− Nem tudom mit ettünk, de finom volt és baromi jól esett − dőlt hátra elégedetten a széken Tyson.

Túl voltak Curios rendbe hozatalán is, aki nehezen viselte Primery érintést, dobálta magát és mindent megtett, hogy kiszabaduljon, de hiába. Arra a következtetésre jutott Midnight, hogy sokkal régebb óta volt a mágia hatása alatt és természetessé vált számára, így újra azzá lenni, aki, nem akaródzott.

Az ifjú genosym legyengült a végére és mozdulni is alig maradt ereje, mégis kérdésekkel bombázták, de nem tudtak meg tőle sokkal többet, mint Jamestől. Mintha az elmúlt időszakról semmi emlékük nem maradt volna, hogy mit csináltak, merre jártak. Hogy miért arra még Primery sem tudott semmit mondani, pedig ő teljesen belelátott Curios addigi életébe a génjein keresztül, de itt csak sötétséget talált. Ugyan helyrehozták őket, továbbra is fogolyként tartották és kezelték, hisz nem lehettek benne biztosak, nem csináltak még valamit velük, amitől újra akaratlanul ellenük fordulnak és beárulják őket a geranoknál. Márpedig jelenleg a The Destroyer nyújtotta a legnagyobb biztonságot számukra.

Midnight utasítására Nightfall az ebédlőbe vezette őket, ahol terített asztalok sorakoztak és kedvük szerint válogathattak az ételekből. Még a genosymeknek is jutott belőle bőven. Angel, Dark Blade és Nightwing már várták őket.

Persze nem volt mindenki jelen, Dawn, Twilight velük se jöttek, az éjfekete genosym pedig magával hívta Hellraisert, hogy megbeszéljék a lehetőségeiket és hogy merre keressék a geranokat, mert ezek után már biztos, hogy nincsenek a saját bolygójukon. Primery nem kívánt velük tartani, így hozzájuk csatlakozott az asztalnál. Magasabb széket kapott, hogy felérje, bár láthatóan őt egyáltalán nem zavarta, hogy szinte mindenki fölé magasodik.

− Jó lenne körbenézni − szólalt meg újra Tyson, mert az előbbire senki nem reagált. − De teli gyomorral nincs kedvem sehova se menni.

− Én is pont ezen gondolkodtam − meredt Zack maga elé, akinek szintén járt az agya mit is kéne csinálniuk.

− Nem biztos, hogy örülnének neki, ha csámborogni kezdenétek – figyelmeztette őket Angel.

− Oh nyugodtan − intett Nightfall, szorosan Savior mellett ült, aki eléggé feszengett. − Ahova nem kéne, oda úgy se tudtok bemenni.

− A helyedben erre azért nem fogadnék − jegyezte meg Jess és pillantása Skarlátra esett, aki bármilyen műszaki cuccot tudott manipulálni, majd a piros-fehér genosymre, aki viszont bárkit gond nélkül lemásolt viselkedés szintjéig.

− Engem mondjuk nem érdekel, amíg a kísérleteimhez nem nyúltok − vont vállat Nightfall.

− Tényleg! − dőlt előre Ika kíváncsian. − Ha ez a csatahajó valóban ősrégi,  hogy nem esett még szét?

− Többször is teljesen fel lett újítva az egész, legutóbb a külső váz már zennek által előállított speciális ötvözetű fémből. A meghajtók is jóval erősebbek, mint bármelyik, bár jelenleg még csak a tesztelésük zajlik. Igazából az egész tök új csak a megjelenés régi típusú. Midnight ragaszkodik hozzá − vágott fintort Nightfall, hogy nem érti ezt az egészet, hisz amennyit már ráköltött erre a hajóra az éjfekete genosym, annyiból négy másikat is vehetett volna.

− Te nem igazán tartasz tőle − nézett most közvetlenül rá Zack. − Legalábbis nem annyira.

− Dehogyisnem! − vette le végre a szemét Saivorról a kékes-szürke genosym. − Csak tisztában van vele, hogy hajlamos vagyok elkalandozni gondoltban és nem feltétlen reagálok úgy vele szemben, ahogyan elvárja.

− Aha. És szabad tudni te milyen kísérleteket végzel? − faggatta tovább a srác.

− Leegyszerűsítve mondom, hogy megértsétek. Genetikai szintű vizsgálatokat és kísérleteket végzek; evolúció, mutáció, degeneráció. Ezek megakadályozása, kiküszöbölése, helyreállítása.

− Mint a notok − jegyezte meg Primery csendesen.

− Igen − bólintott rá Nightfall. − Midnight tart attól, hogy minél többedik generáció születik meg a fajunkból annál nagyobb eséllyel fog bekövetkezni valami olyan, ami végzetes lehet számunkra.

− És úgy gondolja én vagyok a kulcs ezek meggátolására. − Az apró genosym hangján nem lehetett érezni, hogy vádolna, egyszerűen csak kijelentett.

Többen döbbenten néztek rá, majd szürke színű fajtársukra, aki ugyan nem tagadta, de nem is ismerte el. Helyette egyszerűen megjelent az arcán az a ragadozó szerű mosoly.

− Aminek be kell következni az be fog. Elkerülni nem lehet, csak elodázni. Ha fejlődés vár ránk a jövőben, akkor az, ha satnyulás és bukás, akkor annak úgy kell lennie.

− A notok is találtak megoldást miközben mindenki más már temette őket! − ellenkezett Primeryvel Nightfall.

− A geranok pedig kiirtották őket és másra használtak minket. Ha van is megoldás, talán nem érjük meg, vagy épp más rosszra fogja felhasználni. Megéri kockáztatni? − emelte sötét tekintetét a másikra, eddig leginkább maga elé nézett elgondolkodva.

− Még nem tartunk ott, mint ők és akár el is kerülhetjük megfelelő intézkedésekkel! − harcolt továbbra is az igaza mellet Nightfall, mintha Primery csak támadná.

− Mármint szabályozott utódnemzés a természetes helyett? Esetlegesen szelektálás az ivadékoknál ki érdemes az életre és ki nem, a természetes kihullás helyett? Ezek nem megoldások, ugyanis ezek is előidézhetik azt, amit elkerülni akartok. A lehetőségek tárháza végtelen és mindenre nem találhattok megoldást. A kulcs pedig nem én vagyok, hiába hiszitek ezt.

Nightfall kinyitotta a száját és be is csukta. Egyszerűen nem tudott mit kezdeni azzal a higgadtsággal, ami a fehér genosymből áradt. Olyannak tűnt, mint aki mindent tud, mindennel tisztában lenne. Megingathatatlan nyugalma abból eredne, tudja semmi nem kerülhető el, kár harcolni.

− Oké − törte meg Tyson a beálló kínos csendet. − Én azt hiszem mégiscsak sétálok egyet. Zack?

− Csatlakozom. Skarlát? − nézett vörös társára.

− Mehetünk, úgy is kíváncsi vagyok a hajtóműre − csatlakozott mellé és bár Tyson Camouflag-t nem kérdezte, egyértelműen velük tartott ő is.

Nightfall is a távozás mellett döntött, egy szó nélkül tette, láthatóan megbántották Primery szavai. Dark Blade összehúzott tekintettel követte, amíg az ajtó be nem csukódott mögötte. Angellel váltottak egy pillantást és szavak nélkül is egy véleményen osztoztak.

− Ezek után jobb, ha nem hagyunk magadra − mondta ki Ivory azt, ami mindegyikük fejében megfordult.

− Semmit se értek velük szemben, ha erőszak mellett döntenek. Ez a hajó számtalan lehetőséget rejthet a kiiktatásotokra, ami ellen védekezni sem tudtok. Nincs szükségük nyílt harcra – közölte kegyetlenül a tényt Primery, ő láthatóan nem aggódott.

− Hogy vagy képes ezt ilyen nyugodtan kijelenteni? Meg úgy kezelni ezt az egészet? − akadt ki Ika és összenézett a szintén döbbent Zephyrrel.

− Hogyan kellene? − nézett rá Primery.

− Hát minimum ki kéne akadnod, hogy fel akarnak használni − válaszolt neki a soly'mai lány.

− Mindenki kihasználja a másikat valamilyen oknál fogva. Ez természetes folyamat. Akkor miért tiltakoznék ellene?

− Igazad van, ugyanakkor nem mindegy a kihasználás mértéke és azt, hogy mit kapsz érte cserébe − szállt be a beszélgetésbe Jess, mondatával elgondolkodtatta Primeryt.

− Mi lenne, ha inkább valami vidámabb dologgal ütnénk el a továbbiakban az időt? − ajánlotta fel Savior. Többen furcsa pillantással illeték, de senki nem tiltakozott.

− Mire gondoltál? − kérdezte meg Claw óvatosan, ismerve a fajtársát.

− Figurázzuk ki a másikat − ajánlotta Savior, mire Fred és White Claw is vágott egy fintort. − Jaj ne már! Legalább néhányan mondjátok azt, hogy benne vagytok.

− Mit értesz az alatt, hogy figurázzuk ki a másikat? − kérdezett rá Ika, mert számára nem volt világos.

− A lényeg, hogy el kell játszanod valakit, aki itt van és jól ismersz. Meg kell mutatnod, hogy te hogyan látod az ő viselkedését − magyarázta Jess. − Bár próbáljuk viccesre venni, de mindig akadnak olyanok, akik megsértődnek ilyenkor.

− Ez érdekesnek ígérkezik én benne vagyok − mosolyodott el Ivory és már járatta is a tekintetét, hogy áldozatot válasszon magának.

− Végül is miért ne − vont vállat Ika és Zephyr is bólintott.

− Elég szűken vagyunk, nem lehetne olyat is, aki nincs itt, de többen ismerik? Akkor akár találgatni is lehetne, hogy kit játszik az illető − gondolkodott el Ziar.

− Ez jó ötlet! − vidult fel Savior arca. − Nekem akár meg is mondhatjátok kinek a viselkedését játsszam el.

− Egye fene! Játszunk − egyezett bele Fred is, mire Jess is rábólintott, Claw viszont egyértelműen elzárkózott, Dark Blade-re se számíthattak.

− Én kihagynám − mosolygott bocsánatkérőn Angel, akinek az ölében ott ült Nightwing és az ujjaival játszott, bár hogy mit talált rajta érdekesnek, rejtély, de oda vissza mozgatta őket.

− Én azt hiszem nem ismerek senkit annyira, hogy ebben részt tudjak venni, de szívesen figyellek titeket. − Primery kijelentésével nem szállhattak vitába.

Azzal megkezdték a játékot. Savior, mint kitaláló vállalta, hogy lesz az első, majd haladtak sorban. A hangulat feloldódott és néha csapatos nevetés tört ki. Ugyan Ika kiakadt egy kicsit mikor Ziar őt vette górcső alá, de nem sértődött aztán meg.

− Savior − intette oda Primery a genosymet, aki odalépett és lehajolt hozzá, hogy a fülébe suttoghasson.

− Mi? Nem! − tiltakozott Savior.

− Nem lesz semmi bajod belőle, megígérem − mosolyodott el az apró ősgenosym.

− Na jó − egyezett bele a többiek pedig kíváncsian néztek rá. Saviorntörni kezdte a fejét mit mondjon, hogy ne jöjjenek rá egyből a többiek. − Oké, megvan!

Megköszörülte a torkát, nem mintha szüksége lett volna rá, de a hatás kedvéért bármit bevetett. Aztán Primery felé fordult és érte nyúlt, aki ugyan meglepődött, de hagyta magát az asztalra ültetni.

− Ide csüccse, mert te nem vagy a favoritom és jobb szeretném, ha más ülne ott, mert én jobban tudom, hogy te mit tudsz meg ő mit tud.

− Jaj − nyögött fel Ivory és megtámasztotta a homlokát az asztal lapján. − Ez most komoly?

− Még szerencse hogy mindenki ül, mert én olyan sokkolóan jó vagyok, hogyha engem néztek még gondolkodni is elfelejtettek, nemhogy bárkinek beszámolni arról milyen csodálatos is vagyok.

Primery szélesen mosolygott, mögötte többek arcára szintén kiült a felismerés, hogy már tudják éppen kit figuráz ki Savior. Az ajtóban megjelenő D-re viszont senki nem figyelt fel, aki most gyanakodva figyelte a műsort.

− Micsoda véletlen! Megüresedett hirtelen ez a hely! Kit ültessek ide? Mondjuk téged − fordult Nightwing felé. − Rólad tudom, hogy nagyszerű a szülőd, majd ő segít neked.

− Mi folyik itt? − kérdezte aztán meg Demon.

− Mindjárt mákvirágom, most nincs időm foglalkozni veled, mert épp szerepet kell játszanom − aztán a piros-fehér genosym meg is merevedett a nagyzoló mozdulata közben.

Ivoryből kitört a hangos nevetés, Primery is kuncogott magában, sőt szinte mindenki szája felfelé görbül és képtelennek bizonyultak elrejteni. Még Nightwing is felismerte kit utánoz Savior és tapsikolt, mert tetszett neki, amit látott.

− Te most...

− Mákvirágom! − csapott az asztalra Ivory és alig kapott levegőt a nevetéstől, még a könnyei is folytak. − Ez nagyon jó! Kész! Végem!

Hellraiser nem tudta mit mondjon, Savior óvatosan hátralesett és bocsánatkérő arcot vágott. Közben reménykedett, hogy nem jön a megtorlás és tűnteti el őt az ősgenosym egy pillanat alatt, mint a Tanács tagját.

− Mi folyik itt? - jelent meg Midnight is és elnézett D mellett a viduló társaságra.

− Azt hiszem épp kifiguráztak − világosította fel ősgenosym társát D. − De ezzel adtak egy ötletet. Bár a cukorfalatnak még sokat kell gyakorolnia, hogy hitelesen hozza az én utánozhatatlan és laza stílusomat.

A végére megeresztett egy vigyort, ami Saviornak egyáltalán nem tetszett. Épp elég volt számára, hogy egy egész tábor, köztük az életveszélyes Black is őt kergette, mert azt hitték ő Skarlát. Ha most netán Demon bőrébe kell belebújnia, akkor garantáltan hullaként végzi, hisz hiába veszi fel az alakját, a képességeit és az erejét attól még nem birtokolja.

− Te meg az ötleteid! − Az éjfekete genosym hanghordozása elmondta mit is gondol valójában. − Lehet jobban jártam volna, ha nem lövöm le az üldözőiteket és nem gyűjtelek be titeket.

− Ne légy már ilyen mogorva. Unalmas évezredek vannak mögötted, kicsit értékeld hogy mozgalmasabbá teszem – vigyorodott el Hellraiser.

− Értékelném, ha nem járna azzal, hogy kockára kell tennem az értékes hajómat és minden kutatási anyagot és eredményt, amit összegyűjtöttem − közölte hűvösen Midnight.

− Töltsd fel a Felhőbe! − közölte vele D, mire az éjfekete genosym csak pislogott értetlenül. − Még az emberek is, akik igencsak le vannak maradva, megoldották, hogyha tönkre megy egy eszközük, akkor egy teljesen újról is ugyanúgy elérjék és ne vesszen el semmi.

− Nem egészen vagyok benne biztos, hogy egy dologra gondolunk, de ha arra akarsz utalni, hogy készítsek másolatot és azt tároljam egy másik helyen, akkor most közlöm. Itt túl sok olyan információ van, ami jobb, ha nem kerül ki innen. Egy másolattal pedig ezt kockáztatom − világosította fel Midnight.

− Juj csak nem illegális dolgokkal kísérleteztek? − játszotta a döbbentet D.

− Fogalmazzunk úgy, hogy én nem szabok semmilyen korlátot a kísérleteiknek. − Az éjfekete ősgenosymből szó szerint áradt a hideg.

− Kivéve, amivel kockára teszik a drága hajód épségét − eresztett meg egy önelégült vigyort Demon.

− Hellraiser nem mindenki türelme végtelen, mint az enyém − szólt rá finoman Primery.

− Egyszer Picur téged is ki foglak akasztani − ígérete meg D, és továbbra sem tűnt el az arcát átérő mosolya.

− Egyszer még valaki ki fog nyírni téged az utánozhatatlan, laza és pofátlan stílusod miatt − csóválta meg a fejét enyhén Midnight.

− Nem rémlik, hogy én használtam volna magamra a pofátlan jelzőt... − vágott elgondolkodó arcot Demon. − De végül is miért ne? Ez is bizonyos szempontból pozitív jelző.

− Téged meg lehet sérteni bármivel is ténylegesen? – fordult felé ősi fajtársa.

− Nem tudom. Szeretnél próbálkozni Midnight? − vigyorgott megint pofátlanul.

− Jobb dologgal is el tudom ütni az időmet − utasította el ősgenosym társa, majd a kis csapat felé fordult − Hol van a hiányzó két társatok és a genosymjeik?

− Elmentek körbenézni − tájékoztatta Primery. − Nightfall azt mondta nyugodtan megtehetik.

− Felelőtlen − morogta Midnight, és kimondatlanul ott volt, hogy elbeszélget majd vele erről. − Küldök valakit, aki elkísér a szállásaitokra. Könnyen lehet, hogy beletelik pár napba mire megtaláljuk őket hova bújtak.

− Ha elmondom az ötletem, akkor nem feltétlen − nézett rá D.

− Később, most dolgom van − rázta le őt Midnight, azzal ott is hagyta őket.

− Mi dolga lehet? − nézett utána Demon.

− Nem kell neked mindent tudnod. Biztos megvan a maga napi programja, amibe a jelenlétünk most belezavart. − Primery leugrott könnyedén az asztalról és odasétált hozzá. − Inkább keresd meg Tysont és Zacket mielőtt bajba nem kerülnek és közben te is körbenézhetsz, hátha megtudod mi dolga van Midnightnak.

− Te mindig tudsz egy okot mondani, hogy aztán megtegyek valamit, amit igazából nem akarok − vágott fintort D.

− Csak mert jól ismerlek – mosolyodott el halványan az apró genosym.

− Jól van megkeresem őket, de ha lehet ti már ne kószáljatok el − nézett a jelenlévőkre D, akik jelezték nem áll szándékukban, így el is indult.

− Megúsztam − könnyebbült meg Savior, aki egészen idáig feszülten várta a végét az egésznek.

− Nem hagytam volna amúgy se, hogy bántson − mosolygott rá Primery. − A pihenés pedig azt hiszem jót fog tenni mindegyikünknek.

Alig fejezte be a mondatot megjelent egy fehér egyenruhát viselő kinta férfi, aki meghajolt feléjük köszönésképpen, amit most már rutinosan viszonoztak a földiek is. Elvezette őket a csatahajó lakórészébe, ahol nem egyenként kaptak szobát, hanem egy lakórészt, amiből négy háló nyílt, melyekben két-két ágy kapott helyet. Az egészet egy nappaliszerűség kötötte össze, és tartozott hozzá két fürdőszoba is.

Némi tanakodás után végül sikerült megegyezniük a szobák felosztását illetően. Zephyr és Ika került egybe. Fred bevállalta Tysont, hisz már megszokta a másik szuszogását, ha éppen együtt töltötték a készenléti szolgálatukat. Jess Ivoryval osztotta meg a választottat, így Zacknek Ziar maradt csak. Ha kifogásuk lesz, akkor így jártak, miért csámborogtak el. Az egyezkedés után a nők egységesen jelentették ki, hogy elsőként övék a fürdő. Jess és Ivory majdnem csak versenyt futottak, hogy végre tisztálkodhassanak, Ika annyira nem kapkodta el, hozzá volt szokva a fürdés hiányához katonaként.