Ziar magában úgy számolt, hogy legalább három-négy óra, míg Ferguson megfordul és messze nem biztos, hogy még a mai napra összehozza a találkozót a fejessel. Így ennek megfelelően tervezte be az italok adagolását.

Mellette szólt, hogy a shy'marik kifejezetten jól bírták az italt. Ehhez jött még hozzá, hogy vele volt Dark Blade, aki igencsak csendesnek bizonyult. Nem mintha nagyon sokat hallotta volna beszélni, de felkészült egyfajta folyamatos morgásra megjegyzések formájában.

~ Itt vagy? − tudakolta Ziar.

~ Ha rajtam múlt volna, már ott lennénk, mert követem a kis haverodat minden gond nélkül.

~ Nem egy türelmes típus vagy, igaz? − kérdezett ár az ex bérgyilkos, de nem kapott választ. ~ Nem mindig az erőszakos megoldás a célravezető.

~ Nekem eddig bevált, és te is hosszú évtizedeken át azzal kerested meg a betevődet. Így nem értem mi a problémád.

~ Igen, azzal kerestem meg, de soha nem ajtóstul rontottam a házba, hanem türelemmel kivártam a megfelelő pillanatot a lecsapáshoz. Soha nem kaptak el, és soha nem úgy kellett kiverekednem magam, hogy aztán eltűnhessek a nyílt utcán. Mindig messze jártam már mire feltűnt bárkinek, hogy a célpontom halott.

~ Mindenkinek más okoz örömöt − vágott vissza Dark.

~ Igazad van. − Emelte ajkához a poharat Ziar.

Aztán úgy fordult körbenézni, hogy a fal mellett lévő alakra is vessen egy futó pillantást. Ennyi is bőven elég volt számára. Gyakorlott szeme felmérte a másiknál lévő fegyvereket. Két tőr, lézeres lőfegyver. Legalábbis ennyit biztosan elkönyvelhetett.

Nem verőember, sokkal inkább informátor, aki szükség esetén vágja csak el bárki torkát. Az ilyennel vigyázni kell, szeretik a pengéiket méregbe mártani, hogy ha csak sebezni tudnak, akkor is holtan végezze az illető.

~ Nem kell tartanod a mérgektől, a legtöbbet tudja a fajtám hatástalanítani − biztosította róla Dark Blade.

~ A legtöbbet, de van néhány kivétel, igaz? − utalt arra, ami Ray és Savage elméjét is őrületbe kergette.

~ Azok kombinált, mesterségesen mutált mérgek vagy pedig... − és itt elhallgatott a fejvadász.

~ Vagy pedig? − nógatta a folytatásra Ziar, mert egyértelműen rájött a másik valamire.

~ Másik genosym szervezete termeli − fejezte be Dark a mondatot.

Savage-nek is lett egy ilyen képessége, és még nagyon is emlékezett rá, hogy milyen égő, maró érzést hagyott mikor kapcsolatba került vele a teste, amit nehezen is tudott regenerálni. Lehetséges volna, hogy a mechanikus végtagokat olyan folyadékkal töltik meg, amibe egy genosym mérgét keverik? De kiét? Ki állhat mögötte?

A legtöbb fajtársa a Földön van, akik nem, azokból ő maga vadászott le jó néhányat, megbízás alapján. Egyikük sem kispályás volt, mindegyikük erős és kiváló harcos. Milyen okból akarta valaki, hogy kiiktatásra kerüljenek?

~ Gondolod? − jutott Ziar is ugyan erre a következtetésre.

~ Nem tudom, de nem zárhatom ki a lehetőségét.

~ Ostobaság lenne − értett egyet a shy'mari. ~ Megjött Ferguson!

~ Ha ennek vége, akkor megeszem! − fogadta meg Dark, mire Ziar jót kuncogott magában.

~ Ahogy gondolod − válaszolt aztán.

− Visszaértem Ziar − jelentette ki a nyilvánvaló tényt a férfi.

− Fer... Ferguson! − akasztotta meg a nyelvét a sötét bőrű szándékosan.

− Elintéztem, fogad. De vagy olyan állapotban, hogy gyere? − mérte végig az informátor a bérgyilkost.

− Persze! − legyintett eltúlzottan Ziar. − Mi shy'marik jól bírjuk az italt!

− Hát jó − hagyta rá kétkedve Ferguson.

− Fizetek! − fordult vissza a shy'mari a pult felé és kicsit megbillent a széken, mint aki az ital hatása miatt elvesztette az egyensúly érzékét.

Nem sokkal később már követte Fergusont, aki többször is hátranézett rá. Ziar ügyelt arra, hogy a járása ne legyen olyan magabiztos, mint szokott és fegyelmezett önmagához képest jóval lazábbnak tűnjön.

~ Jön a másik is − tájékoztatta Dark arról, ami Ziarnak is feltűnt.

~ Ha lemarad, akkor a fogadásban érdekeltek embere, aki tudni akarja mire készülök a másik bandával. Ha nem, akkor ide tartozik és ő a hátvéd.

− Ziar! − szólt Ferguson, de a férfi elengedte a füle mellett. − Ziar!

− Huh? − kapta arra a fejét, mint akinek elkalandoztak a gondolatai az ital miatt.

− El fogják venni a fegyvereidet − közölte vele a másik. − Garanhoz csak fegyvertelenül mehetsz be.

− Tudod, hogy nem szívesen válok meg egyiktől sem − próbált morcos fejet vágni Ziar.

− Ismerik a híredet, tisztában vannak vele milyen veszélyes vagy. De Garan nem az a típus, aki csak úgy megölet bárkit, főleg ha, fegyvertelen. Szóval, ha nem csinálsz hülyeséget, akkor sértetlenül távozhatsz és kifelé menet visszakapod, amit elszednek tőled.

− Na persze − adott szkeptikusan hangot a kétkedésének a shy'mari és továbbra is durcásnak tűnik.

− Bele kell menned, ha akarod azokat a szárnyakat − érvelt Ferguson.

− Hát jó! − szólalt meg valamivel később Ziar, mint aki átgondolta a helyzetet. − De akkor sem tetszik, és ha előbb tudom, nem jövök veled.

A férfi csak megeresztett egy sóhajt és inkább előre figyelt. Ziar pontosan tudta, hogy ő nem viselkedik így, hanem minden zokszó nélkül belemegy, pontosan azért, mert tisztában van a képességeivel. Viszont az ital mindenkiből kihoz egy olyan ént, amit amúgy normális esetben elnyom a józan ész. Nagyon remélte Ferguson is ennek tudja be a megváltozott hozzáállását.

Kis utcák labirintusán át vezette, más már rég elvesztette volna az irányérzékét, de Ziar nem tartozott ezek közé és mindent pontosan megjegyzett, hátha szüksége lesz rá. Ráadásul Dark Blade-del a testében messze nem fegyvertelen, még akkor sem, ha a sajátjait nem sikerül visszaszereznie.

Megálltak egy viszonylag még fehér falú épület előtt, ami három szintjével nem lógott ki a környezetéből. Ugyan úgy voltak az oldalán kötelek kifeszítve, hogy lehessen teregetni és most is lógott néhány száradásra váró ruha.

Kódos kopogást követően, résnyire nyílt az ajtó, majd utána beléphettek. Egy rövid és nem túl széles folyóson találta magát Ziar, három marcona alak nézett rá. Az egyikük morgott valamit miközben alaposan végigmérte.

− A fegyvereidet kérik − nézett rá Ferguson.

A shy'mari színpadiasan sóhajtott egyet, majd lecsatolta a tartóövet és átnyújtotta. Aztán a csizmák szárából előkerült egy-egy dobókés, amiket szintén a hozzá legközelebb eső alak kezébe nyomott.

− Ennyi? − nézett rá a kísérője.

− Most csak ennyi − vonta meg a vállát. − Nem megbízáson vagyok.

Egy darabig még méregette őt a három nagydarab alak, aztán intett az egyik, hogy mehetnek. A folyosó túlvégén lévő ajtót nyitották ki nekik. Egy lépcsőházban kötöttek ki, ahol Ferguson az első emeletig vezette, itt újabb két keménykötésű alak állt, de automatikusan tovább engedték őket.

Egy lakórész, előterébe jutottak. Egy szolgáló mikor meglátta őket, egyből ment bejelenteni az érkezésüket és egy hang engedélyt adott, hogy bejöhetnek. Ziar lazán Ferguson nyomában maradt és hanyagul felmérte a terepet, mintha csak a berendezést nézte volna meg.

A szoba túlvégében egy kényelmes kanapén egy férfi ült elterpeszkedve, karjait a támlán tartva. Az egyik oldalon két testőr, a másikon egy bárpult, mögötte egy felszolgálóval. Garantól, legalábbis Ziar gyanította, hogy ő lesz az, két lépésre egy igencsak formás nő.

Hegyes fülek, szőke haj, mely fonatban futott végig a feje közepén, kétoldalt pedig rövidre nyírta. Kék íriszei végigmérték sötét bőrű fajtársát. Bal szeme körül tetoválás futott, amit furcsa jelek alkottak. De nem csak itt díszítette bőrét minta, mert a bal karja a vállától a kézfejéig ki volt varrva, amire épp most húzta fel az ujjatlan, fekete kesztyűjét.

Aztán feltette a lábát a kanapé előtti asztalra és feljebb húzta puha bőrcsizmájának szárát. Fekete, ujjatlan, magas nyakú felsője megfeszült mell résznél és Ziar akaratlanul megnézte magának a halmokat.

El kellett ismernie, hogy nagyon is szemrevaló és ha nem tudná, hogyan is reagálnak rá a saját fajtársai, akkor még rá is mozdul. Így viszont inkább passzolta a lehetőséget. Azért kíváncsi lett volna, hogy mit keresett itt egy másik shy'mari.

− Legközelebb − és a nő a férfi felé hajolt, mire a két őr megmoccant, de egy intés után megtorpantak, így befejezhette a mozdulatot és kesztyűbe bújtatott kéz az áll alá simult. −, akkor vetkőzöm neked, ha kettesben leszünk.

A kanapén ülő felvillantott egy na persze, arra várhatsz babám típusú mosolyt, amit a nő, viszonzott egy csak figyelj, elérem, amit akarok üzenetűvel. Aztán egy kecses mozdulattal megfordult és ringó csípővel megindult kifelé. Ziar felé küldött egy lapos pillantást, sőt még látványosan neki is ment a karjának kifelé menet, ami miatt a sötét bőrű automatikusan utána fordult.

− Jobban is bevághatna az a nadrág édesem − szólalt meg vigyorogva, mire kapott egy gyilkos pillantást a váll felett küldve.

Majd a fej királyi módon emelkedett a magasba és a hölgyemény távozott azon az úton, amelyiken ők is jöttek.

− Te tudod hogyan kell felbosszantani egy nőt − szólalt meg a férfi a kanapéról.

− Minden világos fajtársam így reagál rám − vont vállat Ziar.

− Ferguson elmondta mit akarsz, de ugye tudod, hogy csak úgy akárki nem kaphat ilyen eszközt.

− Ha azok listáján lennék, akik nem kaphatnak, most nem lennék itt. Nem igaz? − mosolyodott el.

− Egy italt? − intett fejével a pult felé Garan.

− Kettőt is szívesen fogadok. Zűrős napokon vagyok túl − indult meg Ziar. Minden mozdulatát éber tekintettel figyelték a bennlévő őrök. Magában ezen jót mosolygott.

Mire odaért már rakták is elé a poharat, amiben ugyan az az ital volt, amit a kocsmában is ivott. Nem lepte meg a jólinformáltság. Vagy Fergusontól tudták, vagy a mögöttük jövő alak informálta le ezt a Garant, míg őt lent feltartották.

− Igen, említették − ismerte be a terpeszkedő férfi, hogy kifaggatták a kísérőjét. − Csak tudod én az a fajta vagyok, aki nem hisz senkinek.

− Bölcs előrelátás − támaszkodott meg Ziar a pulton és poharát tisztelegve megemelte mielőtt beleivott az erős italba.

− Tudod mit gondolok? − nézett rá elgondolkodva a férfi, mire a sötétbőrű kérdőn felvonta a szemöldökét. − Hogy hazudsz és a Főnök küldött, hogy kiderítsd ki vagyok. Nem is olyan régen koccantatok, hogy a ti kifejezésetekkel éljek.

− Lepasszoltam néhány nemkívánatos személyt, akiket az ő utasítására szedtem fel, és akik miatt megtámadták a hajómat − közölte lazán. Nem próbált meg szépíteni, vagy tagadni. Felesleges lett volna, azzal csak tovább erősíti a gyanút.

− Akkor miért hagytad el a szállítót és jöttél azzal a kis versenyhajóval? − próbálta továbbra is sarokba szorítani. Shy'mari kíváncsi lett volna kitől ilyen jól informáltak. Mégicsak a hajóján maradtak között van az áruló. Vagy talán az a mechanikus kar rendelkezik ilyen rejtett funkcióval és Ray a tudták kívül segíti az ellenségüket.

− Mert kevésbé feltűnő? − kérdezett vissza. − Az egész bolygó harckészültségbe vágja magát, ha azzal jövök ide.

− Ez igaz − kotyogott közbe Ferguson.

− És ki van most a szállítón? − jött a következő kérdés. Ez elárulta, hogy pontosan tudják most is mozgásban van. Egyre jobban érdekelte honnan.

− Főnöknek kölyköket képeztem ki és ha már annyi erőt és időt öltem beléjük, akkor nem mondok csak úgy le róluk. Míg én kiruccantam ide, elküldtem őket készletet feltölteni az Araratra.

~ Ezt nem kellett volna megmondanod neki − szólalt meg első ízben Dark, amióta ideértek.

~ De, pontosan ezt kellett tennem − kortyolt bele újból az italba. ~ Amúgy is tudják szerintem. A reakciójukból kiderül.

Azért meglepte, hogy a fejvadász nem követte az előbbi gondolatmenetét, de talán fontosabbnak tartotta a környezetük figyelését. Jogosan. A genosym nem reagált, de átfutto rajta düh és gyanakvás érzése, ami nem a sajátja volt.

Garan arcán megjelent egy félmosoly, olyan, amit Ziar nagyon is jól ismert. A szeme sarkából az ablakot igyekezet feltérképezni, hogy vajon ki fognak-e tudni arra jutni.

~ Kár volt annyi időt pazarolnunk − morogta Dark, aki szintén vette a jeleket, hogy innen nem távoznak élve. Viszont ez a kevés info arra engedett következtetni, hogy csak hozzávetőlegesen tudják a helyzetüket. Vagy a mechanikus kar jelei gyengék, nem tudják folyamat követni. Vagy a köztük lapuló áruló nem tud azonnali, friss információkat küldeni nekik.

~ Még várj! Talán csak próbára akar tenni − kérte a shy'mari, bár igazából nem hitte el ő sem a saját szavait, de jobb nem kizárni semmilyen lehetőséget. ~ És hagyj engem harcolni.

~ Jól van − egyezett bel Dark, és Ziar érezte, hogy enyhül a nyomás, amit eddig a fejvadász gyakorolt a testére, hogy ő irányíthasson.

− Öljétek meg! − adta ki parancsba a férfi.

− Tessék? − kerekedett el Ferguson szeme. − De-de, azt mondtad...

Dadogott és kétségbeesetten nézett Ziar irányába, aki felé megindult a két őr, sőt még kettő jött be az ajtón.

A sötét bőrű felhajtotta az italt mintha nem venné komolyan a kijelentést, még szórakozottan nézett a pohárra is egy rövid ideig, majd csak a pillantását emelte fel , ami Garanra esett, aztán elmosolyodott. Tisztán és józanul. Kár volt tovább színészkedni.

Egy erőteljesebb mozdulat és már össze is tört az üveg a tenyerében. Ugyan megvágta az ujját, de a kesztyűje megvédte a keze nagy részét. Két szilánk pedig már repült is az ülő férfi felé, aki időben vetődött félre. Az őrök célbavették, rávetették magukat, csakhogy Ziar gyorsabb volt és átdobta magát a pulton.

Persze a pultos is rátámadt, két tőrt tartott a kezében és már döfött is, de nem sokat ért vele, mert a shy'mari gyakorlottan fogott a csuklójára, és tartotta távol magától őket. Normál esetben is erőben felvette volna a vele szemben állóval a versenyt, de a genosym jelenléte ezt még fel is erősítette. Úgy csavarta a karjait, hogy a másik felkiáltott.

Az őrök a pult két vége felől jöttek, illetve megálltak előtte, nehogy arra tudjon menekülni. A szerencsétlen pultost odalökte az egyikhez, aztán lekapott egy üveg italt, azt a másik oldalról érkező felé hajította, aki védőn emelte maga elé a kezét.

Ziar kihasználta, hogy vak foltot okozott neki és arrébb lökve kislisszant mellette. Az ablak felé igyekezett, de a pult előtt állók egyike időben mozdult és utolérte. Egy kéz markolt keményen a vállára, amire ráfogott, közben hátra szúrt a tőrrel, amit a pultostól ragadt el miközben eltaszította magától.

Oldalt fordult és csavarta a kart, miközben felhúzta az egyik lábát, hogy gyomron rúghassa a másikat. Egy kiáltás és egy nyögés jelezte, hogy mind a két helyen találatot ért el. A kéz elengedte, de már ott is volt a következő ellenfél.

Hátrahajolt a fegyver elől, amivel a nyakát vették célba, majd az első szúrást hárította a nála lévő pengével, a másik elől megint kimozdult. A negyedik tag is odaért és a másik kettő is összeszedte magát. Jó harcos volt, de kis tér állt rendelkezésére és így a túlerőnek köszönhetően hamarosan térdre kényszerítették, karjait hátrafeszítették és egy penge simult a nyakának.

~ Most már... − mozdult meg Dark Blade, de legnagyobb meglepetésére ellenálltak neki. Nem találkozott még ilyen akarerővel.

~ Még nem! − vágta rá Ziar és szemét a hozzá sétáló Garanra szegezte dacosan.

− Itt és most elér téged Végzet − nézett rá a férfi, majd közelebb hajol, a hajába markolt. − Ahogyan Black Angelre és társaira is le fog sújtani. Előle senki nem menekülhet.

Gúnyosan vigyorgott rá, miközben Ziar fogösszeszorítva nézett fel rá. Viszont megkapta, amit akart. Ugyan nem tudta kire utalhat a másik Végzetként, de a Főnöknek ennyi elég, hogy kiderítse.

~ Oké, tudom, amit kell. Jól jönnél, mint páncél és két olyan kard, amit magammal hoztam − üzent rejtőzködő társának.

~ Gyorsabban végeznénk, ha rám hagynád − morogta vissza a fejvadász. − De legyen!

− Vágjátok le a fejét! − hangzott el Garan parancsa, majd elfordult.

A penge elemelkedett a nyakától, hogy fentről lesújthasson, Dark Blade ezt a pillanatot választotta, beborította a shy'marit, mint egy testhez álló ruha. Ziar karjának meghosszabításaként kinőtt két penge, amik egyből a tenyerébe simultak.

Kihasználta a genosym erejét, hátrafelé mozdult, így a kard a hűlt helyére csapott le, ő pedig magával rántotta fogvatartóit. Kiszabadította a csuklóját, fogást váltott a két pengén, amik szemkápráztató gyorsasággal csaptak le, és nyitották fel két őr hasát és mellkasát.

A negyedik őr felé fordult, de az már hárított és az őt lefejezni akaró társa is felé mozdult. Ziar szeme ennek ellenére Garan felé fordult.

− Nem menekülhet, öljétek meg! − kiáltotta idegesen a férfi, hátrább lépett.

Közben újabb őrök rohantak be. Ziar gyanította, hogy a szomszéd szobából, így gyorsan elintézte azt a kettőt, akik ott álltak, majd az ablak felé vetette magát.

~ Miért menekülünk? − dühödött fel a genosym.

~ Mert nem tetszett az a fegyver, amit az egyiknél láttam − válaszolt, miközben gurulva fogott talajt, majd állt fel és eredt futásnak, mintha mi sem történt volna.

Hátrapillantott, majd már vetette is magát oldalra, és azon a ponton, ahol az előbb még ő volt berepedt a beton és a közeli ház fala.

~ Hangágyú − ismerte fel Dark is és már egyáltalán nem bánta, hogy nem maradtak.

Talán tényleg nem volt rossz döntés, hogy hagyta irányítani a shy'marit, aki jól mérte fel mikor kell harcolni és mikor kell futni. Viszont a hangágyú jelenléte gyanúra adott okot. Készültek Ziar ellen feltételezve, hogy ilyen segítséggel jön, vagy egyszerűen csak Black Angelre felkészülve állt készenlétben.

~ Nem akartad a fegyvereid visszaszerezni? − tette fel a kérdést futás közben a fejvadász.

~ Azok pótolhatók, de az előnyünk nem, amit szereztünk − mutatott rá a tényre Ziar.

Legalábbis így gondolta, míg ki nem értek a térre, ahol a hajójuk is parkolt. Ugyanis több tucat harcos vette körbe a Fecskét, akik amint meglátták, célra tartották lőfegyvereiket és gondolkodás nélkül tüzeltek. Oldalra vetette magát, átgurult a hátán, majd felállt és fogást váltott megint a pengéken és a legközelebbi felé vette az irányt.

~ Remélem van ellenállásod a lövésekkel szemben − próbált cikk-cakkban haladni, hogy ne találhassák el. A genosym nemcsak erőt, de gyorsaságot is adott neki, ami először meglepte mikor tapasztalta, de most nagyon jól kihasználta.

~ Ilyen senkiket reggelizem! − horkant fel sértetten Dark Blade.

~ Fura ízlésed van. Én jobb szeretem a főtt tojást és a szalonnát. Nagyon sok energiát tartalmaznak, amivel sokáig ki lehet bírni.

Érzékelte, hogy megváltozik a fejvadász hangulata. Azt nem merte megkockáztatni, hogy kijelentse, talán jókedve lett, de azt igen, tetszett neki a válasza. Ki tudja, még a végén eléri, hogy elviselje őt, ha meg nem is kedveli.

Ziar lecsapott, és sorba hulltak az őrök Dark erejének köszönhetően. Elbírt volna velük, de meggyorsította a folyamatot, hogy a védekezésre minimálisan kellett figyelnie és nem számítottak a kisebb találatok.

Csakhogy időközben Garan és a maradék embere is odaért. A shy'mari feléjük fordult. Muszáj lesz harcolnia, mert a hangágyú a hajóban is kárt tehet, hiába szállnának fel vele. Így előre tört és Garant vette célba, akinél most már volt fegyver és hárította a csapását. Közelről néztek farkasszemet.

~ Mi a fene? − morogta a fejében Dark Blade, hisz könnyedén hátra kellett volna lökniük a férfit és kibelezni, de erőben felvette velük a versenyt.

Aztán Ziarnak hátra kellett ugrania, mert két támadó érkezett, csakhogy pechjére a hangágyút tartó már várta és pontosan oda célzott ahova ő érkezett. Hallotta a fejében Dark fájdalmas ordítását, érezte a fájdalmát, ami miatt ő is térdre rogyott.

A genosym leszakadt róla és ő ott maradt a földön fegyvertelenül, miközben a fejvadász vonaglott a fájdalomtól. Aztán a támadás abba maradt, de ez nem javított Dark állapotán, és Ziarnak sem lett mivel harcolni. Volt tartalék fegyvere a Fecskén, de egyrészt nem érhetné el, másrészt mégha Zephyr észre is vette a harcot, sem akarta, hogy kijöjjön segíteni neki. Ha meg is ölik őket, ő később le tud lépni a hajóval.

− Erre a szövetségre nem számítottam − lépett közelebb Garan. − Black Angel felbukkanására számítottam a mentális képességeiknek köszönhetően, de így is nyertem, hisz megszabadulhatok tőle is.

Ziar felállt, talán fegyvere nincs, de messze nem harcképtelen. Dark megmozdult tőle nem messze, de újabb csapást kapott, láthatóan figyeltek rá és nem akarták, hogy összeszedje magát.

Garan támadt, a shy'mari igyekezett kitérni, de a másik elképesztően gyors volt és hiába kerülte el az egyik pengét, a másik a mellkasába mélyedt. Döbbenten meredt rá, aztán hátratántorodott, mikor kirántották belőle.

− Ne! − hallotta meg Zephyr kétségbeesett kiáltását.

− Mene... − próbálta mondani, de nem tudta befejezni, mert vér bugyogott fel a szájából.

− Ne! − esett kétségbe a srác.

Garan megindult felé, de valami az útját állta. A srác kék szemében különös fény izzott, miközben kezét előre tartotta és mentális pajzsot húzott maguk közé. Meglepte, hogy ilyen fiatalon, ilyen erő lapul Ziar unokaöccsében, akit úgy tűnik magával hozott. Persze ez kevés lesz, hogy őt megállítsa.

Dark is a pajzs mögé került és újra megpróbálkozott az összeállással, de legalábbis azzal, hogy eljusson a shy'marihoz. Nem tudta magát teljesen összeszedni, de annyira igen, hogy beborítsa és valami torz lényként a hajó felé tudjon indulni.

Látta Zephyr zavart, kétségbeesett tekintetét, de láthatóan tartotta a pajzsot, amit felhúzott, bár izzadság gyöngyözött a homlokán.

− Nem állíthatsz meg, csak egy gyerek vagy! − szólalt meg Garan és lecsapott a láthatatlan pajzsra.

− Én viszont nem! − szólalt meg egy hang.

A shy'mari nő jelent meg oldalról, harci mozdulatsorba kezdett, aminek a végén előre nyújtotta a tenyerét. Lökéshullám indult el a nyomán és Garan embereit leverte a lábáról, de nem őt magát, aki vicsorogva fordult felé.

A nő támadott, de felkészülten várták. Suhant a penge, de nem talált, ami miatt zavartan pislogott párat. Még sosem fordult elő, hogy célt tévesszen. Az előbb Ziart is csak becsapta, és kihasználta, hogy jóval gyorsabb nála.

− Itt vagyok − vigyorgott fel mellkastájékról a nő, aztán a tenyerét hozzáérintette.

Garan repült, de nem csupán ennyi történt. Az energia átszakította a testét és luk keletkezett rajta. Ennek ellenére előre dőlt és hátranyújtotta a lábait, hogy megállítsa a lendületét, a pengéket is a földbe döfte. Vicsorogva nézett fel, miközben kitöltötte a sebet, amit a nő okozott neki.

− Indítsd a hajtóművel! − kiabált oda Akashi Zephyrnek, aki bizonytalanul a még mindig araszoló Darkra nézett.

Aztán döntött és már rohant is befelé. A fejvadász minden tőle telhetőt megtett, de a hangtámadás egyáltalán nem tett jót neki. Ennek ellenére nem kerülte el a figyelmét, amit Garan produkált. Már tudta a választ miért vette fel erőben vele a figyelmet.

Dark Blade-et valami megragadta és szó szerint felhajította a hajóra, aztán a nő érkezett meg utána. Az ajtó csukódott és a Fecske már szállt is fel. Egy-két pillanattal később pedig már maximális sebességgel távolodott a várostól, hogy kilépve az űrbe a bolygót is maga mögött tudhassa minden ellenséggel együtt.

Nem hallhatták Garan parancsát, ahogy utasításba adta a katonáinak szálljanak vadászokra, miközben ő maga egy nagyobb hajó felé vette az irányt.

− Vedd a Zulu holdja felé az irányt, aztán állj meg! − utasította a srácot a nő.

− De akkor utolérnek minket! Járatot nyitok...

− Nem! Csináld, amit mondok! − emelte meg Akashi a hangját, aztán hozzátette. − El tudom rejteni a hajót, nem fognak ránk akadni.

− Oké − nyögte Zephyr.

Nem tudta mennyire bízhat meg a nőben, de segített nekik, ráadásul nagyon választása sem maradt. Amikor hátranézett Dark-ot látta, aki lefolyt a nagybátyjáról. Megszemlélhette jobban. A seb a mellkasáról eltünt, de enyhén emelkedett és süllyedt, ami azt jelentette él, csak eszméletlen. Ennyi elég volt, hogy kissé megnyugodjon.