− Micsoda mocsok van − jegyezte meg Nord mikor belépett a belső térbe.

− Senki nem mondta, hogy gyere − vágott vissza Dark Blade.

− Azért néha kitakaríthatnál − húzta Cecile is az orrát.

− Minek? A következő hulla miatt úgyis megint olyan lenne minden − zárta be az ajtó, majd indította el a hajtóművet.

− Micsoda pozitív hozzáállás − dünnyögte Shadow és helyet foglalt az egyik székben.

− Inkább lusta − morogta Nord.

− Ha szeretnél a raktérben lévőhöz csatlakozni könnyen meg tudom oldani − nézett hátra Dark és egy pillanat alatt pengévé formálta a karját.

− Pff − jött a rövid, de sokat eláruló reakció Nord részéről.

~ Csípem a sötét jellemét, de a modorát és az erkölcsi értékrendjét már nem − jegyezte meg Black.

~ Szerintem meg csak nem volt még alkalma megtapasztalni azt, milyen az, amikor tényleg számíthat a másikra, bárhol, bármikor. Ezért inkább esélyt sem ad senkinek − fejtette ki Angel a gondolatait.

~ Akárhogy is, őrültség lenne megbízni benne, mert csak azt teszi meg, ami az érdeke − zárta le a témát Cecile.

Felszálltak minden gond nélkül, majd irányba fordította Dark a hajót és felhúzta a nyomatékot, mire kilőttek, de nem olyan sebességgel, mint amit Cecile elvárt.

− Azt mondtad M3-as a hajtóműved − emlékeztette.

− De azt nem, hogy száz százalékon üzemelne − közölte Dark holt nyugodtan.

− Ahhh! − hördült fel a nő magatehetetlenségében és a fejét a támlának döntötte.

− Szóval egy ronccsal repülünk? − kapcsolt Nord. − Oda fogunk egyáltalán érni, vagy készüljek arra, hogy bedöglik, netán felrobban valami?

− Talán roncs, de megbízható. Ráadásul így senki nem akarja ellopni − dörgölte a tényt Cecile orra alá, aki úgy érezte, hogy most megengedheti magának és felmutatta a középső ujját Dark-nak.

A genosym csak megeresztett egy elégedett vigyort, de még Shadow is megmosolyogta a dolgot. Egyértelműen látszott, Cecile nincs hozzászokva a beszólógátasokhoz, ahhoz meg pláne, hogy nem ő irányítja az eseményeket. Így legalább már értette miért olyan ellenséges Dark-kal.

− És mi a terv, ha odaértünk? − tudakolta némi csend után Nord. − Leszállunk, szétcsapunk közöttük, visszaszerezzük a srácot és a hajót?

− Idióta − morogta Dark.

− Hogy mit mondtál? − pattant fel a barbár férfi.

− Hogy egy idióta vagy − ismételte meg nyugodtan a fejvadász.

− Te! − dühöngött Nord.

− A búvóhelyük egy kisebb erőd, amit fegyverekkel és ágyúkkal védenek, a vadászokról nem is beszélve. De még ha épp portyázni is vannak, akkor is legalább ezer fő még mindig ott tartózkodik.

− Oh! − ült vissza a férfi a székébe. − Akkor sem kell sértegetni. Mégis honnan kellett volna ezt tudnom?

~ Logika nuku? − tette fel a kézenfekvő kérdést Black.

~ Nagyon úgy tűnik − értett egyet Cecile.

− Egy biztos, te nem szállhatsz le a hajómról! − közölte a férfival Dark és automatára tette a gépet, így szembefordulhatott velük, majd Cecilere nézett. − És így, te sem. Nélkülük talán nem ismernek fel, de a legbiztonságosabb, ha csak Shadow jön velem.

− Megyek! − jelentette ki ellentmondást nem tűrően Cecile. − Az én hajóm.

− Remélem bőven van kredited, mert nem lesz olcsó visszaszerezni, ha pedig már netán tulaja is van, akkor el sem adják neked.

− Nem fogom megvenni azt, ami az enyém! − háborgott Cecile. − Zack-ért hajlandó vagyok fizetni, de a hajómat, azt visszalopjuk.

− Hogy gondoltad? − dőlt hátra Dark kényelmesen.

− Leszállunk, te bemutatsz neki, Shadow közben láthatatlanná válva megkeresi Zacket, majd te otthagysz, mondván dolgod van, én meg közlöm, hajó nélkül semmiképp se megyek el innen. Aztán elérem, hogy legalább megnézhessem, leütöm őket, beindítom a hajtóművet, amint Shad visszaért az unokaöcsémmel. Féregjáratot nyitunk és az Andra közelében találkozunk.

− Micsoda terv − de Dark hangjában semmi elismerés nem csengett. − Csak épp kivitelezhetetlen.

− Már miért lenne az? − sértődött meg Cecile.

− Egy. Shadow-t a ragnokok észreveszik, és jó néhány van belőlük. Kettő. A Főnök egy látó, még ha vissza is vonulnak beléd, akkor is kiszúrja őket, nélkülük meg nem intézed el azokat, akik felkísérnek. Három. Ez a hajó nem tud féregjáratot nyitni.

− Remek! − húzta el a száját Cecile, hisz ezzel még akkor se biztos, hogy odaérnének az Andrára, ha a hajóját nem tudják visszaszerezni, de Zack-et igen. − És mi a te terved?

− Elviszlek, te pedig megpróbálod visszavásárolni a hajód, meg a kölyköt. Eljövünk, van a közelben egy bolygó, megkapod a társaid, aztán mentek ahova akartok.

− Ez úgy hangzik, mintha utána nem akarnál segíteni − szólt bele Shadow. − Nem érdekel, hogy igaz-e?

− Semmi ilyet nem mondtam, de én a magam módján intézem a dolgokat, és ez nagyon bűzlik, így előbb utána kérdezek. Későbbiekben lehet újra összefutunk. Talán.

− És, ha nem sikerül Cecile hajóját visszaszerezni? Elviszel minket az Andrára? − hozta fel ezt a lehetőséget Shad.

− Ezzel nem érnénk oda − morogta a nő. − Csak épp ezt elhallgatta.

− Ha nagyon akarom, akkor odaérünk vele − közölte Dark Blade egy félmosoly kíséretében.

− És most nem akarnád nagyon, hogy a búvóhelyükre előbb odaérjünk? − kapta fel Cecile a vizet és előre hajolt.

− Nem, mert gyanús lenne, ha leparkolják a gépet és nem sokkal később már lenne is valaki, aki pont olyat keres.

− Ebben igaza van Darknak − értett egyet Shadow, mire kapott egy csúnya pillantást.

− Rendben − fújt egyet Cecile nem sokkal később, majd újra hátradőlt.

− És mit fogunk csinálni, míg odaérünk? − kérdezte meg hirtelen Nord.

− Mondjuk kapcsold magad takarékra. Nem vagyok hozzászokva az olyan útitársakhoz, akik beszélnek − fordult vissza a vezérlőpult felé Dark.

− Te! − szűrte a férfi a foga között a szavakat fenyegetően.

− Igaza van. Nem fog megártani egy kis pihenés − értett egyet Shadow, hogy lehűtse a barbár hangulatát.

Majd Cecile-re nézett, aki már le is hunyta a szemét, bár gyanította sokkal inkább azért, hogy lenyugtassa magát. Angel nem vonult vissza egy orrot és szájat takaró maszkká. Bár, amilyen koszosnak tűnt a támla, gyanította a lány kérte meg, mert így tisztán maradhat a haja.

− És ez itt, szabályozza a nyomatékot − magyarázta Ceverik Zack-nek. − Ez egy M4-es hajtómű, de a legjobb, és fel is van turbózva, majdnem van olyan gyors, mint az M5. Igaz, azzal felszerelt űrhajót még nem voltak hajlandók eladni a Zennek. Szeretik maguknál tartani az előnyt.

− A nagy csatahajókat is ilyen hajtóművel látják el? − tudakolta a srác.

− Nem, ott sokkal nagyobb a súly, amit előre kell hajtani, azokhoz még az M5 se lenne elég. Azokban S típusú hajtóművek vannak, jelenleg a 3-as a legjobb.

− És a vadászok? − faggatta tovább Zack. − Csak mert azok nagyon mozgékonyak és tudják tartani a lépést a nagyobb hajókkal.

− Azokban is M-es típus van, csak mivel kisebbek és könnyebbek, így egy 3-as simán versenyzik ezzel, ami ebben van. Annyi hátrányuk van, nem hosszútávú repülésre vannak tervezve, így csak rövid távon ellenfelei a hajóknak.

− Értem.

− Mi a helyzet Ceverik? − jelent meg egy magas, vékony, fehér bőrű lény, akinek hosszú tejszínű haja egészen a derekáig leért.

Vajszínű ruhát hordott, amit széles övvel fogott karcsú derekára. Aztán a pupilla nélküli rózsaszín szempár Zack felé fordult, akit levert a víz és a kékség mögé próbált bújni.

− Ki ez a kölyök? − vonta kérdőre a szerelőt az érkező.

− Minden oké eddig. Egy újonc. Okos, értelmes...

− Még nem láttam itt, márpedig minden újoncot megnézek magamnak. Ki vette fel? − vágott közbe a Főnök.

− Nem tudom. Ki vett fel Zack? − fordult a kékség a srác felé, aki pontosan tudta, bajban van.

− E-e-egy nagydarab, félszemű − nyögte, ami először az eszébe jutott, meg se mert mozdulni.

− Grunk - sóhajtott Ceverik. − Hajlamos elfelejteni szólni, ha hoz valaki újat.

− Igen − ismerte el a Főnök és továbbra is behatóan tanulmányozta Zack-et, aki nem akarta elhinni, hogy bejött a blöffje. − Szóval azt mondod okos?

− Igen, és figyelmes is. Érdemes lenne vele foglalkozni − bólogatott a kékség.

− Rendben. Tiéd a kölyök, és a te felelőséged is.

− Oké Főnök − Ceverik örült a jóváhagyásnak, utána a fehér ruhás lény fordult is el és távozott. − Ijesztő tud lenni, ahogy néz, de azért nem kell tőle rettegned. Mentális hatalma van, elég nagy. Szerencsére, azért a fejekben nem tud olvasni, különben elég sokan halnának meg itt napi szinten.

Felnevetett, majd visszafordult a hajtómű felé, és visszacsavarozta a panelt, amit eddig nézett. Ideje volt rátérni a fegyverekre, hisz itt semmi hibát nem talált.

− Umm, Ceverik! − szólalt meg valamivel később Zack.

− Tessék?

− Messze van innen az Andra? − tette fel óvatosan a kérdést a srác.

− Annyira nem. De miért érdekel ez téged? − nézett rá kérdőn a szerelő.

− Hát, hallottam róla ezt-azt − általánosított Zack.

− Jah, fel fog robbanni − és mivel épp csavarozta le a panelt, nem látta Zack döbbent arcát. −Sokan kíváncsiak rá milyen lehet, de én azt mondom jobb nem odamenni. Sose lehet tudni mekkorát szól majd, vagy milyen következményei lesznek, amit nem biztos, hogy túlélsz.

− Aha − hagyta rá a srác.

− De, ha meg akarod nézni, akkor elmehetünk. Ezzel könnyen le lehet lépni, ha beütne a baj. Meg amúgy is el kell vinni egy próbarepülésre a kicsikét. De előbb fel kell tölteni, mert nagyon lemerítették, ami furcsa egy ennyire rendben tartott hajónál − dörmögte.

− Talán mert megtámadták? − csúszott ki Zack száján.

− Ezt miből veszed? − nézett rá Ceverik meglepetten.

− A fekete foltokból a szárnyán − nyögte zavartan.

− Azt nem is figyeltem − állt fel a kékség. − Akkor jobb, ha azt nézem meg, mert ezek itt nagyon jól karban tartottak, szóval tuti hibátlanul működnek. De egy külső sérülés a szárnyon okozhat a későbbiekben gondot.

Zack követte a nagydarab alakot, aki a külseje ellenére egész normálisnak tűnt és kedvesnek bizonyult. Megkerülték a gépet, és aztán egy helyen felmásztak rá. Ő meg eltátotta a száját. Ugyan nem az űrhajót nézte, hanem a helyet, ahova került.