− Igen? − nyújtotta el a szót Black, mikor már kezdett türelmetlenné válni és megunni Sage hallgatását. Persze kapott Cecile-től egy lapos pillantást, hogy viselkedjen, hisz biztos oka van, ha az öreg hallgat. Mondjuk azért nem árt, ha tudják ki az, aki meg akarja ölni őket. Hogy miért, azt meg majd kiderítik.

− Doom egy ősgenosym, az elsők egyike − szólalt meg aztán Sage. − Nem gondoltam, hogy még él, akárcsak egy is az elsők közül.

− Számít ez? − tette fel a kérdést Cain, mert neki nem tűnt fontos információnak.

− Igen. Nagyon is. A helyzet nálunk az, hogy az ivadékok erősebbek lesznek, mint a felmenőik, mert hordozzák azok tudását és képességeiket is általában. De az igazsághoz hozzátartozik, hogy egy mostani genosym ereje sem érhet fel egy elsőjéhez.

− Ugye most szívatsz minket? − döbbent le Shadow.

− Nem. A notok hoztak minket létre, a tökéletes gyógyítókat, akik a lehetetlenre is képesek, hogy a gazdatestet életben tartsák. De a geranok voltak azok, akik harci képességekkel ruházták fel az első genosymeket − magyarázta Sage. − Éppen ezért olyan regenerációja és ereje van, amihez a miénk nem ér fel. Az első utódok a töredékét örökölték csak ennek, mert még nem volt beívódva olyan mélyen, mint most.

− És ez mikor is volt pontosan? − nézett rá Cecile, kicsit unta a töriórát.

− Nagyon régen − adott kitérő választ Sage.

− Hát, ha azt nézem, hogy én vagyok több, mint négyszáz éves és mikor születtem Sage már akkor is öregnek számított, akkor legalább négy számjegyűnek kell lennie − morfondírozott Shadow hangosan.

− Azt mondod több, mint ezer éves? − hüledezett Zack, mert ebbe még belegondolni is rossz volt. − Jól tartja magát.

− Közel hatezer éves vagyok − vallotta be Sage, mire Ray füttyentett egyet. − Az első született genosymek egyike. Nem mintha számítana.

− Azt mondtad, hogy ők nem voltak túl erősek, de te annak számítász, különben Főnök nem állt volna veled össze − jegyezte meg Zephyr. − Elnyelted a fajtársaid, hogy az legyél?

− Zephyr! − szólt rá Ziar. Sage nem mondott semmit, de tekintve hogyan működött és élt túl eddig a genosymek faja, nagyon is ez történhetett.

− De hol volt eddig ez a Doom? − váltott vissza a fő témára Cain.

− Nem tudom. És azt se miért most bukkant fel. Viszont ugyan arra készülhet, mint amit akkor akart. Folytatni a hódítást és a galaxist az uralma alá vonni. Ezért akarja megölni Black Angelt, mert azon kevesek egyike, akiknek van esélye felvenni vele a harcot − nézett a nőre az öreg genosym.

− Főleg, ha még össze is fogok olyanokkal, mint Savage, vagy Dark − egészítette ki Cecile, mire Sage bólintott.

− Nem lehet, hogy a nagydarabot inkább be akarta állítani a seregébe? − bökött Ziar a barna genosym felé.

− Kifejtenéd? − kérte Sage, mert nem tudta a shy'mari mire gondol.

− Nem hiszem, hogy zűrzavar okozása miatt osztogatnák ezeket a méreggel felturbózott mechanikus végtagokat. Márpedig kereskedés folyik vele, de megválogatják kinek adnak belőle − adta tovább Ziar azt, amit megtudott és összerakott az információmorzsákból.

− Gondolod valahogy képes őket irányítani a méreg által? − kérdezett rá konkrétan Főnök.

− Nem tudom, csak egy tipp. Egy rakás, eszét vesztett, dühöngő alakból sereget kovácsolni, akik nem kérdeznek, hanem nekimennek mindennek, ami él és mozog. Kell ennél jobb? − vitte tovább a gondolatmenetet Ziar.

− Nem, és nagyon is jellemző lenne Doomra ez a fajta gondolkodás − bólintott rá Sage.

− Még jó, hogy túléltétek vele a találkozást − nézett a sötét bőrűre Cain.

− Nem hinném, hogy ő volt, mert akkor már nem élnének − rázta meg a fejét az öreg. − Ő sokkal inkább a méreg forrása lehet.

− Hurrá, akkor kapásból két baromi erős genosymet kell lenyomnunk − lelkesedett szarkasztikusan Cecile, hisz ha Dark nem tudott végezni vele, akkor nem lehet gyenge. − Akkor hagyjuk a fenébe a tudóst és megyünk elkapni ezt a Garant?

− Lelépett a hajójával, szóval bottal üthetitek a nyomát − kotyogott közbe Akashi.

− Van egy Savage-ünk − mosolygott rá Cain, mire a nő értetlen pillantást küldött felé. − Meg tudod találni?

− Attól függ mennyi infót tudok kiszedni belőlük − indult meg a két shy'mari felé. − És a bolygón is jó lenne a nyomát lecsekkolni.

− Mit akarsz? − vett fel a nő védekező testtartást.

− Csak maradj nyugton − nyújtotta felé hatalmas tenyerét.

Ziar meg sem mozdult, hagyta, hogy a kéz a vállára nehezedjen. Némi hezitálás után Akashi is engedte, hogy hozzáérjen. Tudott ezt-azt a genosymekről, de nem akart velük kapcsolatban semmilyen közvetlen tapasztalatot.

Savage levette a kezét és Ziarra szegezte a pillantását, komor arcot vágott. A férfi nem igazán tudta, hogy mivel érdemelte ki, de csendben maradt, hátha megtudja kérdés nélkül is.

− Mi az Savage? − tette fel aztán a kérdést Sage, mert rosszat sejtett.

− Nem kell leszállnunk a bolygóra. Garan nyomot hagyott rajta, és nekem ennyi elég, hogy bárhol felismerjem.

− Milyen nyomot? − faggatta őt Cecile.

− Megölte − fordított a shy'mari-nak hátat a barna genosym, aztán morogva hozzátette. − Dark Blade hozta vissza.

Ezt soha nem feltételezte volna fekete fajtársáról, hisz már azok sem a jók közé tartoztak, akik alkották, és úgy gondolta ez nem is változott, sőt még rosszabb lett. Lehet mégis lapul benne valami jó? Azt nem feltételezte, hogy haszna lenne Ziarból, mert hordozó nélkül is erős és életképes.

− Hű − nyögte Cecile, de megjegyzésével egyedül volt.

− Meg tudom találni − közölte aztán Savage.

− A kérdés, merre keressük, igaz? − nézett rá Cain.

− Már a neve is gyanús volt nekem, de a kinézete alapján már egyértelmű, hogy egy garani alakját vette fel. Nézzünk először ott körbe − morfondírozott Ziar.

− A bolygójuk tele van érccel, a terveket a különböző kiegészítőkhöz akár el is lophatták, hisz akármilyen alakot fel tudnak venni − morfondírozott Főnök. − Az állítólagos tudós is könnyen lehet ő volt, vagy ez a Doom.

− Ő nem alacsonyodik le odáig − közölte Sage. − Sokkal inkább az a gyanúm, hogy nem ez a Garan az egyetlen, aki segíti.

− Oké. Akkor hova megyünk? Mert arra fordítom a kócerájt − kotyogott közbe Skarlát.

− Ti a Vornra, az a garaniak bolygója. Én pedig kérek egy fuvart a Földre − nézett az öreg Főnökre, aki bólintott gondolkodás nélkül. − Ha haza akartok menni, akkor gyertek velem. Ez nem a ti harcotok már.

− Ó dehogyisnem! − vágta rá Cain. − Ez a Doom ki akarja nyírni a húgom, sőt meg is próbálta. Sőt Shadow-t is. A genosymek meg amúgy is a barátaink, úgyhogy nagyon is a mi harcunk. De Zacket vidd haza, ő még csak gyerek, ami lesz harc, az nem neki való.

− Nem megyek haza! − akadt ki a srác.

− Zack − kezdett bele Cain.

− Akkor jön velem Skarlát is! − jelentette ki dacosan Zack.

− Engem ne keverj bele − motyogta a vöröske.

− Szükségünk van rá, a képességeire − érvelt ellen Cain.

− Akkor rám is, mert mi összetartozunk, ahogy te és Shad − vágott elszánt arcot a srác.

− Ezt a menetet elvesztetted − közölte Ray. Cain csak megeresztett egy sóhajt.

− Maradunk − közölte aztán Sage-dzsel a férfi, mire Zack arcára kiült egy örömmosoly. − Anyád ki fog nyírni, ha ezt megtudja.

− Majd Shad megvéd − vigyorgott a srác.

− Viccelsz? Úgy el fog bújni Claw elől, hogy meg se találom − nézett rá a társára Cain, aki inkább másfelé fordította a fejét.

− Jó tudni, hogy valami nem változott − vigyorgott Ray.

− Csak öregebbek lettünk, de nem változtunk − kacsintott rá Cain és ő is elmosolyodott.

− Akkor mi − fordult Sage, de aztán elakadt a mondatban, amikor a pillantása a Fecske irányába esett.

− Hol van Angel? − vált harciassá Cecile mikor meglátta a fekete genosymet kijönni, de a társát nem.

Dark Blade eddig is termetesnek bizonyult, de most még nagyobbnak és még erősebbnek tűnt, mint eddig. Ráadásul fekete színe, sokkal fényesebbnek tűnt, nem fakónak. A szürke színű szempár a nő felé fordult, válasz gyanánt felemelte a bal karját, ami alatt a fehér genosym ki tudott lépni.

− Itt vagyok − nyugtatott meg mindenkit Angel.

− Jól néz ki − jegyezte meg Zack. − Ez a Doom felkötheti a gatyáját.

− Tartok tőle, hogy így is nagyon kiélezett harc lesz, hogy Angel rendbe hozta Dark Bladet. Doom egyike az elsőknek, és ezt jobb nem elfelejteni − emlékeztette őket Sage.

− A kor és a tapasztalat is a javára válik − morfondírozott Ray. − Ráadásul számtalan fajtársát elnyelhette az évezredek alatt, míg bujkált.

− Ez igaz − dünnyögte a srác. − De akkor is szétrúgjuk a seggét.

− Ti, én ha nem bánjátok messziről nézném, főleg, hogy valószínű egy serege is van, amivel szintén meg kell küzdenetek − szólalt meg Akashi.

− Akkor csatlakozol hozzánk? − nézett rá Főnök.

− Nem − nyújtotta el a szót a nő. − Ki kell képeznem Zephyrt.

− Zephyr az én tanítványom volt eddig is és ezután is az lesz − fordult felé Ziar.

− Te nem tudod arra megtanítani, amire én! − vált harciassá Akashi.

− Attól tartok Ziar, hogy a hölgynek igaza van − szólalt meg Főnök, a sötétbörű zavartan nézett rá, majd az unokaöccsére. − Zephyrnek mentális képességei vannak, de ahhoz nem elég erős, hogy úgy használja, mint én. Ahhoz viszont bőven elég, hogy olyan harcos legyen belőle, mint Akashi.

− Én erről miért nem tudtam? − akadt ki a férfi és válaszért az unokaöccsére nézett, de ő inkább a földet bámulta.

− Nem akartam elmondani, mert nem voltam benne elég jó, ezért inkább igyekeztem a harcban jobb lenni, hogy elégedett legyél velem. De abban is csak csalódást tudtam okozni, hisz még Zack is jobb nálam.

Kínos csend telepedett a társaságra, mert ez egy olyan beszélgetés volt, amihez nekik nem sok közük volt, de most mégis fültanúi lettek.

− Semmivel sem lettél volna kevesebb a szememben, ha elmondod − szólalt meg aztán Ziar. − Így is, úgy is az unokaöcsém vagy.

A srác kissé bizonytalanul felnézett rá, a nagybátyja halványan elmosolyodott, hogy tudja számíthat rá. Aztán Ziar a nőre nézett szúrósan.

− Minden alkalommal ott leszek, mikor foglalkozol vele. Semmi szükség rá, hogy valamit netán rosszul taníts meg neki − közölte ellentmondást nem tűrően.

− Cöh! Vagyok olyan jó harcos, mint te − emelte fel kihívón az állát Akashi. − Még a chim használata nélkül is két vállra tudlak fektetni.

− Állok a kihívás elébe! − húzta ki magát Ziar, de azért a szája sarkában egy mosoly bujkált.

− Megbeszélünk egy időpontot, de előbb had egyek valamit. Elhasználtam minden erőm és most farkas éhes vagyok. Ugye van kajátok? − fordult a többiek felé.

− Hehe, persze − nevetett fel kicsit kényszeredetten Cain. − Mondjuk.

− Én is éhes vagyok − indult meg Angel. − Gyere!

Azzal magával húzta Akashit, aki ugyan meglepődött, de nem ellenkezett aztán.

− Tartok tőle már nem sokáig lesz készletünk, főleg, ha Dark is becsatlakozik melléjük − lépett Ray Cain mellé.

− Úgyis vissza kell mennünk Nordért − emlékeztette őket Cecile.

− Tényleg − bólintott a bátyja.

− Muszáj? Nekem nem hiányzik − fonta karba a kezét Black, de Cecile csak legyintett a morgására.

− Készüljetek fel a harcra! − vonta magára a figyelmet Sage. − Doom veszélyes, és azok is, akiket maga mellé állított.

− Volt már dolgunk veszélyes alakokkal − próbálta megnyugtatni Cecile. − De azért felkészülünk.

Sage csak bólintott, majd összekapcsolódott a Főnökkel és a raktárajtó felé indult, amit Skarlát nekiállt kinyitni. Előkerültek a szárnyak és már ki is suhantak. A kis társaságra kényszercsend telepedett.

− Akkor most hova? − törte meg a hallgatást Skarlát.

− Vissza Nordért és befejezzük a bevásárlást is − adta ki az utasítást Cain, pedig már Ziar is ott volt, és hivatalosan övé volt a hajó is, így az emberférfinak nem igazán volt joga parancsogat osztogatni.

− Jó! Még van energiánk egy féregjáratra − bólintott rá a vöröske, majd beolvadt a falba és eltűnt. Cain intett a kezével a többieknek, hogy menjenek, és a társaság elindult. Dark, Ziar és Zephyr maradt ott.

− Köszönöm − nézett fel Dark Blade-re a sötét bőrű férfi, mire a fejvadász felhorkant.

− Csak annak köszönheted, hogy élve van belőled hasznom, nem holtan − azzal nagy léptekkel otthagyta a két shy'marit.

− Kiráz tőle a hideg − nyögte Zephyr.

Ziar viszont elgondolkodva nézett utána. Megfejthetetlen volt számára ez a genosym. Mogorva, távolságtartó, tipikusan az, aki irányításhoz szokott. Mégis hagyta neki, hogy harcoljon, cselekedjen, amiből arra következtetett, képes alkalmazkodni, ha a szükség úgy kívánja.

Büszke, de annyira mégsem, hogy makacsul ragaszkodjon a saját elképzelésiehez. De vajon tényleg csak akkor és azért, ha haszna van belőle? Vagy más is lapul mögötte? Végiggondolta a hasonlóságokat maguk között és arra jutott, hogy ő talán még rosszabb is volt a bátyja halála előtt, mint most Dark Blade. Azóta megváltozott egy-két dolog, de még mindig magát tartja első számú helyen, amin talán változtatnia kellene.

Lenézett az unokaöccsére, aki rá várt, hogy mondjon valamit, akármit. A kezét a vállára tette és enyhén megnyomta, miközben a fejével is intett, hogy induljanak ők is. Rájuk fér egy kis pihenés a történtek után.

Hogy aztán Dark Blade-del lesz-e folytatása a közös munkának, majd kiderül. Neki nem lenne ellenére, mert úgy érezte, általa, magáról is többet fog megtudni.