Hirtelen köpni-nyelni se tudtam. Nem kicsot lepődtem meg hogy megcsókolt, és igaza lett, ettől csak még jobban zavarba jöttem. De végül nem toltam el magamtól sőt. Magamat  meglepve még a nyakát is átkaroltam úgy vonva közelebb magamhoz. Belemosolygott a csókba, majd lassan fölém mászott a takarót arrébb tolva hogy jobban eltudjon helyezkedni. Szenvedélyesen falta ajkaim, mintha a kedvenc édessége lenne. Ami nagyon tetszett. Sose csókolóztam fiúval, sőt undorodtam a dologtól, és ha valaki azt mondja nekem reggel hogy délután Hoseokkal fogok csókolózni biztos kinevettem volna. Viszont most úgy érzem, hogy nem akarom elengedni. A világ összes kincséért se engedném el. És hogy miért? Fogalmam sincs. Talán azért gondolom ezt mert tényleg elég régen volt kapcsolatom, és teljesen kivagyok éhezve. De mikor múltkor csinálta azokat a dolgokat akkor is ez volt az indokom, de mikor ténylegesen beindultak volna a dolgok beijedtem. De nem. Most nem fog olyan dolgokat csinálni.
Nagy elmélkedésembe az zavart meg, hogy lassan végig nyalt ajkaimon én meg nyomba azt hittem meghalok. Kis résnyire nyitottam ajkaim majd hagytam hogy nyelvével feltérképezze számnak a belsejét. Ízlelőink egymáshoz simultak, ennek köszönhetően belesóhajtottam a csókba, ami biztos tetszett neki, mert éreztem hogy elmosolyodott. Kezeim nyakáról hajába futottak és mélyen beletúrtam a vöröses tincsekbe, amik tényleg olyan puhák voltak mint amilyennek elképzeltem. Azt akartam hogy sose érjen véget a pillanat, de sajnos minden jónak vége szakad egyszer, és mivel szükségünk van levegőre muszáj volt elválnunk. Mosolyogva nézett le rám, miközbe én kipirult arccal és csóktól duzzadt ajkakkal néztem fel rá,kezem még mindig hajába pihentek.
-Mostmár igazán édes vagy-simított végig elnyílt ajkaimon.-Ha tetszett a csók-hajolt közelebb arcomhoz, ajkaink szinte súrolták egymást.-Akkor szólj és bármikor kapsz-kacsintott, de nem húzódott el,de nem is csókolt meg,pedig vágytam még egy csókra,ezzel magamat is rendesen meglepve, de nem tehetek róla. Ami jó az jó, és a jó dolgokból mindenki többet szeretne. Lassan tértem vissza a valóságba, majd teljes felháborodást mutatva toltam le magamról az ajkaimat törölgetve.
-Hülye vagy? Mit gondoltál mikor csak úgy megcsókoltál?! És miaz hogy élveztem? Borzalmas volt. Fúj. Fúúj!-tomboltam az ágyamba ülve, míg ő az ágy mellett állt és csak mosolygott.
-Tudod, ezt igazán nehezen hiszem el-mosolygott, majd lassan hajába túrt.-Ha tényleg ennyire nem akartad akkor már az elején eltolhattál volna. De te pont az ellenkezőjét csináltad. És ráadásul ahogy most hisztiztél nekem teljesen elvoltál pirulva, szóval nem volt az olyan szar mint amilyennek beállítottad.
-Pedig de. Borzalmas volt.
-Mondj amit akarsz Hyung. Tudom hogy tetszett és tudom hogy szeretnéd máskor is hogy majd megcsókoljalak-mosolygott mindenttudóan.
-Hol élsz te? Nem fogom akarni. Nem is engedlek közel magamhoz többet! Tartjuk a tisztes távolságot-mutogattam már kezemmel is.
Viszont nagyon nem figyelt rám, épp egy táskába pakolt ruhákat, majd amint végzett vállára kapta azt és az ajtó felé indult.
-Hova mész?-szóltam utána.
-Jiminnel meglátogatjuk a tánctermet-mosolygott sunyin. Ez annyit jelenthet hogy dugni mennek.-Majd jövök~
Azzal kiviharzott az ajtón, hangosan becsapva azt maga után.
Miért érzem magam ennyire rosszul? Mert rosszul esne hogy inkább van Jiminnel mint velem? Ez hülyeség. De mégis olyan rossz belegondolni abba, hogy tíz perccel ezelőtt engem csókolt itt az ágyamba, most meg valószínűleg Jiminnel hemperegnek és őt csókolgatja. Azt akarom hogy csak engem csókolgasson. Hogy velem legyen minden percben. Azt akarom hogy aztán engem szeressen csak és minden percét velem töltse. Csak magamnak akarom őt!

~~~

-Hyung te teljesen bele vagy esve Hoseokba-veregette meg a vállam Tae, miközbe Szöul egyik parkjába sétáltunk.
-Már hogy lennék beleesve?-háborodtam fel.-Attól hogy nem akarom hogy a fél sulival dugjon folyamatosan nem azt jelenti hogy szerelmes lennék belé!
-Pedig nagyon is azt jelenti~-vigyorgott.
-Úgy érzem hülyeség volt ezt veled megosztanom-sóhajtottam fáradtan.
-Miért lett volna az? Ha nem nekem akkor kinek mondanád? Jungkooknak?
-Nem. Mondjuuuk Namnak. Ő is meghallgatna.
-De Namjoon messze van tőlünk. Figyelj Hyung-fordított magával szembe és kezeit vállaimra rakta.-Csak egymásra számíthatunk.
-Ezt hogy értsem?-néztem rá értetlenül.
-Úgy, hogy Jungkook távozott köreinkből-mondta teljesen komolyan,szemébe a csalódottság csillogott.
-Ezt most úgy mondtad mintha meghalt volna-nevettem gúnyosan.
-Yoongi ez nem vicces-rázta meg a fejét.
-Akkor mi az? Hogy érted ezt az egészet? Nem értem-sóhajtottam.
-Úgy értettem, hogy Jungkook nagyon megváltozott.

Köszönöm a 3K csillagot és a 20K+ megtekintést
Lav❤️