Amint Doom serege kellően közel ért, a Sage által érkezettek támadásba lendültek. Még az öreg genosym is abba a harcba szállt be, és meghagyta a fiatalabbaknak a lehetőséget, hogy a főbb ellenfeleket ők győzzék le.

Dark és Savage szinte egyszerre mozdultak és törtek előre, mindegyiküket már várta az ellenfele. Shad sem maradt le sokkal mögöttük, Zack és Skarlát kicsit lassabban indult meg. Black Angel még egy darabig farkasszemet nézett Doom-mal, majd egyszerre támadtak a másikra.

Rage gonosz vigyort ejtett meg, majd tüskék röppentek ki a testéből, előre és enyhén oldalra. Savage-be három beleállt, de kilökte a testéből és még csak le sem lassította. Dark Blade irányába is repült néhány, egy súrolta, egy nekicsapódott a pengévé formált karnak, de az túl keménynek bizonyult és nem tudott kárt tenni benne. A neon zöld folyadék elkenődött a bőrön, amit a fejvadász egy mozdulattal le is rázott magáról.

Black Angel felé szállt néhány, de még csak ki se nézett oldalra. Anélkül is megálltak a levegőben, majd ártalmatlanul estek a földre, miközben megforgatta a kaszáját és lecsapott vele Doomra, aki elkerülte a támadást, majd ráfogott a hozzá képest törékenynek tűnő alkarra. Elvigyorodott, de öröme nem tartott sokáig, mert lendült egy ököl és keményen állcsúcson találta.

Shadow-ék megúszták a tüskéket, és a fekete genosym a sárga felé megindított egy ütést. Közben Cain belülről megremegett, de nem torpant meg. Nem hagyta, hogy megbénítsa Despair mentális támadása. Ahogyan Zack fogalmazott, van valami, amitől jobban félt, mint ez a nyomorult. És azokhoz akikhez az az érzés kapcsolódott, azokból több is itt volt, és izgulhatott értük, így pláne nem maradt ideje rágódni a rajta végighullámzó szorongáson és bizonytalanságon.

Erőt adott neki a tudat, hogy minél előbb végez az ellenfelével, mehet segíteni a többieknek és ha tényleg irányítják ezeket az embereket és egyéb fajok képviselőit, talán leállnak, ha elpusztul az irányítójuk. A lehetőségek között ott vola az is, hogy nem, és mindenkivel végezniük kell vagy teljesen kiütni. Ebbe inkább bele sem gondolt.

Mellette a flora colossi, egy Grana grana kiáltással vetette bele magát a harcba. Pontosabban Nordra támadt, aki egyáltalán nem volt önmaga. Cain nem mert volna rá fogadni, hogy Ray-nek igaza volt, és megvezették, majd a méreg segítségével maguk mellé állították. Talán tényleg áruló, és mikor otthagyták azt gondolta rájöttek és lebukott. Eljött Doom-hoz és bevállalta, hogy a méreg által erősebb és kitartóbb legyen.

Akárhogyan is, de nekik győzniük kell. Most nem csupán a Földről és az emberekről van szó, hanem az egész galaxisról. Ugyan nem hitte, hogy más nem lenne képes megállítani, de ki tudja ők mikor szereznek tudomást Doomról. Addigra akár akkora sereget is toborozhat, hogy nem tudják útját állni. És még az otthon maradt genosymeket is meggyanúsítják, hogy tudtak róla és támogatják. Most viszont nem ezen kell agyalnia, hanem a harcra koncentrálnia.

Despair elképesztően gyors volt, pedig Shad-re sem panaszkodhatott, mégis rendre kapták be az ütéseket. Néha csak azért úszták meg, mert Skarlát gyorsaságával Zack avatkozott közbe. Nem hiába tanította ő harcolni, és edzett vele rengeteget. Ennek köszönhetően ismerték a másikat, és a fia most bebizonyította, hogy néha olvas a fejében, hogy mi lesz a következő mozdulata, és őt kiegészítve támadt, vagy épp védte be, ahol kellett.

Ennek ellenére, nagyon is kétesélyesnek érezte a harcot, messze nem volt biztos a győzelmükben, de tudta nincs más választásuk. Akármilyen áron, de le kell nyomniuk ezt a négy genosymet.

Mellettük Dark és Ziar olyan kombót alkotott, amire talán még szintén nem volt példa. Dark saját karjai hosszabb, élesebb pengeként csaptak le Tormentre, aki nagyságban és erőben is felvette vele a versenyt. De a sötétkék genosym mindegy hányszor tudott sikeresen visszatámadni, Ziar, aki függetlenül, mégis szinkronban tudott harcolni a fejvadásszal, mindig védte a csapásokat.

A testet nem a shy'mari irányította, de nem is csupán szemlélőként vett részt a harcban. Alkalmazkodott Dark Blade mozgásához, és ennek megfelelően használta fel a saját tudását. Ziar minden alkalommal, amikor Torment és a fejvadász teste összeért, érzékelte, hogy valami végighullámzik a testen. Hozzá nem ért el, de kiindulva ellenfelei szavaiból, fájdalom lehetett, amit viszont Dark Blade egyelőre meg sem érzett. Ziar csak remélte, hogy így is marad, mert még tisztán emlékezett a hangágyú okozta fájdalomra, amit megtapasztalt a genosymen keresztül. És bár jól türte, de biztosra vette, hogy gyakorlat és számtalan közös harc kell ahhoz, hogy el tudja különíteni azt, amit a másik él át, és mi az, ami tényleg őt is érinti.

Újabb tüskeáradat érkezett a láva színű genosym felől és mivel Dark épp kézitusát vívott Tormenttel, így ő csapta félre egy mozdulattal. Semmi szükség nem volt rá, hogy netán bekerüljön a fejvadász szervezetébe. Enélkül is roppant szeszélyesnek bizonyult eddig, és nem akarta megtapasztalni milyen, ha a méreg még rátesz egy lapáttal. Főleg, hogy talán még ő is megérezné a hatását. Jobb szerette uralni mind a testét, mind az elméjét. Ray-nek és Savage-nek talán célszerűbb lett volna, ha valamiként távolabb kerülnek tőlük.

A páros ezzel nagyon is tisztában volt, de Rage felvette erőben velük a versenyt. A fekete hajú férfi nem is emlékezett rá, hogy egy-egy elleni harcban mikor izzasztotta meg őket bárki. Érzékelte, hogy Savage folyamatosan hergeli magát, ugyanakkor Ray tudta, hogy kontroll alatt fog maradni.

Nagyon szépen összeforrtak ők ketten és ennek köszönhetően a barna genosym ereje egyszer sem szabadult el és kezdett pusztításba. Legalábbis egészen addig, míg ő el nem fogadta ezt a nyomorult kart és mérgezte meg mind a kettejüket. Ez viszont még egyszer nem fog előfordulni.

Savage ellenálló lett a méregre, és termelt sajátot, amit Rage hamarosan meg is tapasztalhatott, mert a társa kimeresztette harci tüskéit és sikerült néhánnyal megsebeznie a másikat. Ráadásul az övék, enyhén savasnak is bizonyult, folyamatosan marva azt az élő szövetet, amihez hozzáért. Bosszantó módon a másik képes volt regenerálni. Még.

Tudta, hogy rajtuk legalább akkora felelősség van, mint a mellettük harcoló triónak, hisz nagy valószínűséggel Rage irányítja a sereget. Tehát, ha őt ki tudják iktatni, akkor könnyebb lesz legyőzni a támadókat, mert már nem lesz a plusz hergelés, ami mentálisan érkezik. Nem mert volna rá fogadni, de rémlett egy kis hang a fejében, ami folyton azt suttogta, öld meg!

Black Angel is pontosan azon volt, hogy végezzen Doom−mal. Nem tudta hogyan élte túl akkor, de most gondoskodni fog róla, hogy ne legyen szerencséje. Csakhogy az ősgenosym nem csak nagyobb, de erősebb volt is.

Minden tudását és erejét bevetette ellene, de hiába sikerült néha bevinnie egy csapást, a másik mintha fel sem vette volna, miközben ő nagyon is megérezte a kapott ütéseket. Cecile átadta Blacknek az irányítást és kivonta magát teljesen. Angel is háttérben maradt, de nagyon is ugrásra kész volt és használta a képességeit, amikor kellett, miközben ereje egy részét átadta a ivadéktársának.

Az ifjú mindent megtett, lételeme volt a harc, ilyenkor érezte igazán, hogy él. Doom szavai belemartak, de még ha Cain nem is húzza csőbe ezt az őskövületet, akkor is volt magától annyi esze, hogy ne pártoljon hozzá át. Az okot pedig úgy hívták Cecile.

Lehet, ha mást fog ki hordozónak már rég feladta volna érte a harcot, de nem a lány. Hitt benne, bízott benne, esélyt adott neki. Nem kellett volna törődnie azzal, amiket mondott, de mégis megtette. Ezt az okot Angelnek hívták.

Mikor kiszabadították a Zen csőből és látta milyen jó kapcsolata van a kislánnyal, irigyelte. Ő is akarta, és úgy gondolta megkapja, ha megöli a nála gyengébb testvérét. Csakhogy Cecile nem hagyta, megvédte Angelt, őt pedig leszidta, de nem taszította el. Kapott esélyt, de nem csak azt.

A lány nem tett közöttük különbséget, egyformán kezelte őket és olyan dolgokat, értékrendet tanult tőle, ami mondhatni ismeretlen a genosymeknél. Mindez hasznosnak bizonyult, mert általa sok olyat megtapasztalhatott, amit amúgy nem. És még nagyon sok mindent akart velük átélni. Úgyhogy muszáj lesz győznie. Cecile-ért, Angelért és mindenki másért, akik előrébb voltak a fontossági listán, mint az, hogy ő kiélje a harc és gyilkolás utáni vágyát. Túl sokat vesztett volna, csakhogy pillanatnyi örömöt érezzen.

Újra és újra nekiment Doomnak, bevetve mindent ellene, amit örökölt, és szerzett, mégis azt vette észre, hogy folyamatosan eltaszítják és fel kell állnia.

~ Black − hallatta Angel hangját.

~ Ha van ötleted, akkor hallgatom − morogta, bár általában nem szerette, ha beleszóltak a harcba azután, hogy megkapta az irányítást.

~ Nincs − vallotta be Angel, ekkor tűnt fel Blacknek, hogy az ivadéktársa hangjában aggodalom bujkál.

~ Mi a baj? − védett közbe ki egy sor egymás után érkező csapást az ifjú fekete genosym.

~ Doom hatalmasakat üt, Cecile teste is megérzi, de nem tudom mennyit fog még kibírni, a gyógyításom ellenére − tájékoztatta Angel.

~ Kibírom − közölte Cecile, de Black érzékelte rajta, hogy szenved.

Ráadásul egy farokcsapás után hátrafelé repültek, de kitárta a szárnyakat és megfogta a lendületet. Előre hajolt és lerakta maga elé a kezét, de nem támadt egyből vissza. Inkább befelé figyelt és most már neki is feltűnt, hogy a lánynak fájdalmai vannak.

~ Mi lenne, ha te harcolnál vele? − tette fel Black a kérdést, amit az ivadéktársának szánt.

~ Tessék? − Angel csak néhány pillanattal később tudott reagálni döbbenetében.

~ Láthatóan hiába sebzem fizikálisan, nem sokat érek vele. Te viszont mentálisan harcolhatnál vele. Mondjuk, mint Akashi. Láttam, hogy figyeled miközben Zephyrt tanította − fejtette ki Black, hogy mire gondol.

− Nos, ennyit tudsz Black Angel? − közeledett felé lassan Doom. Láthatóan elégedett volt magával. − A híred nagyobb volt, mint amekkora veszélyt valójában jelentesz. És nem csak te, de a társaid is lassan alulmaradnak.

Az ősgenosym kimutatott a többiek felé és valóban nem álltak jól. Savage szervezete ugyan ellenállt a méregnek, de ez folyamatosan gyengítette, és hiába rendelkezett ő is hasonlóval, Rage fokozatosan fölé kerekedett.

Ahogy elnézett Dark felé ő sem állt jól. Hiába rendelkezett magas mentális védelemmel, ahogyan a Főnök is elismerte, a fájdalom mégis olyan dolog, ami lassan, de felőrli az erejét. Utána még egy darabig tud tűrni, de egy ponton túl nem. Ráadásul Ziarral is meg kell szakítani akkor a társulást, hogy ne tegye ki őt is a fájdalomnak, amit átél.

Shad és Skarlát hősiesen küzdött, kettejük ereje sem ért fel Despairéhoz. Mondhatni már csak védekezni tudtak, de támadni nem igazán. A több száz fős sereg feltartása lefoglalta a többieket, bár már sokan kiütve, vagy holtan feküdtek, még így is bőven maradt a barátaiknak is elintéznivaló ellenfél.

~ Tiéd az erőm tesó − adta át Black a terepet. − Meg tudod csinálni!

Angel eddig nagyon jól elvolt abban a szerepben, amit kapott a mentális képességei miatt, de most hirtelen hátránynak érezte magát. Nem maradt választása. Harcolnia kell Cecile-ért és Blackért.

Néha irigykedve figyelte, hogy fekete testvére milyen könnyedén, és természetesen küzd, míg neki valahogy olyan idegennek tűnt, és úgy érezte, katasztrofálisan béna benne. Most viszont neki kell megmutatnia mit tud ezen a téren, és nem hagyhatja cserben őket.

Felállt és visszaolvasztotta magukba a kaszát. Nem az ő fegyvere volt. Helyette inkább felidézte azt, ahogyan Akashi harcol. Ugyan neki nem kellett mozdulatsorokat végrehajtani, hogy kiáramoltassa a mentális erejét a megfelelő helyen, de nem veszít semmit, ha kipróbálja. Hátha valamivel hatékonyabb, mintha csak úgy használja.

− Feladod? − állt meg Doom tőle két lépésre.

− Mi sosem adjuk fel! − közölte Angel az ősgenosymmel, majd szétcsapta a szárnyait és már a levegőbe is emelkedett.

Úgy érezte ott nagyobb mozgástere lesz a harchoz, mint a földön, megkötve. A másik felnézett rá, aztán már követte is. Lendületből támadt, de a jóval kisebb termetével Black Angel, könnyedén siklott arrébb. A vaskos kar elzúgott mellette, miközben ő nyitott tenyérrel tolta maga elé mind a két kezét. Normál esetben semmi hatása nem lett volna, de most belevitte a mozdulatba a mentális energiáit.

Doom úgy zuhant a föld felé, mintha valaki kalapáccsal mellbe vágta volna. Az utolsó pillanatban tudta megfogni a lendületet, mielőtt belecsapodott volna a talajba. Döbbenten nézett fel a trióra és ekkor jött rá, hogy eddig Black irányított, ellene harcolt, de most a mentális erőkkel rendelkező Angel az ellenfele.

Vicsorogva támadt újra, tudta, ha talál akkor bent sérül a hordozó is, és előbb-utóbb le kell válniuk róla, ha nem akarják megölni. Csakhogy Blackkel ellentétben az ivadéktársa nem állt bele egy ütésbe se. Vagy elkerülte azokat, vagy használva a mentális és fizikális erejét egyaránt, eltérítette azt.

Képtelenné vált megütni, miközben ő rendre megérezte a támadásokat. Teljesen más harcmodorral találta szembe magát és egyelőre nem tudott vele mit kezdeni. Ráadásul lent még mindig kitartottak a társai és lassan a seregét is hatástalanították.

Nagyon úgy tűnt, hogy nem maradt más választása, és csak egy módon győzhet, de akkor legyen így. Támadás helyett leszállt a földre. Black Angel ment utána, tartva attól, hogy a társaira támad helyette.

− Ivadékok, hozzám! − dörrent Doom hangja.

A három érintett felkapta a fejét, és amint lehetőségük adódott otthagyták az ellenfelüket. Egyikük sem tudta mi következik most, egészen addig míg rá nem jöttek Doom mire készül. Az ősgenosym nekiállt magába olvasztani a másik hármat, akik még csak nem is tiltakoztak.

− De-de − dadogta Zack. − Nem azt mondta, hogy az ivadékai?

− Tartok tőle nem úgy, mint ahogy Shadnek Black − repült oda hozzájuk Reaper.

− Akkor hogyan? − nézett rá Savage zavartan.

− Sokkal inkább voltak ezek hárman a leválasztott, és önállósított részei, mint szó szerint az ivadékai. Ezért sem tiltakoztak mikor elhangzott a parancs − magyarázta az öreg genosym.

− És akkor most mit csinálunk? − tudakolta Shadow.

− Harcolunk − morogta Dark Blade.

Közben Doom hatalmasra nőtt és érzékelhetően jóval erősebb lett. Egyiküknek sem volt elképzelése, hogyan tehetnének benne kárt. Viszont láthatóan Reaper nem jött zavarba.

− Ti sehogy − szólalt meg az öreg genosym. − Segítsetek be a sereg hatástalanításába.

− Nem mehetsz neki egyedül! − nézett rá Black Angel, sejtve mire készülhet Reaper.

Oké, öreg volt, de nem lehetett ennyivel erősebb, mint az ő triójuk. Aztán előkerült a testéből néhány urnaszerűség. Valamelyik kisebb volt, valamelyik nagyobb, de mindegyiken pecsét volt látható.

− Nyissátok fel, vagy törjétek őket össze! − adta át Sage a kis társaságnak a szerzeményeket, amit az elmúlt években gyűjtött be a különböző országoktól. − Én nyerek egy kis időt.

Azzal kitárta a szárnyát és felröppent, hogy egy magasságba kerüljön Doommal.