Ivory csodálkozva figyelte a kantinban megforduló fajok tagjait. Hallott már pletykákat erről a kolóniáról, de eddig túlzásnak gondolta. Most, hogy itt volt és a saját szemével láthatta mindezt, már egyáltalán nem találta annak.

Mégis hogyan képesek szervezetten tartani ennyi embert? Mi tartja őket össze? Vagy inkább ki? Valami Főnököt említettek, aki jelenleg nincs itt. Róla annyit tudott, egy elfa. Ezt figyelembe véve, hatalmában állhat engedelmességre kényszeríteni őket a mentális képességeivel. De elnézve az asztaloknál ülőket szó sem volt semmi ilyesmiről.

~ Talán kitaszítottak és itt leltek otthonra − találgatott magában Ivory.

Ettől még furcsa maradt, hisz még egy nagyobb városban is akadtak összetűzések, bűnözés, amit a rendfenntartó erők igyekeztek kordában tartani. De itt semmi ilyesmi nem volt. Azaz látott néhány harcosnak tűnő alakot, de a többség hétköznapi polgárnak tűnt fajtól függetlenül.

− Ha kíváncsi vagy valamire kérdezz nyugodtan − szólalt meg Akashi.

− Őszintén szólva lenyűgöző, az a szervezettség, amit látok. Na meg a fegyelem.

− Fegyelem? − visszhangozta a szót halkan Ika és közben kuncogott két falat között, a mágus lány értetlenül pillantott rá.

− Hidd el, itt is vannak összetűzések a tagok között, bár ölre senki nem mer menni. Főnök és Ziar is elég ijesztő tud lenni, hogy kétszer is meggondolják érdemes-e megkockáztatni a verekedést − mosolygott rá Akashi.

− Ha nem vagyok indiszkrét, miből tartjátok fenn a létesítményt? − kíváncsiskodott Ivory.

− Leginkább űrhajók kereskedéséből. Felvásárlás, javítás, eladás. Nagyjából ez a körforgás − válaszolt készségesen.

− Értem − nézett még egyszer körbe, aztán az ételére koncentrált.

− Azért ne legyen kétséged afelől, más forrásuk is van, amiről én semmit nem tudok − vigyorgott Ika a tányérjára, roppant jól szórakozott valamin.

− Mielőtt nagyon rosszra nem gondolsz, az a más valami leginkább információ. Elég sokan megfordulnak itt, és mindig hallani ezt-azt, ami másnak hasznos lehet − nyugtatta meg Akashi.

− Azt hiszem tudom hova kell legközelebb jönnöm, ha informálódni akarok valamiről − mosolyodott el Ivory, és azért némileg megnyugodott.

− Csatlakozhatom? − szólalt meg egy hang, de választ sem várva a tűzvörös hajú, fekete szemű srác lehuppant Ika mellé, aki morogva húzódott arrébb a padon, amivel Akashit is mozgásra kényszerítette.

− Azt mind megeszed? − tudakolta shy'mari nő végigmérve a tálcára halmozott ételt, ami mögül ülve a genosym alig látszott ki és három ember is bőven jóllakott volna vele. Ha nem ismerte volna olyan jól a párost, akkor most nem tudta volna, hogy a srác társa csatlakozott melléjük.

− Még lehet fordulok egyet − vigyorgott rá Skarlát és úgy tett, mint aki észre sem vette, hogy Ivory inkább arrébb húzódott, hogy Akashival üljön szembe és ne vele.

− Csodálom, hogy amíg itt éltél nem zabáltad ki a vagyonából Főnököt − motyogta leginkább magának a terhes nő, és a saját táljára koncentrált, mert a másikén akadt egy-két fogás, amitől émelyegni kezdett.

− Több hasznot hoztam, mint amit megettem − válaszolt neki a genosym.

− Zack nem jött? − tudakolta Akashi, közben lopva a mágus lányra pillantott, mert az ő figyelmét nem kerülte el, hogy megváltozott a testtartása. Illetve kíváncsi volt a reakciójára. Vajon tud Skarlátról vagy sem? Ha nem, akkor érdekli-e hogyan kerül a képbe a most felbukkant új srác.

− Kicsit felhúzta magát, amiért Ziarral kibeszéltük a magánéletét − válaszolt egy falat lenyelése után.

Ivory kizártnak tartotta, hogy egy normál ember torkán csak úgy lemenjen egy akkora darab kaja, leginkább rágás nélkül, amit ez a srác egy pillanat alatt eltüntetett. Aztán emlékeztette magát a tőle nem messze ülővel kapcsolatban, hogy nem ember. Ugyanannak a fajnak a tagja, mint az ő kéretlen zaklatója, akinek köszönhetően ült most itt.

− Na igen, már a hajón is elég érzékenyen reagált amikor a barátnőjéről faggattuk − szállt be a beszélgetésbe Ika, Akashi kíváncsian pillogott feléjük. Aztán a soly'ma lány Skarlát tálcáján lévő egyik tányérra bökött. − Az mi?

− Luoni saláta. Megkóstolod? − tette fel udvariasan a kérdést a genosym, pedig nem szívesen osztozott a kaján.

− Dehogy kóstolom! − visszakozott a soly'ma. − Úgy néz ki, mint egy nagy kupac fos.

− Ika! − szólt rá Akashi, hisz mégiscsak épp ettek, Ivory viszont jót kuncogott a másik lány őszinteségén.

− Ahogy gondolod. Több jut nekem − azzal egy mozdulattal hatalmas adagot tolt a szájába a szóban forgó ételből.

A beszélgetés itt félbe maradt, pár perccel később előkerült Zack is. A kezében egy tányért hozott, amin valami szaftos hús és sárga színű köret kapott helyet. A srác már rég megszokta, hogy az űrben furán néznek ki a kaják, na meg megtanulta, hogy ez még nem jelent rosszt ízt is.

Ivory mellé ült le, szemben az emberi alakot viselő társával, akire látványosan nem nézett rá. Skarlátnak már alig maradt valami az előbbi nagy kupacból, azt is hamar eltüntette és ment is újabb adagért. Akashi megköszörülte a torkát.

− Akkor most mentek Dark Blade után, hogy találkozzatok Cecile-lel? − nézett Zackre a nő.

− Igen, az a terv. Hogy utána mi lesz nem tudom. Remélem a nagynénémnek lesz ötlete merre keresgéljünk tovább − vallotta be.

− Biztosan. Legalább olyan jól tájékozott, mint Főnök − igyekezett pozitívan hozzáállni a helyzethez Akashi.

− Ha nem bánjátok, én inkább az Alluriara megyek − szólalt meg Ika és a desszertje utolsó falatját tüntette el.

− Akkor hogy teszel jelentést? − kérdezte Zack homlokráncolva, de a soly'ma csak elvigyorodott.

− Megoldom.

A srác gyanakodva nézett rá, nem igazán tetszett neki, hogy máshova akar menni. Nem mintha nem örült volna neki, ha megszabadulhat tőle, de ki tudja miféle jelentéseket fog tenni így a nagybátyjának. Lehet jobb lenne, ha velük maradna, akkor szemmel tudná tartani azt, amit csinál, és amit mond.

− Majd elkérem Ziartól a hajód azonosítóját és néha hívlak titeket, hogyan áll a helyzet − próbálta Ika megnyugtatni a srácot, hogy nincs rossz szándék mögötte.

− Felőlem − fordult vissza a tálja felé Zack, bár továbbra sem tetszett neki, mégha tudta is, azért megy az Alluriára, hogy Zephyrrel legyen. Bár talán jobb, ha a shy'mari srácot boldogítja, és nem őt.

− De, ha ragaszkodsz hozzá...

− Nem! − vágta rá talán túl gyorsan is Zack, amivel kicsalt egy mosolyt Ikaból.

− Mit nem? − tért vissza Skarlát egy újabb adagnyi halomba rakott kajával.

− Menj másik asztalhoz! − szólt rá Akashi mielőtt leült volna, és válaszolhattak volna neki. − Nem tudom mit választottál magadnak, de a szagától elkapott a hányinger, szóval menj innen!

− Jó-jó − húzta el megbántottan a száját Skarlát, majd még távolodva hozzátette. − Biztos az ötven napos érlelésű dura szelettel van gondja.

− Hát azzal tényleg jobb, hogy nem ült ide − szólalt meg nem sokkal később Ivory. − Nem csak a szaga, de a látványa is borzalmas.

− Jól jártam, hogy nem tudom mi az? − tudakolta Zack.

− Maradjunk annyiban, hogy a dura egy növényevő állat, ami élt, meghalt, majd az érlelésnek köszönhetően majdnem csak újra él − világosította fel Ika. − Mondjuk nekem nincs bajom azzal, ha még mozog a kaja a tányéron, de azt azért én se enném meg.

− Akkor ez valami hasonló borzalom lehet, mint nálunk a száz napos tojás. És egyesek képesek vagyonokat fizetne, hogy olyat egyenek. − Azzal Zack a villájára bökött egy hús darabot. − Lehet le kéne cserélnetek a szakácsot, kicsit rágós a hús.

− Zivio lebetegedett, és már nagyon várjuk, hogy rendbe jöjjön − reagált Akashi a megjegyzésre, aki még mindig kicsit sápadtnak tűnt az előbbi miatt, aztán felnézett, amikor valaki mellé lépett.

− Jól vagy? − tudakolta Ziar, amikor meglátta mennyire fehér.

− Igen, csak Skarlát a közelembe hozott egy dura szeletet és kicsit elkapott a hányinger − biztosította a párja.

− Legalább valaki megeszi és nem bűzlik tovább benn a raktárban. Majd szólok a fiúknak csomagolják el neki a többit is − lépett túl a sötét bőrű a tényen. − Másfél óra és az Ezüst Hattyú menetre kész.

Zack félrenyelte a falatot a kijelentés hallatán, amitől heves köhögésbe kezdett. Ivory aggódva pillantott rá, óvatosan a kezét a srác hátára tette, hátha a segítségére lesz szükség. Egy pillanatra meglepett arcot vágott, de hamar rendezte a vonását és a másik asztalhoz leülő vörös hajúra nézett. Szerencsére nem lett a félrenyelésből nagyobb baj és a srác légzése normálisra váltott, bár néhány könnycsepp így is kiült a szeme sarkára a fuldoklás miatt.

− Te alám rakod az Ezüst Hattyút? − jutott szóhoz némi levegő után Zack.

Jelen pillanatban a közepes méretű hajók közül a kolóniának ez volt a legmodernebb darabja. Sőt úgy galaxis szerte a legújabbak közé tartozott ez a típus és ő most meg fogja kapni, még ha ideiglenesen is. Kicsit kiszáradt a torka, mert ez azt is jelentette, hogy baromira vigyáznia kell rá. Ráadásul ő is ezt a típust nézte ki, csak azt a verziót, amit versenyzésre terveztek.

− Szükségetek lesz rá, ha el akartok jutni egyik helyről a másikra a lehető leggyorsabban. Erre pedig ez a legalkalmasabb, amink jelenleg van − válaszolt olyan hangon Ziar, mintha ez természetes lenne.

− De hát az szinte vadiúj − nyögte Zack még mindig kábán.

− Igen, Ceverik vitte egyedül tesztrepülésre, azóta az egyik hangárban állt. Ideje használatba venni − erősítette meg a tényt a shy'mari, hogy nem viccelt, tényleg azt kapja meg, de látva a srác még mindig megdöbbent arcát hozzátette. − Zack, ha nem ismerném a vezetési képességeidet, nem adnám neked oda.

− Kösz a bizalmat. − Nem igazán tudott mást kinyögni, mire Ziar elmosolyodott.

− Megyek, megnézem hátha Darkot még utolérjük rádión, hogy megerősítse az úti célját és ne fussatok lukra − hagyta őket ott a sötét bőrű shy'mari.

− Én felfrissíteném magam, ha lehet − szólalt meg Ivory Ziar távozása után.

− Természetesen, gyere! − állt fel Akashi, aztán visszafordult. − Ika itt hagyhatlak?

− Persze, szinte otthon vagyok − mosolygott rá a soly'ma.

− Ezt örömmel hallom − fogta távozóra Akashi és vezette a máguslányt az egyik vendégszoba felé, ahol akár meg is fürödhet, ha akar.

− Szóval? − fordult Ika a srác felé, és alaposan megnézte magának.

− Szóval mi? − nézett rá Zack értetlenül.

− Milyen szívességet tettél Ziarnak, hogy egy ilyen értékes hajót bíz rád? − akarta tudni a soly'ma.

− Semmilyet, még én tartozom neki − vallotta be. Tényleg elképzelése sem volt miért bízik meg benne ennyire a sötét bőrű férfi. − Talán csak tisztában van a helyzet komolyságával.

− Az lehet − húzta ki magát Ika. Jól lakott, talán túlságosan is. Úgy döntött egy séta jót fog tenni neki indulás előtt. − Megyek körbejárok. További jó étvágyat. És egyél egy iperi bogyós pitét, az isteni finom lett.

− Akartam, de az utolsó darabot vitték el előlem − morogta Zack.

− Így jártál! − Ika hangjában semmi sajnálatot nem érzett. − Legközelebb kajálni gyere először, és csak utána duzzogj!

Azzal otthagyta a döbbenten és értetlenül rá meredő srácot, aki pár pillanatig nézett utána szótlanul. Majd a fejét a két asztallal arrébb lévő, jelenleg emberi alakot viselő genosym felé fordította.

− Skarlát! − ejtette ki emelt hangon a nevet, a nevezett behúzta a nyakát a vádló hang hallatán.

Másfél órával később ott álltak szinte mindannyian a hangárban, nem messze az Ezüst Hattyú névre keresztelt űrhajó mellett és Ivorynak el kellett ismernie, hogy illik rá a név. Vonalait kecsesre tervezték, az orr rész hosszítottan nyúlt előre, mint a hattyú nyaka. Szemet gyönyörködtető látványt nyújtott és a lány biztosra vette, belül is hasonló fogja fogadni.

Aztán megjelent az ide vezető folyosóból kilépő Zack, aki feldúltnak és morcosnak tűnt. Ivory nem tudta mi baja lehet, arra számított, hogy izgatott lesz, amiért ezzel a hajóval mehetnek, de nem ez történt. A srác odalépett Akashihoz és Ziarhoz, hogy váltson velük pár szót.

Ivory látóterében megjelent nyugodtan sétálva az a vörös hajú srác, aki leült hozzájuk kajálni. A haja olyan vörösen ragyogott, mint az övé, talán még jobban is. Viszont olyan fekete íriszeket látott a szemében, amiben nem tudta külön kivenni a szembogarat. Vele ellentétben nem voltak szeplői, bőre hibátlannak tűnt.

Barátságosnak és lazának látszott, de emlékeztette magát, hogy a megnyerő kinézet milyen szörnyeteget is rejt. Mindegy milyen alakot öltöttek, messziről felismerte és el is kerülte őket. Genosym. A faj bármelyik atlanicai emberben egy tényt idézett fel. A bolygójuk pusztulását.

− Hello − állt meg Skarlát tisztes távolságban a lánytól, mintha tudná mi jár a fejében.

Ivory azon gondolkodott, hogy vajon ez az a példány, akit Zackben is érzett, amikor csuklón ragadta, és aki a kantinban viszont már nem volt vele? Ha igen, akkor vajon mit akar tőle? És miért vált le a hordozójáról?

− Az ebédnél elmaradt a bemutatkozásom. Skarlát vagyok − mutatkozott be Skarlát, de nem nyújtotta felé a karját, amit a lány nagyra értékelt. Talán tudta hogyan érez vele kapcsolatban?

− Ivory − viszonozta a gesztust, mégha nem is a teljes nevét közölte vele, amit már amúgy is tudott a genosym, ha ez az, aki a sráccal volt eddig. Normál esetben távozott volna, vagy finoman lerázza, de most nem tehette meg.

− Ugyan Ika nem, de én veletek megyek − közölte nyugodtan Skarlát, de egy pillanatra sem vette le sötét szemét a lányról.

Ivorynak nagyon kellett uralkodnia magán, hogy ne üljön ki az arcára, amit gondol. Elnézett Zack felé és egyre biztosabb volt benne, hogy ez a genosym hozzá tartozik. Talán azért ilyen feldúlt, mert megszakította vele a kapcsolatot? De akkor minek jönne velük?

Vagy az lenne a srácnak a baja, hogy tőle függetlenül jön a társa, mint önálló személy? De miért zavarja ez? Fél nélküle? Vagy inkább félti a genosymet tőle? Láthatta rajta milyen elutasító és talán azt gondolja csak úgy bántaná? Pedig megmondta senki ellen nem használhatja a mágiáját, aki nem tör az életére. Akkor meg?

− Mehetünk? − jött oda Zack, de nem állt meg, hanem a hajó felé folytatta egyből az útját. Ingerültnek tűnt.

− A hölgyeké az elsőbbség − intett Skarlát a hajó felé.

Ivory egyáltalán nem örült annak, hogy a háta mögött lesz a genosym, de emlékeztette magát, hogyha ez a példány ártani akart volna neki, akkor már rég megtehette volna a Föld felé lévő úton.

A srác ugyanúgy aludt, mint ő. Olyankor pedig nem uralhatta a genosymet, akire nem tudta hogyan tekint valójában. Társkánt? Barátként? Utóbbira tippelt.

Elindult, de maga előtt rámarkolt a szoknyájára, hogy rejtse idegességét. Mindezt jól tudta titkolni, hisz fel kellett emelnie a szoknyáját, amíg fel nem ért a rámpán. A tetejéről még visszafordult és intett a párosnak, Akashi viszonozta, akinek a derekát Ziar finoman átfogta és magához húzta. Bár a bőrük színe élesen elütött mégis tökéletes párnak tűntek, amit Ivory magában kicsit irigyelt.

Skarlát megvárta, míg tovább megy, de amint kellő hely lett, megelőzve őt az irányító fülke felé vette az irányt. Ő is arra indult, nem sokkal utána ért be, így látta a vörös hajú srácot belehuppanni a Zack melletti székbe.

− Na lássuk mit tud a kicsike − szólalt meg Skarlát és előrehajolt az irányító pulthoz.

− Én vezetek! − közölte ellenségesen Zack. Ivory szinte várta, hogy a másik kezére csap, de a genosym bölcsen megállt a mozdulatban.

− Felőlem − vont vállat a lángvörös hajú srác, kezét a tarkójára tette és hátradőlt. − Majd szólj, ha segítsek.

Ivory látta milyen pillantást küld felé, mielőtt leült volna a hátsó székek egyikébe. Elég egyértelművé tette, ők ketten még le fognak folytatni egy beszélgetést. Úgy gyanította újra, és ebből őt ki fogják hagyni. Nem mintha bele akart volna avatkozni egy ilyen ügybe. Legalábbis, amíg az ő biztonságát nem érinti a nézeteltérésük.

A hajtómű hangtalanul felizzott, enyhe remegés jelezte csupán a működését. Ivory kicsit sajnálta, hogy Ika mégsem tart velük, de ő nem visszakozhatott. Mindegy milyen okot talál ki, az feltűnő lett volna, és valójában nem is akarta magára hagyni Zacket. Szimpatikus srácnak találta. Szívesen megismerkedett volna vele közelebbről is, és valahol titkon remélte az a bizonyos barátnő nem fogja őt megvárni.

De ettől függetlenül is jobb, ha marad, mert ha valóban valami támadásra készülnek a genosymek, akkor itt időben megtudhatja és szólhat otthon. D tudta hol találja őket, és talán nincs egyedül ezzel az információval. Ugyan ő ott ragadt náluk, mert kételkedett benne, hogy bárki hajlandó lett volna neki portált nyitni bárhova, hacsak nem valami lakatlan bolygóra. De gyanította inkább teljesen figyelmen kívül hagyták, kezdjen magával, amit akar.