− Oké − emelte fel Cecile a kezét három órás keresgélés után. − Feladom! Akárhova bújt ez a kölyök, nagyon jól csinálta.

− Nord és Grana se talált semmit − fonta karba Cain a kezét és gondterhelt arcot vágott.

− Én is átnéztem az elmémmel is a teljes hajót, de nem találtam meg. Hacsak nincsenek mentális képességei, mint a Főnöknek, akkor kizárt, hogy így el tudjon bújni − közölte Angel.

− Azt mondod nincs itt? − nézett rá Cain, a fehér genosym megcsóválta a fejét. − De azt mondtad, azon a hajón se érzékelted, amivel Ziarék elmentek.

− Így van − erősítette meg Angel.

− Akkor lehet, hogy meggondolta magát és mégis átszállt a Főnök hajójára? − vetette fel Black.

− Nincs ott − jelent meg Skarlát. − Sikerült rádión felvenni velük a kapcsolatot. Márpedig, ha az öreg se találta a saját hajóján, akkor vagy itt vagy a Fecskén kell lennie.

− Fecske? − nézett rá Cain homlok ráncolva.

− Amivel elmentek − bökött jelképesen a raktár felé a vörös genosym. − Versenyhajó, úgy gyorsul, mint a villám, még a Zanat is veri ezen a téren, bár a végsebessége nincs akkora. Ha Darkéknak le kell lépniük vész esetén, akkor kizárt, hogy megcsípjék őket.

− Azt hiszem Savage az utolsó esélyünk − sóhajtott a férfi és a folyosón megjelenő párosra nézett. − Mit találtatok?

− Tele van a kölyök lenyomatával a hajó, de a többség régi − kezdett bele a nagydarab genosym a beszámolóba. − A legfrissebbek a raktárhoz vezettek, de el nem hagyta a helyiséget. Szóval azon a hajón kell lennie.

− Akkor tök feleslegesen kutattunk át mindent az elmúlt három órában? − vágott mogorva arcot Black.

− Igen − bólintott rá Savage, aki szintén inkább mindent végigjárt, csakhogy biztos legyen ebben a következtetésében.

− Nem tudtad volna ezt előbb mondani? El tudtam volna értelmesebb dologgal is tölteni az időmet − fonta össze durcásan az ifjú fekete genosym a karjait.

− Biztosra akartunk menni, hogy sehol nem találunk frissebbet − adott magyarázatot Ray. − Hátha valami olyasmivel közlekedett, ami nem hagy olvasható nyomott.

− Aha − morgott Black. − Remélem Dark megeszi.

− Black! − háborodott fel Cecile.

− Miért? Eddig csak bosszúságot okozott. Zackkel állandóan kötekedett, ennek ellenére segített neki bezárkózni a vezérlőbe. Ziarnak sem fogadott szót, ami miatt mi három órán át kerestük őt. Simán megérdemli.

− Kétlem, hogy Ziar hagyná, mégiscsak a nagybátyja − érvelt Angel, és kezdett egyre biztosabb lenni abban, hogy a shy'mari srácnak mentális képességei vannak.

− Én a helyében hagynám! − morgott tovább az ivadéktársa.

− A Fecskével is fel tudod venni a kapcsolatot? − fordult inkább Cain Skarlát felé, de továbbra is csodálkozott azon, hogy egy földi madár nevével illetnek egy űrhajót. Vajon más bolygón is megtalálható és ugyanazon a néven?

− Nem, és nem is fogom megpróbálni. Ziar egyértelműen megtiltotta − rázta meg a fejét a vöröske.

− Azt tudjuk hova mentek? − nézett Skarlátra, aki megrázta a fejét, így pillantása Angelre esett, aki utolsóként beszélt velük. De ő is jelezte, hogy ő sem tud semmit.

− Nem értem mi a nagy titkolózás oka − dörmögte Nord.

− Óvatosság − világosította fel Cain.

− Itt mindenkit ki akartak nyírni! Mit kell óvatoskodni magunk között? − háborgott a barbár.

A két földi férfi összenézett, Cecile megforgatta a szemét. Mégis hogyan tudnák elmagyarázni neki, hogy két olyan személyről van szó, akik alapjáraton bizalmatlanok, amire megvan az okuk. Ráadásul ennek tetejében még ott a tény, hogy valaki vadászik rájuk, ők pedig épp most mentek el kideríteni ki lehet az.

− Gragan garan − válaszolz neki a flora colossi.

− He? − nézett rá a barbár.

− Azt mondta a falnak is füle van − fordított Shadow, hogy megkímélje a többieket. − És egyet kell értsek vele.

− A néped körében nem ismert a cselszövés és intrika fogalma? − nézett rá Cecile, hátha kapcsol Nord.

− Mi egyenes jellemek vagyunk, nincs szükségünk ilyenre! − húzta ki magát és bökött a mellkasára a nagydarab férfi.

− Aha − jegyezte meg Black szkeptikusan, pedig ő sem volt a helyzet magaslatán, ha erről volt szó.

− Mindegy − ment egy vita elébe Cain, gyanította Nord egyszerűen csak nem figyelt fel a környezetében zajló ilyen eseményekre. − A lényeg, hogy Zephyr nincs itt.

− Jah és izgulhatunk, hogy ott meg ne legyen baja − harapta be Cecile az ajkát.

− Izgul érte a rosseb! − hördült fel Black. − Mentem! Nézek magamnak valami kaját, még mielőtt Savage-nek nem jut eszébe újabb készletellenőrzést végezni.

− Tüskésebb jelleme van, mint White Claw-nak − nézett utána a barna genosym.

− Vannak dolgok, amiket nehezen visel − vette Cecile a védelmébe.

− Mindenkinek vannak gyengéi − szólt hozzá Ray. − Neked az, ha más eszi meg a süteményed.

− A cukormázas pitém! − kapcsolt a nő. − Black ne merészeld!

Rohant utána, mire mindenki elvigyorodott, egyedül Angel csóválta meg a fejét, majd lassan a páros után indult, hátha meg kell akadályoznia, hogy összevesszenek.

− Zack, úgy gondolom megérdemelsz... − Cain itt elakadt a mondatban, mert a fiának csak a hült helyét látta − ...némi büntető feladatot, amiért ezt elhallgattad.

Fejezte be aztán a mondatot, majd a vörös genosymre nézett, aki ártatlan arcot vágva viszonozta a pillantást.

− Hol van Zack? − mondta aztán ki a kézenfekvő kérdést, de válasznak csak egy vállvonogatást kapott. − Skarlát!

− Nem tudom − védekezett a vöröske. − Nem rá figyeltem.

Cain nem vádolhatta meg azzal, hogy hazudik, hisz tudta ez képtelenség. De mégis mikor lépett le a fia? Nem mintha ezzel megúszhatná a büntetést, csak elodázni tudja.

− Savage? − fordult a barna genosym felé, aki válaszként elnézett a folyosó másik irányába, mint amerre a trió távozott. Nem mintha bármi más lehetőség rendelkezésére állt volna a srácnak menni.

− Csak találjalak meg Zack Wild! − ígérte meg Cain és elindult.

A többiek csak néztek utána, majd Nord egy-két pillanattal később elindult a szobák felé, hisz nem igazán volt mit csinálni, akkor miért ne heverészhetne kedvére. Mind a két férfi hamar eltűnt a kanyar után.

− Gra gra granna − jött a megjegyzés Granától.

− Igen, néha talán túlságosan is szigorú − értett egyet Shadow, majd kitessékelte a srácot.

− Köszi mindenki! − rakta össze a kezét maga előtt hálásan Zack.

− A szerencséd az, hogy Skarlát tényleg nem látta mikor kéredzkedtél be Shadow-hoz, Savage-nek pedig nem kellett megszólalnia − mutatott rá Ray, hogy azért a jó szándék kevés lett volna önmagában.

− Nem fogod megúszni − nézett rá Shad.

− Tudom, de legalább addigra kipihenem magam. Az edzés, aztán a keresgélés. Komolyan nem tudom apa hogy bír ennyit talpalni − vágott hitetlenkedő fejet a srác.

− Hozzá van szokva − adott választ Ray. - -Savage-dzsel mi is nehezen viseljük a tétlenséget.

− De ez még nem jelenti azt, hogy engem is piszkálnia kell − eresztette le a vállait a srác egy sóhaj kíséretében.

− Mond meg neki.

A barna genosym megjegyzésére Zack csak felhorkant, hisz ismerte annyira az apját, úgy sem tudná meggyőzni arról, hagyjon neki békét, hagy nyomkodja a telefonját. Skarlát és Ceverik egész jól összerakták és megjavították abból, amit itt találtak a hajón, míg várakoztak a Jupiternél. Ráadásul a töltését is megoldották, így az offline játszható játékait legalább nyúzhatta.

− Nem akarsz velem jönni a vezérlőbe? Kirakom neked nagy képernyőre − hívta magával Skarlát, aki elismeréssel adózott a srác előrelátásán és gyors észjárásán.

− Komolyan? − vidult fel Zack.

− Persze, simán összekötöm a vezérlővel − vigyorodott el a vörös genosym.

− Klassz! Menjünk! − indult meg lendületes léptekkel a srác.

− Na erre kíváncsi vagyok én is − ment utánuk Ray. Gyerekkorából voltak emlékei a videójátékokról míg a pajzsot le nem engedték. Utána a túlélés vált a legfontosobbá, és közben felnőtt és el is felejtkezett ezekről. Kíváncsian várta mennyit változtak a játékok ahhoz képest, amit ő ismert.

− Jól tolja − csatlakozott Shadow is, a kérdő pillantást látva hozzátette. − Néha figyeltem mikor vigyáztam a csajokra ő meg tanulás helyett inkább játszott.

− Na szép! − kommentálta a fekete hajú férfi.

Jobb program híján Grana és Savage is ballagott utánuk, lassú és rövidre fogott léptekkel, különben hamar a sarkukra tapostak volna.