl, de a pajzsnak annyi, szóval reménykedjünk benne már incidens nélkül eljutunk a találkozóhelyig − Cecile újra elindult lassan, remélve egy törmelék sem tesz nagyobb kárt a hajóban, míg nem jut ki közülük.

~ Ugye tudod, hogy azokban a vadászokban élő személyek ültek és most meghaltak? − kérdezett rá Zacknél Shadow, remélte valóban felfogta a helyzet valódi súlyát.

~ Persze! De apa mindig azt mondta harcban két lehetőség van, vagy ők, vagy én győzöm, nincs köztes megoldás. És én jobb szeretek a nyertes, túlélő oldalon állni.

Shadow nem igazán tudta mit is mondjon erre. Caint a túlélés rákényszerítette, hogy megkeményítse magát, gyorsan és határozottan döntsön. Ezt a következetességet igyekezett Zacknek is átadni. Azt biztosra vette, nem egészen ezt akarta elérni a fiánál, hogy hezitálás nélkül lőjön le vadászgépeket, amikben hús-vér lények ülnek. Még akkor sem, ha most az életük múlott rajta.

A genosymeknél genetikailag öröklődött, hogy csupán a legerősebb, legravaszabb marad életben, aki nem gondolkodik azon, hogy szükség esetén elnyelje a másikat vagy sem. Megfordult Shad fejében, talán a Cainnel való szoros kapcsolata miatt, a férfi teste átvette ezt tőle és akaratlanul továbbadta Zacknek.

Vagy a kölyök alapból ilyen beállítottságú? Ezt mondjuk jó lenne kideríteni, mert a későbbiekben akkor nem árt rá figyelni, nehogy rossz útra lépjen. Majd szemmel tartja, és ha ennek bármi jelét látja, akkor megemlíti Cainnek.

− Ez über brutál jó volt! − adott hangot a lelkesedésének Zack.

− Nem mondhatod el Cainnek! − nézett rá szúrósan Cecile.

− Persze, hogy nem! Ne viccelj! Nagykorúságomig szobafogságot kapnék miatta − értett egyet, és mikor Shad levált róla, láthatóvá vált mennyire csillog a szeme az örömtől, izgalomtól.

− Te legalább megúszod annyival! − fordult vissza a kijelző felé a nő, majd enyhén gyorsított. − Pajzs nélkül épphogy időben odaérünk.

− Miért nem irányítod át az ágyúk maradék energiáját a pajzsnak? − tudakolta Zack.

− Honnan szeded te ezeket? − kérdezett vissza a nagynéni. − Nem mintha hülye ötlet lenne, csak érdekel.

− Videójátékokból − vigyorgott Zack elégedetten.

− Aha! − jegyezte meg röviden Cecile miközben elvégezte az átirányítást, aminek köszönhetően a pajzs hamarosan aktiválódott, igaz csak tíz százalékon.

− Nem is olyan haszontalan időtöltés, mi? − nézett fel a kölyök a mellette álló Shadow-ra.

− Azért ne bízd el magad! − morogta neki oda a genosym, majd kinyúlt és odahúzott magához valamit. Zack meg sem hallotta a szavait, annyira örült magának és a sikereinek.

− Hol a combom? − nézett körbe Nord, Shadow erőteljesen koncentrálva előre bámult.

− Nem tudom. Keresd meg! És közben fel is takaríthatod a nyomait! − szólt hátra Cecile.

− Akkor már a konyhát is légyszi. Épp egy szelet sütit akartam enni, mikor oldalra dőltünk és kiesett a kezemből − nyújtotta ki Zack a lábait, mint aki jól végezte dolgát miután újra belehuppant a székbe.

− Nem gondolod komolyan, hogy majd helyetted kitakarítom a konyhát? − lépett felé Nord fenyegetően, Shadow meg be a srác elé. Megtelt a levegő feszültséggel egy pillanat alatt.

− Nem az én hibám, hogy olyan lett. Különben is, én szedtem le a vadászokat! − szájalt a genosym mögül Zack.

− Ezt úgy mondtad, mintha én lennék a felelős a kalózok támadása miatt! − morogta neki Nord, a szemét továbbra sem vette le Shadről.

− Nem érdekes ki miatt támadtak meg minket. Tiszta hajóra tettétek fel a lábatokat, és tiszta hajót akarok, amikor leszállunk! − dörrent rájuk Cecile, ellentmondást nem tűrően villant hátra a kék szempár. − Márpedig ti ettetek, így ti is takarítotok!

− Oké! − pattan fel Zack, közelebb lépett Shadow-hoz, majd odasuttogta neki. − Olyan félelmetes tud lenni, mint anya.

− Ahogy akarod Lady Cecile! − dadogta Nord, mert legalább annyira inkába szállt a bátorsága, mint a kölyöknek.

− Mindent megtaláltok hozzá a hajón! − folytatta Cecile. − Egy órátok van rá!

Azzal visszafordult a kijelző felé, beállított néhány értéket és paramétert. Hallotta távolodni Nord nehéz lépteit és Zackét is, akinek a farmerja súrolta a földet. Gyanította Shad nem fogja magára hagyni az unokaöccsét, mert felelősnek érzi magát érte.

~ Férfiak! − morogta Black a fejében.

~ Azok! − értett egyet Cecile.

~ Szerencsére nagyon jól idomíthatóak − egészítette ki Angel.

~ Csak merjenek ellenkezni! − Black felől egyértelműen áramlott az érzés, hogy vár már egy ilyen alkalmat. Cecile már nem egyszer megjegyezte igazi domina.

Másfél órával később leszálltak, addigra a hajó is visszanyerte eredeti tisztaságát, legalábbis belülről. Kívülről Cecile látott több fekete foltot, amit a robbanás okozott, és biztosra vette akadt néhány karcolás is, de talán egy kis polírozással még eltüntethető.

Hátranézett az unokaöccsére, akivel igen érdekes beszélgetést sikerült lefolytatnia az érkezés előtt. Ő azt akarta maradjon a hajón a biztonság kedvéért. Ez persze Zacknek nem tetszett, mert körbe akart nézni. Azzal érvelt, ha hazamennek és az apja megkérdezi mit látott, akkor mégis mit mondjon neki? Semmit, mert olyan biztonságban volt, hogy még a hajóról sem szállhatott le?

Cecile nem akart hinni a fülének! Megzsarolták! Őt! Általában fordítva fordult elő ez a helyzet, ő érte el ilyen aljas érveléssel a célját. Most meg egy tinédzser srác ugyanezt a módszert alkalmazva szorította sarokba őt. Fel tudott volna robbanni mérgében. Most már mindegy. Ideértek, lezavarják a tárgyalást, visszazsuppolja a hajóra és hazaviszi Shadow-val együtt. Utána pedig folytathatja a megszokott életét.

− Klassz, hogy itt nem szorulok rád Shad! − szólalt meg a srác. − Azért így teljesen más élmény. Nem mintha rossz lett volna veled azon a bolygón, de azért így az igazi!

− Csak maradj csendben és ne csavarogj el! − morogta neki oda a genosym.

− Majd én rajta tartom a szemem! − ígérte meg Nord és felvillantott egy mosolyt miközben Cecile-t figyelte, hátha ezzel jó pontot szerez nála.

− Ott az alak, akivel találkozónk van! − engedte el a füle mellett az előbbi felajánlást a nő. − Az a gurgon, a kék tunikában.

− Azokkal vigyázni kell, dörzsölt egy népség! Még azt is képesek eladni, ami nem is az övék − morogta Nord.

− Nem veszünk semmit, csak információért jöttünk − világosította fel Shadow.

− Egy csomó kék tunikás van itt. Melyikre gondoltok? − kotyogott közbe Zack.

− Az a fos színű, kocsonyás fejjel, meg három ujjal − adott leírást Nord, mire kapott két lesújtó pillantást, egyedül a srác nevetett. − Most mi van?

− Találhattál volna más jelzőt is a színére − szólalt meg Shadow.

− De hát miért? Olyan színe van, nem? − értetlenkedett még mindig a barbár férfi, mert úgy gondolta nem mondott semmi rosszat. − Te tudod mi bajuk?

− Csak annyi, hogy finomabban kellett volna fogalmaznod, mert én még csak egy gyerek vagyok! − forgatta meg a szemét Zack, az ujjával mutatta az idézőjelet, miközben elhúzta a száját, Nord meg felhorkant mellette.

− Egy gyerek nem úgy harcol, mint ahogy te tetted a kalózok ellen. Bár még nem ártana legalább másfél fejnyit nőnöd, hogy férfinak nézzenek! − tette még hozzá.

− Hagyj már békén a magasságommal! − fonta karba a kezét sértetten a srác.

− Elég legyen! − szólt hátra Cecile, mert odaértek. − Undro!

− Fekete Angyal! − hajolt mg előtte a gurgon köszönésképpen, majd két társára nézett, utána Zackre esett a pillantása, aki elé Shadow inkább belépett és eltakarta.

− Mond el, amit tudsz! − utasította a genosym a kereskedőt.

− Nézd el neki a türelmetlenségét − vonta magára a figyelmet Cecile, Shad felé küldött egy figyelmeztető pillantást.

− Semmi baj. Érthető a türelmetlensége, de tudod, amíg... − itt meg is szakította a mondatot, a nő kezében megjelent egy kis kártya, ami a fizetséget tartalmazta. − Akit ti kerestek az Zuron. Jelenleg az Andra nevű bolygón tartózkodik, még három napig az ottani idő szerint. Utána elhagyja és nem tudom hova megy. Nagyon óvatos, amióta kiszivárogtak azok az információk.

− És te honnan tudod, hogy ott van? − kérdezett rá Nord gyanakodva.

− Üzleti ügyben jártam ott, és egy kis iszogatás után kotyogta el magát a partnerem. Hallottam mi történt velük, gondoltam talán érdekli őket − Pillantott fel Shadow-ra.

− Aha... − a barbár még mindig nem hitt neki igazán.

− Legyen így Undro! − nyújtotta felé Cecile a fizetségét, majd a maszk alatt elmosolyodott. − Neked sem tenne jót, ha kiderülne tévesek az információid!

− Valóban nem. Legyen biztonságos utad neked és a társaidnak, Fekete Angyal! − vette el a kártyát szemrebbenés nélkül, majd otthagyta őket és eltűnt a tömegben.

− Ez csak nekem hangzott fenyegetően? − szólalt meg Zack, aki utálta, hogy az egészből semmit sem látott.

− Akárhányszor találkoztam vele mindig ezt mondta búcsúzásképpen − világosította fel Cecile. − Szerintem túl sok videójátékot játszol. Na menjünk!

− Ne már! Hadd nézzek körbe! − méltatlankodott a srác.

− Három nap az Andran, az hatvan földi óra − kezdett magyarázatba Cecile. − Nekünk pedig még haza kell téged vinni, ami azt jelenti épphogy megfordulunk Shadow-val. És közben még Nordot is kell tennünk az űrhajójánál. Még szerencse, hogy egy csillag közben útba esik, és kicsit tudom tölteni a tárolókat.

− Csak egy fél órát, légyszi! − nézett rá Zack kérőn.

− Én is ezt csináltam? − fordult Cecile Shadow felé.

− Te még nagyobb, kérőbb szemet tudtál mereszteni − válaszolt őszintén a genosym.

− Borzalmas szembesülni vele! El sem tudom képzelni mennyire utálhattatok érte − döbben rá a nő.

− Nem annyira, mint gondolod − nyugtatta meg Shadow.

− Na jó! De csak fél óra! − engedett a kérésnek Cecile.

− Ez az! − Zack megismételte azt a mozdulatot, amit a hajón is tett a harc után.

− Miért csinálod ezt? − kérdezett rá Nord.

− Hát ez ilyen győzelmi mozdulat. Nálatok nem szokás?

− Nem, még sosem láttam senkitől − vallotta be a barbár.

− Hát most már igen − azzal a srác szedte a lábát Cecile után, aki gyorsabb tempóra kapcsolt.

Fél órával később visszaindultak. Zack egy számára furcsa, csáp kinézetű ételt tartott a kezében pálcára feltűzve. Egyelőre gyanúsan méregette hiába biztosította róla Cecile és Nord is, hogy nagyon jó íze van, egye meg nyugodtan.

Közel jártak a hajóhhoz, amikor Shadow-nak feltűnt nagyon üres a parkoló hely, pedig itt mindig nyüzsögtek a népek a gépek körül. Pakoltak ki vagy éppen be. Szóvá akarta tenni, amikor hátulról valaki rávetette magát és a földre lökte.

Cecile egyből harci alapállást vett fel védekezőn, amit jól tett mert egy nagydarab orlon már csörtetett is felé. Blokkolta az ütését sikeresen, de az erőtől még így is hátracsúszott. Harciasan villant a szeme és visszatámadt. A támadója másik lendülő karja alatt átsiklott, majd sikeresen hátba rúgta.

− Menj vissza a hajóhoz, majd én fedezlek! − utasította Zacket Nord és védőn állt elé be.

Érkezett is egy edéri óriás, lendült a husángja, ami telibe kapta a barbárt oldalról, aki nem tért ki, vagy bukott le az ütés elől. A támadás félig oldalra, félig hátra repítette, és a földet érés után csúszott egy darabig a hátán.

− Aha, látom − motyogta a srác, majd fürgén kitért az újra lecsapó fegyver elöl. − Hé, hé, hé! Nem mondták még neked nem szép dolog a kisebbet bántani?

Válasznak csak egy morgást kapott. Nem volt fegyvere, így választás híján a kezében lévő fura csemegét vágta az óriásnak. A böszme nagy lény felemelte a kezét és félrecsapta a felé repülő tárgyat, majd megtorpant.

Zack kihasználta, hogy vakfoltott okozott az óriásnak, fürgén megkerülte és Shadow felé igyekezett. Hamar meggondolta magát, mert a genosym elég durva harcot vívott egy olyan lénnyel, mint amilyennel a nagynénje is küzdött.

Hátranézett, de úgy tűnt az óriás túl ostoba megfordulni és inkább a barbár felé igyekszik. Nem érezte magát felkészültnek, hogy itt bármelyik harcba besegítsen, ezért visszavonulót fújt.

Az orlon sikeresen lefogta hátulról Cecile-t, akinek a karjait maga mellé tudta kényszeríteni. Nem mintha a nő ettől kétségbeesett volna. Fellendítette a lábát, lendületet vett, majd kihasználta Black erejét, előrehajolt és átdobta maga felett fogvatartóját, akitől így sikeresen megszabadult.

Nem pazarolta az idejét, ellenfele feje felé csapott, de az időben maga elé kapta a karját és blokkolta az ütést, majd rutinosan állt fel. Cecile nem akarta, hogy elkapja a lábát, ezért inkább hátrébb ugrott, majd elhajolt két ütés elől. Kihasználta, hogy termetre kisebb, bebújt a karok alá és bevitt két találatot has tájékra.

Tőle nem messze Shadow elhajította az ellenfelét, majd kimeresztett karmokkal és hatalmasra tátott szájjal vetette magát utána. Cecile biztosra vette ő jön ki győztesen, de nem nézelődhetett, mert saját ellenfele újra támadt.

Sóhajtott egyet, majd előhívta Black pengéjét. Hamar pontot akart tenni a harc végére. Fegyvere láttán az orlon megtorpant és letett a támadásról. Cecile ki akarta használni az előnyét, így ő kezdeményezett.

Felbúgott egy hajtómű, aminek a hangja gyanúsan ismerősnek tűnt. Arra kapta a fejét, döbbenten látta az ő űrhajóját lopják. Most már értette miért támadták meg őket és miért ürült ki itt a hely.

− A hajóm! − kiáltott fel a nő és nem foglalkozva az ellenfelével eltüntette a kaszát, Angel szárnyait hívta elő, hátha sikerül utolérnie a tolvajt. Néhány csapással elemelkedett a talajtól.

− Ne fuss te gyáva féreg! − ordította el magát Nord, mert a edéri óriás menekülőre fogta.

− Hagyd! − szólt rá Shadow, mert a két orlon is távozóra fogta.

− Hol van Lady Cecile? − nézett körbe Nord, mire a genosym felfelé mutatott. − Tudtam már az első pillanatban, hogy istennő! Még szárnyai is vannak!

Shad legszívesebben a homlokára csap kínjában. Kíváncsi volt mikor fog a barbárnak leesni, hogy Cecile kapcsolatban van nem egy, hanem két genosymmel is, akikre ő féregként tekint.

− Ááá! − tért vissza toporzékolva Cecile, fejét Angel teljesen beborította és a vágott lila szempár haragosan villant. − El merték lopni a vadonatúj, gyönyörű hajónkat!

Hangja kettősen csengett, ami jelezte most sokkal inkább a két genosym érvényesül, akik megtanultak ideiglenesen összeolvadni és egyként cselekedni Cecile irányítása mellett.

− Megöljük őket! Mind meghalnak, csak találjuk meg őket! − dühöngött tovább a nő, Nord meglepetten nézte, hallgatta.

− Hol van Zack? − nézett körbe Shad, mert nem látta a srácot.

− Azt hittük veled van − Cecile továbbra is Black Angelként többesszámban beszélt.

− Nincs, nem volt alkalmam védelmembe venni, mert engem tepertek le elsőként − emlékeztette a másikat a genosym.

− Ööö... − nyögte Nord, mire ránéztek. − Én azt mondta neki fedezem, menjen vissza a hajóra.

− Ááá! − kiáltott fel, most már sokkal inkább kétségbeesetten Cecile. − Cain meg fog ölni minket!

Shadow sem akart hinni a fülének. A srác egyszer fogad szót és pont emiatt kerül bajba. Ha felfedezik a hajón, akkor ki tudja mit tesznek vele. Nem hibáztathatta Nordot a tettéért, mert egyikük sem tudhatta mire megy ki a támadás és mi lesz a vége.

− Talán én segíthetek − szólalt meg egy mély és ismerős hang.