− Ugye ne fárasszam magam azzal, hogy valaki kivezet a hajóról? − szólalt meg Midnight, amint egy nagyobb tisztásra leszállt a csatahajó.

− Véletlenül se. − D rápillantott a társaira.

− Menj nyugodtan nem fogom megenni őket − intett szinte unottan ősgenosym társa. − Még a velük lévő genosymekkel együtt se érnek sokat.

− Hehe, de kedves − nyögte Tyson alig hallhatóan.

− Önmagához képest az − dörmögte oda neki Dark hasonló hangerőn, majd egy szék felé vette az irányt amibe lerakta Angelt gyengéden.

Az éjfekete ősgenosym követte a pillantásával a mozgását, de végül nem szólt egy szót sem amiatt, hogy nem kértek tőle erre engedélyt. Pedig a fejvadász tisztában volt az itt uralkodó szabályokkal, amiknek be nem tartását általában megtorolta.

− Maradjon is így. − Azzal D eltűnt a hajóról.

A vele érkezők eddig is feszülten figyeltek, de most még inkább idegessé váltak és érezhetően harcra vagy menekülésre készel voltak.

− Gyertek elő! − Midnight egyértelműen utasított, szavai a hordozóikban rejtőző genosymeknek szólt. − Így sem, úgy sem értek sokat ellenem, ha az elpusztításotok mellett döntök. Azt viszont elvárom, hogy ne rejtőzködve köszöntsétek az Őst.

Eltelt pár pillanat, az emberek összenéztek, végül szint egyszerre jelentek meg a társaik. Zack aggódva nézett Skarlátra, aki önmaga árnyékának tűnt. Claw szokásához híven harapósnak és harcra késznek. Savior idegesen toporgott Fred mellett, egyedül Camouflage-on nem látszott semmi érzelem.

− Téged már kezelésbe vett egy sámán, igaz? − Midnight Skarlát felé fordult, aki nem tagadta, de nem is erősítette meg.

− Dark Blade-nél is próbálkoztak − szólalt meg Ziar, hogy elvonja az ifjakról a figyelmet, a fejvadász dühös pillantásával inkább nem foglalkozott. − De eredménytelenül, mert igen nagy az ellenállása mentális téren és gondolom a speciális összetétele sem könnyítette meg a dolgukat.

− Nem számít, mert a mágia, ha lassan is, de eljut egészen a génekig, ha egyszer a folyamatot elindították − tájékoztatta unottan Midnight, mintha tényleg nem érdekelné mi van a fejvadásszal. − Lehet, hogy kiszabadítottátok őket, de attól még előbb-utóbb a geranoké lennének. Ami nem fog bekövetkezni az Ősnek köszönhetően.

− Milyen érzés? − kérdezte óvatosan Savior az ifjú vöröstől.

− Mintha a legrosszabbat próbálná felszínre hozni belőlem, miközben minden mást elnyom − válaszolt neki őszintén Skarlát.

− Oh, akkor Darkon ezért nem működött, mert belőle ennél rosszabbat nem tudnának kihozni. − Ziar kijelentése először meglepett mindenkit, de aztán néhány száj enyhén felfelé görbült.

− Mégiscsak meg kellett volna egyelek − morogta a fejvadász.

− Hidd el egy jó sülttél sokkal jobban jársz, mint velem − reagált az egykori bérgyilkos könnyedén, mintha nem is az életéről lenne szó.

− Ha lehet ne beszéljünk kajáról − vágott Tyson elkeseredett arcot és kezét a gyomrára rakta. − Éhes vagyok.

− Te mikor nem vagy éhes? − nézett rá Jess.

− Szerintem mikor alszik − válaszolt helyette Fred. − Nem fog neked egy kis koplalás megártani.

− Nem vagyok kövér, ha erre akartál célozni − nézett rá csúnyán Ty. − Ilyen erős csontozatot és alkatot örököltem.

− Hát − mérte végig a barátját Fred. − Mennyit is nyomsz? Száz kiló?

− Száztizenegy kiló harmincöt deka jelenleg a pontos súlya − szállt be a beszélgetésbe Camouflage. − Figyelembe véve a magasságát, a csontsűrűségét és az izomtömeget, nagyjából hat százaléknyi túlsúly van rajta.

− Te kinek az oldalán állsz? − nézett rá Tyson.

− Szerintem most védett meg − közölte vele Ziar.

− Akkor sem kéne ilyen intim adatokat kiadnod rólam! − vált durcássá a vörös hajú férfi, mire Ivory kuncogni kezdett és más is megmosolyogta az esetet.

- Azért mulatságos, hogy hármatok közül pont te fogtál ki egy lopakodó speciálistát - jegyezte meg a bérgyilkos. Ugyan ő is magas volt, de messze nem akkora darab, mint a vörös hajú férfi, így gond nélkül lopakodott egy hang nélkül.

− Dawn − szakította meg a beszélgetést Midnight, akit untatott a társalgás. Narancs-citrom-rózsaszíneket viselő leszármazottja egyből felé fordult. − Hol az ivadékod?

− Gondolom a laborban − válaszolt neki a színpompás genosym.

− Mint általában − sóhajtott egyet az ősgenosym. − Azt akarom, hogy itt legyen mire Hellraiser visszaér.

− Személyesen megyek érte − állt fel az ivadéka és indult is, amint megkapta a jóváhagyó bólintást.

− És vele mi történt − intett az eszméletlen Angel felé Midnight, különösebben nem érdekelte, de legalább addig is telt valamivel az idő.

− Hozzáért a hordozójához és rákerült mágikusan egy mentális elmeblokk − tájékoztatta Ivory. − Még sosem láttam ilyet és nem is tudom mit lehetne kezdeni vele.

Az ősgenosym elgondolkodva nézte a lányt, majd figyelmét újra Angelre összpontosította. Lassan felállt és elindult felé. Mindenki ugrássá késszé vált, Claw még közelebb is lépett. Dark viszont egyértelműen elállta a fehér genosymhez vezető utat, bár érződött rajta, hogy tart a család fejétől.

− Állj el utamból! − A parancsba annyi fenyegetés lapult, amennyit bele lehetett sűríteni.

− Ha...

− Nincs ha − vágott a fejvadász szavába Midnight, aki habozott még egy pillanatig aztán engedelmesen oldalt lépett mégha a keze ökölbe is szorult.

Midnight a kezét Angel mellkasára tette, éjfekete színe élesen elütött a fehértől így lehetett látni, ahogy behatol a másik testébe. Aztán pár pillanattal később már el is vette és visszaindult a székéhez.

− Sok mindent láttam már és nálam többet a mentális erőkről kevesen tudnak, de ilyennel még én sem találkoztam. Akármit is csináltak vele, nagyon mélyre zárták az elméjét. Reménykedjetek benne, hogy az Ős tud ezzel is kezdeni valamit, különben elsorvad.

Kijelentése nyomán Jess levegő után kapott és Ivory is döbbenten nézett. Dark keze most már nem ökölbe volt szorítva, hanem pengévé formálódott, mint aki most egyből rohanna bosszút állni mindezért. Claw legalább ilyen elszántnak tűnt és ha utálták is egymást, most biztos összedolgoznának emiatt.

− Hívattál − jelent meg egy alig két méter húsz centis, viszonylag vékony alkatú genosym, akinek színe a szürkés kékből ment át világosszürkébe a fejétől indulva a lába irányába. − Oh, szia Savior.

Olyan mosolyt és pillantást küldött a másik felé, ami egyértelművé tette mi is jár éppen a fejében. A piros-fehér genosym megmerevedett és úgy tűnt legszívesebben láthatatlanná válna.

− Nightfall − nyögte aztán a nevet Savior.

− Pont ezt a szerencsétlent választottad? − nézett Twilight a testvére ivadékára.

− A képessége igen hasznos tud lenni − válaszolt neki a szürke genosym könnyedén, mintha nem is tartana a nála nagyobbtól.

− Jóvá hagytam a választását, úgy gondolod hibás döntést hoztam? − Midnight Twilight felé fordult, aki meghúzta magát és valami nem féleséget motyogott, de az ősgenosym már nem foglalkozott vele. − Igen, hívattalak, mert hamarosan az Őst köszönthetjük a fedélzeten.

− Ez csodálatos, már alig várom. − A mosoly, ami az ajkára költözött, attól többeket a hideg is kirázott.

− Hé Savior − böködte meg súgva Tyson a piros-fehér genosym karját, aki ránézett. − Ő a te futó kalandod?

− Igen − ejtette ki a szót, mint akit éppen nyúznak.

− Akkor ti most rokonok lesztek Dark Bladdel? − nézett rá a nagydarab férfi.

− Ha ilyet ki mersz ejteni bárki előtt a szádon, akkor élve nyúzlak meg − szólalt meg morogva a fejvadász mögöttük.

− Fred! − fordult Savior elkámpicsorodott képpel a hordozója felé.

− Ebből még én se tudlak kihúzni haver − húzta el a száját a férfi.

− Fel a fejjel, talán annyira nem lesz rossz − veregette meg Savior vállát Ziar.

− Köszi − nyögte vékony hangon, de nem túl meggyőzően a genosym.

D viszonylag messze a hajótól, egy tó partján jelent meg, amiről tudta, hogy Primery szereti és szívesen tölti itt az idejét, figyelve a felette elrepülő madarakat, az állatokat melyek a partjára jönnek inni. De most egyedül állt itt Demon. Legalábbis néhány percig, mert aztán egy apró, vékony fehér alak sétált mellé.

− Nem akartam...

− Nem kell megmagyaráznod, biztos okkal tetted. − Primery nem nézett fel a nála jóval nagyobb társára.

− Nem kell segítened, ha nem akarsz − pillantott le rá D, mire a sötét szemek az övébe mélyedtek.

− Nincs választásom Hellraiser.

− De van! − tiltakozott Demon.

− Nincs. Ha azt mondanám nem segítek, akkor megtagadnám azt, amiért létrehoztak, ami vagyok.

− Sajnálom, tényleg nem tenném ezt, ha nem lenne muszáj.

− Semmi baj, ezért létezem − maradt Primery nyugodt.

− Akkor sem jó dolog, hogy kihasználunk! − morogta D.

− Te használsz engem, én téged, ez így természetes.

− Egy dolgot megígérek neked Picur. Senki nem bánthat.

− Tudom, hogy biztonságban vagyok melletted Hellraiser − mosolygott rá apró társa. − Hol van Nightwing?

Válaszként a nagydarab ősgenosym egyszerűen előhívta. A kis ivadék pár pillanatig bambán nézett körbe, majd megláttam Primeryt és örömtelin a nyakába vetette magát, majdnem feldöntve, a nála valamivel alig nagyobb genosymet.

− Jól van − simogatta meg a fekete buksit Primery. − Te is hiányoztál nekem.

− Weeee − törleszkedett a kis ivadék, majd elengedte a másikat. Kezét a hasára tette. − Enni.

− Menj, vadász valamit! − intett jóváhagyón a fehér genosym, mire a kis szárnyas már röppent is fel, és tűnt el a fák között. − Elmeséled nekem mi történt?

Primery Hellraiser felé fordult, aki magához képest csendben állt mellette. Az ősgenosym bólintott, majd a hajó irányába fordult és lassan lépdelve elindult, közben beszámolt az elmúlt időszak eseményeiről.

− Nem értem miért ilyenek. Miért kell kihozni mindenkiből nekik a legrosszabbat? Miért olyan fontos nekik a hatalom, az uralkodás? − Primerynek fájt, hogy megint az ő fajtájukat használják fel a céljaikhoz. Mintha továbbra sem lennének mások, mint valami tárgyak, akiknek nincs akaratuk.

− Mert ilyenek, és ilyenné próbáltak minket is formálni. Elsőre nem jött össze, így most más módszerhez folyamodtak. − Valójában Hellraiser sem értette miért nem adták fel a terveiket.

Közben Nightwing visszaért hozzájuk és leszállt mögöttük. Közvetlen Primary által a puha földben hagyott nyomában lépkedett, bár néha emiatt kibillent az egyensúlyából. De nem maradt le, úgy ment a fehér genosym mögött, mint kiskacsa a mamája után.

Aztán elérték a tisztást, melyre a csatahajó leszállt és teljes, éjfekete pompájában eléjük tárult. Annyira idegennek hatott a békés, zöld környezetben, hogy szinte bántotta a szemet.

− Óóó − formálta a hangot Nightwing és közelebb lépett Primeryhez, megfogta a kezét, a háta mögül kukucskált ki.

− Mehetünk? − nézett le rá Hellraiser és kimondatlanul felajánlotta megint, hogy ha nem akar, akkor nem muszáj.

− Természetesen. − Primery fogva az apró kezet minden kétség nélkül megindult előre, termetes kísérője és testőre nem maradt le mögötte.

Elérték a csatahajót, melynek az egyik ajtaját már kinyitották és a rámpát is leeresztették, hogy felsétálhassanak. A folyosó azon részét világították ki, amerre menniük kellett.

Nem volt rövid az út, Nightwing többször is hangot adott csodálkozásának, de a kezet nem engedte el. Aztán elérték a vezérlőtermet, ahol a többiek várakoztak rájuk. D lépett be elsőként, takarásában Primery érkezett.
Kíváncsi szemek fordultak feléjük, még Midnight is felállt a székéből és Demon háta mögé igyekezett látni, nem sok sikerrel. Aztán ősi társa megállt és félrelépett, így láthatóvá vált kivel érkezett.

Vegyes pillantásokat kapott, leginkább az emberek részéről, de a tisztelet mindenki irányából áradt. Primery végigjáratta a tekintetét a többieken, legutoljára hagyta Midnightot, aki egyet közelebb lépett, majd mélyen meghajolt előtte, még a szemét is a padlóra szegezte. Twilight, Dawn és Nightfall követte a példáját, kissé megkésve a többiek is, köztük Dark Blade is.

− Ős! − szólította meg tiszteletteljesen, amin még a sokat látott D is meglepődött, mert sok mindent kinézett a társából, de ezt nem.

− Erre semmi szükség − szólalt meg nyugodt hangon Primery. − Semmivel sem vagyok több nálatok. Csak másabb.

− Én ezzel nem egészen értek egyet. − Ennek ellenére Midnight kiegyenesedett és a három és fél méteres magasságát kettőre csökkentette, hogy kevésbé tűnjön fenyegetőnek. Nem tudhatta, hogy az apró genosym hozzá volt szokva a szintkülönbséghez.

− Ahogy gondolod − hagyta rá Primery. − Nem szándékozom erről senkivel sem vitatkozni.

Több figyelmet nem szentelt az éjfekete genosymnek, hanem egyenesen Skarlátra nézett. Elengedte Nigthwing kezét, aki biztonságot most Demonnál keresett és felreppent a vállára, de közben lila szeme Dark Blade és az eszméletlen Angel felé fordult.

− Fáj valamid? − állt meg Primery a vörös genosymtől tisztes három lépésre.

− Nem, csak mintha folyamatosan a gondolataimban lenne − válaszolt Skarlát.

Primery kinyújtotta felé a kezét, amire a vöröske pár pillanatig nézett, aztán rá Zackra, aki bólintott és biztosította róla, hogy történjen bármi, ő itt van. Végül a sajátját a nála jóval apróbb fehérbe tette.

Alig ért össze a tenyerük, amikor elképesztő nyugalom és csend szállta meg. A körülötte állok eltűntek, csak ő állt ott és vele szemben Primery. Mielőtt kérdezhetett volna, képek villantak fel körülötte.

A bolygó ahol Razor otthagyta. Menekült valami ragadozó elől és elbújt egy fában. Aztán az, ahogy kisebb élőlényekre vadászott, miközben a nála nagyobbak elől elrejtőzött. Majd Főnök jelent meg, és a nála töltött idő alatti események, melyek rányomták bélyegét az életére. Megjelent Dark Blade, aki bezárta. Aztán Zack, aki újabb jelentős változást hozott az életébe. Black, Shelter City, a versenyek. A harc az erődnél és a sámán, aki elől el akart hátrálni, mégsem volt képes megmozdulni. Mielőtt viszont pánikba eshetett volna minden kép eltűnt előle.

Egyet kivéve, akiben felismerte saját magát. Háttal állt önmagának. Jóval erőteljesebbnek nézett ki az alkata, mint jelen állapotában. A tüskéit kicsúsztatta, elszántnak és harcra késznek tűnt. Önnön fekete szempárja fordult oldalasan hátra és nézett rá. Egy villanás később ez is eltűnt.

Újra a terem és az előtte álló Zack képe kúszott a látóterébe, aki aggódva nézett rá. Primery ott állt, a kezét már leengedte, egyedül ő tartotta a sajátját a levegőben. Nem értette mi történt.

− Mi volt ez? − tette fel a benne motoszkáló kérdést Skarlát.

− Csupán helyreállítottam a génszerkezeted, amibe a sámán belepiszkált. Felszínre hoztam azt, aki vagy, akit ő megpróbált elnyomni és csupán azt kihozni belőld, akire neki szüksége van − adott választ Primery.

− A végén? − Skarlát nem tudta hogyan fejezze be a kérdést.

− Az vagy te, még ha nem is akarod elhinni, hogy ott lapul benned. Persze bujkálhatsz továbbra, ahogyan az erdőben is tetted, vagy kiléphetsz a rejtekedből és harcba szállhatsz. Te döntesz Skarlát. − Primery hangja végig nyugodt maradt. Nem ítélkezet, egyszerűen elmondta amit gondolt.
Elfordult és most Angel felé vette az irányt. Megállt Dark Blade előtt, aki óvatosan nézett rá, de nem mozdult.

− Hellraiser mesélt rólad − szólalt aztán meg az apró termetű genosym.

− Persze semmi jót − szúrta közbe D, mire Primery felé fordult egy pillanatra, megcsóválta a fejét, majd figyelmét újra a fejvadászra fordította. Kinyújtotta a kezét felé, aki néhány pillanatnyi habozás után megemelte a sajátját, de végül nem ért hozzá a másikhoz, mintha meggondolta volna magát. Az eredeti genosym viszont megtette a végső mozdulatot, a kezét épphogy hozzáérintette a fekete genosym ujjához.

− Rendbe tudod hozni? − szólalt meg Twilight és mohón nézett Primery-re, mintha csodát várna tőle.

− Arra gondolsz, hogy szét tudnám-e szedni őt Darknessre és Razorra úgy, hogy életképesek mindketten? − kérdezett vissza az apró termetű fajtársa.

− Igen! − vágta rá Twilight, mintha nem lenne egyértelmű, és még Midnight rosszalló pillantása sem tűnt fel neki.

− Túl régóta alkotnak egyet − adott kitérő választ Primery.

− Értsem úgy, hogy nem? − követelt választ Twilight.

− Ahogyan ő magával hozta a két fél emlékeit, úgy a szétválasztás után Darkness és Razor is hordozná Dark Blade emlékeit és érzéseit, amit mentálisan nem feltétlenül tudnának feldolgozni, és ebben még én sem tudnák segíteni nekik − maradt nyugodt a fehér genosym.

− Darkness erős, megbirkózik vele, a másik meg nem érdekel! – horkant fel Twilight.

− Mit gondolsz ő akarja ezt? − Primery-t láthatóan nem lehetett kizökkenteni az állapotából.

− Már miért ne akarná? Nem akarhatja, hogy egy életen rá legyen utalva! − mutatott ingerülten Angelre Twilight.

− Majd ezt ő eldönti − közölte minden érzelem nélkül Primery, és figyelmét az eszméletlen Angelre fordította, hozzáért.

Közben viszont minden szempár Dark felé fordult. Választ vártak tőle, ami láthatóan késett, mert sokkal jobban érdekelte a fejvadást, hogy Primery mit csinál éppen Angellel. Az apró genosym pár pillanattal később ránézett.

− Félnek az erejétől, félnek, hogy hatni tud az ivadéktársára, és helyrehozza azt, amit tettek vele − szólalt halkan meg Primery.

− Úgy érted képes arra, amire te? − döbbent le Midnight, és teljesen más szemmel mérte végig Angelt.

− Nem teljesen, de a kapcsolata Blackkel nagyon mély, bár más szülő hordta ki őket. Az évek alatt olyan mélységben ismerték meg egymást, amit talán még a párok sem mondhatnak el magukról és mindezt a hordozójuknak köszönhetik. Együtt erősebbek, mint külön-külön, méghozzá azért, mert a másiknak minden rezdülését ismerik − magyarázta meg részletesen Primery, mire is gondolt. – Ettől függetlenül a képességei nagyban hasonlóak az enyémhez.

− Fel tudod ébreszteni? − lépett közelebb White Claw, önmagához képest tiszteletteljesen szólalt meg és viselkedett.

− Én nem, ahhoz túl mélyre száműzték őt. De ő igen − nézett fel Primery Dark Bladre. − Nagyon jól ismer téged is, és ez kölcsönös. Kellően mélyen tudsz egyesülni vele, hogy elérd őt a legelemibb szinten és rávedd törje át a béklyót.

− Mi? Nem! − akadt ki Claw. − Angel nincs magánál, hogy szembe szálljon vele, ha most ő... Elnyeli, elpusztítja!

− Te is teljesen feladtad az ellenállásod, hogy Black létrejöhessen. Másképp nem megy az ivadék képzés. Mégsem nyelt el téged a párod és te sem őt. − Primery higgadtsága letaglózóan hatott Claw-ra, aki elfelejtett ellenkezni. − Dark sem fogja elnyelni, tudja meddig mehet el, hol a határ a kettő között. Bíznod kell benne, még ha ellenedre is van. Ugyanis Angel magához térítésére nincs más mód. Kereshetsz, kutathatsz, de csak az időd pazarlod.

− Claw − lépett a társa mellé Jess, kezét a karjára tette. − Tudom, hogy félted Angelt, de most bíznod kell Darkban.

− Ha baja esik! − vicsorgott a fejvadászra a fehér genosym. − Nem két darabra szedlek, hanem kétezerre, hogy beledöglesz.

Az ígéret fagyosan csengett, de láthatóan Darkot nem hatotta meg különösebben, egy unott pillantás után inkább Primery felé fordult. Nem tudta eldönteni, hogy nem akar segíteni vagy pedig tényleg ez az út vezet ahhoz, hogy Angel magához térjen.

− Eddig ő segített neked, most tedd meg érte te ezt − nézett a fejvadászra sötét szemével  Primery. Hangja nem volt parancsoló, valahogy mégsem tűrt elutasítást.

− Jól van, forduljon el mindenki szépen! − szólalt meg D és még intett is a karjával. − Főleg ti kiskorúak ne kukucskáljatok!

− Nincs itt egy kiskorú sem − motyogta Ivory, de nem ellenkezett, még Midnight sem emelt kifogást az utasítás ellen.

Twilight valamit morgott, össze fonta maga előtt a karjait, de ő is hátat fordított. Primery felnézett Hellraiser vállán kapaszkodó Nightwingre, aki amint észrevette, hogy őt figyelik előre fordította a fejecskéjét, pedig eddig le sem vette a szemét a párosról. Az apró genosym bólintott és D mellé lépett.

Jessnek ugyan úgy kellett Claw-t arrébb húzni, hogy ne álljon ott a nyakukon, de még ő is beletörődött abba, hogy hátat kell fordítania a fejvadásznak és az ivadékának. Morgott és feszültnek tűnt, de türtőztette magát, mégha minden más érzékel hátrafelé is figyelt.

Dark ott állt a szék mellett, majd megbontotta az alakját és beborította az eszméletlen Angelt, aki talán sokáig csak egy szükséges rossz volt, hogy életben maradjon, de azóta jóval többet jelentett számára. Emlékezett Primery szavaira, a lehető legmélyebben kell kapcsolódnia vele, ahogyan csak két genosym képes rá.

Furcsa volt, hogy semmilyen ellenállást nem tapasztalt. Csábító is, de annál nagyobb önuralommal rendelkezett, mintsem hogy engedjen a kísértésnek. Aztán megérezte a jól ismert tudatot, mélyen, ott ahol szinte eggyé váltak ők, de most másnak tűnt, mint amit megszokott.nMagányosnak, szomorúnak, mint akitől elvettek mindent, ami fontos volt neki, és még száműzték is.

Érzékelte őt és mintha meg is lepődött volna a jelenlétén. A kommunikáció ismert formáin túlmutatott az, ami lezajlott közöttük. Aztán Dark Blade nekiállt visszavonulni, fehér társa vele tartott.

Angel kinyitotta a szemét és egyenesen a fejvadász szürke szempárjába nézett bele, aki ott állt felette. Felült és körbenézett, mit aki valami álomból ébredt. Elég sok mindenről lemaradt, ezt felmérte egy pillanat alatt. A tekintetét viszont vonzotta egy apró alak, aki különbözött minden más jelenlévő genosymtől.

− Te vagy Primery? − bukott ki belőle a kérdés.

A nevezett felé fordult és többen is kíváncsian pillantottak felé, hisz ténylegesen nem mutatkozott be az apró termetű genosym. Angel pedig most tért magához, nem ismerhette őt.

− Igen − bólintott rá az apróság.

− Nightwing említett téged. − Bár nem volt ebben teljesen biztos, de néha mikor az ivadék az ölében ült, mintha gondolatokat, vagy sokkal inkább képeket küldött volna át neki.

− Érzi, hogy tőled származik és ezért próbált meg veled kommunikálni, ami igen nehezen megy neki. Még Hellraiserrel sem teszi, csupán velem, de az is ritka − világosította fel Primery Angelt, aki felnézett a kis feketére. Az ivadék aggódva méregette őt, de nem mozdult.

Nem tudta megállni felemelte a kezét, mintha csak le akarná emelni, pedig még erőt sem érzett magában ahhoz, hogy a székből felálljon. De nem is kellett, mert Nightwing boldogon röppent bele a karokba, amik átölelték.

− Én nem... − kezdett bele Angel, közben felnézett Darkra.

− Tisztában vagyok vele, amióta csak létezem − közölte vele a fejvadász, mintha nem is lenne nagy dolog, de hogy valójában hogyan érintette a tény, nem lehetett tudni.

− Nem kell így lennie, az Ős szét...

− Nem akarom! − vágott Twilight szavába Dark kertelés és félelem nélkül.

− Nem akarhatsz egy életen át ettől a senkitől függeni! − dühödött fel a szülője, Claw felmordult, de nem foglalkoztak vele.

− Majd, ha megunom vagy meggondolom magam felkeresem az Őst! − fordult egyértelműen szembe a szülőjlvel a fejvadász, amivel meglepte Twilightot.

− Talán ez az egyesülés nem tett rosszat Darkness-szel, mert végre kiáll magáért, amit ti nem mondhattok el. Talán nektek is valami hasonlón kéne átmenni, mert néha elkeserítő, hogy semmiben nem mertek nekem nemet mondani − szólalt meg lefitymálón Midnight.

− Talán mert még szeretnének élni néhányszáz évig − húzta a száját D. − Tényleg, hogy-hogy csak ötezer év alatt ezt a kettőt hoztad össze? Vagy a többit megetted?

− Sokakkal ellentétben én nem kapkodtam el a párválasztát. Mikor kiderült, hogy öröklődik a tudás nagy része, úgy döntöttem, akkor az enyémet gyarapítom, hogy aztán minél erősebb ivadéknak adhassak majd életet. Ezt elvártam tőlük is.

− És bejött? − fordult felé D.

− Láthatod az eredményét − mutatott Darkness felé.

− Picur nem gondolod, hogy nekünk? − nézett rá célozgatva.

− Nem.

− De miért? − vágott elkeseredett arcot D.

− Nem vagy szülőnek alkalmas Hellraiser, majd talán néhány ezer év múlva, ha képes leszel megkomolyodni. Addig is kiélheted magad Nightwingen.

− De ő fel szokott robbantani, ha nem tetszik neki valami − panaszolta Demon, még a száját is elhúzta. − Ráadásul viccesnek is találja.

− Majd akkor hajlok a kérésed teljesítése felé, ha eléred nála, hogy ne akarjon felrobbantani, ha valami nem tetszik neki − maradt teljesen nyugodt Primery, rosszindulatnak még csak nyoma sem volt a hangjában.

− Bumm? − kérdezte a kis ivadék és lila szeme D-re tapadt.

− Ne merd! − szólt rá szigorúan az ősgenosym.

− Csak nyugodtan! − vigyorodott el Midnight, mire Hellraiser csúnyán nézett rá.

Nightwing viszont engedélyt egyértelműen Primerytől várt, aki enyhén nemet intett a fejével. A kis ivadék megvonta a vállát, mintha mindegy lenne neki és beletörődött a döntésbe.

− Nem tudom hogyan csinálod − dörmögte maga elé Demon.

− Tiszteletnek hívják Hellraiser − válaszolt neki az apró társa.

− Kétlem, hogy ő tisztában lenne vele mi az − jegyezte meg epésen Midnight.

− Hellraiser valóban néhány fogalmat elég egyéni módon értelmez − értett vele egyet Primery.

− Mint a diplomáciát − szúrta közbe Ivory és mikor a vörös-fekete ősgenosym felé fordult lefegyverzőn elmosolyodott.

− Miért van az az érzésem Hellraiser, hogy ez a megjegyzés egy igen érdekes történetet takar? − nézett fel rá Primery.

− Szívesen elmesélem − ajánlotta fel Ika.

− Erről én is tudnék − csatlakozott be Jess.

− Ti összefogtatok ellenem, míg nem voltam itt? − mérte végig gyanakodva őket D.

− Szívesen meghallgatok minden történetet, de közben elvezetnétek ahhoz a genosymhez, akit fogva tartotok? − Primery Midnightra nézett, tőle várva mindezt, aki eleget is tett a kérésnek.

− Dawn emeld fel a hajót és tűnjünk el szem elől. Twilight gondoskodj a szállásokról.

− Igenis! − jött szinkronban a válasz.

− Nightfall!

− Igen? − A nevezett kissé elvarázsoltnak tűnt.

− Legyen megterítve mire végzünk – adta utasításba Midnight.

− Oké − bólintott rá, közben Nightfall Saviort nézte, aki viszont igyekezett úgy helyezkedni, hogy ne legyen szem előtt. A kis társaság egy része az apró genosymmeln együtt vonult. Egyedül Dark Blade és Nightwing maradt Angellel. A fehér genosym legnagyobb döbbenetére, fejvadász fajtársa ölbe kapta és a kantin felé vitte. A lila szempár meglepetten pásztázta a másik arcát, de semmit nem tudott róla leolvasni. Így pár pillanat múlva csak halványan elmosolyodott.