A Fecske nevéhez méltón egy pillanat alatt kilőtt és gyorsan távolodott a hordózó hajótól. Az egész épphogy elég volt két személynek, hogy kényelmesen el legyen a vezérlőben, illetve hátrább alakítottak ki egy alvó részt, és egy kisebb rakterekt az élelmiszer tartalékoknak.

− Irány a Zulu − jelentette ki úgy Dark, mintha ő lenne kettőjük közül a parancsnok.

− Egyre gondoltunk − bólintott rá Ziar, aki akkor ütötte be a koordináta utolsó karaktereit.

− Ugye nem akarsz odáig így menni? − nézett a férfire a fejvadász, mert így napokba fog telni mire odaérnek.

− Nem, majd nyitok járatot, csak kellően el akarok távolodni a szállítótól − fordult felé a shy'mari. − Kíváncsi vagyok, barbár barátunk minek köszönhetően ismeri a csempészek és kalózok által kedvelt bolygókat.

− Nem olyan makulátlan, mint aminek próbálja beállítani magát − dörmögte Dark. − Jutalom is van a fején.

− Igazán? − lepődött meg Ziar. − Mit csinált?

− Rossz nővel éjszakázott.

A fekete bőrű férfi csak felnevetett, amit a genosym nem igazán értett, mit talál ezen olyan viccesnek. De nem különösebben érdekelte, hogy rákérdezzen.

− Csodálkozom, hogy nem gyűjtötted be még érte a fejpénzt − szólalt aztán meg Ziar.

− Nem érdekel a pénz, nem azért vállalok el egy vadászatot, hanem mert élvezem. És a későbbiekben még akár fel is tudom használni ellene, ha kiderülne sáros, és ő besúgó − szűkült össze Dark Blade szeme, mire a shy'mari elgondolkodó arcot vágott.

− Nem hinném, ahhoz túl ostoba, de azért nem vetem el a lehetőségét. Ha így van, előbb-utóbb lebukik és te akkor ott leszel, hogy a pengédet a mellkasába mélyeszd − mosolyodott el a mondat végére, ami nem került viszonzásra.

Helyette Dark inkább hátat fordított neki és a hátsó rész felé vette az irányt. Ziar elgondolkodva követte a tekintetével. Azt sejtette, nem lesz könnyű a genosymmel, még úgy sem, hogy Angel beszélt vele, és valószínű, az út miatt.

Nem mintha bízott volna abban, hogy ő nem kerül annak a pengének a hegyére, ha netán úgy tartja a fejvadász kedve, vagy a helyzet megkívánja, hogy feláldozza. Azért remélte, nem fog erre sor kerülni. Ettől függetlenül folyamatosan rajta tartja majd a fél szemét, hátha időben észreveszi a jeleket rajta, ha gyilkos hangulatba kerülne. Sajnos, amíg a hajón vannak esélye sem lenne meglépni előle, győzni meg végképp nem.

Visszafordult a kijelző felé, hogy ránézzen milyen messze járnak, és úgy ítélte meg, mégha figyelik is a szállítóhajót, akkor sem tudják bemérni ő, hova nyit most féregjáratot. Kiadta a parancsot a rendszernek, és hamarosan felvillant a jól ismert járat, amiben egy pillanat alatt eltűntek. Aztán egy nyögésre lett figyelmes, mire megfordult.

− Potyautasunk van − jelent meg a genosym.

Ziar elsápadt, sötét bőre egy árnyalattal világosabbnak tűnt amikor meglátta kit tart a kezében. Zephyrt a vállánál fogta meg a fejvadász, hogy a lába se ért földet. A srác kapálózott, de nem tudott szólni, mert Dark beterítette önmagával a száját és levegőt is épphogy kapott az orrán.

− Mit keresel itt! − pattant aztán fel dühösen Ziar, amikor végre túljutott első döbbenetén. − Engedd el!

A fejvadász tekintete összeszűkült az utasítás hallatán, de aztán letette a kölyköt, aki egyből oldalasan ellépet, hogy távolság legyen közte és a genosym között. Eddig sem tudott szólni, most sem mert, de kék szeme harciasan villant Darkra, aztán a nagybátyjára.

− Elbújtam! − közölte dacosan a srác.

− Megmondtam, hogy szállj át a Főnök hajójára! − emelte fel Ziar a hangját idegességében.

− Megmondtad! De nem érdekel! Az unokaöcséd vagyok, nem rázhatsz le csak úgy, mint egy koloncot! − kiabált a srác és egy pillanatra fájdalom suhant át az arcán.

Ziar összeszorított szájjal nézett rá egy darabig. Pont azért nem akarta, hogy jöjjön, mert féltette. A srácon kívül nem maradt senkije, ugyanakkor tudta, a múltja miatt bármikor felbukkanhat valaki, aki meg akarja őt és akár Zephyrt is ölni.

Igyekezett úgy viselkedni az unokaöccsével, hogy ne ragaszkodjon túlságosan hozzá, hátha kevésbé fog neki fájni, ha meghal. De most szembesült vele, nem jött össze a terve, és emiatt a kölyök olyan helyzetbe csöppent, ami akár az életébe is kerülhet.

Megeresztett egy sóhajt és kinézett az ablakon. A féregjáratban nem lehetett megfordulni, és ha már ott lesznek, akkor nincs visszaút, csakha már kiderítették, amit akarnak. Valahogy meg kell oldania ne essen az unokaöccsének baja, ugyanakkor teljesítsék, amiért mennek.

− Megmondtam miért kell átszállnod! − szólalt meg aztán Ziar. Nem hunyhat szemet csak úgy az engedetlensége felett.

− Tudok magamra vigyázni! − emelte fel dacosan az állát a srác.

− Még Zacket se tudod legyőzni, pedig fiatalabb nálad − dörgölte kegyetlenül a tényt az orra alá Ziar. − És neked még csak egy Skarlát féle fiatal genosym se áll a rendelkezésedre, aki segít túlélni, ha harcra kerül a sor.

− Tudok mást! − makacskodott tovább Zephyr, továbbra sem hagyta magát elnyomni.

− Valóban? Micsodát? − nézett rá Ziar. Karba fonta a kezét és kérdő testtartást vett fel.

− Nem mondom meg! − Zephyr sokkal inkább védekező mozdulatként folyamodott ugyan ehhez és keresztezte maga előtt a karjait.

A férfi kétkedő arcot vágott, de nem itt és nem most volt az ideje, hogy kiszedje az unokaöccséből mi is ez a dolog. Már így is épp elég kényelmetlennek érezte, hogy Dark előtt kell vele vitatkoznia. A fejvadász nem hülye, és bizonyára neki egyértelmű a tény, hogy a srác egy sebezhető pontja.

− Ha odaértünk, nem szállsz le a hajóról, sőt még csak az orrod sem dugod elő! − ütött meg Ziar fenyegető hangszínt.

− De... − ellenkezett Zephyr.

− Nincs de! Különben megmondom Darknak, hogy egyen meg, és akkor legalább le van rólad a gondom − vágta oda Ziar kegyetlenül. Fájtak a szavak, de valamivel hatnia kellett az unoköccsére, és talán a fejvadász sem fogja őt felhasználni ellene, ha sikerül most elhitetnie nem jelent neki sokat a srác.

− Mi? − nyögte Zephyr döbbenten.

Nem ő volt az egyetlen, mert a fejvadász is meglepett arcot vágott a hallottak miatt. Nem hitte, hogy az egykori bérgyilkos valóban feláldozná a saját unokaöccsét, de a vele való fenyegetőzés akár még hatásos is lehet. Bár valamilyen szinten sértő volt, hogy erre használta őt a sötétbörű shy'mari.

− Most dönts el! Szót fogadsz és a hajón maradsz, vagy pedig el se jutsz a bolygóra, ahova megyünk! − állította döntés elé a srácot Ziar, miközben igyekezett a saját érzéseit elrejteni.

− Jól van, a hajón maradok − válaszolta a kölyök és óvatosan a fejvadászra pillantott, láthatóan tartott tőle.

− Remek! Most menj vissza a hálóba! − utasította őt Ziar, és legnagyobb megkönnyebbülésére Zephyr szó nélkül engedelmeskedett.

Az egykori bérgyilkos dühös hangot hallatott, amint becsukódott a srác mögött az elválasztó ajtó. Miért is nem kérte meg a Főnököt, hogy ellenőrizze, valóban átszállt-e az unokaöccse? Most már késő bánat volt. Mondjuk lehetett volna annyi esze, átnézi indulás előtt a hajót, főleg annak fényében, hogy Zack elég furcsán viselkedett, mikor rákérdezett erre nála. Ha visszamennek, vele is elbeszélget erről.

− Angel szerint − verte fel Dark a gondolataiból Ziart −, bölcsebb lenne, ha kettőnket nem látnak együtt a Zulun. Sőt az én jelenlétemről nem is tudnak.

Ziar érezte az elhangzó szavakon, hogy a fejvadász nem könnyen mondta ki őket. Ugyan Caintől megtudta Dark Blade milyen képeséggel rendelkezik, de nehezen tudta elképzelni róla, hogy kifejezetten rejtőzködő fajta lenne. És az sem biztos, hogy a bolygón kellően sötét lesz mikor odaérnek. Aztán rájött mire is utalt a genosym, mégha nem is mondta ki konkrétan.

− Rendben − mondta ki anélkül Ziar, hogy érezni lehetett volna a hangján kényelmetlenül érinti a gondolat.

Ugyan számolt vele, hogy talán sor kerül rá, de csak vészhelyzet esetén, ha másképp nincs biztosítva az életben maradásuk. Ráadásul akkor még nem került a képbe Zephyr sem. Ha társulnak ők ketten, a fejvadász tudni fogja mit is érez az unokaöccsével kapcsolatban valójában, mert bele fog látni a fejébe. Ennek most egyáltalán nem örült, mert amúgy nem érdekelte volna.

− Anélkül is tudom, nem hagytad volna, hogy felfaljam a kölyköt − hajolt le a genosym, hogy a fejük egy magasságba került.

Mikor találkozott a tekintetük, csak megeresztett egy vigyort, ami nem sok jót sejtetett. Ennek ellenére nem érzett félelmet, sem maga miatt, sem pedig Zephyrért. Ha jól sül el ez az egész, akkor Darkban olyan szövetségest talál, akivel az oldalán megállíthatatlan lesz.

− Olyan vagy, mint én. Nem szereted, ha az életed mástól függ. Bizonyára Angel nyomos okot mondhatott, ha beleegyeztél ebbe − nézett határozottan a genosymre Ziar.

A vigyor eltűnt és a fejvadász teljes egészében kihúzta magát, fenyegetőn tornyosult fölé, de nem hagyta magát megfélemlíteni. Tudta, igaza van, ráadásul most még csak nem is bánthatja a másik, mert szüksége van rá. A visszaút már más kérdés lesz, de először érjék meg azt.

− Valóban − ismert el Dark. − Nem teszek meg valamit, hacsak nem áll érdekemben, vagy van belőle hasznom.

− Ez az én szerencsém − inkább tűnt kijelentésnek, mint kérdésnek a férfi részéről.

A genosym nem válaszolt, hanem előre nézett. Ziar is megfordult. Újra kinn voltak az űrben. Előttük, nem messze a fekete színű bolygó, ami a legelvetemültebb gyilkosok tanyája, és olyan termékek cseréjének helyszíne, ami csak a fekete piacon kapható.

− Tegyük, amit tennünk kell! − szólalt meg elszántan Ziar.

Éles érzékei jelezték, hogy a fejvadász mögé lép, aztán látta előre kúszni a testén és a karján a fekete masszát, de egyébként fel sem tűnt volna neki. Zavaró volt a tudat, hogy valami, ami másfélszer olyan magas mint ő, és háromszor olyan széles, könnyedén tűnik el benne. Várt, hátha a fejében felbukkan valami második tudatszerűség, de nem érzékelt semmi különöset.

~ Oh ne félj! Itt vagyok − hallotta meg Dark hangját a gondolataiban, kicsit gúnyosnak tűnt.

~ Ha olyannak tűnők, mint aki fél, akkor valamit rosszul érzel − válaszolt mentálisan, miközben az automata a bolygó felé vitte őket.

Ideje volt átvenni az irányítást és a megfelelő helyen landolni. És mielőtt leszáll, jobb ha tudatosítja még egyszer Zephyrben, most tényleg fogadjon szót.

Egy órával később, a landolás után hátára csatolt kardjai társaságában leszállt a hajóról, és magabiztos léptekkel indult meg a város szíve felé. A bolygón félhomály uralkodott, ami a sötét szürke és fekete között váltakozó égboltnak volt köszönhető.

Otthonosan érezte magát benne, és még jól is esett a szemének. Biztosra vette Dark is pontosan emiatt akart idejönni, hisz itt ő is tudja használni a képességét. Mind a ketten előnnyel indultak a többi itt tartozkodó fajjal szemben.