Otthon - Huszonötödik fejezet

Zack megdöbbent. Először azon, hogy egy csatahajó közeledik feléjük, hisz Ceveriktől szerzett ismeretei alapján háromszor akkora, mint egy cirkáló, amit Dark szétszedett és jóval nagyobb tűzerővel is rendelkezik.

Aztán meg azon, hogy a felnőttek nekiálltak azon vitatkozni, ki az áruló és ki nem az, mikor élesített fegyverek szegeződnek rájuk. Megbökte Zephyrt és intett a fejével, jöjjön utána, és kifejezetten örült neki, hogy nem akadékoskodott.

A vezérlő felé vezette őket futólépésben és amint a folyóson voltak elmondta, hogy segítsenek neki felemelni az űrhajót, mert ez már Skarlátnak túl nagy és összetett, hogy mindent ő irányítson.

− Nem fogják hagyni, hogy csak úgy lelépjünk − jegyezte meg a hegyes fülű, és itt nem a felnőttekre, hanem a csatahajóra értette.

− Van egy tervem − közölte és az irányítószékbe ült bele.

− Nem tetszik − vágta rá Skarlát, aki közben rácsatlakozott a rabszállító irányítórendszerére.

− Még nem is mondott semmit − értetlenkedett Zephyr.

− Hozzáértem és belenéztem a fejébe − adott magyarázatot a genosym. − Eddig is tudtam, hogy őrülten merész vagy, de ez azért túlmutat mindenen.

− Van jobb ötleted, ami még működhet is? − nézett rá a srác.

− Nincs − ismerte el a vöröske.

− Akkor indítsd a hajtóműveket! − adta a srác utasításba.

− Aye, aye Captain! − tűnt el teljesen a vezérlőpanelben a genosym.

− Elhagyjuk a légkört és féregjáratot nyitunk − tájékoztatta a többieket a tervéről Zack.

− Ez az őrült terv? Ebbe nincs semmi extra − vágott egy grimaszt Zephyr.

− Majd lesz − dörmögte Skarlát a számítógépen keresztül.

− Zephyr készítsd elő a féregjárat nyitást, Waq a pajzs irányítása a tiéd, figyeld az értékeket! Vin aktiváld a fegyverzetet! Imam a szemed a csatahajón legyen, tudni akarok mindent mit csinál! Ha csak irányt vált azt is, ha vadászokat küld ki, akkor azt! − sorolta a feladatokat Zack, mint valami gyakorlott kapitány.

− Harcolni akarsz? − A teremben minden kölyök szeme elkerekedett, de egyedül Zephyr mert megszólalni.

− Igen − mosolyodott el Zack, majd mindannyian a székeknek préselődtek.

− A hajónak nem tesz jót, ha ilyen szögben emelkedünk − adott hangot a véleményének Waq.

− Skarlát tudja mit csinál − nyugtatta meg az ember srác, de nem igazán akarták neki elhinni. − Pajzs aktív?

− Pajzs aktív! − és Waq a hologram kijelzőn megnyomott néhány gombot, majd állított az értékeken. Ziar mindenre gondolva kiképezte őket, ha magukra maradnának és irányítani kellene a hajót.

− Fegyverzet aktív? − faggatta tovább rögtönzött legénységét Zack.

− Fegyverzet aktív!

− Hogy áll a féregjárat generátor?

− Kell még neki pár perc. Hova akarsz menni? A bolygódra? Arra a Föld nevűre? − nézett rá Zephyr.

− Nem. Eddig nem piszkálták őket, mert úgy tűnik csak a nagynénémet akarják megölni, és nem is keverném bele őket − rázta meg a fejét határozottan Zack, többit már csak gondolatban tette hozzá. ~ Bocs apa, de amíg ennek nincs vége nem mehetünk haza.

− A csatahajó befejezte a süllyedést, újra emelkedik − közölte Imam. Feltételezhetően észrevették az ő távozásukat.

− Skarlát? − kérdezett rá Zack, mert nem tudta mit kell nézni, hogy biztosra tudja mikor hagyják el a légkört.

− Mindjárt kinn vagyunk, de durva lesz. Kicsit több energia kéne előre a pajzsba − választ a genosym.

− Waq? − fordult az embersrác a tentoni felé.

− Kész! Húsz százalékkal emeltem elől a vastagságot, annak elégnek kell lennie − kalkulát Waq gyorsan, a fajtájának igen magas intelligenciaszintje volt, és jó elemzőképessége.

Aztán az egész szállító hajó megremegett, ahogy hirtelen elhagyták a légkört és megváltozott körülöttük a nyomás.

− Kinn vagyunk − közölte Skarlát a nyilvánvalót.

− Szóval akkor hova megyünk? − tudakolta Zephyr, a féregjárat generátor lassan feltöltött.

− Ide − bökött a térképre Zack.

− Miért oda? − értetlenkedett a shy'mari.

− Mert ezt a pontot láttam meg először a térképen − vont vállat Zack, mert igazából mindegy volt hova mennek, csak tudjanak meglépni a csatahajó elől. Ráadásul az is előnyükre fog válni, ha teljesen kiszámíthatatlan helyszínt választanak, amiben nincs logika.

− Mi van? Áh, nekem mindegy, ha túléljük − legyintett aztán Zephyr és nekiállt betáplálni a koordinátákat.

− A csatahajó is elhagyta a légkört − jelentett Imam.

− A generátor kész, bármikor tudom a járatot nyitni − csatlakozott hozzá a hegyes fülű.

− Fegyverek célra tartva és tüzelésre készek!

− Megerősítem hátul a pajzsot − közölte Waq.

− Nem! − szólt rá Zack mire furcsán néztek rá.

Aztán riadtan, mert rájöttek a hajójuk lassan megfordul és szembekerül a csatahajóval, amiből ebben a pillanatban vadászok tucatjai röppentek ki.

− Szembe akarsz vele menni? − nyögte Zephyr.

− Ha menekülünk, abból tudni fogja, hogy járatot akarunk nyitni és ő is készülni fog rá, hogy utánunk jöhessen. De, ha azt hiszi, hogy harcolni fogunk mindhalálig, akkor nem feltételezi a szökésünket. Ha szólok, akkor kettőnk közé nyisd meg a féregjáratot.

− Te tényleg őrült vagy − nyögte Vin.

− Tüzelj a vadászokra! − adta utasításba, majd maga előtt szintén aktiválta a fegyverzet irányító hologramját, hogy segíthessen neki.

− Aktiválta a csatahajó a lézer ágyúit − nyögte Imam.

− Pajzs kilencven százalékon elől, hátul hetven.

− Ki akarják lőni a hajtóművet − motyogta Zack. − Húzd le ötvenre és irányítsd előre, hogy védeni tudjuk a lövést!

Nem ellenkeztek vele, nem lett volna értelme. Gondolkodás nélkül tették, amit mondott, aminek köszönhetően az energia időben át lett csoportosítva. A lézertámadást sikeresen eloszlatta a pajzs, de a hajó még így is beleremegett a lövésbe.





− Nem találok rajta fogást − morogta Cain, amikor odaért az ajtóhoz és megpróbálta szétfeszíteni Shad segítségével.

− Majd én − morogta Dark, mert kezdett neki se tetszeni a gondolat, hogy egy csapat kölyökre van bízva az életük. És a hajó rázkódása is arra engedett következtetni megtámadták őket.

− Felesleges, túl sok idő lenne átvágnod magad rajta. Mint említettem rabszállító volt, így ezt a részt megerősítették − rázta meg a fejét Ziar, amikor meglátta a pengéket. − A panelt nyisd fel, ide Ceverik kell.

− Meghoztam − rakta talpra Savage és közben a hajó is normális szögbe állt.

− Na lássuk − állt oda a kékség, de még mielőtt hozzáérhetett volna kifüstölt az egész.

− Bocsi, de jó helyen vagytok kinn − szólalt meg Skarlát hangja a hangszórón keresztül.

− Nem eszik olyan forrón a kását − motyogta Ceverik és nekiállt felmérni, hogy miben tett kárt a vörös genosym.

− Zack! − kiáltotta el magát Cain dühösen. Egy biztos, ha bejutnak, akkor megtépi a fülét úgy, hogy legközelebb kétszer is meggondolja menjen a saját feje után, vagy előbb egyeztessen a felnőttekkel.

− Úgy sem hallja, felesleges − maradt nyugodt a helyzethez képest Ziar.

Legalábbis Cain azt hitte míg jobban meg nem nézte és fel nem tűnt neki, hogy sokkal jobban összepréseli a száját, mint általában. Feszült volt, talán félt is.

− Garagara gran − szólalt meg hátul a flora colossi.

− Viccelsz? − nézett rá elkerekedett szemekkel Cecile. − Bízzunk benne? Ő csak egy tinédzser, aki videó játékokon nőtt fel, amiknek vajmi kevés köze van a valósághoz.

− Nem azt mondtátok a múltkori húzása bejött? Bár azt hiszem jobban járok, ha nem kérdezem meg mi volt az − dörmögte Cain.

− Átirányíttatta velem az összes energiát a pajzsba, majd satuféket nyomtunk és a két vadász felkenődött ránk − közölte Cecile.

− Ceverik igyekezz azzal a vacakkal − vesztette el Ziar a nyugodtság álarcát. − Ess neki az ajtónak!

Nézett aztán Darkra, aki csak morcos arcot vágott, majd újra pengévé formálta a karjait és megpróbálta átvágni, de még csak nagyon nyomott se, tudott rajta hagyni. Bosszantó volt, mert kevés anyag tudott neki ellenállni.

~ Szembefordulunk a csatahajóval − közölte Angel abban a pillanatban, amikor a kisebb ágyuk tüzelni kezdtek.

− Atyaég! − nyögte Cecile mire többen is kérdőn néztek rá.

− Vadászokat küldhettek ránk, az még annyira nem vészes − dörmögte Nord. − Legalábbis, ha valóban olyan jó a védelme ennek a teknőnek, mint ahogy Ziar állítja.

− Szembe fordultunk a másik hajóval − tájékoztatta a nő őket.

− Micsoda?

Szinte mindenki egyszerre szólalt meg és vágott döbbent arcot. Aztán nem sokkal később újra megrázkódott a hajó. Aki már élt át űrcsatát az tudta, hogy már a csatahajó is tüzelni kezdett rájuk, nem csak a vadászok.

− Nyársra tűzöm a fiad, aztán Skarlátot is − morogta Dark Blade és nagyobb erővel csapott oda az ajtónak.

− Csak utánam − dünnyögte Cain és Shadow-val párban ő is újra nekifeszült, hátha elérnek valamit közösen.




− Hogy áll a pajzs? − kért jelentést Zack.

− Hátul tíz százalék, elől harminc és vészesen esik az érték. Még egy nagyobb találatot elvisel, de utána... − hagyta a végét lógva a levegőbe Waq.

− Fegyverek energiaszintje huszonöt százalék, két kisebb ágyút kiiktatott az előbbi energia, ami átjött a pajzson − jelentett Vin is.

− Tüzet szüntess! Zephyr nyisd a járatot! − tüntette el maga elől Zack a fegyver irányítópanelét, hogy lássa mi történik kinn.

A hegyes fülű örömmel vette a parancsot, mert őszintén szólva azon volt, ha Zack nem szól, akkor önként fog cselekedni. A generátor felzúgott, majd a két hajó között megnyílt a járat. Skarlát ráadta a nyomatékot a hajtóművekre és egy pillanat alatt felgyorsultak és beléptek a köztes térbe. Néhány vadász ugyan beslisszant mögöttük, de itt senki nem kockáztatná meg a harcot, támogatás nélkül esélyük sem lesz ellenük, amint kilépnek. Könnyedén fognak megszabadulni tőlük. És talán kellően messze is lesznek, hogy le tudják adni hova érkeztek.

− Tényleg mi fog történni a csatahajóval, ha nekimegy a féregjárat másik oldalának? − tette fel a kérdést Zack, mert ezen még soha nem gondolkodott el.

− Nem fog nekik tetszeni − adott választ Skarlát. − Csak ezért nem ellenkeztem az ötlet ellen.

Kiléptek a térből és a hajó lelassult, az ágyuk újra működésbe léptek és az a néhány vadász, hamar eltűnt. A srácok már épp megnyugodtak volna, amikor új járat nyílt, amibe beléptek.

− Mi ez? − kerekedett el Zephyr szeme, hisz ő nem csinált semmit.

− A biztonság kedvéért utazunk még kicsit, hátha mégis utánunk tudtak jönni − fordult hátra feléjük, hamiskásan mosolyogva Zack.

− És hova megyünk? − kérdezte Imam.

− Nem tudom − vont vállat. − Skarlátra bíztam az úti cél kiválasztását.

Az emlegetett ebben a pillanatban kinyitotta az ajtót, amin Dark és Shadow-Cain páros szó szerint beesett. Két szempár villant dühösen a srácra és mind a két fekete genosym mozgásba lendült, de egy fehér megelőzte őket és kitárt karokkal és szárnyakkal állta el az utat.

− Angel? − lepődött meg Cecile, hisz nem feltételezte a társáról, hogy bármit fog reagálni.

Shad és Dark fékeztek, de túl kevés volt a hely, hogy megállhassanak, mégis mind a ketten a fehér társuktól egy-két centire megtorpantak. Pontosabban felkenődtek valami láthatatlan falra.

− Aaa − nyögte Cain, ahogy hátra estek, mert még Shaden keresztül is igencsak megérezte a megállást, pedig társa mindig tompítva küldte át neki az érzéseket, amiket átélt. − Ez fájt. Mi ez?

− Mentális erőtér − adott nekik választ Ziar. − Hallottam már róla, hogy néhány genosymnak ilyen ereje van, de még egy ilyennel sem találkoztam. A Főnök mestere a mentális erőhasználatnak.

− Hozzá képest senki vagyok − engedte le a karját Angel. − Nem bánthatjátok őket, mert, ha nem reagálnak ilyen gyorsan, akkor már nem élne egyikünk se.

− Ilyet akkor sem csinálhat! − háborgott Cain és felállt. − Szólnia kellett volna!

− És akkor ti azt csináljátok, amit mindenki más, ami kiszámítható, ami nem vezetett volna célra − kukucskált ki Angel mögül Zack, továbbra is a széken ülve.

− De, ha elmondtad volna a terved − kezdett bele Cecile, majd legyintett. − Leszóltuk volna. Igazad van.

− A hajónak nincs nagyobb baja, szóval részemről lezártnak tekintem ezt a kis lázadó összeesküvést − állt Zephyr mellett Ziar és nézte az adatokat.

− Mégis mit csináltál? − nézett a fiára Cain, akiről közben Shadow levált.

− Nem akarod tudni − vigyorgott a srác.

− Őrültséget − jegyezte meg Cecile, pedig a részleteket ő sem tudta.

− Családban marad − motyogta Shad, mire Cain nagyon csúnyán nézett rá.

− Hol van Skarlát? − nézett körbe mogorván Dark Blade.

− Szerintem a konyhában − bökött hátra Nord. − Legalábbis mintha arra láttam volna egy vörös villanást.

A fejvadásznak ennyi elég volt és elindult kifelé, bár tudta túl nagy a hajó és Skarlát kedve szerint tud vele fogócskázni, mert könnyedén olvad bele, míg ő csak a réseket tudná használni az üldézéséhez.

− Ne merd bántani! − szólt utána Angel azért biztos, ami biztos, de nem kapott választ.

− Engem jobban érdekel hova jöttünk − nézett ki Savage, mert ebben a pillanatban újra kiléptek a rendes térbe.

Zack csak megvonta a vállát, majd ő is az ablak felé fordult, ahol egy hatalmas gázbolygó képe tárult fel előttük, ami roppantul emlékeztette őt valamire, amit már mintha látott volna egy könyvben.

− Ez a Jupiter? − ráncolta Cecile a homlokát.

− Az én térképemen O025 gázbolygó néven van nyilvántartva − közölte Ziar. − De elég közel van a bolygótok, a Föld, szóval, ha ti így hívjátok, akkor az.

− De miért hozott ide Skarlát? − rázta értetlenül a fejét Zack.

− Nem tudom, nem is érdekel. Irány a Föld! Kiszállunk, aztán ti azt csináltok, amit akartok.

− Nem! − tiltakozott Zack, Cain meglepetten nézett rá.

− Figyi apa! Bebizonyosodott, hogy valahogy tudnak minket követni, mert mondjuk van egy olyan emberük, mint Savage, vagy aki olyan képességekkel bír, mint a Főnök. Ha most hazamegyünk, akkor tudni fognak róla. Eddig békén hagyták a Földet, ne most hívjuk fel rájuk a figyelmet azzal, hogy hazamegyünk. Még a végén feltételezik, hogy erősítésért mentünk − hadarta el a következtéteseit Zack, majd hatalmasat sóhajtott. − Nem mehetünk haza apa! Nem, amíg nincs vége! Nekem is hiányzik anya, de nem akarom, hogy baja essen, meg a hugiknak se − nézett rá könyörgőn.

− Okos a srác és igaza lehet − törte meg a beálló csendet Ziar.

Cain lehajtotta a fejét. Neki ez eszébe se jutott. Még a végén kiderül, hogy a saját fiának több esze van, mint neki a kora ellenére. De honnan szed ilyen feltételezéseket? Lehet az a sok videó játék mégse olyan ártalmas?

A valóságra épülnek a szituációk, több lehetséges kimenetelt is megadnak, és ott találkozhatott ilyennel. Persze nem feltétlenül igazolódhat be a feltételezése, de tény, még azt sem tudták teljesen kizárni, hogy nem-e egyikük az áruló. De tényleg joga van megkockáztatni ezt a lehetőséget? Mi van, ha Zack-nek van igaza?

Oké a genosymeknak vannak hajóik és már titokban telepítettek a Földre néhány helyen védelmi eszközöket. De ki tudja mire lenne elég, hisz még azt sem tudják ki az ellenség. A jövőben ezen változtatni kell, mégha a genosym Tanácsnak ez az ellenére is lesz.

− Rendben − ismerte el a vereséget Cain. − De akkor most hova megyünk?

− Maradt annyi energia a pajzsokba, hogy berepüljünk a gázbolygó szélébe, ahol nincsenek még annyira vészes viharok − állt elő Ziar egy tervvel, amit érdeklődve hallgattak. −A mezője zavaró lehet, ha keresnek minket, ráadásul a szem elől is elrejt. Ott azt a néhány sérülést ki tudjuk javítani, aztán kitaláljuk merre tovább.

Cain bólintott, és Cecile sem ellenkezett. Nordnak meg igazából mindegy volt, leginkább sodrodott az eseményekkel. Egyelőre Ceverik motyogott valami olyat, hogy megint rá marad a piszkos munka. Ziar utasításba adta Zephyrnek, hogy irányítsa be a hajót megfelelő mélységig.

Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top