− Az egyik tagot Akashi felismerte, a Fekete Pengékhez tartozik. Most mi olyan vicces? − nézett Zephyr értetlenül az ősgenosymre.

− Csak a nevük. Csodálom, hogy Dark Blade még nem csatlakozott hozzájuk. Vagy netán az ő tiszteletére hívják magukat annak?

− Nem tudom − vont vállat a hegyes fülű. − Amennyire én tudom a fejvadász egyedül dolgozik és semmi köze ezekhez.

− Oké, bár szerintem akkor is vicces − hagyta annyiban D a témát.

− A másik két tag, akik genosym társsal érkeztek, őket nem ismerte, még nem jártak nálunk soha. Bár az is lehet, hogy csupán a fuvarra bérelték fel a zsoldosokat, hogy gyanú nélkül leszállhassanak nálunk.

− Gondolom meg sem próbáltátok a csapattal felvenni a kapcsolatot. − Már Zack kérdése közben rázta a fejét Zephyr.

− Úgyis letagadták volna − vágott egy fintort Ika. − Mondjuk már az is elég gáz, hogy beazonosíthatóak a tagjaik.

− Amíg olyan dolgot nem tudnak rájuk bizonyítani, ami törvénytelen lenne, addig nem számít − közölte D. − És minden nagyobb szervezetnek vannak ismert tagjai, akiket kapcsolattartásra használnak. A csapat nagyobb részét viszont homály fedi és ők azok, akik tevékenykednek. Ez régen is így működött, most sem megy másképp.

− Nem kéne jelenteni a nagybátyádnak Ika, hogy Ziart elrabolták nagy valószínűséggel emiatt az ügy miatt? − nézett a másik lányra Ivory.

− Nincs rá semmi bizonyíték virágszálam − válaszolt helyette Demon. − Én amennyit tudok a sötét bőrű múltjáról, az alapján még csak meg sem lepődnének egy ilyenen. Bizonyára épp elég ellenséget szedett össze magának, míg bérgyilkosként dolgozott.

− Meglepően jól informált vagy − nézett rá Angel összehúzott szemmel, mire az ősgenosym elvigyorodott.

− Szeretek tudni mindenről − vont vállat, majd közelebb hajolt fehér társához. − És csakhogy a hideg futkosson a hátadon angyalkám, jártam a ti drágalátos Shelter Citytekbe is, mégha nem is tudtatok róla és begyűjtöttem mindenkiről az összes információt, amire szükségem lehet. Amúgy egész kis pofás várost húztatok fel.

− Oké − nyögte pár pillanatnyi hallgatás után Zephyr. − Szóval amennyire a mi információink nem tévesek, akkor a Fekete Pengék központja Idrallon van. Valahol a hegyekben lapul az erődjük, amit jól védenek.

− Szeretem azt a bolygót, tele van cuki állatokkal − mélázott el D.

− Hát, ha te cukinak tartod a pterodactylokat meg a kardfogú farkasokat, akkor elég fura fogalmad van a szó jelentéséről − nézett rá Ika elkerekedett szemekkel.

− Gyanítom van nekik egy rakással ezekből, amiket védelemre idomítottak be − vágott grimaszt Zack.

− Igen, esélyes. Szóval bajos lesz észrevétlen bejutni, még akkor is, ha nem az oda vezető úton megyünk − bólintott rá a másik srác.

− Miért ne mennénk ott? − nézett rájuk D.

− Mert célszerűbb lopózni, ha be akarunk törni valahova és elkapni egy fejest, hogy információt szedjük ki belőlük? − mutatott rá Zack.

− Szerintem meg egyszerűbb besétálni és szétcsapni közöttük, de nekem mindegy − vont vállat Demon.

− Ez olyan Dark Blade-es megoldás lenne − szólalt meg Angel elgondolkodva. − Akár még működhet is, ha azt hiszik megrendelők vagyunk.

− Nem fogják − rázta a fejét Zephyr. − Senki nem olyan őrült, hogy odamenjen. Általában üzenetet hagynak nekik a közeli városban és valaki megjelenik tőlük.

− Akkor marad a lopakodás − vonta le a következtetést Zack. − Én Skarlát segítségével simán megmászok bármilyen hegyoldalt. Gondolom Ika te is meg tudod oldani a feljutást, ahogy Zephyr is. Ivory?

Végigmérte a lányt, akit sem a ruhája sem a termete alapján nem tudott elképzelni, hogy alkalmas lenne hegymászásra.

− Majd fellebegek közel a falhoz − biztosította a lány, hogy nem fog neki problémát okozni.

− Miért akartok mászni? Angyalkámnak van szárnya és simán magával visz kettőtöket − nézett Zackre és Ivoryra az ősgenosym. − Én hozom a hegyes fülűt meg ezt itt − utalt Obsidianra −, a kiscsibe meg csak tudja velünk tartani a tempót.

− Kit hívtál te kiscsibének? − akadt ki Ika a megnevezésen.

− Ameddig csak lehet elrejtesz minket − nézett rá Zephyrre, és Demon zavartalanul folytatta a tervét. − Mire észrevesznek minket és riadoztatják a kis állatkáikat meg az őrséget, addigra már le is huppantunk közéjük és mehet a móka.

− Akár még működhet is − meredt maga elé Zack.

− Ez öngyilkosságnak hangzik − szólalt meg hosszú idő óta Skarlát. − Azt se tudjuk mekkora haderejük van és milyen fegyvereik!

− Kicsit jobban bízhatnál az erődben − veregette hátba a fajtársát D, aki az erő hatására kénytelen volt lépni egyet előre, ha nem akart orra bukni.

− Azon gondolkodom − és minden szempár Obsidian felé fordult kíváncsian −, hogy vajon genosymek elfogására is felbérelték őket? Mert, akkor a fejpénz reményében simán hagynák, hogy az egyikünk, mondjuk D besétáljon és utána megpróbálnák elfogni. És míg ő elvonja a figyelmüket, mi oldalról könnyedén be tudnánk jutni és hátba támadni őket.

− Miért pont én? − mordult fel Demon.

− Hát, azt mondták a többiek, hogy legyőzhetetlen vagy, mert energiát szívsz el vagy mit csinálsz, meg bármikor el tudsz tűnni, ha gáz van − nézett rá fekete fajtársa.

− Ez igaz, de attól még nem jelenti azt, hogy rám háríthatjátok a feladat nehezét.

− Mi a kifogásod? Az előbb te mondtad, hogy lehuppanunk közéjük és mehet a móka − mosolygott rá negédesen Ivory.

− És a legelején te javasoltad, hogy csak úgy sétáljunk be, most meg már nem akaródzik? − csatlakozott mellé Angel.

− Mind a két esetben rólunk volt szó és nem egyedül rólam − mutatott rá egy lényegi különbségre.

− Veled megyünk Skarláttal − ajánlotta fel Zack, aki valóban kicsit igazságtalannak találta a felvázolt lehetőséget, genosym társa viszont döbbenten fordult felé, hogy nem gondolta komolyan, ugye?

− Nem! − vágta rá D. − Skarlát képességei inkább információ szerzésre alkalmasak, mint harcra. Obsidian jön velem. Neki nagyobb hasznát veszem, főleg, hogy erősebb a barátodnál.

− Ez így igaz − bólintott rá a fekete genosym, mint aki fel sem fogta, hogy a legnagyobb csetepatéba kell besétálnia az ősgenosym oldalán, aki kijelentette, simán feláldozná, ha úgy alakul a helyzet.

A többiek összenéztek, de senki nem tudott ellenvetést felhozni. Kivitelezhetőnek tűnt a terv és hatékonynak is. Skarlát rá tud csatlakozni a rendszerükre és hozzájuthat a szükséges információkhoz, míg a többiek hátulról nekiállnak módszeresen hatástalanítani a katonákat.

− Oké, akkor legyen így − tett pontot a megbeszélés végére Zack. − Azt döntsük el, hogy egy vagy két hajóval megyünk?

− Menjünk mind a kettővel, úgyis jóval arrébb szállunk le. Ráadásul, ha valami balul sül el és menekülni kell, akkor két különböző irányba tudunk menni − javasolta Zephyr.

− Rendben − bólintott rá a másik srác. − Mennyi idő odaérni, ha nem nyitunk járatot?

− Legalább nyolc egység. Miért?

− Jó lenne előtte kipihenni magunkat − adott választ Zack, kicsit nyúzottnak tűnt.

− Remek ötlet! Szerintem aludjátok ki magatokat itt, mi indulás előtt a környéken találunk kaját magunknak, így energiával teli vághatunk neki az útnak − javasolta lelkesen D, mire Angel gyanakodva mérte végig.

− Nekem jó − hagyta rá Zack, Zephyr összenézett Ikaval és egy vállrándítással jelezték nekik is megfelel.

Mivel senki nem szólt a srác visszaindult a hajóra, a páros is távozott a sajátja felé, csupán Ivory maradt a négy genosym társaságában. A lány D-t nézte.

− Igen virágszálam? − mosolyodott el az ősgenosym.

− Rettentő szeszélyes jellemed van. Mondhatni lehetetlen kiigazodni rajtad, vagy megsaccolni mire hogyan fogsz reagálni − közölte vele őszintén Ivory, ami a fejében járt.

− És ez olyan nagy baj? − tudakolta D.

− Igen, mivel nem tudjuk eldönteni mennyire számíthatunk rád vagy sem − közölte Angel. Skarlát ugrásra készen figyelte a kialakuló párbeszédet. − Otthagytál minket a fogadóban, nem sokkal később pedig meggondoltad magad és közölted mégis segítesz. Mi a biztosíték arra, hogy az erődben nem fogod magad és tűnsz el egyszerűen?

− Semmi − ismerte el D. − Annyit azért elárulok, hogy mindig tartom a szavam. Persze nem muszáj nektek ezt elhinni nekem.

És pontosan úgy nézett ki, mint akit nem érdekel, hogy mit gondolnak róla, vagy milyen véleménnyel vannak. Angel nem tudta eldönteni, hogy valóban így van, vagy Demon nagyon jól tud színészkedni.

Talán a szeszélyes hozzáállása a különböző helyzetekhe is azért van, mert kedve szerint egyszer engedékeny szerepbe bújik, máskor pedig az utálatos arcot veszi magára. Még az is megfordult a fejében, hogy talán D mentális állapotának nem tett jót a több ezer évnyi bezártság, bár ezt csak akkor deríthette volna ki, ha tartósabban hozzáér a másikhoz és átvizsgálja. Nem vágyott megtudni és gyanította az ősgenosym nem is hagyná.

− Most azon töprengesz mennyire vagyok nem normális? − mosolyodott el Demon, mire Angel döbbent arcot vágott. − Semennyire. Rettentő sokáig unatkoztam, míg be voltam zárva. Szóval ne csodálkozz rajta, ha azzal szórakoztatom magam, hogy mások reakcióját figyelem miközben én mindig másképp reagálok valamire, mint kellene. Bár Picur szerint ez nem szép dolog tőlem.

− Picur? − bukott ki a kérdés Angelből, de nem kapott választ.

− Milyen az igazi Hellraiser? − tette fel Ivory is a maga kérdését.

− Pont, mint a neve − vigyorodott el D, majd kitárta a szárnyait. − Megyek keresek valami ehetőt, hisz harc előtt állunk. Aztán nehogy szem elől tévessz angyalkám, mert még a végén kámforrá válok.

Azzal két szárnycsapással már fel is szállt és a közeli erdő felé vette az irányt, alakja egyre kisebbnek tűnt, ahogyan távolodott. Szótlanul néztek utána míg nem apró ponttá zsugorodott az alakja.

− Csak én nem értem őt? − vakarta meg a fejét Obsidian.

− De jó neked, hogy nem érted őt − szólalt meg Skarlát is, fekete társa értetlenül nézett rá. − Én egyenesen rettegek tőle.

− Van is miért tartani tőle − értett egyet Angel. − De azt hiszem jelen pillanatban a mi oldalunkon áll.

− Meddig? − kérdezett rá a vöröske, de fehér társa nem tudott mit mondani erre.

− Meglátjuk. Na menjünk mi is kerítsünk valami kaját − intett nekik Angel. − Ivory menj fel a hajóra és pihenj le te is. Skarlát aktiválja majd a védelmi pajzsot, amint fent leszel.

A nevezett bólintott, hogy valóban így lesz. A lány ugyan nem érezte magát fáradtnak, de nem ellenkezett és hamarosan becsukódott mögötte az ajtó. A három genosym útnak indult.

Egy féregjáratos rövítésnek, és egy fiatal csillagnak köszönhetően hat egységgel később már az Idrallon szállt le a két hajó nem messze egy várostól, amibe viszont nem szándékoztak bemenni. Skarlát kicsit kutakodott és talált egy bolygótérképet, amin nagyjából be is tudta határolni hol lehet a zsoldos csapat erődje. Ez alapján vágtak neki az útnak.

D egy helyi lakos alakját vette fel és Obsidian vezetőjének szerepét játszotta, mintha a genosym azért jött volna, hogy bosszút álljon a hordozója miatt. Ha valóban voltak információik róluk, akkor akár el is fogják hinni ezt a felállást, mégha furcsának is találják, hogy Angel nincs vele.

Persze ha vannak mentalistáik, akkor érzékelni fogják, hogy a kisebb alak is genosym, így hihetik őt annak és nem fogják a terepet átnézni esetleges szövetségesek után. Angel biztosította D-t, hogy nem fognak tudni különbséget tenni genosym és genosym között, hacsak nincs olyan képességük, amivel Ivory is rendelkezett.

Ebben a máguslány kételkedett, mert az atlanticaiakon kívül nem tudott másról, aki rendelkezett annak tudásával, hogyan kell elsajátítani ezt a fajta látásmódot. Neki is hosszú, gyakorlásokkal teli évekbe telet kifejleszteni, és különösebb koncentrálás nélkül alkalmazni.

Angel folyamatosan figyelte a páros mozgását és az előttük lévő terepet is. Zephyr mentális képességei más irányba fejlődtek, így ebben nem tudott neki segíteni. Elérték a hegy lábát, amit meg kellett mászniuk majd minél előbb, hogy elérjék az erődöt. Addig viszont nem akartak nekivágni, míg D és Obsidian fel nem ér, mert féltek felfigyelnek rájuk.

Végül a páros minden gond nélkül elérte a kaput, amin kopogtatniuk sem kellett, kinyílt előttük. Mögötte feltárult az udvar, aminek két oldalán páncélos, felfegyverzett katonák álltak, ahogyan a falakon és az épület első szintjén is. Középen egy tisztnek tűnő alak állt magabiztosan.

− Nem gondoljátok, hogy ostobaság volt csak úgy idejönni? − nézett rájuk és szája sarkában gúnyos mosoly játszott.

− Nem gondolod, hogy ostobaság lebecsülni minket? − kérdezett vissza D, és még mindig a helyi lakos alakját viselte.

− Pontosan tudjuk, hogy milyen képességeid vannak és felkészültünk ellene. A társad meg nem éppen egy észlény. Nem okozhat gondot.

− Tartok tőle csalódást kell okoznom − vigyorodott el vérmesen Demon, aztán egy pillanat alatt felöltötte a valódi alakját.

− Mi? − a vezér nem tudott többet kinyögni, mert az ősgenosym már el is tűnt a szem elől és mögötte termett.

Egy mozdulattal megölhette volna, de helyette felkapta és hozzávágta az oldalt állókhoz, akik közül hármat is sikeresen kivont ideiglenesen a forgalomból. Obsidian sem tátotta a száját, hanem egyből mozgásba lendült, megkeményítve a testét. Pár pillanat alatt kitört a harc.

Két katona is a fekete genosym felé fordult a náluk lévő hangfegyverrel a kezükben, amit aktiváltak, de láthatóan nem értek el a támadásukkal semmit.

− Nekem ez nem igazán árt − húzta gonosz mosolyra Obsidian a száját, majd már a falnak is vágta mind a kettőt csontrepesztően, hogy aztán fordulhasson három másik felé, akik lézer fegyverrel lőtték.

Mögötte D egy szinttel feljebb reppent és az ottani katonákat vette kezelésbe. Lövések tucatjai záporoztak rá, de fel sem vette őket. Amikor hangfegyver vette célba, egyszerűen eltűnt mielőtt elérték volna a rezgések. Teljesen más ponton bukkant fel, a meglepetés erejének köszönhetően pedig sikerült is két katonát harcképtelenné tenni azáltal, hogy megcsapolta az erejüket.

− Mehetünk − közölte Angel a várakozókkal.

Több sem kellett a csapatnak. Zacket körbevette Skarlát és olyan könnyedén másztak fel a falon, mint a pók. Nem számított az egyeletlen terep, az éles csipkézet szélek, hisz a genosym könnyedén alkalmazkodott. A srác nélküle is jó mászónak minősült, mert az apjával jó néhány kisebb hegyet megmásztak edzés gyanánt a Doom elleni harc után.

Ika kitárta a szárnyait és olyan közel repült a falhoz, amennyire csak mert. Angel magához fogta Zephyrt és csatlakozott hozzá, bár megtehette volna akár azt is, hogy mászik, mint Skarlát. Ivory aktiválta a lebegés varázslatát, amit nem szívesen alkalmazott, mert nem bírta a magasságot, de ezt nem közölte a társaival. Nem akart ő lenni a gyenge láncszem.

Amit később már kicsit bánt is, mert kezdett remegni a térde, amikor egyszer lenézett, hogy milyen magasan jár. Aztán fel, hogy vajon mennyi van még vissza. Kicsit elsápadt attól, amit látott. Angel mellett valószínű nagyobb biztonságban érezte volna magát, de most már késő volt szólni neki. Nyelt egyet és emelkedett tovább, aztán kiszúrt valamit.

− Pterodactylok! − szólt a társainak Ivory, és megfeledkezve a félelméről még gyorsabban kezdett emelkedni.

Skarlát-Zack páros megtorpant és hátrafordult, Angel is hátranézett, de nem lassított. Sőt, amint utolérte vörös társát a karját nyújtotta neki, amit el is fogadtak. Rásegített a repülésére mentális erejével és elképesztő sebességgel suhant felfelé. Ikat majdnem elsodorta, aki megállt, hogy megnézze magának a bőrszárnyas őslényeket.

− Hogy utálom én ezeket − morogta miközben kihúzta a kardját a soly'ma lány, mely a két szárnya között lapult egy tartóban. − Eljátszom velük, foglalkozzatok a katonákkal!

Kiabálta a társainak, aztán már el is lökte magát a faltól, hogy lendületet vegyen. Sokkal gyorsabb repülésre volt képes vízszintesen, mint függőlegesen és tudta simán felveszi sebességben a versenyt ezekkel a lényekkel. A karmaik és a csőrük helyett neki ott volt a fegyvere.

− Besegítek, amint szilárd talaj lesz a lábam alatt! − kiabálta utána Ivory, bár kételkedett benne, hogy a másik lány hallotta.

Angel a második szinten körbefutó folyosón tette le őket. Itt is voltak felfegyverzett katonák, akik egyből lőni kezdtek rájuk. A fehér genosym az egyik oldalon, Zephyr a másikon húzott pajzsot a lövések ellen.

Zack vörös villanásnak tűnt, amint mozgásba lendült. Végig mászott a falon és már szét is csapott a katonák között. Skarlát tüskéi kicsúsztak és könnyedén szelték ketté a fegyvereket, aminek köszönhetően a hegyes fülű oldala felszabadult és ő is harcba vethette magát.

Angel is leengedte a pajzsot és támadásba kezdett. Általában nyugodt lila szeme, most harciasan villant. Nem finomkodott, hanem hatékonyan és módszeresen ütötte ki a katonákat. Hamarosan csend lett ezen a szakaszon, így nekiállhattak a központot keresni.

Ivory elérte az épület tetejét és leszállt a lapos tetőre. Hálát adott az isteneknek, hogy végre felért. Arra inkább nem gondolt milyen mélyre zuhanhat, ha nem figyel. Nem sokáig volt nyugta, mert közel két tucat pterodactyl került elő és nem mindegyiküket érdekelte Ika, aki hősiesen küzdött kettővel is.

− Ez már elég ok a mágiám használatára − mosolyodott el a máguslány és mind a két tenyerében megjelent egy-egy tűzlabda, amit a közelébe kerülő szárnyas lényekhez vágott.

Fülsértő vijjogás és némi égett bőr szaga jelezte a találatokat, de sajnos egy lánggömb kevésnek bizonyult, hogy hatástalanítson egy-egy ilyen dögöt. Ráadásul hamar megtanulták, hogy el kell kerülni a tűzgolyókat. Ivory már azzal is megelégedett, hogy inkább vele foglalkoznak, mint a társaival.

Újabb több tucatnyi katona került elő a szobákból, ráadásul D-nek az lett a gyanúja, hogy nem csupán felfelé, hanem a hegy irányába is vannak szintjei az erődnek. Ráadásul valahol a hajókat is tárolniuk kellett, amiknek a felbukkanására számított is.

Az Obsidiannal harcoló katonák közben eszközt cseréltek, miután bebizonyosodott, hogy a hangfegyverekkel semmire nem mennek a fekete genosymnál, mert speciális módon megkeményített testéről visszaverődtek a hanghullámok, anélkül, hogy kárt tettek volna benne.

Helyette olyan került elő, aminek Demon egyáltalán nem örült. Bár egyelőre nem ellene vetették ezeket be. Obsidian viszont nem fogta fel a töltetek veszélyességét és hagyta, hogy már az első rárobbanjon, aminek meg lett a következménye. Pillanatok alatt ellepte a jég, amint az első töltet felrobbant rajta, és a folyadék beterítette.

− Ivy! − kiáltotta el magát D teli torokból.

− Ivory! − kiabált vissza a lány, dühösen fordult a genosym felé, közben az egyik tűzlabdát még útjára is engedte. − Hupsz!

− Még jó, hogy tűzálló vagyok − motyogta D, mert ő sem számított arra, hogy a lány hozzávágja dühében, így nem is tért ki. Gyanította nem volt szándékos.

Aztán egy mozdulattal a tér közepén álló Obsidianra mutatott, és nem kellett mondania, hogy mit akar. Ivory egyből kapcsolt, amint meglátta a jégbe fagyott genosymet. Két őslény is a közelébe ért, így először őket kellett kicsit hátrébb szorítania. Már épp jelezte volna D-nek, hogy nyerjen neki egy kis időt, de akkor már felfelé igyekezett az ősgenosym.

Fellélegezhetett egy pillanatra, aztán már villant is előre felhúzott pajzsa, amikor néhány fegyver felé fordult. Eddig senkinek nem tűnt fel a lent harcolok közül.

− Remek − fújt egyet bosszúsan Ivory, majd elmondott néhány további igét, amik megvédhetik a támadásoktól, aztán Obsidianra koncentrált.

A tűzlabdái kevesek ahhoz, hogy lebontsák ezt a mesterséges jeget, nagyobb varázslatra volt szüksége. Ugyanakkor óvatosnak is kellett maradnia, hogy ne tegyen kárt a mágiája a genosymben.

Kiokoskodta mi lenne a legjobb megoldás. Nekiállt megvalósítani, amikor a közelében szólalt meg D hangja és amiatt panaszkodott, hogy égett íze volt annak az őslénynek, amit az előbb megevett. Ivory csak megforgatta a szemét, nehezen hitte el, hogy Hellraisernek jelenleg ez a legnagyobb gondja.

Aztán már bele is kezdett. Vékony tűzcsóva lőtt ki a tenyeréből a jégbe fagyott Obsidian lábához irányította. A lángnyelvek szétnyíltak és nyaldosni kezdték az alsó részt, hőjük feljebb is olvadásra bírta a fagyos folyadékot.

Egész szépen haladt, amikor az egyik pajzsa szó szerint darabokra tört. Felemelte a fejét és tekintete találkozott a támadójával, egy kinta mentalistáéval. Az elfák után az ő fajukból kerültek ki a legerősebb ilyen típusú harcosok. Ráadásul a tagjaik között sok boszorkánymester is akadt, akik viszonylag magas szinten értettek a mágiához is.

− Oké, el kéne egy kis segítség − motyogta maga elé és közben nem hagyta abba Obsidian kiszabadítását.

Katonák igyekeztek felfelé, láthatóan senki nem állta az útjukat, ami miatt Ivory aggódni kezdett. Legyőzték volna már a társait? Megrázta a fejét. Ekkora túlerővel nem rendelkezhetnek. Kizárt! Ennyi embert itt nem tudnak elszállásolni, hacsak...

Újabb pajzsa tört darabokra, amit a mentalista felfejtett. Tudta előbb-utóbb az elméjét is megpróbálja uralom alá vonni, így nekiállt megerősíteni a jól ismert gyakorlatokkal. Ennél többre lett volna szüksége, mert néhány katona is feljutott a tetőre. Ők másik oldalról közelítettek felé. Kipillantott oldalra, de D messze járt, éppen két pterodactylt kapott el a nyakánál fogva, nem törődve az éles csőrökkel és karmokkal.

Nyelt egy nagyot, tudta bajban van. Eljátszott a gondolattal, hogy elteleportál, de gyanította a mentalista meg tudná törni a varázslatát. Törte a fejét mit tehetne, amikor a katonák szó szerint lerepültek a tetőről és hegy lába felé zuhantak. Helyükön megjelent egy fehér genosym és lila szemét a kintara szegezte.

− Nem vagy ellenfél számomra. − A lenézés egyértelműen kiült a mentalista nő arcára, szavait Angelnek címezte.

− Nem is kell, hogy az legyek. Elég, ha kitartok ellened, amíg kell − mosolyodott el elszántan Angel, majd lassan Ivory felé közeledett.

− Zack? − kérdezte halkan a lány, amint a fehér genosym kellő közelségbe ért.

− Bevették magukat a központba. Zephyr tartja az ajtót míg ők megszerzik, amit kell.

− Feleslegesen strapáljátok magatokat, semmit nem fogtok találni − biggyesztette le az ajkát a kinta, aztán már támadásba is lendült, de Angel blokkolta miközben megkerülte Ivoryt.

Nagyon remélte, hogy a fiúk gyorsan végeznek, mert igazat mondott a nő, nem ellenfél számára. Legalábbis mentális erő terén, de a fizikálisat is bevetheti ellene. Hamar rájött, hogy útját állnák minden nehézség nélkül. Már csak D-ben bízhatott, hogy feltűnik neki szorult helyzetük és ide teleportál.

Az ősgenosym kénytelen volt eltávolodni az erődtől, mert feltűnt neki, hogy Ika megsérült és leginkább csak menekül az őt támadó őslények elől. Így módszeresen irtotta azokat, akik az útjába kerültek. És mivel ő nem dobált tűzgolyóbisokat és még a levegőben is volt, inkább rá vetették magukat a pterodactylok.

A soly'mai lány pihegve állt meg, amint elhullt az utolsó lény is és köszönetképp biccentett D felé, aki viszont mögötte nézett mást. Hátrafordult Ika is, és éles szeme hamar észrevette, amit a másik. Űrhajók közeledtek és nem is egy.

− Oh ne már! − nyögte elgyötörten.

− Vissza az erődhöz! − utasította D, majd karon ragadta.

Ika képtelen lett volna tartani az ősgenosym tempóját, így inkább hagyta magát húzatni. Gyorsan közeledett az erőd. A tetőre éppen Zephyr mászott fel, míg Zack-Skarlát páros néhány katonát vert vissza.

Tőlük nem messze viszont ebben a pillanatban Angel térdre esett, nem sokkal később Ivory is, akinek kezéből kihunyt a tűz és a fejéhez kapott. Zephyr futva indult a segítségükre. Zack követte volna, de a szemközti tetőről telibe kapta egy hangágyú és fájdalmas kiáltás közepette került a földre. Skarlát alakot bontva, félig lemálva, félig rajta vonaglott.

− Rohadt életbe! − Hallotta meg D káromkodását a szél zúgása ellenére Ika. Az ősgenosym hirtelen megtorpant. − Fogd a barátod és tűnjetek el szem elől, nagy eséllyel nem követnek benneteket.

− Rendben − bólintott rá a lány. Az ősgenosym elengedte a karját és eltűnt, ő pedig egyből szárnyra kapott, hogy a maradék távot minél előbb megtegye.

Zephyr megpróbálta útját állni a mentális támadásnak, de szinte semmit sem ért. A kinta nő nem vesződött az ő elméjével, egyszerűen lesöpörte a tetőről és zuhanni kezdett. Tudta, hogy képes lesz valamennyire az erejének hála tompítani az esést, de még így is esélyes, hogy nem éli túl.

Egy kar ragadta meg az övét és felnézve Ikat látta, aki minden erejével azon volt, hogy lassítsa a zuhanását, de a fák még így is vészesen gyorsan közeledtek. De legalább nem sziklába fognak csapódni. Magához vont a lányt, majd mentális burkot hozott létre maguk körül mielőtt elérték volna az ágakat.

D a kinta mögött jelent meg és egyből lecsapott rá, de mentális pajzs által az útját. A nő megfordult és elmosolyodott, amit ő viszonzott a sajátjával. A mentalista tekintete hamarosan hitetlenbe fordult, majd kétségbeesetté vált, ahogy egyre inkább csapolták meg az erejét.

− Ivory teleportáld el Angelt egy biztonságos helyre! − utasította a lányt az ősgenosym, aki neki hála felszabadult az elméjét fogva tartó nyomás alól.

Bólintott és megfogta a fehér genosym karját, aki szintén igyekezett összeszedni magát. Ugyan alig érzett magában erőt, mégis motyogta alig hallhatóan a varázslat igéjét. Egy helyet tudott, ahol teljes biztonságban lesznek. Épphogy eltűntek, amikor a helyükre egy jégtöltet csapódott be.

A kinta nő holtan esett össze, ahogy minden erőt kiszívott belőle az ősgenosym. D eltűnt a közeléből. Tudta, hogy fájni fog, ami következik, de ha veszteséget is könyvelnek el, a srác nem lesz közöttük. A vöröskét nem féltette, mert érezte benne, hogy erősebb, mint aminek mutatja magát.

A folyamatos hangtámadás az ősgenosymet is eltalálta, amint odaért. Minden erejét a fájdalom leküzdésére és saját maga egyben tartására fordította miközben beborította Zacket önmagával. Valaki parancsot adott, hogy jéggel lőjék. Sikerült elteleportálnia, de már későn. Érezte, hogyan mar a fagy a sejtjeibe, amire extrán érzékeny volt. Még sikerült megjelennie a lakatlan bolygón, kilöknie magából Zacket egy darabkájával az arcán. Aztán testét teljesen körbevonta a jég.