− Black! − szólalt meg Cecile, amint bezárult mögöttük az ajtó.

− Igen? − kérdezte unottan és felkészült egy újabb veszekedésre, fejmosásra, szentbeszédre.

− Segíts nekem − mosolyodott el a nő, fekete társa meglepetten pillantott rá.

− Ööö, miben? − nézett rá zavartan Black, majd feltűnt neki, hogy Cecile az ivadéktársát nézi, aki láthatóan nem igazán tudja mit akarhat tőle a nő.

− Szóra bírni Angelt.

− Lemaradtam valamiről? − vágott értetlen fejet a fekete genosym. − Mit akar tőled Cecile?

− Nem tudom − Angel teljesen ártatlannak tűnt.

− Tud valamit Dark Blade-ről, amit mi nem. És valamilyen oknál fogva nem akarja megosztani velünk. Márpedig, ha az ösztönöm nem csal meg, ez kapcsolatban van azzal, ami miatt a fejvadász szintén pályázik rá − közölte kertelés nélkül Cecile.

− Még mindig nem vágom − húzta el a száját Black, ő semmi jelét nem látta annak, hogy az ivadéktársa bármit is elhallgatna előlük a fejvadásszal kapcsolatban.

− Angel már azután furcsán viselkedett, hogy azon a bolygón, némileg meggyógyította Dark-ot − kezdett bele Cecile. − Egészen addig ő is tartott tőle, de utána megváltozott a hozzáállása. A vezérlőben volt egy alkalom, hogy mondhatni hozzádörgölőzött. Aztán az a megjegyzés a Főnöknek az állapotát illetően, majd az a pillantás, amivel egyenesen üzente Darknak, hogy menjen bele a Ziarral való közös útba. Szóval Angel, elmondod, amit tudsz, vagy szedjük ki belőled?

Cecile ahogy a Főnöktől látta összerakta maga előtt az ujjait, miközben mindenre elszánt mosolyt villantott fel. Black még mindig nem értette teljesen a helyzetet, de ettől függetlenül mellé lépett és olyan mozdulatot tett, mint aki ropogtatja az ujjait. Ivadéktársa kétségbeesett pillantást vetett rájuk, és menekülő út lehetőségeit vette számba. Bár mentális hatalmát használva könnyedén állította volna meg mind a kettőjüket, de nem akart ezzel visszaélni.

− Nem lehet − szólalt meg elkeseredetten Angel. − Megígértem Dark Blade-nek, hogy nem mondom el senkinek.

− Angel! − lépett fenyegetőn közelebb egyet Cecile. − Ha az, amit nem mondasz el, veszélybe sodorja a hajón bárki életét, akkor arról tudnom kell, hogy ne érjen váratlanul.

− Hát − bizonytalanodott el Angel, az ígéret és az érv amiért beszélnie kell harcot vívott benne. − Tény, hogy az elnyelések miatt kicsit megbillent az elméje egyensúlya, ami miatt néha őrültnek tűnik, de nem annyira, hogy veszélyes legyen bárkire. Mármint veszélyesebb, mint eddig. Másról van szó.

Nem akart többet mondani, és remélte Cecile beéri ennyivel, aki gyanakodva méregette őt. Némi támogatásért ránézett Blackre, de egyértelműen ellene volt most az ivadéktársa, mert legalább olyan kétkedő arcot vágott, mint a nő.

− Mi baja van Darknak? − szólalt meg Cecile némi hallgatás után. − Ha nem elnyelni akar a mentális képességeid miatt, akkor csak egy dologról lehet szó. Azt akarja, hogy meggyógyítsd!

Angel elkeseredett arcot vágott, amiből Cecile tudta, feltételezése helyes volt. A genosymeknél, amennyir tudta, a testi betegség nem ismert, szinte bármit legyűrt a szervezetük és mindent sérülést tudtak regenerálni, mégha időbe is tellett. A mentális problémák nagyobb eséllyel fordultak elő náluk.

− Dark Blade speciális összeolvadás eredménye, amire nem volt még példa − szólalt meg Black, aki kezdte érteni a témát. − Ehhez van köze?

− Igen − nyögte a szót Angel. − Nem tett neki jót, hogy elnyelt más genosymeket, mert felborította a kapcsolódás egyensúlyát, ami létrejött benne. Ha jól érzékeltem, néha komoly küzdelmet folytat, hogy egyben maradjon.

A végére kétségbeesett, hisz pontosan tudta mit is jelentene ez a fejvadászra nézve.

− Úgy érted, hogy szétválhat újra Darkness-re és Razorra? − vágott döbbent arcot Cecile.

− Igazából, mivel elnyelt másokat, több részre, de egyik sem lenne életképes, önmagában − mondta ki az igazságot és továbbra is tördelte az ujjait. − Legalábbis azt hiszem.

− És te rendbe tudod hozni? − tette fel Black a következő kérdést.

− Talán, tudom stabilizálni − bizonytalanodott el. − De nem hiszem, hogy véglegesen, mert akiket elnyelt, azokat nem tudom kiszedni belőle. Szóval ez ilyen átmeneti lenne nála és bizonyos időközönként ismételni kéne.

− Miért van az az érzésem Angel, hogy a folyamat, amivel rendbe tudnád hozni, még ha ideiglenesen is, nem fog nekem tetszeni? − nézett maga elé Cecile elgondolkodva a semmibe, mintsem fehér társára.

− Mert nem fog tetszeni? − kérdezett vissza olyan hangon Angel, ami sokat elárult a nőnek.

− Mond azt tesó, hogy nem kell vele egyesülnöd! − meredt rá Black.

− De − húzta be a vállait a vallomás közben.

− Nem! − tiltakozott erélyesen Cecile. − Én ebbe nem egyezek bele!

− Valójában, nem kell az engedélyed hozzá − közölte higgadtan Angel az igazságot.

− Hát elhiheted én sem fogom hagyni! − vett fel harcias állást Black. − Ha rajtam múlik a közeledbe se engedem.

− Angel, ő... az egyik legveszélyesebb genosym! − fakadt ki Cecile. − Tudom, hogy jó szíved van, mégha nem is a szószoros értelemben, de legyen már eszed!

− Már eldöntöttem, hogy segítek neki − maradt nyugodt fehér társa. − Amúgy sem olyan rossz, mint amit feltételeztek róla. Csak magányos, és eddig mindig egyedül kellett boldogulnia. Nem tudja milyen az, amikor számíthat másra és azt sem, hogyan kérjen segítséget.

− Utoljára mondom el − nézett rá a nő. − Nem!

− Nem bizony! − állt mellé Black is.

− Nem érdekeltek! − állt ki magáért határozottan Angel, ilyen magabiztosságot társai még nem láttak tőle, mint most. − Különben is, ha tesó keverhet Skarláttal, és Cecile te is azzal, akivel akarsz, akkor nekem is jogom van eldönteni, hogy kinek engedem meg.

− Skarláttal! Black ez most komoly? − fordult a nő a fekete genosym felé.

− Te csak ne szólj semmit! Hagyod Nordnak, hogy taperoljon! Én meg legszívesebben leharapnám miatta a karját − akadt ki Black. − Skarlát legalább... cuki.

− Cuki? − húzta fel Cecile a szemöldökét magasra.

− Miért mit gondoltál, miért rángatja el olyan sokszor edzés címszó alatt? − nézett rá Angel.

− Fúj! Ezt inkább nem akartam volna tudni − hunyta be a szemét a nő.

− És, ha azt nézem, hogy Dark az egyik legerősebb genosym, akkor még csak panaszra sem lehet okom − mélázott el Angel, és még némi aljas mosoly is megengedett magának, mikor meglátta két társa arckifejezését.

− Inkább ejtsük a témát! − jelezte keze mozdulatával Cecile, hogy ebbe a témába nem akar még jobban belemenni, és a maga részéről lezártnak tekinti. − Nem vagyok kíváncsi rá. Oké? De, Dark Blade csak egyszer ártson neked! Csak egyszer! Magam fogom kinyírni!

Ígérte meg határozottan Angelnek, aki bólintott. Ő tudta, hogy nem fog megtörténni, mert ő az egyetlen esélye a fejvadásznak, ha életben akar maradni. Jóval erősebb nála, főleg fizikálisan, de még csak meg sem próbálja majd őt elnyelni, amikor sort kerítenek rá.

Ugyan nem értette miért tartja ivadéktársa cukinak Skarlátot, ami miatt igazából ő is volt a kezdeményező nem a vöröske. Azt viszont tudta, hogy neki bejött az a sötét aura, ami a hatalmas, fekete genosymet körbe lengte. Tény, tartott tőle az eddigi találkozások során, de már akkor is érezte, valamiért vonzza őt Dark Blade. Most kezdett arra is rájönni, talán pont a magányossága miatt.

Mogorva és gyakran undok volt, sőt bunkó, de majd puhít és formál rajta. Ha nem megy szép szóval, akkor is még akad néhány módszer a tarsolyában, amivel ráveheti arra, amire szeretné. És most arról kell majd meggyőznie, hogyha a helyzet úgy alakul, akkor ne utasítsa el a Ziarral való egyesülést.

Ugyan valóban nincs szüksége hordozóra a különlegessége miatt, de jelen helyzetében, amíg nem tudnak alkalmat találni a stabilizálásra, segíthet rajta az, ha beleegyezik az ideiglenes kapcsolódásba a shy'marihoz. Ziar kellően erős, mind mentálisan, mind fizikálisan, hogy elbírja Dark Blade-et viselni. A hasonló harci stílus miatt, és gondolkodás miatt még működhet is az ő társkapcsolatuk.