Az Ezüst Hattyút teljesen más érzés volt vezetni. Nem csak azért, mert nagyobb kategóriába tartozott, mind méret, mind teljesítmény alapján is, hanem mert mondhatni vadonatúj volt és előtte még senki nem használta. Ceverik próbarepülését leszámítva.

Zack nagyon is tisztában volt vele, hogy most rajta múlik részben, hogy az űrhajó a közeljövőben milyen teljesítményt nyújt. Finoman tolta előre a kart, fokozatosan és kimérten gyorsított, hogy legyen ideje a hajtóműveknek felvenni a fordulatot.

~ Nagyon finoman bánsz vele − hallotta meg Skarlát hangját a fejében, aki kihasználva a padlót kapcsolatba lépett vele.

~ Vadi új. Nem gondoltad komolyan, hogy már most maxra tolom a nyomatékot mikor még be sincs járatva? − reagált kissé ellenségesen.

~ Ez egy Zen űrhajó. Ők meg úgy tervezik meg és rakják össze őket, hogy az első pillanattól maximálisan ki lehessen használni a teljesítményüket − érvelt ellen Skarlát.

~ Lehet, de jobb óvatosnak lenni.

~ Mondjuk nem tudom miért szerezte be Főnök. Nem szokott új hajókkal üzletelni. Amúgy miért adtad oda a követ Ziarnak? − utalt arra az ékkőre, amit Ivorytól kapott a srác.

~ Már az előző hajót is ingyen adták nekem, csak egy ígéretet kértek cserébe. Pofátlanság lett volna, ha ezt is csak úgy a semmiért elhozom − magyarázta meg az okot.

~ Ő ajánlotta fel, nem kérted. − Skarlát gondolkodásával ez annyit jelentett, hogy feleslegesen adta oda, de Zack nem érezte így.

~ Továbbra sem értelek − váltott témát a srác. ~ Miért ragaszkodtál ehhez a külön jövetelhez, amikor tartasz Ivorytól?

~ Mert Ziarnak igaza van. Ha továbbra is bujkálok benned, és nincs alkalma megismerni, akkor nem fog változni a véleménye. És amúgy sem támadhat rám, míg nem adok rá okot, és elhiheted nem fogok − tette még hozzá.

~ De hát nem tudja mi vagy! − értetlenkedett a srác.

~ Én ebben nem vagyok olyan biztos − pillantott hátra a lányra Skarlát, aki csendben ült, de most ránézett, így a genosym küldött felé egy mosolyt, ami nem talált viszonzásra. ~ Különben is, Akashi megerősítette, hogy nem használhatja ellenem az erejét csak azért, mert nem talál szimpatikusnak.

~ Ebben meg én nem vagyok olyan biztos − ellenkezett Zack. ~ Azt az alakot is gúzsba kötözte, akit elvittünk oda, pedig csak megfogta a kislány bokáját. Az még nem támadás, vagy ártás.

~ Mintha említett volna valami képességet vele kapcsolatban Ivory − gondolkodott el Skarlát. ~ Na nyissuk azt a járatot, hogy minél előbb ott legyünk!

Azzal előre hajolt és nekiállt egy a Lexahoz közeli koordinátát beírni. Normál esetben nem volt szükséges ilyen mozdulatra, de Ivory miatt tette. Zack nem ellenkezett vele. Minél előbb rendezik a helyzetet, annál előbb tűnik el az EGE a Föld közeléből és mehet haza. Nagyon remélte, hogy Cecile tud neki segíteni.

Felvillant valamivel előttük a féregjárat jól megszokott képe, de nem kellett berepülniük, mert mintha egyszerűen beszippantotta volna a hajót, ami meglepte Zacket, Skarlát felől viszont izgalmat érzékelt.

~ Új generációs féregjárat nyitó van benne. Klassz! − lelkesedett a társa, és a srác ebből tudta, hogy eddig nem térképezte fel mit is tud a kicsike. ~ Van egy közepes teljesítményű lézerágyú is. Főnök saját használatra vehette, mert amikkel kereskedik azokon egyiken sincs fegyver, csak amit a kolónia védelmi célokra használ. Bár általában inkább szétválnak és eltűnnek.

~ Remélem nem lesz rá szükségünk − motyogta Zack, mert semmi kedve nem volt űrcsatához, meg lövöldözéshez. Hat évvel ezelőtt épp elég kijutott belőle és azóta rájött, hogy annyira nem is buli a dolog, mert simán meghalhattak volna.

− Hova is megyünk? − szólalt meg első ízben Ivory, amióta felszálltak.

− Ziar szerint a nagynéném a Lexan tartózkodik pár napot, ezért is hívta Angel oda Darkot − válaszolt neki Zack.

− Ők ketten egy pár? − ejtette ki a mondatot kételkedve Ivory. A srác felhorkant, Skarlát viszont jót kuncogott a feltételezésen. A reakciójukkal viszont kiérdemeltek egy kíváncsi pillantást.

− Talán náluk nincsenek ilyenek? − kérdezte meg Ivory és kissé kényelmetlenül érezte magát amiért nem rendelkezett behatóbb ismeretekkel a genosymekkel kapcsolatban.

− De vannak − fordult félig hátra Skarlát. − De maradjunk annyiban, hogy az ő kapcsolatuk elsődlegesen nem érzelmekre épül. Bár Angel nagyon azon van, hogy megszelídítse Darkot. De te is rá fogsz jönni, hogy ez lehetetlen küldetés, ha találkozol vele.

− Ha nem érzelmi a kapcsoaltuk, akkor miért találkozgatnak? − Ivory érezte van valami mögöttes tartalma a kijelentésnek.

− Egészségügyi − válaszolt most Zack és rásandított Skarlátra, rábízva, hogy ennél többet mond-e a lánynak vagy sem.

− Eddig úgy tudtam, nekik nincsenek betegségeik − jegyezte meg elgondolkodva a máguslány.

− Dark Blade két genosym speciális összeolvadása − kezdett bele Skarlát, amivel felkeltette Ivory érdeklődését. − Ebből kifolyólag kicsit instabil a léte. Angelnek viszont megvan a képessége, hogy ideiglenesen stabilizálja.

− Érdekes − motyogta maga elé a lány, valóban annak találta.

Eddig nem nagyon foglalkoztatta a létük vagy a működésük, elégnek érezte azt a tudást, amit megtanítottak neki. Veszélyes, különleges képességekkel bíró, intelligens szörnyetegek. Nagyjából legalábbis ez foglalta össze azt, amit tudott róluk.

De ennél most összetettebbnek tűntek, akik képesek különleges összeolvadásokra, amitől erősebbek lesznek, erre fogadni mert volna. Ráadásul egymás gyógyítására is képesek, nem csupán a hordózójukat tudják életben tartani. És, ha jól értelmezte érzelmeken alapuló kapcsolataik is vannak egymással, ami nem igazán illett bele abba a képbe, ami eddig kialakult róluk benne.

Ezek szerint nem csupán számítóak, kegyetlenek és érzéketlenek, hanem nagyon is van egymásra utaltság, bizalom és jó szándék is. Mondjuk elképzelni nem tudta hogyan nézhet ki, vagy milyen lehet ez az Angel, ha a nevéből indul ki. De bizonyára lesz alkalma találkozni vele is.

Kiléptek a féregjáratból és tőlük nem messze már látszott Lexan sárgás-barna színben pompázó képe. A legtöbb bolygóval ellentétben nem szabályos gömbre emlékeztetett, mert két ponton megnyúlt és inkább egy fura tojásra hajazott a megjelenése. A színét a különleges összetételű légkörének köszönhette, mert alapjába véve egy a Földre nagyon is hasonlító planéta volt, egyike a kereskedő központoknak.

Zack biztos, ami biztos alapon ellenőrizte a pajzsot, mielőtt belépett a légkörbe, ezzel pedig kivívott magának egy fejcsóválást Skarláttól, de nem foglalkozott vele. Igenis érezte a felelősség súlyát magán, amit az új hajó jelentett.

− Gondolod a fővárosban lesznek? − nézett a barátjára a genosym.

− A nagynénémet ismerve igen. Szereti a nyüzsgést − lassított Zack miközben a város irányába kormányozta a hajót, aminek többszintes kialakított leszálló helye volt.

A srác rádión bejelentkezett, közölte a jövetele célját, na nem a konkrétat, és ennek megfelelően kijelölték neki a helyet, ahol leteheti az űrhajót és ott is hagyhatja. Komoly logisztika kellett, hogy az itteni forgalmat baj nélkül bonyolíthassák.

Egy felsőbb szinten kaptak helyet, hisz nem szándékoztak semmilyen árut venni, és nem is turistákat szállítottak. Az alsóbb részeket elsődlegesen az ilyen céllal érkezőknek tartották fenn. Persze így többet kell gyalogolni, meg liftezni, míg leérnek, de ez legyen a legkevesebb.

− Szólja, ha netán kiszúrod Cecile hajóját − nézett Zack a társára, aki viszont valami mást figyelt.

− Persze − válaszolt azért félvállról. − Valami történhetett, mert több helyen is füst száll fel a városból.

− Támadás érte volna őket? − nyújtogatta a nyakát Ivory, aki a magassága miatt nem nagyon látott ki a tömegből.

− Akkor nem engednek leszállni minket − csóválta meg a fejét a srác. − De hamarosan úgy is megtudjuk mi történt.

Egy ekkora városban, ha történt valami, akkor a pletykák pillanatok alatt terjedtek. Itt semmi nem maradt titokban. Főleg, ha rendbontás történt, mert az itteni biztonsági erők egyből mozgásba léptek.

− Zack! − hangzott fel egy ismerős hang, és arra fordultak egységesen.

Egy lila szemű, magas, fehér bőrű és hajú elfa sietett feléjük, nyomában egy nagydarab, sötét bőrű barbár kinézetű férfival a nyomában. A srác először zavartan pislogott, aztán rájött ki szólt hozzá.

− Angel? − lepődött meg, hisz nem számított rá, hogy már itt összefut valakivel a társaságból, és már fel is készült lelkileg egy fél napos keresgetésre.

− Nem tudom minek köszönhetően kerültél ide, de nagyon örülök neked − állt meg közvetlen a srác mellett Angel, és szívesen a nyakába is borul, ha nem lett volna furcsa a jelenet.

− Ez pont úgy hangzik, mintha baj lenne − nyögte Zack elkeseredetten.

− Az van − dörmögte a barbár férfi és gyanakodva méregette a közelükben állókat, hogy vajon ki hallgatózik. Zack egyelőre nem tudta őt hova tenni, hogy vajon ki lehet.

− Te ki vagy? − kérdezett rá, mert nem mindegy mit és kinek mond.

− Obsidian − válaszolt Skarlát, a hangja ellenszenvről árulkodott.

− Aha − nyögte a srác, mert eddig még a fekete genosymet nem látta csak a saját valódi alakjában. − Hol van Cecile? Beszélnem kell vele.

Angel felé fordult, aki viszont beharapta az alsó ajkát. Zack sejtette, hogy ezt a szokást talán a nagynénjétől vette át. Már tudta nem fog tetszeni neki az, amit válaszként hallani fog.

− Elvitték − bökte ki Angel, mire a srác szeme elkerekedett. − Blackkel, Norddal és Dark Blade-del együtt.

− Tessék?

Érezte, hogy kicsit hangosabbra sikeredett a kérdés, mint kellett volna, de senki nem fordult arra meglepetten, amiből tudta, Angel gondoskodott arról, senki ne hallgathassa ki a beszélgetésüket. Az agya leállt, és próbálta megemészteni a hallottakat, vagy úgy reagálni valamit erre a tényre.

− Remek − morogta Skarlát. − Máris két megoldandó problémánk van, hacsak nem függ össze a kettő.

− Kettő? − fordult felé Angel, majd vissza Zackhez, hátha ő választ ad.

− Majd elmondom − dörgölte meg az arcát a srác. − De előbb mond el te, hogy mi történt.

Felnézett az elfa alakját viselő genosymre, aki viszont most Ivory-t mérte végig, mintha azt próbálná eldönteni, hogy vajon mennyit mondhat el a jelenlétében a történtekből.

− Ő itt Ivory, atlanticai mágus − mutatta be a srác. − Nyugodtan mondhatod, azért van velem, hogy segítsen.

− Értem. Akkor kezdem ott...