− Nincs energiánk féregjáratot nyitni, szóval készüljetek hosszú útra − közölte Skarlát miután mindent beszereztek.

Közel egy hónapra elég kaját pakoltak fel, legalábbis kitart addig, hacsak a genosymek nem járnak túl gyakran a kantin felé. Cecile bevállalta, hogy főz, Cain felajánlotta, hogy segít neki, kivéve a hagymapucolást. Szinte szinkronban néztek a genosymek felé, akik viszont igyekeztek nem tudomást venni róla. Ugyan könnyet nem csalt a szemükbe, de egyikük sem rajongott a szagáért.

− Esély sincs a rövidítésre? − kérdezte meg Black.

− Ha útba esik egy csillag, akkor a fényénél feltöltik a panelek a hajó energiakészleteit − tájékoztatta Ziar. − De a legközelebbi is legalább tizennégy egységre van.

− Remek − morogta az ifjú fekete genosym és a fejvadász majdnemcsak egyszerre.

− Mondanátok úgy, hogy én is értsem? − nézett rájuk Cain.

− Az űrben kicsit másképp számolják az időt. Egy nap, két egység. Egy egység nagyjából tíz földi óra − világosította fel Cecile.

− Akkor durván egy hét mire egy Nap közelébe érünk? − kérdezett rá, hogy biztos legyen.

− Igen − bólintott rá a húga.

− Akkor van időnk edzeni − szólalt meg Zack, mire az apja meglepetten pillantott rá, majd a kezét a homlokára tette. − Na!

Méltatlankodott a srác, hisz pontosan tudta milyen gondolatot takart a mozdulat. Igen, talán furcsa volt tőle, hogy ezt mondta, de most volt rá oka. Nem veszíthetnek, és növelni akarta az esélyeiket, amennyire lehet. Ha ehhez végig kell edzenie a napokat, akkor azt fogja tenni.

− Nem lázas? − kérdezte a nő.

− Nem − válaszolt a bátyja még mindig meglepetten.

− Így nekem is van időm, hogy Zephyrt tanítsam − jegyezte meg Akashi.

− Ő nem fog harcolni! − jelentette ki Ziar ellentmondást nem tűrően.

− Aragan gaarag − szólt hozzá a flora colossi.

− Tartok tőle igaza van − húzta el a száját Shadow. − Nincs választásunk. Onnantól, hogy leszállunk a Vornra, mindannyian célpontok vagyunk. De még, ha ki is szálltok valahol, akkor is esélyes, hogy rátok találnak.

− Igen − értett egyet Angel. − Tapasztaltuk, hogy van mentális erejük. És van egy olyan érzésem, hogy azért bukkantak a nyomunkra, mert valamelyiküknek ilyen képessége is van.

− Azt mondod, akár most is figyelhetik a mozgásunkat? − kérdezett rá Skarlát, mire kapott egy bólintást. − A hideg is kiráz ezektől.

− Kapd össze magad, különben ott maradsz − nézett rá Savage.

− Majd én kezelésbe veszem! − húzta ki magát Black.

− Inkább valaki más, mert még a végén nem az lesz belőle − jegyezte meg cinikusan Cecile.

− Undok vagy − nézett rá mogorván fekete társa.

− Mik ki nem derülnek rólatok fiatalok − jegyezte meg vigyorogva Ray, mire a két érintett inkább másfelé fordította a tekintetét.

− Nem feltétlenül kell minket mentálisan megfigyelniük − szólalt meg Ziar. − Sajnos nem zárható ki, hogy a mechanikus karban van helyzetjelző.

− És ezt csak most mondod? − akadt ki Cecile.

− Most már nem hiszem, hogy számít − vont vállat a sötétbőrű shy'mari. − Tudják, hogy tudunk róluk. Ráadásul a kolóniával is, de legalábbis Főnökkel számolniuk kell, ha arra vetemednének, hogy az űrben támadnak meg minket az út alatt.

− Azért lehet nem ártana mindig valakinek figyelni a radart − adott hangot az aggodalmának Ray.

− Szükségtelen. Maximális hatótávolságra húztam a radarokat. Kellő időben fog jelezni, ha felfegyverzett hajó kerül a közelünkbe − intette nyugalomra őt Ziar. − Koncentráljunk inkább arra, hogy szükség esetén összhangban tudjunk harcolni, és besegíteni a másiknak.

− Hmm... − gondolkodott el Cain, mert nem volt hülyeség, amit az egykori bérgyilkos mondott. Ránézett Ray-re. − A régi szép idők emlékére néhány menet hirtelen halál?

− Fél kézzel? − kérdezett vissza a fekete hajú férfi.

− Akár − vigyorodott el Cain.

− Veszíteni fogsz, mert magasabb vagyok − viszonozta Ray. − Na meg bőven szereztem tapasztalatot az elmúlt években.

− Azért erre ne vegyél mérget − maradt magabiztos Cain, és a szóválasztás sem volt tőle véletlen. Célba is ért, mert Ray arcán átfutott egy grimasz.

− Khm − köszörülte meg Ziar a torkát. − Beavatnátok?

Nemcsak ő, de Akashi is érdeklődve figyelte a beszélgetést, mert a megnevezés nem sok jóval kecsegtetett. Nem most kéne kinyírniuk egymást. Ráadásul még nem hallott olyanról, hogy embereknél is működött volna az elnyelés, mint a genosymeknél.

− A lényeg, hogy az veszít, akinek elsőként ér le a válla a földre, akármilyen módon − adott magyarázatot Cecile. − Én is benne vagyok!

− Várd ki a sorod − küldött felé egy félmosolyt Ray.

− Téged is padlóra küldelek, a bátyámmal együtt − bizonygatta a nő.

− Majd meglátjuk pöttöm − vigyorgott most már a férfi.

− Ez érdekesnek ígérkezik, én is csatlakozom − szállt be Ziar. − A múltkori harcot úgy sem sikerült befejezni.

− Mindenki velem akar küzdeni? − nézett körbe Cain.

− Én szívesen elpáholom helyetted Ziart − nézett kihívón a fajtársára Akashi, a sötétbőrű pillantása végigfutott rajta, láthatóan nem vette komolyan az elhangzottakat.

− Ahhoz korábban kellett volna születned néhány évtizeddel − reagált aztán a kihívásra a bérgyilkos.

− Ez jó lesz, hozok valami rágcsálni valót − dörzsölte össze a kezét Zack.

− Ahelyett, hogy részt vennél benne? − nézett rá Shadow.

− Nekik nem vagyok ellenfél − forgatta meg a srác a szemét. − De a figyeléssel is tanulhatok.

− Még a végén lesz belőled valaki − mosolygott rá Angel.

− Haha − nevetett fel erőltetetten Zack, nem tudta értékelni a megjegyzést.

− Akkor irány az egyik terem, ami kellően nagy ehhez − indította meg őket Cain, hisz kár lett volna húzni az időt.

Zack levált tőlük a konyha irányába, Zephyr csatlakozott hozzá. Rágcsálnivalóval és egy nagy pohár itallal tértek vissza. Leültek a fal mellé, miközben Ray és Cain nekiállt bemelegíteni.

− Áh! − nyögte Zephyr.

− Mi az? − nézett rá Zack.

− Ez nagyon csípős − könnyezett be a hegyes fülű.

− Muti − nyúlt bele a másik táljába a srác, de alig pár pillanat múlva, az ő torkát is marta és pislogott nagyokat.

− Grana argan − telepedett melléjük a faóriás.

− A tiéd − adta át Zephyr, de alig tudott megszólalni, Zack közben a sajátját középre tette, hogy tudjon belőle venni. Grana csak elmosolyodott és belenyúlt a tálba. Figyelmeztették a két fiút, hogy nem kellene csípőset venniük, de verték a mellüket, hogy ők el fognak bírni vele.

A két férfi felállt egymással szemben, Ray a robotkarját rakta hátra. Pont emiatt vetette fel, mert nem akart még csak véletlenül sem kárt okozni Cainben. Ugyan Shadow össze tudná forrasztani a csontot, de inkább nem rizikózott.

Cain a bal karját rakta hátra, felvett egy alapállást, majd intett a barátjának, hogy ha akar, akkor támadhat, ő készen áll. Minden szempár rájuk tapadt, még Dark Blade is a teremben volt. A bejárat mellett támasztotta a falat és onnan figyelt.

Ray egy kobra gyorsaságával csapott le, amitől még Ziar szemöldöke is egy pillanatra felhúzódott meglepettségében. Cain hárította az ütést, majd az azt követő rúgás kombinációt is. Kontrából támadott és szorította vissza a másikat néhány lépésre.

Testen célt ért néhány ütés, de komolyabb találatot egyikük sem ért el. Aztán Cain lendületet vett feldobta magát a levegőbe és körbeforgott, Ray inkább elhátrált, nehogy eltalálja a rúgás. Aztán elindította a sajátját, hogy a földet érő barátját eltalálja, de a másik lelapult, szinte a földet súrolta, de figyelt rá, nehogy a válla leérjen a földre. Aztán már pattant is fel.

Cain lépett és Ray azt vette észre, hogy a másik megtapossa a lábfejét. Elkövette azt a hibát, hogy lenézett, mert következő pillanatban egy könyök találta állon, majd gyomron és már a hátán is találta magát. Csak egy nyögésre futotta tőle meglepettségében.

− Ez cseles volt − dörmögte Ziar.

− Inkább aljas − húzta a száját Akashi.

− Szerintem meg gyerekes volt, hogy rálépett a lábára − fintorgott Cecile.

Cain kezet nyújtott és felhúzta Ray-t, majd újra felálltak egymással szemben harcra készen. A karok hátrakerültek, már csak a megfelelő pillanatra vártak, hogy összecsaphassanak.

− Még ezt a menetet letoljátok, utána Ziar és Akashi jön. Addig ti pihentek és utána bátyó velem küzdesz! − közölte Cecile.

− Minimum három pontig szoktunk menni − nézett rá ki Cain és Ray is a homlokát ráncolta.

− Majd később eldöntitek. Nem akarok két lestrapált alakkal küzdeni, mert az nem lenne fair győzelem a részemről − mosolygott aljasan Cecile.

− Mindig is volt dumája a húgodnak, de ez azért... − jutott pár pillanat után szóhoz a fekete hajú férfi.

− Igen, tartok tőle, hogy le kell törni a szarvát, mert kicsit beképzelt lett − bólintott rá Cain.

− Nem vagyok beképzelt, csak ismerem a képességeim − vigyorgott a nő.

− Majd meglátjuk van-e mire alapoznod − mérte végig Ray, majd újra a másik férfi felé fordult.

Összenéztek, eltelt pár pillanat és szinte egyszerre mozdultak, a két lábszár egymáson csattant, ráadásul többször is egymásutánban, mielőtt vissza nem léptek volna mindketten. Ray megfordította az alapállását és az eddig elől lévő lába került hátra.

Cain kör rúgással kezdett, de a másik hátrahajolt és a lábfej centikkel húzott el az orra előtt, majd már fordult is a másik után, hogy hátba támadja. Időben húzta fel a karját, hogy védje az érkező rúgást, ami az oldalát érte volna, de még így is bőven megérezte annak erejét.

Viszonzásképp hátrarúgott, de Ray hátratolta a csípőjét és ráfogott a lábára és még húzott is egyet rajta. Cain orra bukik, ha nem teszi le maga elé a karját. Hátranézett és megpróbálta kiszabadítani fogvatartott testrészét. de a barátja nem engedte, és most már tolta.

Cain tudta mire megy ki a játék, hisz ha ki akar szabadulni, akkor bukfencet kell csinálnia, ami egyet jelentene azzal, hogy leér a válla a földre és már vesztett is. Úgy fordult, hogy a csapdában lévő lába legyen fölül, alkarra támaszkodott, kihasználta, hogy Ray tartja a lábát és a súlyának egy részét. Elemelte a csípőjét a földtől és a másikkal rúgott. Sikeresen sípcsonton találta a másikat, és így elérte, hogy kiszabaduljon.

Aztán már húzta is maga alá a lábait, hogy minél előbb fel tudjon állni. Ugyanis Ray már újra támadt, ő pedig egyelőre kénytelen volt hátrálni. A fekete hajú férfi ahogy lépett rúgott, letette a lábát és máris lendült a másik, folyamatosan szorította a fal felé Caint. Majd hirtelen váltott és a magasan érkező rúgás helyett leguggolt és elkaszálta a lábát, így földön kötött ki.

− Egy-egy − húzta ki magát elégedetten Ray, majd a kezét nyújtotta.

− Egy macska ruganyosságával és gyorsaságával váltasz − ismerte el Cain.

− Mondja ezt az, aki úgy hajlik oldalra, hátra, mintha gumiból lennének a csontjai − vágott vissza Ray.

− A jóga csodákra képes − vigyorgott Cain.

− Akkor most mi jövünk! − lépett előre Akashi és néhányszor a saját öklébe csapott. − De mi két kézzel, azért az úgy izgalmasabb.

− Én csak azért javasoltam, mert nem akartam nagyobb sérülést okozni, ezzel − emelte fel robotkarját, amire a shy'mari nő bólintott menetközben, hogy tudja. Ziar lazán ment a fajtársa után. Tett néhány körzést a vállával, megmozgatta a bokáját, majd megropogtatta az ujjait.

− Áh! Ezt utálom! − meredt rá Akashi, a hideg is kirázta a hangtól, de a sötét bőrű csak elmosolyodott.

− Nem tudom mi baja van vele − roppantotta meg Ray is a bal kezének ujjait és rávigyorgott Cainre, aki a csuklójával körzött.

− Vigyázz magadra! − sziszegte oda Akashi. − Így is van a rovásodon.

A fekete hajú férfi nem válaszolt, helyette odament a srácokhoz és belemarkolt a rágcsálnivalójukba, amit egyből a szájába tömött. Grana a nála lévőt felé nyújtotta.

− Persze, jöhet a csípősből is, majd rendbe hozza Savage a gyomrom, ha netán kimarná − kacsintott a flora colossira, aki felvillantott egy vigyort.

− Argh − fújt egyet Akashi, majd Ziar felé fordult, aki épp a nyakát ropogtatta. − Kezdhetnénk?

− Én kész vagyok − jött a sötét bőrűtől a válasz, ugyanakkor még csak rá sem nézett a fajtársára.

Akashi tekintette összeszűkült, majd támadásba lendült, de már az első ütésnél ráfogtak a csuklójára. Nem mintha kétségbeesett volna, mert pontosan tudta, hogyan kell szabadulni egy ilyen fogásból. Csakhogy Ziar nem hagyta menekülni, aminek az lett a következménye "fogd meg-szabadulj ki" játékba kezdtek.

A végeredmény egyáltalán nem alakult Akashi elképzelése szerint, mert olyan közel állt a fajtársához, amennyire csak lehet. A férfi magasabb volt, de így sem kellett volna sok, hogy összeérjen az arcuk. Aljas mozdulatként felhúzta a térdét, hátha kiszabadul, de ez sem úgy sült el, mint szerette volna.

Ziar számított rá és kihúzta alóla a másik lábát, és már fekve is találta magát a hátán. A férfinak pedig még volt képe felvillantani egy győzelmi félmosolyt. Ráadásul az egyik keze erőteljesen a mellének nyomódott és biztosra vette, hogy nem véletlenül.

− Szállj le rólam! − mérgelődött Akashi, mire elengedték.

Dühítette, hogy ilyen rövid idő alatt alul maradt. Pontosan tudta magáról, hogy jól képzett és egyáltalán nem könnyű ellenfél. Azzal próbálta magát vigasztalni, hogy csak azért alakult így, mert nem használhatja most a chi-jét. Bár ez nagyon gyenge érv, mert bármikor kerülhet olyan helyzetbe, hogy nem lesz képes használni, és akkor is meg kell tudnia magát védeni. Ettől függetlenül kizárt, hogy a férfi ennyivel jobb legyen nála.

Mély levegőt vett, behunyta a szemét és épp kifújta volna, de mozgást érzékelt. Ösztönösen emelte a karját védésre, majd újabbra. Sokkal inkább a kiélezett mentális érzékeinek köszönhetően nem kapott be egy ütést sem, mint a szerencséjének. Kipattant a szeme és dühösen nézett a férfira, aki megtámadta, míg ő nem figyelt.

De mit is várt tőle, hisz bérgyilkosként kereste a kenyerét hosszú évtizedeken, hanem egy évszázadon át. Nem mintha ő nem tudott volna aljas lenni, de nem ilyen módon. A tisztességes harcot belenevelték. Ami miatt sokan hátrányba kerültek vele, azt a szemfényvesztésnek köszönhette. Képes volt a chijét úgy használni, hogy kivetítette önmagát, miközben valójában teljesen máshonnan támadt. Garant is így tudta becsapni. Persze egy olyannal szemben, aki nem a szemére hagyatkozik, egy ilyen csel nem jön be.

El kellett ismernie, hogy Ziar nem beszélt a levegőbe, amikor azt állította kiváló harcos. Csakhogy ő is tud meglepetést okozni. A közeli fal felé esett a pillantása, majd hirtelen hátraugrott, hogy kikerüljön a férfi ütéstávjából. Hátat fordított, majd futásnak eredt. Érezte, hogy a sötét bőrű a nyomában van. Nekiugrott a falnak, majd ellökte magát és fordult. Kellően magasra sikerült kerülnie, hogy a lábait Ziar nyaka köré kulcsolja. A férfi ráfogott a lábaira, lépett néhányat hátra, majd nem tudta megtartani az egyensúlyát és hanyatt vágódott.

Akashi ott ült a mellkasán és most ő villantotta fel a győzelmi vigyort, ami csak addig tartott, amíg fel nem tűnt neki, hogy Ziar tekintette hova esik. Tudatosult benne, hogy milyen pozícióba is kerültek, és egyszerre jött zavarba és lett dühös. Felpattant és otthagyta a földön fekve a fajtársát.

− Annyira nyilvánvaló volt a terve, csak szerintem hagyta Ziar szándékosan így alakulni az eseményeket és hanyatt dönteni magát? − sétált oda Ray Cain mellé.

− Nem − értett egyet a barátja.

− Gyűlöllek titeket! − villantott rájuk gyilkos pillantást Akashi, mert egyáltalán nem vette a fáradtságot a két férfi, hogy halkra vegye a hangját. Nem foglalkozva vele mit gondolnak róla kiviharzott a teremből.

Ziar sétált vissza hozzájuk az állát vakargatva és tekintete követte a távozó nő alakját. Csak egy vak nem vette volna észre, hogy tetszik neki Akashi, és szívesen ismerkedne meg vele közelebbről.

− Szerintem te, némi tanácsra szorulsz csajozás terén − nézett a sötét bőrűre Cecile.

− Szerintem meg remekül csinálja − vigyorgott Ray, mire kapott egy lapos pillantást. − Hé Grana, kérek még ebből a csípős ízéből. Gyere Cain kóstold meg, baromi jó.

− Hogy tudod megenni? − nézett rá Zack.

− Így! − dobott be a szájába egy újabb darabot Ray, ami két roppanás után már le is csúszott.

− Szóval − állt Cecile Ziar elé, aki felemelte a kezét.

− Semmi szükség rá. Tudok bánni a nőkkel. Akashi talán érdekesnek talál a bőröm színe miatt egyelőre. De ennyi. Közelebbi kapcsolatot egy fajtársam sem akar velem, ezt már tudomásul vettem. De attól még bosszanthatom − vigyorodott el a végére.

− Férfiak! − ejtette ki a nő szót úgy, mintha káromkodás lenne, majd megforgatta a szemeit és kifelé indult.

− Akkor most nem harcolunk? − szólt utána a bátyja miközben ő is betett egy darabot a szájába.

− Később! Most beszélnem kell Akashival − intett hátra.

− Uh! − méltatta Cain a csípőset. − Mintha jalapenot, chilit és wasabit kevertek volna egybe. Durva.

− De jó! − vigyorgott Ray.

− Az biztos − ismerte el a barátja.

− Lesz még harc? − tudakolta Black, mert a semmiért nem fog itt maradni.

− Persze! − vágta rá Ray gondolkodás nélkül. − Hé Dark! Black szeretne veled harcolni!

− Mi? − döbbent le az ifjú fekete genosym.

A fejvadász csak mordult egyet, majd távozott. Angel kuncogva vette tudomásul a testvére döbbenetét. Savage csak megcsóválta a fejét, míg Shad érdeklődve figyelte mi lesz belőle.

− Ray, te akkora egy troll vagy! − vigyorgott Cain. Ziar kissé zavartan nézett rá, de hamar rájött ez egyfajta földi kifejezés lehet azokra, akik szeretik szívatni a környezetükben lévőket.

− Valamivel fel kell dobni a hangulatot − kacsintott a fekete hajú férfi.

− Ah! Inkább keresek magamnak más elfoglaltságot − hagyta őket ott morogva Black.

− Mondjuk foglalkozhatnál Skarláttal − javasolta Ray.

− Fogd be! − mutatott be neki a genosym, majd kiviharzott.

− Láttátok mit mutatott nekem? − játszotta a fekete hajú férfi a döbbent sértettet.

− Legalább annyi ellenséged lehet a beszólásaid miatt, mint nekem, a fekete humoromnak köszönhetően − somolygott Ziar, egyre jobban kedvelte ezt a két földi férfit.

− Hát megszívattad a kis csajt az biztos − vigyorgott rá Ray, majd Angel felé fordult. − Angyalkám, te nem hagysz itt minket?

− Szeretem a sziporkázó társalgásokat − mosolyodott el a fehér genosym.

− Klassz! Legalább lesz egy második őrangyalunk, ha valami balul sülne el. Na harcoljunk! − csapott az öklébe Ray. − Ziar?

− Készen állok − nézett rá a sötét bőrű, szemében pedig az a fény csillant, ami az olyanokéba szokott, akik élvezik a harc minden pillanatát. A két férfi felállt egymással szemben, nem sokkal később már össze is csaptak.