− Látod nincs semmi kifogásuk a tervem ellen − nézett D Zackre miután beszámolt mindenkinek mit talált ki.

− Vagy csak nem találják döbbenetükben a szavakat − dörmögte oda Tyson.

− Nem! − közölte hirtelen Zephyr.

− Ugyan már! Nem lesz belőle semmi bajod! − nézett rá Demon.

− Részemről sem. Mármint az oké, hogy eljátszom Angelt, meg még az elrablást is bevállalom, de csak Freddel − jelentette ki határozottan Savior.

− Mi a fene bajotok van? Egyszeri alkalom, amit kibírtok mind a ketten. Ráadásul csak Zephyrrel vagy képes ezt a tervet kivitelezni.

− Nem kényszerítheted őket − szólalt meg Jess is, mire D ránézett és gonoszan elmosolyodott.

− Igazuk van Hellraiser. Ez egy olyan dolog, amibe nincs beleszólásod, még akkor sem, ha erősebb és öregebb vagy náluk − szállt be a beszélgetésbe az eddig csendben figyelő Primery is.

− Távolról nem lehet ezt megoldani? − kérdezett rá Ika. − Nem fog támadni, hanem csak védekezni. Azt lehet messzebbről is kivitelezni, nem?

− Lehet, de az én erőm csak bizonyos távolságig ér el − gondolkodott el Angel a lehetőségen. − Ha nagyon messze kerülnek, akkor nem tudok segíteni.

− Van a hajón legalább egy kinta mentalista. Legalábbis úgy rémlik Midnight ezt mondta − csatlakozott Ivory is a beszélgetéshez.

− Pontosan mit is? − jelent meg végszóra az éjsötét ősgenosym az ajtóban.

− Hogy van kinta mentalistád − válaszolt neki Demon.

− Akad. Mit akarsz tőle?

− D azt találta ki a geranok előcsalogatására, hogy valahol kirakja Angelt, akire lecsapnak, elviszik és mi tudnánk őket követni. Csakhogy Savior játszaná Angelt, míg az igazi biztonságban lenne.

− Nem − közölte Midnight, amint Zack vett egy nagyobb levegőt, hogy folytassa.

− De miért? − D kifejezetten csalódottnak tűnt.

− Egyrészt Savior ivadékot vár, nem fogom a kezükre játszani − kezdett bele az éjfekete genosym.

− Átadja a másik félnek, Nightfallnak.

− Mi-mi? Én nem akarom! − dadogta Savior.

− És mit csinálsz, ha valamivel kiütik és emiatt visszaveszi az eredeti alakját? − Midnight nem foglalkozott a tiltakozással.

− Elveszted? − nézett válaszért Saviorra Demon.

− Ne-nem tudom − vonogatta meg a vállaita piros-fehér fajtársa.

− Annyi baj legyen, leteszteljük − vigyorodott el az ősgenosym. − Vedd fel Angel alakját!

Már indult a megszeppent Saviorhoz, amikor egy fekete kar állta az útját. Midnighthoz tartozott, aki megingathatatlannak tűnt.

− Elmondom még egyszer, hátha eljut a tudatodig. Savior ivadékos. Ha most megcsapolod, az az ivadék életébe kerülhet, amit nem fogok megengedni. − Hellraiser vágott egy fintort és letett a szándékáról.

− Van egy ötletem − szólalt meg Dark Blade, mire minden szempár felé fordult. − Az idióta minden gond nélkül eljátszhatja Angelt, ha előtte elterjesztjük, hogy gondjai akadtak a mentális erejének használatával.

− A történtek után, még el is hihetik. Felébredt ugyan, de még mindig nem önmaga − gondolta végig Fred hangosan.

− Ettől még nem oldódik meg az a probléma, hogy visszaváltozhat, ha kiütik vagy leterítik valamivel − szólt bele White Claw is.

− Amit tudunk tesztelni, ha átadja az ivadékot − makacskodott D.

− Vagy − szólalt meg Jess és minden szempár felé fordult. − Egyszerűbb lenne valahogy Claw csíkjait eltűntetni és a szemszínét megváltoztatni. Alkatra majdnem egyformák, talán Angel egy picit alacsonyabb.

− Anya! − állt fel Zack, de egy felemelt tenyér belefojtotta a továbbiakat.

− Ha Fred kockáztathat emiatt, akkor én is. Ráadásul nekünk több közünk van Angelhez, mint nekik. És így az ivadék sincs veszélynek kitéve.

− A csíkjaimat, ha nagyon muszáj el tudom tűntetni, hisz neked is bármilyen színű ruhát tudok készíteni − gondolkodott el Claw a lehetőségen. − De a szememmel nem tudok mit kezdeni.

− Ivory nem tudod illúzió mögé rejteni? − ötletelt megint Ika.

− Ha csak álldogálna, minden gond nélkül, de ha megmozdul lefoszlik − csóválta meg a fejét a mágus lány.

− Nightwing? − a név Ziar szájából hangzott el.

− Nem! − vágta rá Angel és D egyszerre.

− Miért? Minden gond nélkül elhitetheti bárkivel, aki White Clawra néz, hogy Angelt látja, ahogyan a bolygón is, hogy üresek a celláink, miközben bent álltunk.

− Ilyet is tud ez a kis vakarcs? − lepődött meg Midnight és a fehér genosym ölében ülő ivadékra esett a pillantása, aki kérdő és értetlen fejet vágott, hogy most miről van szó.

− Ez csupán az egyik képessége a sok közül − világosította fel Primery. − De nagyon sok képességet nem tudatosan használ. A robbantás, az elmebefolyásolás már megy, ahogy a szárnyak borotvaélesre keményítése és a beolvadás és az álcázás is.

− Miért, mit tud még? − nyögte Tyson a kérdést.

− Amit eddig mentális téren tapasztaltam tőle a néhány hónap alatt az a taszítás, pajzs, lebegtetés. Fizikális részről a test formázása és szilárdítása, illetve, hogy leválasszon magáról részt.

− Oh! Oh! − reppent fel hirtelen Nightwing Angel öléből és Primery elé repült, megállt a levegőben.

Maga elé emelte az egyik kezét és rákoncentrált. Minden figyelmét ráösszpontosította, még a nyelvét is kidugta oldalra, annyira próbálkozott. Aztán lassan eltűntek az ujjak, majd a kézfej és helyette egy buzogány gömb feje jelent meg.

− Ha! − kiáltott fel diadalittasan és elismerésért ránézett Primery-re, aki elmosolyodott.

− Ügyes vagy − dicsérte meg, amitől Nightwing szája széles, boldog vigyorra húzódott.

− Paff! − csapott vele oldalasan, majd a másik irányba. − Paff!

− Adj neki! − biztatta D, miközben a fekete ivadék visszarepült Angelhez és Darkhoz, hogy nekik is megmutassa mire képes.

− Kezdek félni ettől a csöppségtől − nyögte Savior.

− Még csak most? − Tyson le se vette a szemét Nightwingről.

− Elképesztő! − követte a tekintetével Midnight is.

− Rendelkezik a benne keveredő három genosym minden képességével, sőt még többel − közölte vele Primary.

− Ne is forduljon meg a fejedben! − fordult hirtelen Demon ősi társa felé.

− Veled ellentétben én nem vagyok hülye Hellraiser. Látom mi az ára ennek az erőnek és tisztában vagyok vele, hogy mennyire instabillá válhat a viselkedése, ha netán kísérletben tesztelném mire képes. Viszont szívesen megfigyelném a saját, megszokott környezetében. − Engedélyért Primery-re nézett.

− A túl sok inger felzaklathatja. Amíg biztonságban érzi magát, addig nincs gond, de ha megijed bármitől, vagy dühössé válik... −  az apró genosym nem fejezte be a mondatot, hanem Nightwingre nézett.

− Akkor szokott robbantgatni − mondta ki D a befejező részt.

− Bumm? − fordult hátra a fekete fejecske lelkesen, kezét mostanra visszaformálta.

− Nem! − vágta rá Demon, mire a szájacska lefelé biggyedt. − Na jó, de csak őt.

Azzal a mellette álló Midnightra mutatott, aki meglepetten nézett rá, majd a rá szegeződő ezüst sávos lila szempárra. Nightwing szája sarkában megjelent egy mosoly, a következő pillanatban az éjfekete ősgenosym felrobbant, darabjai a környéken mindent és mindenkit beterítettek.

− Bumm! − kiáltott fel lelkesen a fekete ivadék. − Hihi.

− Erre most tényleg szükség volt Hellraiser? − szólalt meg Primery, aki inkább fedőnek tűnt csak, nem mérgesnek.

− Igen. Legalább saját bőrén megtapasztalhatta a vakarcs erejét − vigyorgott D.

− Beszarok − nyögte Tyson és meg sem mert mozdulni.

− Fred én haza akarok menni − állt a társa mellé Savior. − Ugye az enyém nem fog ilyeneket csinálni?

− Honnan tudjam? − nézett rá a férfi.

− Nagyon durva − szólalt meg ámulattal teli hangon Ika, de a többség nem igazán jutott szóhoz döbbenetében.

Midnight darabjai megmozdultak és egymás felé húzódtak. Azon a helyen kezdett formát ölteni, ahol az előbb is állt. Nem sok idő kellett, hogy megszokott magasságában tornyosuljon föléjük és roppant dühösnek tűnt.

− Hellraiser! − vicsorgott ősi társára.

− Te szeretted volna megfigyelni közelről, hogy mire képes, hát teljesítettem a kérésed. Sőt többet is tettem. Megtapasztalhattad − vigyorgott önelégülten D.

− Még! − követelte Nightwing, mire Midnight odakapta a fejét. Ha félelem nem is látszott rajta, egyértelműen lerítt róla, még egyszer nem hagyja csak úgy magát cafatokra robbantani.

− Nem − közölte teljes nyugalommal Primery. − Bújócskázni fogunk most.

− Oh! − tapsikolt örömében Nightwing, és már nézett is körbe.

− Nem mehetsz ki azon az ajtón − mutatott az apró genosym a bejáratra. − Eltünhetsz, válassz egy helyet a területen belül és utána nem mozoghatsz.

− Oké! − bólintott a kis ivadék, azzal használva az álcázást, eltűnt a szemek elől.

− Hova lett? − tudakolta Savior.

− Elbújt − válaszolt neki Primery. − Keressétek meg.

− Ez a kis vakarcs ugyan arra képes, mint te, Cam? − fordult a genosymja felé Tyson. − Cam? Camouflage?

− Szerintem játszótársra talált − válaszolt neki Fred.

Többen nézelődni kezdtek, sőt Ika még neki is állt körbejárni és mindent centimétert alaposan megnézett, hátha lát áruló jelet, ami alapján megtalálja Nightwinget. Ziar is kíváncsian kezdett a keresésbe, kihívást látva a feladatban.

− Huh? − hallották meg a fekete ivadék meglepett hangját alig  egy-két perccel később, majd láthatóvá vált, utána Cam is, aki a kezében fogta.

− Ez gyorsan ment − adott hangot meglepettségének D.

− Óóó − Nightwing el volt keseredve, de Cam rámosolygott és letette a földre.

− Most én jövök − jelentette ki Cam, a fekete fejecske meglepetten nézett fel rá. − Keress meg!

Azzal Camouflage eltűnt, amitől Nightwing szája elnyílt meglepettségében, aztán fel is vidult és apró szárnyai megmozdultak, hogy a levegőbe emelkedhessen. Megtapogatta maga előtt a teret és mivel semmit nem talált, nekiállt körbenézni.

− Ezzel legalább egy darabig el lesz − mosolyodott el Primery.

− Az biztos, az én társamnál nincs jobb − húzta ki magát Tyson, mintha az ő érdeme lenne az egész. − Kizárt, hogy megtalálja Camouflage-t.

− Erre azért ne vegyél mérget − dörmögte oda D. − Mi lenne, ha visszatérnénk a tervemhez?

− Nem akarsz lemondani róla, ugye? − nézett rá Midnight.

− Nem. És amennyi kísérleti cuccod van, csak tudsz valamit, amitől cicus szeme lilának fog tűnni, nem aranysárgának.

− Talán − gondolkodott el éjfekete társa.

− Megtaláltam őket! − bukkant fel Twilight, aztán óvatosra váltott. − Megzavartam valamit?

− Nem − nyugtatta meg Midnight. − Pontosan kiket is találtál meg?

− Elég sok a genosym jel, szóval szerintem mindenki ott van − fejtette ki a színes ivadék mire is gondolt az előbb , a két ősgenosym összenézett. − Vagy legalábbis a többség biztos. A radar szerint több cirkáló és néhány csatahajó is állomásozik a környéken.

− Akkor célszerű lenne sereggel menni − bökte ki Ziar.

− Számíthatunk az EGE-re? − nézett Ikára Zack.

− Ha van ellenük bizonyíték, akkor igen − válaszolt a soly'mai lány.

− Lesz! − jelentette ki D, majd Midnightra nézett. − Lesz?

− Megoldható − bólintott rá ősi társa. − De nem csak az űrben a bolygón is meg kell őket verni.

− Kiadtam Shadnek meg a srác apjának, hogy szervezzék meg a genosym sereget, szóval lesz. Csak a sámánokat nem ártana kiiktatni, nehogy bárki befolyás alá kerüljön.

− Azt mi megoldjuk − szólalt meg Ivory. − Szólok az anyámnak, csak mondjátok meg hova is megyünk.

− Twiligth? − nézett az ivadékára Midnight.

− Mi a M134S néven tartjuk nyílván, de ti úgy hívjátok...

− Mars − fejezte be helyette Skarlát.

− Mi? − a döbbent kérdés több helyről is felcsendült.

− A földi genosymeket akarja − jött rá D. − Midnight!

− Twilight, szólja Dawnnak.

− Azonnal! − azzal a nevezett már ki is lépett a folyósóra a beléptető panelhez, ami egyben rádióként is funkcionált.

− Szólnom kell a nagybátyámnak! − állt fel Ika.

− Amíg a hipertérben vagyunk, addig nem tudsz − közölte vele Midnight. − De nem közvetlen odamegyünk, semmi szükségem arra, hogy tévedésből tüzet nyissanak a hajómra.

− Vajon észrevették, hogy mi készül a Marson? − gondolkodott el Tyson.

− Kétlem, hogy arra figyelnének mi van a szomszédos bolygókon − morogta az éjfekete ősgenosym.

− Hogy akarjátok a genosym csapatokat átjuttatni a Marsra? − tett fel Ziar egy lényeges kérdést. − A kisebb hajókat biztos megpróbálják kilőni, hogy ne érjék el a bolygót.

− Majd mi megoldjuk − biztosította Ivory. − Megmondom anyának, hogy a Földre jöjjenek, onnan át fogunk tudni teleportálni erre a Mars nevű bolygóra.

− Csakhogy az emberek számára nem élhető − tájékoztatta Angel. − Nem rendelkezik olyan légkörrel.

− Hmm − gondolkodott el a lány.

− A geranoknak is valahogy meg kellett ezt a problémát oldani. Nem sokat tudok róluk, de kétlem, hogy ők képesek lennének megélni ott − ellenkezett Skarlát.

− Genosymekkel rendelkeznek − emlékeztette D.

− Mindenki? − nézett rá a kis vörös.

− Jogos, bár sosem lehet tudni.

− Létezik már technológia, amivel kis területen zárt részt tudnak létrehozni és a számukra megfelelő életkörülményeket biztosítani − morfondírozott Midnight. − Majd kiküldök egy szondát, mikor odaértünk a Földhöz. Ha többet tudunk, akkor könnyebben tervezünk.

− Weeee! − kiáltott fel örömteli hangon Nightwing és ezzel a többségre a frászt hozta.

− Úgy hallom megtalálta Camouflage-t − közölte Primery.

− Kizárt! − nyögte Tyson.

− Annyira nem − jelent meg a genosym, és a kis ivadékot a karján hozta, majd kacsintott egyet, jelezve, azért némileg hagyta magát megtalálni.

− Még! − követelte Nightwing.

− Később − szólt rá Primery.

− Oké! − törődött bele, majd kiröppent a karokból és most Angel helyett Darkhoz repült és megkapaszkodott a vállán, ahogyan D-n is szokott.

A fejvadász ránézett, de ő csak rávigyorgott pajkosan, majd hozzádörgölte a fejét. A mogorva, fekete genosym kivételesen nem tiltakozott. Angel mosolyogva figyelte a jelenetet. A fejvadász karba fonta a kezét, csakhogy senki ne gondolja azt, ez a kis vakarcs levette a lábáról.

− Szóval később megbeszéljük még a részleteket, ha ott leszünk. Most megyek kiadok néhány utasítást. Nem árt felkészülni, amire csak lehet − azzal Midnight otthagyta őket.

− Készüljetek a háborúra. − D ezzel a mondattal rányomta a hangulatra a komorság bélyegét.