− Gra Grana.

Cain csak állt és nézett maga elé mint, aki szellemet lát. A különböző kinézetű lények egy dolog, még ha épp egy szemük és kék bőrük volt, vagy vizenyős fejük, csápjuk, szarvuk. De most egy élő fa állt előtte, aki még beszélni is tudott. Mégha korlátozottan is.

− Biztos vagy benne, hogy kiengedjük? − nézett rá Cecile flora colossira.

− Ara gra grana − bólintott rá Grana.

− Hát jó. Ziar légyszives − nézett Cecile a sötét bőrű shy'marira, aki megnyomott egy gombot és az energia pajzs megszűnt Ray körül.

A férfi a hozzá legközelebb esőre vetette magát, de nem érte el, mert Grana megnyújtotta a karját és körbefonta vele, mozdulni sem tudott Aztán megindult vele kifelé a hajóról.

− És mi lesz a genosymmal? − bökött Nord a Zen-cellára.

Savage néhány órával ezelőtt abbahagyta a tombolást és nem tudták eldönteni, hogy elfáradt, vagy valami más oka van. A kijelző, ami mutatta az életjeleket, megsérült, így nem igazán tudták mi lehet vele.

− Gragra aran granna − szólt hátra a flora colossi.

− Valaki fordítana? − kérdezett rá Cain, aki kezdett magához térni.

− Elemzik Ray robotkarjában keringő folyadékot, ami hatással van az agyára. Előállítanak egy ellenszérumot, amit Savage-be be lehet lőni. De Ray-nél ezt nem tudják megtenni, folyamatosan cserélik le a löttyöt, hogy ne érje sokként a szervezetét − válaszolt neki Shadow.

− És mindezt belesűrítette három szóba? − kerekedett el a férfi szeme.

− Nem. Csak én fogtam bő lére, ennél tömörebben fogalmazott − vallotta be a genosym.

Cecile kísérte a Ray-t cipelő Granat, Nord nem maradt le mögötte. Ceverik, aki egészen szépen összeszedte magát és kapott némi elsősegélyt, valamit szöszmötölt egy szinttel feljebb, Zack és Skarlát vele voltak. A hajón lévő többi gyerek, inkább elkülönült tőlük.

− Darknak amúgy mi baja velük, hogy bujkál? − nézett fel Cain a társára.

− Nem tudom, de nem is érdekel − rántotta meg Shad a vállát.

− A barátotok gyógyulása igénybe vesz pár napot, addig megküzdhetnénk − állt Cain elé Ziar egy hamiskás félmosoly kíséretében. − Már bizonyára kipihented a csatát.

− Nem akarok veled harcolni! − nézett Cain mogorván a shy'marira.

− Úgy sem foglak békén hagyni, míg sor nem kerül rá. A nyomodban leszek − biztosította a sötét bőrű, mire Cain csak vágott egy fintort.

− Akkor sem. Rendbe jön Ray, Zack és én hazafogunk menni, a többiek pedig megkereshetik Savage segítségével a tudóst, vagy azt, aki az egész cselszövés hátterében állt, áll.

Miután kipihenték a harcot, Cain beszámolt arról, hogy a kereskedő elszólta magát, és valaki a halálukat akarta, azért küldte oda őket. Ahogyan arról is, a Főnök is tudott erről és ezért lopatta el a hajót, hogy megakadályozza az egészet.

− És mivel akarsz hazamenni? − kérdezett rá Ziar, aki nem maradt le a páros mögött, miközben ők is kifelé indultak. − Mert én nem vagyok hajlandó a Földre vinni téged, míg meg nem küzdesz velem.

− Nem tudom, bizonyára ezeknek a fa izéknek is van hajójuk, amivel elmehetek. Vagy rádió amin szólhatok Sage-nek − vágott vissza Cain. − Ez nincs olyan messze a Földtől.

− Ebben ne reménykedj − mosolygott sejtelmesen a sötét bőrű.

− Ha minden igaz, akkor Nord hajója itt van. Biztos odaadja, hogy bevágódjon Cecile-nél − vigyorgott Shad.

Ziar megállt egy pillanatra és előszedett az övtáskájából egy kis panelt, amivel a hajóját irányította. Nyomogatott rajta valamit, majd megjelent a bolygó hologram képe. Aztán egy helyen felvillant egy vörös pont, amit kinagyított. Csinált még valamit, majd fura hangot hallottak, mire elrakta a panelt.

− Erről ennyit − mosolyodott el gonoszan Ziar.

− Mit csináltál? − nézett rá gyanakodva Cain.

− Kilőttem egy rakétát a hajójára, hogy megsemmisítsem − villantott fel egy széles mosolyt a shy'mari.

− Te! − lépett dühösen felé Caom és Shad is egyből harcra kész volt.

− Most már nincs más választásod, ha a fiaddal együtt haza akarsz jutni, mint megküzdeni velem − és a sötét bőrű meglepően magabiztosnak tűnt.

− Nem! − szűrte Cain a szavakat a foga között, majd kifelé indult, hogy más megoldást találjon. Különben is, hogy tehette meg azt, hogy csak úgy valakinek a hajóját megsemmisítette. És ha volt rajta bármi, ami fontos volt számára? Mindegy, ez nem az ő dolga, majd Nord elszámol vele, ha akar.

− Sok sikert hozzá! − kiabált a férfi után Ziar.

Shad körbevette Caint, még mielőtt kiléptek az ajtón, hisz a bolygó levegője nem volt megfelelő az emberek számára. A férfi dühösen lépkedett hamar utolérte a flora colossit és a húgát. Nagyon remélte, lesz egy hajó, vagy legalább rádió, mert tényleg semmi kedve nem volt megküzdeni Ziarral.

Nem a vereségtől félt, de nem volt híve az olyan küzdelmeknek, ami csak arról szólt, ki a jobb. Harcolni valakiért, valamiért teljesen másnak bizonyult. Ott akadt motiváció, de itt semmi. Azaz lesz, ha tényleg nem talál megoldást és haza akar jutni, de akkor nagyon alaposan elpáholja ezt a sötét bőrű alakot.

Néhány órával később Cain csalódottan tért vissza a hajóra. A flora colossik semmilyen kommunikációs vagy utazási technológiával nem rendelkeztek, de annál nagyobb tudástárral. Aztán eszébe jutott, hogy mintha Zack azt mondta volna, Skarlát bármilyen technikai eszközt tud irányítani. Sutyiba belóghatna a vezérlőbe és küldhetne a Földre üzenetet.

Mikor előállt a tervével a fia nagyon furcsán nézett rá. Aztán csak annyit kérdezett. Miért nem akarsz vele megküzdeni? Tökre megnézném.

Hát kedves. Tökre megnézné, hogy püföli az apja meg egy idegen egymást. Azért ennél több támogatásra számított tőle. Aztán felmerült benne a gyanú, hogy talán haza sem akar menni, mert nagyon jól érzi magát. Lehet ezen a nyomorult hajón ő az egyetlen, aki nem örül annak, hogy máshol van és nem ott, ahol lennie kéne?

Rosszkedvén az enyhített, hogy Grana meghozta az ellenszert, már csak ki kellett találniuk hogyan adják be Savage-nek. Jobb ötlet híján Ziar minden létező fegyvert, amit lehetett a kölykök kezébe nyomott és a terem szélére állította őket, mindenki más harckészültségbe állt. Még Dark Blade is hajlandó volt előjönni, aki rendbe szedte magát a kapott energiapótlásnak köszönhetően. Bár Cain gyanította, hogy biztos kilógott és körbenézett a bolygón is, hisz Shad ugyanezt tette.

Skarlátra és Zackre bízták az ajtó kinyitását, míg Grana készenlétbe állt, hogy beadja neki a szert. De a dühös támadás helyett semmi nem történt. Mikor benéztek egy igencsak elkenődött Savage-t láttak. Nagyon úgy tűnt, hogy az elvonási tünetek őt is megviselték.

Morgott és vicsorgott, de nem igazán volt ura a testének és akárhányszor próbált alakot ölteni mindig megremegett és megbomlott. A szemét megfestő neonzöld már szinte teljesen kifakult. Grana minden gond nélkül beadta az ellenmérget, majd visszazárták az ajtót

− Ezért volt ekkora hajcihő? − kérdezte Zaphyr csalódottan.

− Inkább örülj neki, hogy nem kellett harcolni − dörmögte oda neki Cain, akiről Shad levált.

− Ha már ez elmaradt, nincs kedved megküzdeni velem? − nézett rá Ziar egy mindentudó mosollyal, de csak egy mogorva pillantást kapott, majd Cain otthagyta őket.

− Cöh, azt hittem igazi férfi, aki soha egy küzdelem elől sem futamodik meg − horkant fel Nord.

− Ő aztán tényleg nem menekül, de értelmetlen küzdelemben nem szívesen vesz részt − kelt a bátyja védelmére Cecile.

− Nem élet-halál harcot akarok, csak egy jó küzdelmet, amit felfoghatna egy edzésként is − nézett a férfi után Ziar.

− Majd beszélek vele − ígéri meg a nő. − Tényleg Nord! Nem mehetnének haza a te hajóddal?

− Természetesen Lady Cecile, a hajóm áll a szolgálatotokra − vált csöpögőssé a barbár.

− Öööö − és Shadow inkább elfordult.

− Igen? − nézett rá Cecile.

− Cain várj meg! − indult inkább a férfi után.

− Azt felrobbantottam − közölte Ziar teljes nyugalommal.

− Micsoda?! − akad ki Nord és Cecile szeme is elkerekedett.

− Ugyan, nem volt érte kár. Az elemzés alapján egy ütött-kopott KON 3-as, amit már vagy harminc éve nem is gyártanak − legyint a sötét bőrű. − Ha ragaszkodsz hozzá megtérítem az árát.

− Ugyanolyan hajód volt, mint nekem és mégis leszóltad az enyémet − nézett rá Dark mogorván.

− Csak kívülről volt viseltes, belülről nagyon is rendbe volt tartva − védekezett a barbár. - De a tiéd...

− Hagyjuk! − hagyta faképnél a fejvadász Nordot.

− Gragan gar.

− Ja, én se értem néha a férfiakat. Ilyen kérdésben képesek megsértődni, ennél fontosabb dolgokon meg nem akadnak fenn − értett egyet Cecile.

− Garana.

− Rendben és köszönöm a segítséget − mosolygott fel a nő a flora colossira.

− Graga − viszonozta a maga módján Grana.

Eltelt egy újabb nap és Cain kezdett nyűgös lenn, egyre nehezebben viselte, hogy nem úgy alakulnak az események, ahogyan szeretné. Annyira megszokta, hogy ő irányítja az életét. így ez a helyzet kifejezetten nem esett jól. Ráadásul Cecile is megpróbálta rávenni a küzdelemre. Ha így halad, tényleg össze fog vele csapni, ha más nem levezeti a feles energiáit.

− Ömm. Izé. Uram − szólalt meg az egyik kölyök a háta mögött mire megfordul. − Az az izé dörömböl a cella ajtaján.

− Értem. Köszönöm. Szólnál a többieknek is? − kérte meg Cain a srácot.

− Aha.

A rövid válasz után otthagyták őt futólépésben. Egy darabig csak nézett utána.

~ Micsoda szókincse van − jegyzte meg szarkasztikusan magának Cain, majd a raktár felé indult.

Már messziről hallani lehetett, ahogy Savagi dörömbölt, de nem csak azt, hanem beszélt is, ami jó jel volt, mert legalább mutatott némi intelligenciát, amit az elmúlt napokban nem igazán.

− Engedjetek ki! − bömbölte a barna genosym.

− Savage? − kérdezett rá óvatosan Cain és eszébe sem volt kinyitni az ajtót. Nem is tudta volna, mert a nyitószerkezet nem volt nála.

− Cain? − kérdezte meglepve Savage.

− Szuper, legalább már megismersz − kommentálta nem sok lelkesedéssel.

− Mi, mi történt? − kérdezte kissé döbbenten a genosym, mert nem nagyon voltak emlékei az elmúlt időszakról és ez bosszantotta is. − Kiengednél?

− Egyelőre nem, majd talán, ha ideérnek a többiek − utasította vissza a kérést, azt nem mondta, hogy nem is tudná, mert emlékezett rá, hogy Savage nehezen viseli a bezártságott és még a végén felidegesítené magát a genosym. Inkább másra terelte a témát.

− Mi történt?

− Fogalmam sincs. Arra figyeltem fel, hogy Ray egyre feszültebb, türelmetlenebb. Folyamat ragaszkodott hozzám, így átterjedt rám is − gondolt vissza a homályos időszak előttre.

− Abban a karban méreg volt, ami megfertőzött mind a kettőtöket − világosította fel Cain.

− Éreztem, hogy valami nem stimmel, de nem jöttem rá. Ray jól van? − Savage kifejezetten normálisnak tűnt.

− Jól lesz, nála azért nem ilyen gyors lefolyású a semlegesítés − nyugtatta meg a férfi.

− Az egész az én hibám. Nem kellett volna hagynom, hogy elfogadja azt a kart. Olyan sunyinak tűnt az alak, de Ray örült neki, ezért inkább csendben maradtam − dörmögte Savage megbántan.

− Mindegy most már. Rendben lesztek − legyintett Cain, mégha a genosym nem is láthatta. Közben megérkezett Shad és Cecile is.

− Hello Savage! − köszönt hangosan a nő. − Cecile vagyok.

− Emlékszem, Cain kishúga − kapcsolt egyből Savage, a memoriája jó volt normál esetben.

− Azóta már megnőttünk − mosolyodott el Cecile, majd némi szünet utána hozzátette. − Black és Angel is. Viszont van itt valaki, akinek nem fogsz örülni.

− Savior? − kérdezett rá, megjegyzése kuncogást és általános derültséget váltott ki.

- Nem − válaszolt komolyan aztán Cecile, mert jobban látta felvilágosítani Savage-t a hajó azon vendégéről, aki biztosan kiborítani, és inkább most, mint később. − Dark Blade.

− Inkább ki se engedjetek − morogta a barna genosym, pedig mardosta az éhség, és most még egy hónapos tetemnek is örült volna, csak kajához jusson.

− Most is a mi oldalunkon áll és, ha nincs, nem tudunk téged bekasznizni, meg Rayt is leteperni − számolt be Cecile arról, hogy része volt az ő semlegetísékükben.

− Remek, szóval még tartozom is neki − morcogott a barna genosym.

− Nem feltétlenül − nézett hátra a nő, hisz a szóban forgó genosym is megérkezett. - Szerintem beéri annyival is, hogy nem esel neki.

Megjegyzése csak egy grimaszt váltott ki Darkból, aki legalább annyira lelkesedett a találkozásért, mint Savage. De legalább most nem egy dühöngő őrülttel kell szembenéznie. Nem jött volna ki a szobájából, de biztosra akart menni, hogy a fajtársa nem kezdi szétszedni a hajót, mert akkor örökre nagyon hosszú időre ragadt volna itt, amit nem akart.

− Kiengedünk, ha úgy érzed, hogy beszámítható vagy − szólalt meg Cecile miután a többiek is bólintottak.

− Nem leszek, ha még hosszú távon bezárva tartotok − ismerte el Savage.

Dark Blade odalépett és beütötte a kódot, és a chipet is aktiválta. Másodpercekkel később szisszenve kinyílt az ajtó. A jól ismert genosym lépett ki rajta, akit annak idején megismertek a Földön.

− Tényleg megnőttél − mérte végig Savage Cecile-t, aki elmosolyodott, sőt még körbe is forogott, hogy alaposan megszemlélhessék őt.

Aztán a barna genosym legnagyobb döbbenetére a nőről egyidőben levált Black és Angel is, hogy megmutassák ők mennyit változtak.

− Te? − Savage nem tudott többet kinyögni.

− Igen. Mi hatékony triót alkotunk − erősítette meg a ki nem mondott feltételezését még mindig mosolyogva Cecile.

− Apa − jelent meg Zack Skarláttal a nyomában aztán meg is torpannak az ajtóban.

Cain a szólítás hallatán arra fordult, majd intett, hogy nyugodtan jöjjön közelebb, nincs semmi baj. Savage beszámítható volt, amennyire csak lehetséges.

− Azt hiszem Ray-jel sok mindenről lemaradtunk − mérte végig a srácot a barna genosym.

− Eléggé, de megpróbálom neked röviden összefoglalni − ajánlotta fel Cain, mikor meglátta Savage arckifejezését akaratlanul is felfelé görbült a szája széle. − Nyugi, nem Savior féle módon.