A közel húsz órás út végét már mindannyian feszülten várták. Ugyan Dark hajóján volt használható állapotban egy illemhely, de ételt nem tartott a fedélzeten. Nord pedig igen rosszul viselte az éhséget.

− Mikor érünk már oda? − kérdezte ingerülten a barbár.

− Mit számít? Te úgy sem szállhatsz le − szólt neki hátra Dark.

− Éhen fogunk halni, főleg, ha innen még hosszú az út az Andra-ra és sehol nem állunk meg − morogta a nagydarab férfi.

− Ha szeretnéd megkímélek az éhenhalással járó szenvedéstől − fordult hátra egy széles vigyorral a fejvadász genosym.

− Csak próbáld meg! − vált egyből harcra késszé Nord.

− Elég! − szólt rájuk Shadow. − Gondolom a tolvajok fészkében lehet ételt szerezni.

− Lehetni lehet − fordult Dark Blade előre és már nem érdekelte a barbár. − Csak épp nem mehetsz úgy oda, hogy enni jöttünk, meg vinnénk is magunkkal.

Senki nem szállt vele vitába, így a társaságra újra csend telepedett. Cecile mostanra beletörődött, hogy kénytelen elviselni a fejvadász genosym társaságát és elfogadni a tervét, hisz jobban ismeri ezeket, mint ő. De kapja csak vissza a hajóját, utána a körmére néz ennek a tolvaj bandának.

− Angyalkám! − kezdett bele Dark Blade.

− Lady Cecile! − morogta oda neki Nord, de a genosym elengedte a füle mellett.

− Eldöntötted már, hogy a hajón maradsz, vagy leszállsz egymagad? Ha nem, gyorsan döntsd el, mert látótávolságban vagyunk és nem ott kéne elintézni − Dark előre mutatott egy pontra, ami folyamatosan nőtt, ahogy közeledtek.

− Egek! Ez a hely ekkora? − döbbent le Nord, hisz a komplexum beillett egy kisebb, mesterséges bolygónak is.

− Miért mit gondoltál? Lesz egy kisebb űrbázis és annyi? − horkant fel Dark. − A galaxis ezen részének legnagyobb használt űrhajó készletével rendelkeznek, és kereskednek vele, igen sikeresen.

− Ezt a roncsot is tőlük vetted? − szúrt oda a barbár férfi, de nem kapott választ.

− Rendben − szólalt meg Cecile hirtelen. − Leszállok veled, a csajok pedig maradnak.

− Jó döntés! − mosolyodott el Dark.

Nordnak pedig fogalma sem volt miről van szó, egészen addig, míg Cecile fel nem állt és a ruhája, élővé nem vált, majd két női alkatú genosymmé alakult át. Eltátotta a száját, elkerekedett a szeme, és Shadow szinte várta, hogy kiesnek. Elgondolkodott, vajon ezek után is istennő lesz a szemében Cecile? Aki viszont nem foglalkozott a férfi döbbenetével, hanem oldalra billentette a csípőjét és karba fonta a kezét várakozón. Barna, puhabőr csizmát viselt, hozzá illő nadrággal, viszont felül csak egy akkora ruhadarab simult rá, ami takarta a melleit, a hasa, a válla és a karjai szabadon voltak.

− Nem vagy kicsit alul öltözve? − nézett végig rajta Shadow.

− A hajómon ennyi elég szokott lenni, azon kívül meg ritkán vagyok magam − nézett a genosymra.

− Te tényleg istennő vagy! − nyögte Nord. − Kettőt is uralmad alatt tartasz. Elképesztő!

A nő végignézett rajta, majd sóhajtott. Igen sokan hitték azt, hogy Angel és Black az uralma alatt van, ami nagyon messze állt az igazságtól. Kölcsönös előnyei voltak annak, hogy ők hárman harmonikus szimbiózist alakítottak ki.

Angel az évek során teljesen meggyógyította a testét, így az egykori súlyos asztmájának semmi nyoma nem maradt. A fehér genosym ráadásul nem csak őt, de fekete testvére sérüléseit is rendbe tudta hozni. Black pedig, a genosymek között kicsinek számító termete ellenére is nagy erőt képviselt, amihez gyorsaság, jó reflexek és harci érzék párosult.

Cecile volt a háromszög felső csúcsa, ami egyesítette a másik kettőt. Ugyanis a speciális összeolvadás, amire a testvérek képesek voltak, csak az ő testében tudott tökéletesen végbe menni. Azon kívül valamiért nem működött úgy, és nem tudtak kellően hatékonyan összedolgozni.

− Csak egy ember vagyok Nord, semmi több − sóhajtott egyet és szemét az erődre szegezte.

− De annak különleges − tette hozzá Shadow, mire kapott egy hálás mosolyt a nőtől.

Hamarosan kellően közel értek, Dark rádiókapcsolatot létesített, közölve érkezése célját. Az itteniek ugyan kereskedtek, de szerették tudni, ki az aki éppen leszállni készül hozzájuk. A genosym finoman tette le a gépet, amire Cecile nem számított, figyelembe véve milyen állapotban volt az űrhajó.

− Ha lehet ne nagyon mászkáljatok. A Főnök látó, a legjobban akkor járunk, ha azt a látszatot keltitek, hogy őrzitek a barbárt − szólt oda két fiatal fajtársának Dark, Angelt alaposan megnézte magának, mígnem Black mogorva arckifejezéssel be nem lépett elé. Csak megeresztett egy mosolyt, majd az ajtó felé indult.

− Ne öljétek meg Nordot! − szólt rájuk Cecile egy kacsintás kíséretében, mire a férfi döbbent arcot vágott.

− Azért játszhatok vele? − vigyorodott el Black.

− Nem! − fenyítette meg játékosan a nő, Angel ugyanakkor megcsóválta a fejét, mert szinte mindig lejátszódott ez, vagy ehhez hasonló beszélgetés, ha netán foglyot szállítottak és szétváltak.

Dark után Shadow ment, a sort Cecile zárta, az ajtó utánuk becsukódott. A mesterséges légkör hőmérséklete hűvösnek hatott, mégsem lehetett benne fázni. Egy nagyobb űrhajó épp egy roncsot vontatott be, ami ellenállási erő híján szinte lezuhant a generált gravitáció hatására.

Több kisebb épület alkotta a szélét, aztán egyre magasabbakat építettek, ahogyan nőt a komplexum. Cecile több helyen is látott, védelmi lövegeket, kisebb hangárajtókat, ahonnan a vadászok kirepülhettek.

− Főnök! − térítette magához a nőt Dark hangja és végigmérte az érkezőt.

− Nem szokásod másokat idehozni Fejvadász − és alaposan végigmérte a másik kettőt az érkező elfa.

− Alkalmazkodom és a helyzet most így alakult − adott kitérő választ a fejvadász.

− És miért jöttetek? − tudakolta Főnök.

− Hajót szeretnék! − szólalt meg Cecile. − Gyorsat. Versenyre.

A két genosymmal ellentétben ő képes volt hazugságra, Dark és Shadow pedig nagyon jól tudtak uralkodni a vonásaikon. A Főnök végignézett mindhármukon mérlegelve a hallottak igazságtartalmát.

− Meglátjuk eleget tudok-e tenni az igényeidnek − szólalt aztán meg az elfa, majd udvariasan irányt mutatva elindult előre.

A társaság követte, Dark leginkább unottan, Cecile és Shadow viszont nézelődtek folyamatosan, hátha kiszúrják Zacket, vagy a hajót. Bevezették őket az egyik nyitott járaton, a komplexum egy másik területére jutottak, ahol számtalan különböző hajó sorakozott várva az új gazdáját.

A Főnök nekiállt megmutatni a hajókat, és elmondani melyik mit tud, mire képes. Dark egy darabig hallgatta fél füllel, aztán nekiállt távolodni.

− Hova lesz a séta Fejvadász? − jött a kérdés a vezetőjüktől, és még csak hátra sem fordult a genosymhez.

− A kantinba. Nálatok mindig akad valami ínyencség. Különben is, van egy utasom, akinek néha enni kell adni − húzta gúnyos félmosolyra a száját.

Főnök végre felé fordult, végigmérte, de aztán bólintott, tudva a genosymek nem képesek hazudni. Cecile viszont kezdte úgy érezni, hogy Dark Blade tökélyre fejlesztette a féligazságokon alapuló megtévesztést, így még inkább vigyázni kell vele, mint eddig.

Zack kómás fejjel ébredt, elég sokat volt talpon, mire lefekhetett. Ceverik gyakornoka lett és az ő ritmusához kellett igazodnia. A többi újonccal ellentétben, nem egy kis lukban kapott helyet, amin másokkal kellett osztozkodnia, hanem közvetlen a kékség szobájába pakoltak be neki egy matracot. Nem volt kényelmes, de már annyira fáradtnak érezte magát, hogy semmi nem számított, csak alhasson.

Megmosta az arcát, de nem sokat segített. Kezével lapogatta le a haját, ami még akkor is kócosnak tűnt, ha rendesen fésülködött, most meg pláne. Ásítva követte Ceveriket a kantinba, ahol leültették egy asztalhoz, majd nem sokkal később letettek elé egy tál valamit, amiről azt sem tudta megmondani, hogy növény, hús vagy valami más. Bizonytalanul böködte a villájával, miközben támasztotta a fejét az asztalra könyökölve.

− Hello! − köszönt rá egy hang, aminek hanglejtése, mint valami kígyó kúszott be Zack agyába, egy pillanat alatt felébredt.

Arra kapta a fejét, először azt hitte Shadow az, de hamar feltűntek neki a különbségek. Főleg a gyilkos aura, ami nem jellemezte az apja genosymját. Megijedt, hisz tudta jól, nem mindegyikük jó, és ez itt, nagyon is veszélyesnek tűnt.

A karmos kéz a vállára nehezedett neki pedig összeszűkült a gyomra, kiszáradt a torka, az ösztöne sikított, mégsem mert megmozdulni, de csak meredt az alakra. Aztán érezte, hogy a genosym kapcsolatot teremt az agyával.

~ Hol a hajó? − tette fel az idegen a kérdést. A srácnak akaratlanul bevillant a válasz és nem csak az, hanem minden, amit eddig megtudott és tervben volt vele. ~ Remek!

− Vedd le róla a kezed Fejvadász! − dörrent Ceverik hangja, úgy robogott feléjük, mint aki el akarja taposni a genosymet. − Ő nincs az étlapon!

− Jól van! − emelte fel a kezét vigyorogva Dark, miközben Zack döbbenten meredt rá. − Pedig nagyon ízletes falatnak tűnt.

− Nézz magadnak mást, ha nem akarod, hogy bepanaszoljalak a Főnöknél! − morogta Ceverik, úgy állt a kölyök felett, mint aki bármire képes érte.

− Nyugalom kékség, nem balhézni jöttem − a fejvadász hangja viszont rácáfolt, mert olyan simának tűnt, mint egy kiélezett borotvapenge.

Dark elhátrált, a pult felé vette az irányt, közben pedig nagyon is elégedett volt magával. Ha viszont nem akarta, hogy a sétája, ami elsődlegesen a kölyök megtalálására irányult kiderüljön, akkor kénytelen volt venni valamit annak az ostoba barbárnak. De, ha már itt van, akkor ő is bekap néhány falatot.

Valamivel később már visszafelé tartott. Gyanította, Cecile mostanra elvesztette a türelmét és konkrétan ki fogja mondani, hogy milyen hajóra lenne szüksége. Márpedig, ha a Főnök tagadja, hogy van ilyen, ő meg erőszakoskodik, akkor abból baj lehet.

Alig lépett ki a terembe, már tudta, beigazolódott a feltételezése, mert a nő, nagyon harciasan állt ott, a Főnökön meg látta, hogy kezdi a türelmét elveszíteni. Ahogy közeledett már a beszélgetést is ki tudta venni.

− Úrnő! − Dark a megszólítással elérte, hogy Cecile-be beleszoruljon a szó. − Ha nincs, akkor nincs. Nem kéne magadra haragítanod a Főnököt, mert az a későbbi üzletetekre rányomhatja a bélyegét.

Shadow döbbenten figyelte, mert nem gondolta, hogy Dark képes ilyen stílusú viselkedésre. De úgy tűnt, mindez nem esik nehezére, ahogyan annak idején az sem, hogy összedolgozzon velük, pedig őt kifejezetten utálta. Legalábbis az a része, akit Darkness alkotott, és minden bizonyára Razor sem kedvelte.

− Visszatérünk később, hátha addigra eleget tud tenni az igényeidnek − folytatta a fekete genosym és Shadow rájött, hogy a másik tud valamit, azért igyekszik Cecile-t jobb belátásra bírni.

− Talán legközelebb tényleg nagyobb szerencsénk lesz − csatlakozott be a fajtársa mellé Shad, mire úgy néztek rá, mintha neki is elment volna az esze.

− Nekem... − kezdett bele makacsul Cecile.

− Kérlek Úrnő! − hagyták el Dark ajkát a szavak, Cecile őszintén ledöbbent.

Sok mindent kinézett a genosymből, de azt nem, hogy arra vetemedik, megkérje őt valamire. És itt vált gyanússá neki a viselkedése, hisz ismerte annyira Darkot, tudja nem tesz semmit ok nélkül. Ránézett a Főnökre, aki le sem vette róluk a szemét, hátha észrevesz valamit, amit próbálnak előle elrejteni.

− Rendben! − hunyta be a szemét Cecile, bár nem igazán akart beletörődni a ténybe, hogy a hajója nélkül kell távoznia. − Elnézést a makacskodásomért, csak eléggé szorít az idő és reméltem, itt megtalálom, amit keresek. Eddig úgy tudtam, hogy itt a legnagyobb a választék, ha űrhajókról van szó.

− Ez így is van, de ez még nem jelenti azt, hogy mindennel szolgálni tudunk − közölte a Főnök, közben a szeme sem rebbent, pedig Cecile biztosan tudta, hogy hazudik.

− Talán legközelebb − nézett rá a nő.

− Talán legközelebb − ismételte meg a szavakat az elfa, majd kezével udvariasan arra mutatott, amerre bejöttek.

Percekkel később már Dark hajóján voltak, aki már szállt is fel. Persze előbb odadobta Nordnak a dobozt, amibe becsomagolták a kaját. A barbár óvatosan kinyitotta, majd elhúzta a száját.

− Más nem volt? − kérdezte meg.

− Örülj, hogy egyáltalán kaptál valamit! − morogta oda a fejvadász.

− Megtudhatnánk mi történt? − tudakolta Angel.

− Jah. Nem arról volt szó, hogy a hajó nélkül nem jövünk el? − követelt magyarázatot Black is.

− Én is szeretném tudni, mert Dark rángatott el minket − morogta Cecile.

− Változott a terv − közölte a genosym. − Az Andra-hoz megyünk.

− Az unokaöcsém! − kezdett bele harciasan Cecile.

− Elérte, hogy az egyik szerelő tanonca legyen itt − vágott közbe Dark, a mondata meglepett arcokat eredményezett. − Talpra esett kölyök, elhitette Ceverik-kel, hogy újonc itt, és vegye a szárnya alá. Ahogyan azt is, hogy a hajódat próbarepülésre az Andra-hoz vigyék, mert meg akarja nézni a bolygó felrobbanását. Ott lecsaphatunk rá.

− Ezzel a ronccsal? − kérdezte két falat között Nord.

− Nem szó szerint − nézett rá Dark. − Szerintem sokan lesznek ott, mint nézők, és a harc szemet szúrna valakinek. De Shadow és én észrevétlen a hajóhoz tudunk menni, bejutunk, lecsapjuk a benne lévőket. Miénk a hajó, meg a kölyök is.

− Jó terv − ismerte el Shad.

− Mi meg maradjunk ezen a rozoga valamin, amivel még időben eltűnni sem lehet, ha a robbanás nagyobb lesz, mint amire számítanak? − nézett rá morcosan Black.

− Ráadásul így a tudóst is elszalasztjuk − adott hangot az aggodalmának Angel.

− Majd előkerítjük − legyintett rá Shadow, mert Zack fontosabb volt. − De hogyan érünk oda? Mert ezzel a sebességgel nem sok esélyt látok rá.

Válaszként Dark csak elmosolyodott, majd felállt és a raktér felé indult. Benyitott, fagyos levegő csapott ki. A helyiség át lett alakítva. Bal oldalt láncok lógtak, jobbra egy hagyományos, egy elektromos ketrec kapott helyet, és egy teljesen zárt, fémből készült cella.

− Oh egek! Tényleg egy hulla van a rakteredben − nyögte Nord, még az étvágya is elment.

Dark megállt egy pillanatra, belerúgott a testbe, amin egyetlen szúrt seb volt látható, de az nagy területen. Aztán ránézett a barbár férfira.

− Jah, tényleg hulla − ismerte el, majd hozzátette. − Meglepődtem volna, ha félmunkát végzek.

− Mit keres itt? − kérdezte Cecile, fázósan maga köré fonta a karját.

− Épp a leszállítására készültem, amikor láttam a srácot felszállni a hajóra, nem sokkal később meg a többit. Tudtam, hogy a tiéd és kíváncsi voltam mi lesz belőle.

− Te láttad és nem csináltál semmit? − akadt ki a nő.

− Nem szokásom beleavatkozni csak úgy semmibe − közölte Dark Blade, mire kapott egy sötét pillantást.

− Miért jöttünk ide? − váltott témát Shadow és körbenézett. Válaszként a másik genosym csak rácsapott a fém cellára.

− Skarlát? Odabent vagy? − kérdezte olyan hangon, mint akinek elment az esze.

− Dögölj meg Dark Blade! − jött egy ingerült válasz, mire felnevetett, a többiek döbbenten néztek rá.