− Oké − nyögte Zack és nem tudta a hajába túrjon bele vagy az arcát dörgölje kínjában.

− És te hol voltál, amikor Nordot elvitték? − fordult Skarlát Obsidian felé.

− Miután Cecile-lel összevesztek és faképnél hagyta, azt mondta inni akar én meg vele mentem. De aztán közölte egyedül akar maradni. Én meg éhes voltam és mivel nem szeretem a fűszeres kajákat így kifelé indultam a városból. Már az erdőben jártam, amikor feltűnt a füst, meg az űrhajó − számolt be teljes nyugalommal a nagydarab genosym, és három döbbent szempár meredt rá, egyedül Angel maradt nyugodt. − Mi van?

− Hülye vagy. Az van − közölte vele Skarlát kertelés nélkül, pedig tartott a fajtársától normál esetben, de most itt volt Angel, aki úgy sem hagyta volna, hogy nekiessen.

− Te! − kapta fel egyből a vizet Obsidian és dühös vicsorra húzta a száját.

− Elég! − lépett kettejük közé Angel, a legkevésbé vágyott arra, hogy összeverekedjenek neki pedig szét kelljen őket szedni.

− Ő sérteget! − fakadt ki a barbár külsőt viselő ifjú.

− Igaza van − szólalt meg Ivory, pedig megfogadta csendben marad. − Amikor valaki bánatos és azt mondja, egyedül akar lenni, valójában pont arra vágyik, hogy valaki meghallgassa és elmondhassa mi bántja a lelkét. Te meg egyszerűen otthagytad a barátodat.

Az utolsó szó előtt kicsit elbizonytalanodott mit is mondjon, nem akarta lebuktatni magát, tudja ők valójában micsodák. Obsidian meredt rá egy darabig, aztán felfogta a szavak jelentését.

− Oh! − kommentálta aztán. − Attól, hogy ezt nem tudtam még nem kéne lehülyéznie.

− De, ha egyszer az vagy! − emelte az ég felé a tekintetét Skarlát. − Zack küldjük haza, úgy se lesz a segítségünkre.

− Nem! − vágta rá gondolkodás nélkül a srác. − Senki nem megy sehova egyedül, mert ezek után esélyes, hogy bárkit levadásznak, aki magányosan kószál.

− Arra gondolsz, hogy valaki begyűjtötte őket és valahogy felhasználja, hogy mások ellen háborút indítson? − fordult felé Ivory.

− Milyen háborút? − ráncolta Angel a homlokát. − Ez összefügg azzal, amiért idejöttetek?

− Igen − erősítette meg Zack. − Elvittem egy fura fazont egy koordinátára, és ott találkoztam Ivory-val, de nem ez a lényeg. Haza indultunk, de odaérve az a helyzet fogadott, hogy a Föld az EGE blokádja alatt van.

− Tessék? − döbbent le Angel és még Obsidian is értetlen fejet vágott. − De hát miért?

− Mert állítólag a genosymek több népnek is ultimátumot adtak, hogy vagy teljesítik, amit kérnek, vagy pedig számolnak a véres következményekkel.

Angel a kapott válasz hallatán elnyitotta a száját, majd be is csukta. Mégis mit lehetne erre mondani? Annyira abszurdnak hatott, hogy ők bárkit is fenyegetnének. Ráadásul őket, mármint Black Angelt számos helyen ismerték, tudhatták volna, hogy ilyen esetben nyugodtan szólhatnak nekik. Tisztázták volna az esetet, mert itt csak is félreértésről lehet szó.

− Eddig azt gondoltam talán néhány fiatal próbálgatja az erejét − folytatta Zack. − De annak fényében, amit te meséltél itt valami nagyobb dologról van szó. És nem, nem hiszem, hogy Reaper és Savage épp most döntött volna úgy, hogy leigázzák a galaxist, főleg ha azt nézem Doom ellen mind a ketten berágtak.

− Nem, ezt én sem hiszem. Mi lenne, ha elmennénk az Ashamira. Nekik tudniuk kell mi történt Ray-jel és Savage-dzsel. Már megint − tette hozzá pár pillanattal később Angel.

− Rendben − bólintott rá Zack, mert sem kifogása, sem jobb ötlete nem volt.

− Már csak azt kéne eldöntenünk melyik hajóval menjünk − gondolkodott el Angel. − Dark Blade hajójáról a Fecskéről akartam üzenni Ziarnak, de most, hogy itt vagytok, talán a tiétek lenne a legjobb, még ha kicsit szűkösen is leszünk.

− Tőle jöttünk és nekünk adta az Ezüst Hattyút, úgyhogy el fogunk férni − tájékoztatta Skarlát.

- Ó! Én azt hittem... Mindegy − legyintett rá aztán az elfa alakot viselő genosym. − Menjünk! Nincs vesztegetni való időnk!

− Jah! − morogta Zack és sarkon fordult, vezetve a kis csapatot.

Nem sokkal később már mindannyian a hajón voltak és a srác a felszállási engedélyt kérte ki. A helyzetre való tekintettel nem igazán örült annak, hogy várniuk kell, de jó húsz perccel később végre elhagyhatták a hangárt, majd a bolygót is.

Már jóval arrébb jártak, amikor felhívta Ziart, aki meglepetten fogadta, mert nem számított ilyen gyors bejelentkezésre. Zack röviden beszámolt a helyzetről, amit az egykori bérgyilkos komor arccal hallgatott végig.

Ő sem tudta mi lehet emögött, de megígérte, hogy megpróbálja utolérni a hajót, amivel Főnök és Reaper elmentek. Nem sok reményt fűzött egyikük sem ehhez, de veszíteni valójuk nem volt. Ziar a Lexan maradt két hajó elhozásáról is azt mondta gondoskodik, Angel pedig megadta az adatokat amivel könnyebben fel tudnak jutni. Bár, ha nem teszi is biztos megoldották volna a helyzetet, mert mégiscsak ez volt az ottaniak specialitása.

Zack kérdésére, hogy szóljanak-e az EGE-nek csak a fejét rázta a shy'mari férfi. Nem tartotta jó ötletnek, mert biztos egyből a legrosszabb következtetést vonják le belőle. Viszont úgy gondolta, Ikaval mindenképp vegyék fel a kapcsolatot és megadta a sikló elérhetőségét, amivel a lány nem sokkal utánuk elment.

A beszélgetés után Skarlát megpróbálta felhívni a soly'mat, de nem kapott választ. Arra jutottak vagy olyan helyen jár, ahol valami zavarja a jelet, vagy pedig nincs is a sikló közelében. Megbeszélték, hogy később megpróbálják megint.

Ugyan az Ezüst Hattyú minden gond nélkül tudott volna újabb féregjáratot nyitni, Zack végül megvétózta az utazás ezen módját, mondván nem tudják mire számítsanak és nem árt, ha marad energiájuk egy esetleges meneküléshez. Senki nem szállt vele vitába, így az űrhajó egyelőre megszokott módon szelte az űrt.

− Zack! − szólalt meg Skarlát némi csend után. − Szerinted annak az aszteroida mezőnek mennyi köze lehet ehhez?

− Remélem semmi − húzta el a száját a srác, mert már ez neki is az eszébe jutott.

− Milyen aszteroida mezőről van szó? − tudakolta Angel és Ivory is kiélezetten figyelt rájuk.

− Semmi − legyintett a srác fáradtan, mert nem akart még egy problémára megoldást találni, ez is épp elég, ami a nyakukba szakadt.

− Nem mondanám annak − nézett rá szúrósan Skarlát. − De, ha te nem, majd elmondom én.

Azzal a két érdeklődő szempár felé fordult és beszámolt arról, amit tapasztaltak az egyik csillag közelében, ahová a féregjárat vitte őket. Azt is megemlítette, amit az általuk vitt shy'mari mondott, emiatt pedig Ivory igencsak ráncolni kezdte a homlokát még az alsó ajkát is nekiállt rágcsálni.

− Baj van? − kérdezett rá Zack, mert feltűnt neki a lány feszültsége.

− Nem. Azaz, csak aggaszt, hogy D ennyire képben van a foton ágyúk terén. Mondjuk, ha kellően öreg, akkor lehet ilyen téren tudása, főleg, ha figyelembe veszem tudta hol talál meg minket.

− D? Mármint az ipse, akit elvittünk oda? − ráncolta a homlokát a srác is, és észre sem vette, hogy nem a megfelelő személyben fogalmazott, ami miatt Skarlát sandán pillantott rá. De látszólag a lánynak is elkerülte a figyelmét.

− Igen − erősítette meg Ivory.

− Milyen név az a D? − szólalt meg a felszállás óta először Obsidian.

− Rövid és titokzatos − válaszolt neki Skarlát. − Biztos álnév.

Mindezt olyan hangnemben tette hozzá, mint aki most döbbent rá valami nagy titokra. A másik genosym egyértelműen olyan arcot vágott, mint aki rájött, hogy gúnyolódnak vele, de nem mozdult és nem tett megjegyzést, csak durcás arcot vágott.

− Ki ő és honnan ismered? − fordult felé Zack.

− Nem mondanám, hogy ismerem − sóhajtott egyet Ivory. − Gynw szépségeivel ismerkedtem, amikor szerintem szó szerint kiszúrt a tömegben és rám akaszkodott. Persze én is felismertem egyből micsoda is ő, próbáltam lerázni, de nem tudtam.

− Micsoda? − kérdezett rá Angel a furcsa megfogalmazásra.

− Alakváltó − fogalmazott óvatosan a lány.

− Van a genosymeken kívül más alakváltó? − lepődött meg Zack, mert eddig egyről sem hallott. Vagy legalábbis nem rémlett neki a tanulmányaiból, amit Reaper erőltetett rá.

− Igen, akad még kettő − erősítette meg Angel. − De messze nincsenek olyan képességeik, mint nekünk.

Egyáltalán nem foglalkozott azzal, hogy ezzel a kijelentésével elárulta magát Ivory előtt, még ha eddig egyikük sem vette vissza az eredeti alakját. A fehér genosym sosem érezte úgy, hogy rejtegetnie kellene milyen fajhoz is tartozik valójában. Mondjuk eddig szükség sem volt rá.

− Mit akart tőled? − terelte vissza a témát a srác.

− Gondolom az erőmet − találgatott, de igazából Ivorynak fogalma sem volt mit akarhatott konkrétan tőle D.

− Az erőd? − húzta fel meglepetten a szemöldökét Zack.

− Igyekezett levenni a lábamról, amikor valaki odalépett és a védelmébe vett. Egyszerűen ráfogott a kezére és néhány pillanattal később az a férfi nekiállt összecsuklani, alig tartotta meg a lába. Pontosan érzékeltem mit tett vele D. Megcsapolta az erejét − mondta ki őszintén Ivory.

− Ettől még a hideg is kirázott − nyögte Skarlát pár pillanatnyi csend után.

Zack sem igazán tudta mit mondjon erre, mert ilyenről még nem hallott. Obsidian arcáról elismerést lehetett leolvasni, mintha szívesen ő is elfogadna egy ilyen képességet. Egyedül Angel fordította másfelé a tekintetét elgondolkodva, mert túlságosan is ismerősen csengett neki ez, de végül nem szólalt meg, hisz lehetett akár más is.

− Szóval ezért kötötted gúzsba, amikor megpróbálta az unokahúgod bokáját megfogni − kapcsolt hirtelen a srác, a máguslány bólintott.

− Mindegy, kár vele foglalkozni. Otthoniak tudják hogyan kell kordában tartani az ilyen alakokat, szóval problémát nem okozhat nekik. Majd valamikor hazaszólok, hogy küldjék valahova el − zárta a D-hez tartozó témát Ivory.

− Már, ha még ott van − nézett rá Zack.

− Önerőből nem tud eljönni és kétlem, hogy bárki szóba állna vele, már csak a hovatartozása véget sem.

− Aha − hagyta rá a srác.

− Előbb járjunk utána annak mi történt az Ashamin, utána még mindig kifaggathatjuk ezt a D-t, hogy mit tud − szólalt meg Angel és az érzés továbbra sem hagyta nyugodni.

− Kétlem − dünnyögte Zack. − Elég arrogáns és egoista alaknak tűnt.

− Ne felejtsd el Zack, hogy tapasztalatom van az ilyen alakok terén − mosolygott rá Angel. − De, ha nincs más lehetőség, felajánljuk neki Ivory-t.

− Tessék? − kerekedett el a lány szeme és riadtan meredt az elfara, de még Zack is meglepett arcot vágott.

− Nyugi − szólalt meg jókedvűen Skarlát. − Angel az utolsó személyek között van az űrben, akik ilyet tennének, de mézesmadzagnak tényleg felhasználhatunk ellene.

− Hát... köszi − jutott szóhoz a lány, de még mindig ugrásra készen pillantott a genosymre.

− Ne izgulj! − találta meg Zack is hangját. − Nem hagynám, hogy ilyet tegyenek, még a nagynéném kedvéért sem. Ő sem helyeselné.

− Igen, Cecile sem tenne ilyet − ismerte el Angel.

− Viszont! − állt fel a srác a helyéről. − Egyesekkel ellentétben nekem néha szükségem van egy kis alvásra. Szóval, ha megbocsátotok...

− Szuper! − pattant fel Skarlát. − Végre enyém a vezérlőszék!

Egy szemvillanásnyi idővel később már Zack helyén ült, aki csak megcsóválta a fejét. A srác Ivory-ra nézett kérdőn, hogy vele tart-e és a lánynak nem volt kifogása. Nem szívesen maradt volna egyedüli emberként, ennyi genosym társaságában.