Nem sokkal később megjelent a kijelzőn a Föld. Dawn nekiállt hívást kezdeményezni a Deusok felé, és D is visszatért, aki közben valahol kimorogta magát. Nyugodtnak tűnt, de nem nézett rá Midnightra.

Létrejött a kapcsolat, aminek a túl végén Rian jelentkezett be és kezdeményezte, hogy váltsanak képi társalgásra is. A kijelzőn nem csak ő jelent meg, hanem mellette Cain és mögöttük Shadow is, akiket a fedélzetre kéretett a biztonságosabb beszélgetés érdekében.

− Zinta Rian vagyok az EGE főparancsnoka − mutatkozott be hivatalosan.

− Midnight vagyok, a The Destroyer főparancsnoka − viszonozta az éjfekete genosym.

− Ez valóban az a hajó? − jött a soly'mai férfitól a kérdés.

− Igen, ez az első EGE csatahajó, aminek a karbantartásáról folyamatosan gondoskodtam és jelen pillanatban is a legmodernebb fejlesztésekkel bír − tisztázta Midnight a helyzetet, jobb, ha komolyan veszik azt, a méretbeli különbségek és a sokszor felemlegetett csotrogány jelző ellenére.

− Ezt értsem úgy, hogy...

− Igen − vágott közbe az ősgenosym. − Én és néhány fajtársam lehetőséget kapott annakidején, hogy ezen a csatahajón szolgáljon. Mára csak én maradtam és saját legénységet hoztam létre az üzemeltetésére. Jobb, ha már most kiveri a fejéből azt a gondolatot, hogy az EGE nevében jogot formál rá.

− Rendben − mondta ki némi torok köszörülés után Rian. − Térjünk rá a fontosabb dologra. Gondolom kész tervvel rendelkeznek.

− Természetesen! − vágta rá D, aki belépett a képbe. − Az EGE-nek csupán annyi lesz a dolga, hogy a geran hajókat megsemmisítse és megakadályozza a szökésüket. A Marson állomásozó egységeket majd mi kiiktatjuk.

− A szondáink szerint jóval több genosymmel rendelkeznek a geranok, mint amennyi a földi városban állomásozik − adott kétségének hangot a parancsnok.

− Fiatalok és tapasztalatlanok − kicsinyítette le a számbeli fölény jelentőségét Demon.

− A harmaduk pedig klón − közölte Midnight. − Messze nem olyan erősek, mint az eredeti példányaik.

− Úgy tudom a genosymek erejét befolyásolja a hordozójuk is. A geranok fizikálisan jóval erősebbek, mint az emberek. − Rian továbbra sem bízott abban, hogy sikerrel járhatnak. − Ráadásul sokat kilőhetnek a hajókból, a mi segítségünk ellenére is, míg elérik a bolygó felszínét.

− Ivory visszatért Atlanticára − tájékoztatta D. − Azt mondta segítenek átteleportálni az egységeket a Marsra, és a sámánokat is lefoglalják.

− Ez valóban taktikai előny, de a létszámfölényt nem kéne alábecsülniük. Tudtommal néhány erősebb társukat maguk mellett tudhatják a geranok.

− Igen, első körben őket szándékozzuk begyűjteni és bezárni, hogy magukhoz térítsük őket − jelentette ki Midnight, határozottnak tűnt.

− Ezt is az atlanticaiak segítségével? − akarta tudni Rian.

− Nem. Erre megvan a magunk módszere − közölte D és vele együtt ősi társai is egyértelműen elzárkózott, hogy további részleteket mondjon.

− Üdvözlöm Zinta parancsnok − jelent meg kettejük között Primery, aki ezzel keresztül húzta a tervüket, miszerint elhallgatják a létezését mindenki elől. − A nevem Primery.

− Üdvözlöm − nyögte meglepetten Rian, mert a két óriási genosym között, elég aprócskának tűnt harmadik társuk.

− Amint látja, eléggé más vagyok, mint a legtöbb genosym, ami nem véletlen − folytatta Primery, nem foglalkozva Hellraiserrel és Midnighttal.

− Igen. Jóval kisebb − dörmögte Rian, nem igazán tudta mit is kellene mondania.

− Nem véletlenül. Én vagyok az egyetlen olyan genosym, akihez a geranok nem nyúltak és módosítottak. Pont olyannak hagytak meg, mint amilyennek a notok tervezték a fajunkat − tájékoztatta és a soly'mai férfi szája elnyílt, de mögötte Shad is hasonlóan döbbentnek tűnt, egyedül Cain viselte jól az információt.

− Elképesztő − nyögte Rian.

− Én leszek az, aki helyrehozza azokat, akiket a geranok kényszerrel maguk mellé állítottak. Ehhez viszont segítenie kell feljuttatni őket erre a hajóra.

− Rendben − bólintott rá a férfi. − Tudok egységeket biztosítani, akik segíthetnek az elfogottakat feljuttatni. Vannak fogoly szállító hajóink, amik zen cellákkal rendelkeznek.

− Remek. Köszönöm Zinta parancsnok − hajolt meg Primery, amit a férfi kissé kapkodva viszonzott. − A többi megbeszélése már nem rám tartozik.

Azzal hátat fordított és kilépett a képből otthagyva a még mindig meglepett parancsnokot és a két ősgenosymet, akik szintén nem jutottak szóhoz. Ugyanis Primery könnyedén elérte, hogy az EGE segítsen és semmiképp se maradjon ki a harcból.

− A genosymek és az ember társaik készenlétben állnak Shelter Cityben − vette át a szót Cain. − Sőt, több város is jelezte, hogy akár földi, akár földközelben bevethető légi egységekkel is tud minket támogatni.

− A geranok generáltak egy burkot, ami alatt élhetővé tették a bolygót − közölte Midnight. − De jobb, ha hoznak magukkal valamit, ha ez a harc hevében elillanna.

− Ilyen felszerelés biztosításában én is tudok segíteni − találta meg Rian is hangját. − De hogyan fogják tudni megkülönböztetni, hogy melyik genosym szövetséges és melyik ellenség?

− A mi katonai egységünknek saját jele van − lépet közelebb Fred, aki eddig a két ősgenosym mögött várakozott. − A társaink, meg tudják jeleníteni ezt magukon. Ez jól látható, így nem fog gondot okozni a megkülönböztetés másoknak sem.

− Ezt küldjék át nekünk is, hogyha be kellene segítenünk a bolygón lévő harcba, akkor tudjuk mit figyeljünk − kérte Rian.

− Majd Shadow megmutatja − fordult a szárnyas férfi felé Cain.

− Rendben.

− Gondolom leszálltok a városhoz közel és a részleteket, hogy ki kit iktat ki, azt majd itt beszéljük meg − nézett Fredre Cain.

− Ez nem rajtam múlik, de biztonságosabb lenne ott, mint itt rádión keresztül.

− A vonal biztonságos, de kényelmesebb lesz ott − értett egyet Midnight.

− Akkor a városban folytatjuk − zárta le Cain ezt a részt.

− Készüljenek maguk is Parancsnok! − azzal az éjfekete ősgenosym bontotta a vonalat.

A The Destroyer elérte a többi csatahajót. Ugyan jóval kisebb méretekkel büszkélkedhetett mégis olyan uralkodóin úszott el a többi között és kezdte meg a Föld felé az útját, hogy azt nem lehetett nem csodálattal nézni.

− Lenyűgöző − ismerte el Cain.

− De még mennyire − értett egyet Rian.

− Ha engedélyezi, akkor visszatérnénk a siklónkhoz.

− Persze! Értesítem a többi hajó parancsnokát és mi is csatlakozunk.

− Természetesen, jobb, ha tisztában vannak a részletekkel − bólintott rá Cain, azzal kihúzta magát, bár nem tisztelget, majd sarkon fordult és nyomában Shadow-val távozott.

− Láttad? − kérdezte termetes társa.

− Primeryre gondolsz?

− Igen.

− Elég apró, mégis uralta az egész helyet.

− A notok nem voltak túl magasak − világosította fel Shad. − Sosem gondoltam volna, hogy létezik akár csak egy példány is belőlünk, akihez nem nyúltak a geranok.

− Gyanítom Demon keze van ebben. Pont olyannak tűnik, mint aki mindig az események sűrűjében van.

− Lehet igazad van. Kellően öreg, az elsők egyike. Tudhatott Primery létezéséről és gondolom okkal hallgatta el őt előlünk. Talán nem akarta, hogy ártsunk neki.

− Valószínű. Szerinted Skarlátot sikerült megmenteniük? − közben Shad beleolvadt és már így mászott be az űrsiklóba.

~ Nem tudom, de hamarosan kiderül − válaszolt neki már gondolatban genosym társa.

Engedélyt kaptak a felszállásra, Cain lassan felemelte a gépet és irányba állította. A raktér ajtaját résnyire kinyitották, amin kisuhant és a Föld felé fordultak. Jóval nagyobb sebességgel voltak képesek a légtérbe belépni, mint a csatahajó, aminek lassítania kellett, hogy aztán ne csapódjon be.

Közel repültek el mellette és csodálhatták meg a szépségét. Cain szíve akaratlanul nagyobb tempóra kapcsolt és megremegett a gyomra, hisz aprónak tűntek a hatalmas hajó mellett, ami könnyedén végezhetne velük, ha netán nekik megy. De nem csak emiatt. Ugyan nem töltött tőle távol Jess sok időt és le is foglalta a tennivaló, amivel D megbízta, de attól még aggódott érte. Ugyan biztatta, menjen el, de szíve szerint nem engedi el. Mégsem tagadhatta meg tőle ezt az élményt.

Felvette a várossal a kapcsolatot, tájékoztatta a visszatérésükről és arról, hogy a légtérbe belépő csatahajó nem ellenség és hamarosan a város mellett fog leszállni. Mert máshol nem igazán tudta elképzelni, hogy ez a monstrum elférne. Igaza is lett. És bár tisztes távban és lassúsággal ért talajt, még így is megremegtette maga körül a földet, a hajtóművek keltette nyomás pedig felverte a port és a város felé lökte.

Elsőnek Jess szállt le és Cain karjaiba vetette magát. A férfi alaposan magához ölelte és megcsókolta. Aztán mosolyogva végigmérte, hogy nem-e esett valami baja. Úgy tűnt egy haja szála sem görbült, Claw vigyázott rá.

− Képzeld unokánk van!

− Hogy mi? − kerekedett el Cain szeme és az éppen lefelé tartó Zackre pillantott, aki Skarláttal beszélgetett valamiről.

− Genosym unokánk! − pontosított vigyorogva Jess, hisz már előre eltervezte, hogy ellövi poénként ezt a tényt, ha megérkeznek. − Angelnek és Dark Blade-nek ivadéka lett.

A férfinál csak Shadow vágott meglepettebb arcot, amin felnevetett és a hajó felé fordult. Fred és Tyson jöttek le és a hirtelen összegyűlt és egyre népesedő szájtáti tömeget pásztázták, amiből hamarosan ki is vált két nő.

A vörös hajú férfit ölelés helyett fülön kapták, ami miatt jajgatott, de Fred sem úszta meg, mert ő szóban kapta a kioktatást arról, hogy csak úgy le mert lépni. Cain egészen eddig úgy gondolta, hogy a barátai nem fogtak ki annyira karakán és harcias nőt, mint ő Jess személyében. De most sajnálta őket, mert rosszabbnak tűntek a többiek feleségei, mint az övé.

− És még élnek? − fordította vissza a figyelmét Jess felé, utalva arra, hogy Claw igen veszélyes tud lenni, ha haragos.

− Igen. És Nightwing nagyon cuki, csak épp életveszélyes − tájékoztatta a nő. − Most jönnek. Ott csimpaszkodik Dark vállán.

A trió megjelent az ivadékkal együtt. Claw jött elöl, utána Angel és Dark egymás mellett. Nightwing szinte beolvadt a fejvadászba, és úgy tűnt a részét képezi, annyira egyforma árnyalatot öltött a színűk.

− Shadow! − lépett oda fehér társa. − Tényleg sikerült mindent megszervezni?

− Igen, bár én leginkább csak asszisztáltam Cainnek −  vallotta be. − Érdekes mód a Tanács egyik tagja sem replikázott semmi miatt. A hajók és siklók felkészítve, bármikor tudnánk indulni, ha az atlanticaiak mégsem tudnának mindenkit átjuttatni.

− Ne kicsinyítsd le magad. Kellett a jelenléted, különben nem vesznek komolyan. Persze nagy valószínűség szerint elterjedt D híre és ezért nem ellenkezett senki − tette még hozzá Cain. − Ki ez a Midnight? Azon kívül, hogy egy másik ősgenosym.

− Nem sokat tudunk róla − válaszolt neki Claw foghúzva. − Van két ivadéka, Dawn és Twilight. Utóbbi Darkness szülője, bizonyos szinten Dark Blade is hozzájuk tartozik.

− De nem ez a poén − vigyorodott el Jess ismételten. − Kiderült, hogy Dawn ivadéka, Nightfall meg Savior kis kalandja, tőle lett viselős. Szóval rokonok lettek Darkkal − suttogta az utolsó mondatot.

− El tudom képzelni mennyire boldogok mind a ketten ettől a ténytől − jegyezte meg szarkasztikusan Cain. − Hol a mágus kislány?

− Hazament. Elvileg ő és az atlanticaiak fognak minket a Marsra teleportálni − Jess hangjába vegyült némi kétkedés.

− Akkor bőven lesz vendégünk, mert Zinta parancsnok is hamarosan érkezik a többi hajó parancsnokával − tájékoztatta őket Cain.

− Ez most komoly? − a kérdés Ikatól érkezett, aki Zephyrrel és Ziarral jött oda hozzájuk.

− Azt mondta − erősítette meg a férfi.

− Pedig reméltem egy kis ideig megúszom a közvetlen társaságát. Tuti lesz hozzám egy-két szava. Ráadásul az se biztos, hogy elenged veletek harcolni − vágott egy fintort a végére.

− Hamarosan megtudod − nézett fel az égre Cain, mert egy nagyobb hajó jelent meg a felettük és döntött úgy, hogy a csatahajó közelében landol.

Aztán az eddigi moraj hirtelen elhallgatott, szinte vágni lehetett a csendet és minden szempár a rámpa tetején megjelenő Primery-re szegeződött, aki a két ősgenosym között állt. Hozzá igazítva a sebességüket kísérték le, közben a parancsnokok is kiszálltak a hajójukból.

Angel végre nagy nehezen rávette Darkot, hogy csatlakozzanak hozzájuk és láthatóan Zack is végre észbe kapott és Skarláttal ők is közeledtek. Cain odabiccentett a fiának, aki mellé állt és tudta pontosan, hogy mindenről be kell majd számolnia, ami történt.

− Zinta parancsnok − állt meg Primery a férfi előtt, akin azért látni lehetett, hogy valamennyire feszeng, a társain viszont még inkább, ők leginkább a két termetes ősgenosymet bámulták.

− Primery... − Kicsit lógva maradt a mondat vége, mert nem tudta a férfi milyen megszólítást használjon, végül feladta a megfelelő tisztség keresését.

− Gondolom szándékában áll megvárni az atlanticaiakat is. − Primery nyugodt hangját tisztán lehetett hallani, akkora csend uralkodott a tömegen.

− Igen, természetesen − értett egyet a férfi.

Jess meglökte enyhén Caint, hisz a helyi katonai vezetők közé tartozott, és amint megindult Fred és Tyson is csatlakozott hozzá. Mindegyikük mögött jött genosym társa. Claw, mint a Tanács tagja szintén nem maradt le, hamarosan pedig a többi érintett is kivált a tömegből.

− Van egy megfelelő méretű termünk a tanácskozáshoz, ott kényelmesen megvárhatjuk őket − tett javaslatot Fred, amint kellően közel értek.

− Rendben − bólintott rá Primery mintha ő lenne itt az, akire mindenkinek hallgatni kéne. Mindezt a különleges kisugárzásának köszönhette.

Fred megindult, mutatva az utat két barátjával az oldalán. Mögéjük a három ősi genosym sorolt be, a sorban az EGE parancsnokai jöttek és a Tanács tagjai zárták. A tömeg szétnyílt előttük, az eddig csendbe suttogás vegyült. Mintha minden genosym ösztönösen tudta volna ki is valójában az apróság.

Zack is megindult, a többiek vele tartottak. Ha valakiknek, akkor nekik is joguk van ott lenni a taktikai megbeszélésen. Persze nem volt már szerencséjük és a tömeg kezdett összezárni, így kénytelen voltak velük vonulni. Még úgy is, hogy Dark Blade is velük volt, pedig tőle ösztönösen mindenki távot tartott.

Az embere többsége kivált, a genosymek egy része is megállt és találgattak, beszélgettek az egészről. Csupán kevesen tartottak velük egészen a közeli katonai központi épületig. Frednek nem volt kedve egészen a belvárosi központig gyalogolni, ahol a politikusokkal és más katonai tisztekkel szoktak értekezni.

A két ősgenosymnek kisebb formát kellett ölteni, ha nem akartak nagyon mélyre hajolni, pedig itt eleve magasabbra és szélesebbre alakították ki az ajtókat. A teremben szintén voltak nagyobb székek a genosymek számára. Fred mindenkit hellyel kínált, és Cain lelépésének és intézkedésének köszönhetően hamarosan italok is kerültek az asztalra. Meg némi pogácsa, amire Tyson rá is veti magát, ha nem kap egy figyelmeztető pillantást Fredtől, hogy türtőztesse magát.

Valamivel később Zackék is megérkeztek és senki nem emelt kifogást a jelenlétük miatt. Mondhatni az ő érdemük volt, hogy egészen idáig eljutottak. Viszont még nekik se volt ötletük, hogy mivel indítsanak addig is beszélgetést.

~ Zack? − hallott meg a srác a fejében egy hangot, ami nem Skarláthoz tartozott.

~ Ivory? − kérdezett rá bizonytalanul.

~ Oh szuper, akkor sikerült. Még nem csináltam ilyet − lelkesedett fel a lány. ~ Meg tudod nekem határozni, hogy merre keressünk titeket a Földön.

~ Hát... földrész nevet hiába mondok neked − gondolkodott el a srác. ~ Azt látod, ha elképzelem a térképet?

~ Sajnos nem, csak a gondolataid jutnak el hozzám, amit felém közvetítesz.

~ Oké, két nagyobb földrész van, az egyik szélesebb és hosszában helyezkedik el, a másik keskenyebb és két részből áll, középső részen elkeskenyedik. Utóbbi kell neked.

~ Várj egy kicsit nézem a bolygótok illúzióját. Azt hiszem megvan. Igen?

~ A hosszúkás felső részét kell nézni, a bal partján van a város.

~ Megint egy kicsit várj − szólt rá a lány. ~ Nagyítanom kell.

~ Ezt most képzelj el, hogy mágiával létrehoztátok a Föld pontos illúzióját és látok rajta mindent?

~ Valahogy úgy − erősítette meg a lány. ~ Közvetlen a partot nézzem?

~ Nem. Valamivel beljebb van a város, úgy ötven kilométerre a parttól.

− Zack? − nézett rá az apja, mert feltűnt neki, hogy a srác nagyon koncentrál valamire, de csak egy feltartott kezet kapott, hogy ne most.

Cain Skarlátra nézett, aki először megvonta a vállát, majd megérintette a srácot, hogy kapcsolatba kerüljön vele, de aztán el is vette a kezét.

− Valakivel társalog, falba ütköztem mikor megpróbáltam a fejébe nézni − tájékoztatta halkan.

− Biztos Ivory az − jegyezte meg D.

− Shhh! − intette le őt Zack.

~ Gondolom ezt nem nekem szántad − szólalt meg a lány.

~ Nem. Itt társalognak és zavarnak vele. Veled jobban kell koncentrálnom, mint mikor Skarláttal társalgok fejben.

~ Mert más a kapcsolat. Mondhatod tovább.

~ Nagyjából középtávon a felső rész két széle között − próbálta behatárolni. ~ Midnight leszállt a város mellé, ha esetleg látjátok a hajót is mellette, akkor jó helyen jártok.

~ Ahhoz jobban ki kell nagyítanom − motyogta a lány és neki is nagyon kellett koncentrálni. A srácnak még mindig hihetetlen volt, hogy valós idejű térképet tudtak létrehozni mágiával. Na meg ennek előnyeit is, hogy milyen jól lehet ezt kémkedésre használni.

~ Jártál már itt. Hogy-hogy nem tudod behatárolni? − jutott eszébe Zacknek.

~ Akkor nem figyeltem, mert nem gondoltam, hogy szükség lehet rá. Különben hagyok egy mágikus jelet ilyen esetekre.

~ Nem tudsz úgy idejönni, hogy elképzeled a teret, amit láttál? − próbált segíteni.

~ Teleportálni tudnék, de most portál kaput akarunk nyitni, mert energia szempontjából hatékonyabb, ha többen akarnak átmenni egy másik helyre − magyarázta a lány.

~ Aha − hagyta rá a srác.

~ Megvan a város! Meg a hajó is! Nem tudom hol vagytok pontosan, de mivel alig látok itt néhány embert és genosymet, így ide nyitunk portált. Biztonságosabb.

~ Rendben. Kimegyek értetek.

~ Küld D-t, ő simán oda teleportál aztán vezet minket.

~ Megpróbálkozom vele − egyezett bele.

~ Kilépek az elmédből − tájékoztatta a lány és mire Zack kinyögött volna egy okét, érezte, hogy megszakad a kapcsolat.

− Szóval − fordult a többiek felé és minden szem rátapadt. − Ivory-ék a csatahajó közelébe nyitnak egy portál kaput. És ragaszkodik hozzá D, hogy te menj ki értük, mert egy pillanat alatt ott vagy.

− Persze most, ragaszkodik hozzám, egyébként meg hagyjam békén! − morogta az ősgenosym.

− Abban igaza van Ivory-nak, hogy a leggyorsabban te tudsz odajutni a teremben ülők közül − nézett fel rá Primery.

− Jól van! − morogta Hellraiser, azzal eltűnt a teremből.

Fél órával később megérkezett az antlanticaiak küldöttsége, élükön Selina, Ivory édesanyja. Természetesen ő sem maradt le, hiába nem volt a Kongresszus tagja. Zack mellé állt, mikor a srác rápillantott elmosolyodott, ami a helyzet ellenére viszonzásra talált. Aztán mind a ketten már elkomolyodva figyelték a tárgyalást, ami megkezdődött.

Midnight kezdte, aki nagyjábóli számot mondott arra, hogy mire számíthatnak a bolygón. Több EGE parancsnokot is megdöbbentett, hogy mondhatni az orruk előtt zajlott egy ilyen felkészülés és semmit nem vettek észre belőle. Amikor befutott az a néhány fenyegetés, akkor is rossz egyedeket azonosítottak be elkövetőként. Ugyan bocsánatot senki nem kért, de legalább a hozzáállásuk jelentősen megváltozott.

Második körben Cain számolt be arról, hogy hány főt is tud Shelter City bevetni, akiknek genosym társuk van, illetve mennyi hétköznapi katona jelentkezett még önkéntesen a harcokra. A fegyverekről, amiket hatásosan bevethetnek, illetve eszközökről. Ugyan néhány védelmi pajzsgenerátor és nagy hatótávolságú légvédelmi ágyú már a föld védelmét szolgálta, de ezek csak védekezés esetén számítottak. D utasítása óta néhány modernebb fejlesztésű vadászt nekiálltak átalakítani, hogy alkalmasak legyenek elhagyni a légkört, de ezek nagyon kezdetlegesek voltak.

Midnight ezen a ponton felajánlotta, hogy amennyire az idő rövidsége engedi, akkor ezeket hatékonyabb fegyverekkel felszereli. Ugyan egyvalaki meg merte kérdezni minek köszönhetően rendelkezik ilyen erőforrásokkal, a kitérő válasz után, hogy semmi köze hozzá nem mert akadékoskodni látva az ősgenosym fenyegető mosolyát.

A téma terelése érdekében Selina vette át a szót, hogy az atlanticaiaknak viszont nem áll módjában több száz mágust rendelkezésre bocsátani, mert azzal saját életterük fenntartását kockáztatják meg, de azt megígérte, hogy a legjobbak fognak csatlakozni a harchoz, és minden területen igyekeznek támogatást nyújtani legyen szó támadásról, védekezésről vagy gyógyításról. Hozzátette, hogy szükségük lesz eszközökre az életben maradáshoz, ha esetleg összeomolna a mesterséges burok, amit a geranok hoztak létre.

Zinta főparancsnok biztosította, hogy korlátozott létszámra, de ebben tudnak neki segíteni, mivel a saját egységeiknek nem kell a bolygóra lépnie. Utána nekiálltak megszervezni a hadtesteket, hogy mindegyik rendelkezzen mindennel és ne kerüljön hátrányba a vele szembekerülő geran haderővel. A genosym-ember párosok között is akadtak, akik erőben jeleskedtek, nekik kellett a frontra állni, míg mozgékonyabb társaik mögöttük kaptak helyett soraikban az atlanticai mágusokkal, akikre vigyázhattak, így azok gond nélkül fókuszálhattak a támadások kivédésére, leghátul a sima emberek, akik leginkább csak a visszavonulást tudták támogatni, mert genosym társ nélkül esélyük sem lenne a harcban.

A genosym egységek felállítására nem kellett időt pazarolni, mert Cain mostanra úgy alkotta meg a csapatokat, hogy nagyjából egyforma erőt képviseljenek, és csak annyit maradt, hogy kiegészítsék azokkal, akik a The Destroyerrel érkeztek, illetve a mágusokkal és az önkéntes katonákkal. Ezek után senki nem húzta további felesleges témákkal az időt, hisz az űrcsata részletei nem igazán tartozták a földiekre és az atlanticaikra, mert nem tudtak benne részt venni és nagyon segíteni sem.

A támadást nem halogathatták sokáig, mert nem tudták a geran sámánok ereje mire képes, és nem kockáztathatták meg, hogy netán megkezdjék távolról a genosymek elméjének megfertőzését. Megbeszéltek egy rövid pihenőt, hogy azért amennyire lehet mindenki frissen induljon, és természetesen legyen ideje elbúcsúzni is a szeretteitől. Nem kellett kimondani, mindenki tudta, hogy ezt a harcot nem fogják veszteség nélkül letudni. Mégsem visszakozott senki.