Három szempár fordult a megszólaló felé és mindegyikük másképp reagált a közeledőre. Cecile vágott egy fintort, majd fújt egyet, mert nem örült az érkezőnek. Shadow döbbent állt, mert úgy tűnt számára az illető nagyobbnak, erősebbnek nézett ki, mint mikor utoljára a Földön látta. Nord viszont, amint túllépett a meglepettségén dühös, elszánt arcot vágott.

− Meghalsz! − hívta elő a pallosát a férfi. − Megöllek, te nyomorult féreg!

− Ha el akarod veszíteni a fejed, akkor gyere csak barbár! − villantotta fel fogsorát a genosym, majd mind a két karját pengévé formálta.

− Állj! − lépett közéjük Cecile határozottan, majd a férfira nézett. − Te azt mondtad rá, féreg?

− Mi másnak lehetne hívni egy ilyet, aki képes lemészárolni egy csoport szerzetest a kolostorukban? − dühöngött Nord. Oldalt lépett, de Cecile ügyelt rá továbbra is kettejük között maradjon.

− Dark Blade? − pillantott hátra a fejvadász genosymre a nő, várta reagáljon a vádakra.

− Nem mészároltam le mostanában senkit − vont vállat nemtörődöm módon. − Pláne nem holmi csuhásokat.

− Hazudsz! − ordított Nord.

− Már mondtam, a genosymek nem képesek hazudni. Ezért támadtad meg Shadow-t is? És mostantól minden genosymet megtámadsz majd? – nézett a barbárra Cecile.

− Igen, amelyikre illik a leírás. Fekete, gyilkos szörnyeteg.

− Nem csak a genosymek között van, akire ez igaz − vált morcossá a nő, mert ez édeskevés bárki meggyanúsítására.

− Ennél részletesebben leírták, de csak ennyit jegyeztem meg a felhívásból, amit egyik kocsmában tettek ki a Nigun − Vonogatta a vállát a barbár, mintha nem számítanának a részletek.

− Tedd le azt a fegyvert! − szólalt meg mély sóhaj után Cecile. − Dark most nem az ellenségünk és nem is az, akit te keresel.

A nevezett felé fordult és úgy nézett a közel két és fél méteres, termetes genosymre, mintha csak egy vele egymagasságban lévővel beszélne, akitől nem kell tartania.

− Miből gondolod, hogy tudsz nekünk segíteni? – tért rá a lényegre.

− Van űrhajóm − kezdett bele Dark az érvelésbe.

− Hacsak nem M5-ös hajtóműve van esélyed sincs utolérni az enyémet − reagált a kijelentésre csípőből a nő.

− Csak M3-as, de nem számít, mert tudom hova viszik a hajót − közölte nyugodtan a fejvadász, ezzel felkeltette Cecile érdeklődését.

− Honnan tudod? − nézett rá aztán gyanakodva.

− Néha szoktam üzletelni ezekkel a kis patkányokkal, tudom hol a búvóhelyük.

− És miért segítenél nekünk? − szállt be mogorván a beszélgetésbe Shadow.

Nem kapott választ, helyette Dark Blade Cecile-t nézte. Shad eddig azt sem tudta, hogy a lány az elmúlt években összefutott vele néhányszor, nemhogy azt mi történt közöttük.

− Nem! − közölte ellentmondást nem tűrően Cecile.

~ Cecile! − szólalt meg a fejében Angel.

~ Még Zack miatt sem! Találok más megoldást! − makacskodott a nő.

− Hát jó! − vont vállat Dark. − Nekem mindegy él vagy hal a fiú.

Megfordult, távozóra fogta. Cecile szúrósan meredt a hátára. Shad fújt egyet, mert semmi meglepőt nem talált abban, hogy nem segít csak úgy.

− Talán az nem, de van más, ami érdekelhet − szólt utána Nord. Nem tűnt fel neki milyen erőteljesen mered rá a lila szempár, és parancsolja némán, hogy fogja be a száját.

− A fejeden lévő vérdíj? − fordult hátra egy széles vigyorral az arcán Dark.

− Ööö... − akadt el a barbár szava és két társa meglepetten nézett rá, egyértelműen tudni akarták miről is van szó.

− Xeor király igen szép összeget ad a fejedért, ha valaki elviszi neki − folytatta a fejvadász genosym. − Csak nem megfektetted a drága kislányát és aztán nem vetted feleségül?

− Nord? − hökkent meg Cecile, a barbár igen zavart arcot vágott.

− Ez most nem tartozik ide! − háborodott fel a férfi, hátha sikerül ejteni a témát.

− De ide tartozik! − emelte fel Cecile is a hangját. − Nem szokásom olyanokkal együtt utazni, akiknek vérdíj van a fején ilyen vagy olyan okból. Általában elkapni szoktam őket, ha valaki a segítségem kéri.

− Neki el kell jutnia az Andrára − mutatott Shadow felé Nord, majd aztán Darkra. − Neki meg van hajója. Ráadásul fajtársak és nem hiszem ne akarná ő is ugyan azt. Elvihetné, mi meg előkerítjük addig a kölyköt és kiszabadítjuk.

− Miért akartok ti az Andrára menni? A végnapjait éli a bolygó − lépett vissza egyet kíváncsian Dark Blade.

− Hogyan érted azt, hogy a végnapjait? − nézett rá Shadow.

− Tektonikus gondjai vannak. Azt pletykálják hamarosan szét fog esni belülről és senki nem tudja miért − válaszolt neki készségesen fejvadász fajtársa.

− Akkor ezért van ott a tudós! − hagyta ott Cecile Nordot. − A segítségét kérhették ők is!

− Akkor miért hagyja el három nap múlva? Nem tud rajtuk segíteni? − kotyogott közbe a barbár. − Lehet hazugság az egész és csak pénzt akar szerezni ezzel?

Nagyon csúnya pillantást kapott a nőtől, Shadow viszont elgondolkodva meredt rá. Dark továbbra is úgy állt ott, mint aki arra vár beavassák. Önmagához képest türelmesen, nyugodtan.

− Akárhogy is, ha kicsi esély van, akkor is utána kell járnunk! − szólalt meg Shadow néhány pillanatnyi gondolkodás után. − Vigyél az Andrára!

− Miért tennék ilyet? − nézett rá Dark kérdőn, nem tetszett neki a hangnem, amit a nála gyengébb fajtársa megütött.

− Mert van ott egy Zuron nevű tudós, aki állítólag még egy felrobbantott bolygót is újra eggyé tud formálni a találmányával − adott neki választ Nord, majd felnyögött, mert Cecile megtaposta a lábát. Talán bölcsebben tenné, ha ezentúl acélbetétes csizmát hordana.

− Bűzlik ez nekem! − szólalt meg valamivel később Dark. − Hozzátok eljutott a hír a Földre, ami kimarad a galaktikus életből. Én meg semmit sem hallottam még erről, pedig benne vagyok a sűrűjében.

− A mocskosabb részében − dünnyögte Cecile.

− Ha bűzlik, ha nem, ki kell deríteni mennyi igaz belőle − Mmorogta elszántan Shadow. − Te meg döntsd el, segítesz vagy sem!

− Jól van! − egyezett bele Dark. − De előbb visszaszerezzük azt a hajót, mert ezzel nem tudunk az Andra közeléből eltűnni, ha netán akkor robbanna fel.

Megindult a leszállóhely egyik távolabbi pontja felé. Shadow ránézett Cecile-re, aki nem tudta eldönteni durcás legyen, ideges vagy örüljön a fejvadász döntésének. Végül a genosym követte fajtársát, a lány pedig azt teszi majd, amit jónak gondol.

~ Nem olyan rossz, mint amilyennek látszik − próbálta meggyőzni Angel az emberi társát.

~ Naiv vagy. Csak számító és most az áll érdekében, hogy segítsen! − morogta Black. ~ De rajta tartom a szemem!

− Lady Cecile? − tipródott a nő mellette Nord.

− Azt még megbeszéljük! − és tekintete a barbárra villant. − A hajód nem tudod csak úgy idehívni, mint a kardod?

− Ez egy pallos − javította ki a férfi. − Sajnos nem.

− Akkor kénytelen vagyok vele menni! − morogta Cecile, azzal a duó után indult.

Nord nem maradt le mögötte, ha rákiabálnak sem hagyja az ő istennőjét védelem nélkül. Ki tudja ez a két sötét genosym mit akarhat tőle. Ezt a Dark nevűt még annyira sem tartotta megbízhatónak, mint a másikat. Shadow-ról legalább már tudta egy oldalon állnak.

Zack hallotta hogy valakik a fedélzetre lépnek, de a beszéd idegennek hangzott, így biztosra vette, nem Shadow és a barbár. Jobbnak látta elbújni. Szerencsére nem néztek körbe a hajón, de mikor érezte felszállnak, tudta semmi jóra nem számíthat. Kicsit kétségbe is esett mi lesz ezek után. Igyekezett megnyugodni és kitalálni valami okosat.

Nem tudta mennyi idő telt el, de leszálltak. Újabb hang csatlakozott az első kettőhöz, majd közeledő léptek tompa dübörgése jutott el hozzá. Körbejártak, de szerencsére nem fedezték fel a rejtekhelyén. Elmentek, aminek nagyon örült, mert már nagyon zsibbadt mindene a kis helyen a természetellenes pózban.

Óvatosan lesett ki, majd indult el a vezérlő felé. A hűtőből magához vett egy gyümölcsfélét, amibe beleharapott. Az irányító helyiségbe érve kicsit tanácstalanul nézett a vezérlőpultra.

Mégis mivel kell áramot adni itt egyáltalán? Nem állhat neki nyomkodni a gombokat, mert ha beindítja a hajtóművet annak nem lesz jó vége. Azon kívül, hogy nekimegy nagy eséllyel valaminek még fel is hívja magára a figyelmet.

− Rádió − motyogta maga elé.

A panel életre kelt és megjelent egy fényes kijelző az orra előtt. Annak legalább örült, hogy számára is olvasható nyelven írták a szöveget. Ettől még persze nem tudta hogyan működik, de ha az előbb bejött a hangvezérlés, akkor talán most is.

− Shelter City − suttogta miután meggyőződött senki nem közeledik, közben lenyelte az utolsó falat gyümölcsöt is.

Három pont folyamatos ismétlődése mutatta neki igyekszik a kapcsolatot létrehozni. Kiírta, hogy sikeres, nem sokkal később pedig megjelent a kijelzőn Fred arca.

− Cecile?

− Sshh! − pisszegte le a srác és hátrafordult.

− Zack? − lepődött meg a férfi aztán kapcsolt és halkabban szólalt meg. − Mond azt, hogy nincs baj.

− De van! − nézett rá kétségbeesetten a srác. − Ellopták Cecile néni hajóját, én meg már fent voltam rajta. Nem tudom mi van velük, meg azt sem most hol vagyok.

− Oh egek! − Ddörgölte meg a férfi az arcát.

− Fred bácsi segíts! Mit csináljak?

− Először is próbálj meg továbbra is észrevétlen maradni − jött az első utasítás, miközben nekiállt intézkedni. − Megpróbáljuk bemérni a hajót és remélem Sage tud valakit érted küldeni. Ez az incidens a találkozó helyén történt? Mármint a lopás.

− Igen.

− Oh egek! Cain ki fog borulni... − motyogta Fred. − Ne csinálj hülyeséget! Nem kell hősködni. Csak maradj rejtve, a többit bízd rám!

Zack hangokat hallott, hátrakapta a fejét. Mire visszafordult a kapcsolat megszakadt, gyanította Shelter City parancsnoka nyomta ki, hogy ne bukjon le. De most mégis hova bújjon?

Lenézett. Vajon beférne az irányítópult alá? Észrevennék ott? Nem igazán maradt sem választása, sem ideje töprengeni. Cselekedett.

− Te! Mit csinálsz ott! − dörrent rá egy hang miközben ő még félig kilógott. − Hozzád beszélek!

Megfogták a lábát és kihúzták. Egyszemű, kék bőrű lénnyel találta szembe magát, akinek akkora tenyere volt, mint neki a feje. Biztosra vette meg fog halni. Miért is bújt el Shadow hajóján?

− Huh? Ki vagy te? − meredt rá követelőn a lény.

− Egy zöldfülű! − nyögte riadtan Zack, jobb nem jutott az eszébe.

− Oh! Az más. Mit keresel itt? − vett vissza a fenyegető stílusból a nagydarab, ő meg próbált valami okosat kitalálni.

− Azt mondták takarítsam ki − esett a srác pillantása a vezérlőben ottfelejtett rongyra.

− Jah, a Főnök szereti tisztán tartani a hajókat, de azért oda nem kellett volna bemásznod. Még a végén kihúzol egy panelt, vagy vezetéket és nem indul el.

− Erre nem gondoltam! − mentegetőzött Zack, továbbra is kétségbeesett arcot vágott.

− Semmi baj. Na gyere! − azzal a lény könnyedén húzta fel a földről. − Megmutatom mi az, amit feltétlen fényesre kell suvickolnod.

A tenyér a hátára simult, előre tolta, ő meg nem ellenkezett, nagyon nem is tudott volna ennek az erőnek ellenállni. Fred bácsi amúgy is azt mondta maradjon észrevétlen. Ha engedelmeskedik talán senkinek nem fog feltűnni nem idevaló. A rejtőzködés legjobb módja a beolvadás, ő pedig most eljátssza, hogy egy közülük, míg érte nem jön valaki.

− Tessék, ezt takarítsd ki! − nyitotta ki a fürdőhelyiség ajtaját a kékség. − Bár ez egész tiszta. Mindegy, azért mindent alaposan moss át! Én addig megnézem a hajtóművet, meg a fegyvereket.

− Értesz hozzá? − csillant fel Zack szeme. Felvillanyozta a tudat, hogy valakitől többet is megtudhat, aztán észbekapott. − Én, izé...

− Semmi baj. Tény, izgalmasabb, mint vécét pucolni. Na gyere! Csak nem fog feltűnni senkinek, hogy nem csináltad meg, mert ez olyan tiszta.

Azzal intett, hogy kövesse, Zack ugyan még pár pillanatig tétovázott, de aztán megindult utána. Nem fog megártani, ha többet tud meg a hajóról. Még akár a hasznára is válhat.