− Itt Zinta Rian, az EGE Főparancsnoka vagyok − ült le a székébe és szólalt meg miután visszaértek és megkérte a többieket, hogy maradjanak csendben.

− Mi tartott ilyen sokáig? A vécén olvasta a híreket? − jött egy mogorva hang a másik oldalról.

− Igazán kellemes elfoglaltság, de a gyengélkedőről jöttem vissza − próbálta türtőztetni magát a parancsnok.

− Székrekedéssel vagy aranyérrel küzd? Az információim alapján egyik sem kellemes − kérdezett rá D lazán, Rian meglepett arcot vágott, mert nem gondolta volna, hogy a genosym folytatja a gúnyolódást.

Nem ő volt az egyetlen, aki döbbenten hallgatta a társalgást, egyedül Angel emelte a kezét a szája elé és kuncogott magában, bár Ivory szája is meg-megrándult.

− Meg tudhatom kivel beszélek? − tért napirendre a szemtelenkedés felett Rian.

− Megengedem, hogy D-nek szólítson. − Jól hallhatóan a vonal túlsó végén falaki felnyögött elkeseredetten.

− És mit akar tőlem D? − próbálta szóra bírni a parancsnok a genosymet.

− Egy űrhajót, hogy én, a srác és két másik genosym, a hordozóikkal együtt természetesen, elhagyhassuk a Földet.

− Ennyi? − puhatolózott Rian, mert kételkedett benne, hogy valóban csak ennyit akarna ez az ősgenosym.

− Ennyi, a többit megoldom önerőből − biztosította őt Hellraiser.

− Amennyire én tudom Shelter Cityben több olyan genosymek által birtokolt űrhajó van, ami alkalmas arra, hogy elhagyja a Földet − közölte a parancsnok, nem akarta ilyen könnyen megadni, amit kért.

− Csakhogy nekem az Ezüst Hattyúra van szükségem, ami a Főparancsnoki hajó gyomrában van − jelentetti ki D olyan magabiztossággal, mint aki pontosan tudja, hogy ott van.

− Miből gondolja...

− Nem vagyok hülye, abból − vágott a Parancsnok szavába Demon. − Ika az unokahúga, biztosra veszem, hogy küldött ki vészjelzést és már régen a fedélzeten vannak a hegyesfülüvel együtt, és az Ezüst Hattyút biztos nem hagyták hátra. És, ha van egy csepp esze, akkor nem húzza tovább az időt, hanem fogja és leküldeti velük az űrhajót és hagyja, hogy menjünk a dolgunkra.

− Valóban itt a hajó, de a helyzet nem jogosítja fel, hogy ilyen hangnemben és stílusban beszéljen valakivel, akitől igen sok minden függ − vált kissé ellenségessé Rian.

− Nézzen ki az ablakon és megmutatom mi jogosít fel erre a hangnemre és stílusra − jött a válasz a túloldalról.

A Parancsnok összeráncolta zavartan a homlokát, majd intett, hogy tegyék közvetlen képre a Föld és köztük lévő területet. Alig került a kivetítőre, amikor a semmiből megjelent egy vörös-fekete szárnyas genosym, mondhatni a hajó orra előtt.

Ezzel nem lett volna semmi gond, csakhogy nekiállt a méretét megnövelni, kétszer akkora lett. Eltűnt újból, majd hirtelen kitöltötte a teljes képernyőt, ahogy közvetlen a hajón jelent meg.

− Uram ez átjött a pajzson és feltépte a hajó burkolatát! − adott tájékoztatást az egyik katona kétségbeesetten.

− Mi? − döbbent le Rian, de nem maradt alkalma újra megszólalni, mert előtte jelent meg, valamivel kisebb alakban az ősgenosym és úgy kapta ki a székből, mint egy rongybabát és az arca elé emelte.

Néhányan fegyver után kaptak, mire több irányba csápok csaptak ki D testéből és szinte mindenkit a falhoz szegezett, aki meg mert mozdulni.

− Nos még mindig úgy gondolja, hogy nincs jogom ehhez a stílushoz és hangnemhez? − villantott fel egy vérmes mosolyt.

− D! − szólalt meg Ivory figyelmeztetőn.

− Egy pillanat virágszálam − intette le az ősgenosym anélkül, hogy ránézett volna.

− Tegye le, vagy! − állt a lány mellett az anyja harcra készen, a levegő vibrált körülötte.

− Különben cafatokra robbant? − kérdezett rá D, de továbbra sem vette a fáradtságot, hogy arra fordítsa a fejét. − Nem igazán hatásos módszer.

− Ööö − jött zavarba a főmagiszter, hisz mást nem igazán tudott volna tenni a parancsnok érdekében, csak akkor, ha netán benne is kárt tesz.

− Weeee! − reppent ki egy fekete darab Demonból és Angel felé száguldott, majd a nyakába csimpaszkodott mielőtt megmozdulhatott volna.

− Ne már Nightwing! − vágott grimaszt Hellraiser. − Tönkre tetted a jelenetemet!

− Weeee! − ismételte meg a kis genosym a hangot és macska módjára törleszkedett a fehérhez.

Angel először meglepődött, aztán elérzékenyült és kezét az ivadék hátára simította és magához ölelte. Ivory pár pillanatnyi döbbenet után elérzékenyült, egyértelművé vált számára milyen kapcsolat van közöttük, főleg annak fényében, hogy a fehér genosym számon kért valakit ősi társán.

− Bocsánat, hogy megzavarom a jelenetedet D − szólalt meg Zephyr. − De tartok tőle néhányan nem kapnak levegőt.

− Jah, tényleg. A fajok többségének szüksége van rá az életben maradáshoz − kapcsolt az ősgenosym és elengedte azokat, akiket eddig fogva tartott, majd figyelmét újra a parancsnoknak szentelte. − A lényeg, hogy ne packázzon velem! Láthatta, nem okoz gondot bejutni a hajójára és onnantól vesztett ügye van velem szemben.

− Ha számítani akar a segítségemre, akkor jobb, ha letesz. − Rian egész nyugodt maradt a helyzet ellenére.

− Jó − vágta rá D könnyedén és kisebb alakot vett fel, közben lerakta a parancsnokot, aki elsőként megigazította a ruháját. − De csak, mert tisztelem azokat, akik nem szarják össze magukat egy ilyen helyzetben.

Azzal már hátat is fordított a soly'mai férfinak és megindult az ötös felé. A főmagiszter továbbra is ugrásra készen állt, Ivory viszont csak a fejét csóválta.

− Mi az virágszálam? − lépett oda Demon a mágushoz.

− Nem igazán erősséged a diplomácia − jegyezte meg a lány.

− Dehogyisnem! Csak nem azt a nyelvet beszélem, mint a legtöbb diplomata − vigyorodott el D, majd Ikara szegezte a tekintetét. − Tegyétek a seggetek a hajóba és gyertek! Nem igazán van felesleges időnk ácsorogni. Igaz Főmagiszter asszony?

Azzal a nőre villantott egy mosolyt, aki továbbra is harcra készen állt és most lépett egyet a biztonság kedvéért hátra, hogy több tere legyen támadni vagy védekezni.

− D, tessék rendesen viselkedni az anyámmal szemben! − szólt rá Ivory és csípőre tette a kezét. − Nem járnál jól, ha összerúgnád vele a port. Neki víz az eleme.

− Igazán? − mérte végig a nőt Demon. − Értem már akkor hogyan nevelhetett fel ilyen szép virágszálat.

− Eh! − forgatta meg Ivory a szemét, nem akarta elhinni, hogy nem tud normálisan viselkedni a genosym, annak ellenére, hogy nem mai darab. − Menjünk! Velünk jössz?

− Nem. Míg odaértek el kell intéznem valamit − utasította el az ajánlatot D. − Nightwing!

A fekete fejecske felé fordult és lebiggyedtek az ajkak. Erősen kapaszkodott Angelbe, hátha megúszhatja, hogy mennie kelljen. A fehér genosym se épp úgy nézett ki, mint aki el akarná engedni és most elszántan nézett vörös-fekete fajtársára.

− Később még imádhatjátok egymást, de most dolgunk van. Gyere! − inkább hangzott kérésnek, mint utasításnak.

Nightwing még egyszer hozzá dörgölőzött Angelhez, majd kivonta magát az ölelő karokból az enyhe tiltakozó visszahúzás ellenére, majd visszareppent Demonhoz, akibe beleolvadt. Az ősgenosym egyből el is tűnt.

− Te nem vagy normális! − kiabált vele Zack, amint újra megjelent a rádió szobában Demon.

− Sose állítottam, hogy az vagyok − maradt nyugodt az ősgenosym és kifelé indult. − Gyere még el kell intéznünk egy-két dolgot mire az Ezüst Hattyú ideér az utasaival.

− Mi? − lepődött meg a srác.

− Mondtam neked, hogy Ika tuti segítséget hívott és igazam lett.

− Jól vannak? − akarta tudni Zack.

− Úgy tűntek. Mellesleg Ivory és Angel is a fedélzeten volt egy egész csinos, bár korosabb nővel − meredt maga elé. − A nevét elfelejtettem megkérdezni, de igazi hamvas rózsaszál.

− Aha − hagyta rá a srác és követte a terem felé, ahol a többiek rájuk vártak.

− Na megkaptad, amit akartál? − szegezte neki a kérdést kertelés nélkül White Claw.

− Meg. Úton van a hajó, amivel megyünk − közölte Hellraiser, mintha ez nem is lett volna kérdés.

− Velünk nagyon szóba se álltak − húzta a száját Ty.

− Meggyőző tudok lenni − vigyorodott el D.

− Eltűnt a szobából, gyanítom fel a hajóra − súgta oda Zack az apjának, aki meglepetten nézett rá, de nem ő volt az egyetlen, aki ezt hallotta.

− Te! − nyögte az egyik Tanács tag, de a továbbiak benne ragadtak a pillantást látva, ami rászegeződött.

− Remélem készen álltok az útra − fordult aztán Demon a két férfi felé.

− Nem − rántotta meg a vállát Tyson. − Bízunk a legjobbakban.

− Sima ügy lesz! − D kijelentésére többen is kétkedő arcot vágtak, ő viszont nem foglalkozott ezzel, White Claw felé fordult. − Míg távol leszünk, addig szervezd hadrendbe a genosymeket, meg a hordozóikat cicusom.

− Nem vagyok a cicusod − morogta oda dühösen Claw. − Ha még egyszer így szólítasz, megtapasztalhatod, hogy miről kaptam a nevem.

− Hajrá! − tárta szét a karját, felkínálkozva, hogy akár itt és most is megteheti. − Cicusom.

White Claw tekintete összeszűkült, egy pillanat elég volt, hogy Jess-szel egyesüljön, közben a többiek bölcsen hátrébb léptek. Aztán a fehér, fekete csíkokkal mintázott genosym eltűnt a szem elől egy pillanat alatt.

D is meglepetten pislantott egyet, aztán már szakadtak is ki belőle hatalmas darabok. Több teljesen levált róla és tőle nem messze a földre zuhant. Az egész pár másodpercig tartott, de utána úgy nézett ki, mint akit alaposan megtéptek.

− Oké, ez azért meglepett − vallotta be Demon, főleg, hogy először azt gondolta Claw is tud teleportálni.

A sebei nekiálltak gyógyulni és visszatértek hozzá a leszakadt darabok is. Alig telt el idő és újra sértetlennek tűnt, de Zack biztosra vette, hogy energiájába került rendbe hozni magát.

− Velünk jöttök ti is! − közölte aztán D White Claw-val és a benne lapuló Jess-szel. − Te fogod megszervezni a genosym sereget, meg a társad, legalább róla tudom, hogy ért is hozzá.

Hellraiser egyértelműen Shadow-ra nézett meg a mellette álló Cainre. Mind a ketten ugrásra készen voltak egészen eddig, hátha D megtorolná Claw előbbi megmozdulását. Most viszont legalább olyan döbbenten álltak, mint Jess és genosym társa, aki még tiltakozni is elfelejtett az utasítás miatt.

− De hát ő nem is a Tanács tagja! − adott hangot ellenvetésének és felháborodásának egy zöld és sárga színt viselő genosym.

D ránézett, a következő pillanatban eltűnt és a Tanács azon tagja mögött jelent meg. Annak arra maradt ideje, hogy riadtan hátranézzen, amikor is az ősgenosym szétnyílt és bekebelezte. Még küzdeni sem tudott a nála erősebb fajtársa ellen.

− Úgy látom megüresedett egy hely a Tanácsban. Kinevezlek a helyére. Van ellenvetés? − nézett a többiekre, de azok rázták a fejüket, hogy nincs. − Remek! Úgy hallom megjöttek a többiek.

Azzal kifelé indult, a nyomában az ott várakozókkal. És valóban az Ezüst Hattyú a város fölé ért és a kialakított leszállóhely felett lebegett, majd egy alkalmas helyen landolt. Az ajtó lenyílt és négy utasa már jött is le a rámpán, mire odaértek.

Megtörtént az újak részéről a bemutatkozás és bemutatás. Jess ugyan habozott, de Cain megnyugtatta, hogy menjen nyugodtan. Legalább az egyikük rajta tartja a szemét Zacken, és amúgy is Claw mellett biztonságban lesz. Ráadásul számíthatnak Angelre és Zephyrre is. Így a nő, ha kissé vonakodva is, de rábólintott.

Claw odalépett Angelhez, hogy megnézze jól van-e, aki kissé kábának tűnt és le sem akarta venni a szemét D-ről. Cain és Shadow váltott pár szót Freddel és Tysonnal, megígérte nekik, hogy szól a családjuknak a helyzetről. Búcsúképp megveregette a barátai vállát, amit biztatásnak is szánt, főleg Ty-nál.

− Zack Wild! − hangzott fel egy magasabb női hang mikor nekiálltak visszaszállni a hajóra.

− Cinthy − lepődött meg a srác, a lány egészen eddig eszében sem jutott, aki gyorsan tipegett felé tűsarkújában. Szokásosan kihívóan öltözködött fel és a ruhájának megfelelően sminkelte ki magát. A haja is úgy nézett ki, mint aki most jött a fodrásztól.

− Ha fel mersz szállni arra a gépre, akkor szakítok veled! − közölte a lány és felszegte az állát.

− Skarlát bajban van − közölte vele a srác, hisz nem követelhet tőle ilyet ebben a helyzetben.

− Szóval inkább őt választod helyettem? − sipítozott a barátnője és durcás arcot vágott.

− Igen − vágta rá a választ gondolkodás nélkül Zack.

− Akkor vedd feleségül! − Dühös grimasz ült ki a lány arcára, majd sarkon fordult és nekiállt tipegve távolodni, felszegett fejjel, mint egy páva, úgy vonult.

− Te ezt feleségül akartad venni? − tudakolta tőle Ivory.

− Sosem volt ilyenről szó − köszörülte meg a torkát a srác, kellemetlenül érezte magát.

− Ez egy ribanc − közölte a maga őszinte módján Ika és lenézően nézett a lány után.

− Az talán nem − válaszolt neki Zack, majd megrázta magát. − Nem lényeges! Menjünk!

− Már ideje volt, hogy dobja őt Zack − súgta oda Jess Cainnek. − Már lassan az a helyzet állt elő, hogy Claw fogott engem vissza, nehogy megöljem.

A férfi csak halkan nevetett, majd nyomott még egy csókot a felesége szájára és magához ölelte.

− Vigyázz magadra! − súgta a fülébe.

− Szoktam − mosolygott fel rá Jess, hisz ez a párbeszéd általában fordítva hangzott el, nem is egyszer.

Nehezen elengedte a férje kezét és utolsónak szállt fel a hajóra. Claw várta őt a rámpa tetején és Shadow-t nézte. Még Jess intett egyet, amit Cain viszonzott, aztán az ajtó bezárult az űrhajó lassan felszállt és az űr felé vette az irányt.

− Gyere Shadow! Vár ránk két, hamarosan dühös nő − indult kifelé.

− Jess-nél és Claw-nál nem lehetnek rosszabbak − vigyorodott el genosym társa.

− Hamarosan megtudjuk − viszonozta cinkosan a mosolyt Cain.