Taehyung's pov:

-Mit értesz az alatt hogy megváltozott?-nézett rám teljesen értetlenül Hyungom, mire egy csalódott sóhaj volt a reakcióm.
-Túl sokat lóg Jiminnel és másokkal. Velem egyáltalán nem foglalkozik-húztam el a számat.
-Barátkozik másokkal is. Ettől miért változott volna meg?
-Mert eddig rohadtul nem beszélt másokkal. Csak velem, veled és Jiminnel néha. De most folyton-folyvást azt hallom hogy Jiminnel ide mennek, oda mennek, találkozik ezzel, azzal, olyan neveket sorol fel akiket nem is ismerek-sóhajtottam mire egy újabb értetlen pillantás volt a válasz Yoongitól.
-Nem értelek. Ezért miért lenne másabb mint előtte? Eddig az volt a bajod hogy folyton magába van fordulva,most hogy kezd kijönni a depressziójából az se jó.
-Nem az, örülök neki-mosolyodtam el halványan.-Az nem tetszik hogy ennyire elhanyagol. Hiszen én voltam neki ott mindig, és szerintem megérdemlek annyit hogy nem szar le. Érted...
-Értem-bólintott.
-Csak akkor foglalkozik velem ha azt akarja..
-Mit?-kérdezte,de direkt nem mondtam ki. Elég kínos nekem erről beszélni, pedig elég régóta tudom a szexuális beállítottságom.
-Azt-mutattam a kezemmel idézőjelet.
Egy darabig értetlenül nézett, majd akkor esett le neki mit mondtam. A reakciója egy hangos 'ó' volt.
-De már csináltátok, akkor mi bajod lenne abból, ha újra megtörténne?
-De az olyan mintha csak azért foglalkozna velem hogy aztán lefeküdhessen velem.
-És ez bánt téged?-kérdezte felém pillantva.
-Jó hogy bánt!-csattantam ki.-A legjobb barátom. És nagyon szeretem. És olyan rossz, hogy tényleg szexen kívül másra nem vagyok jó neki.
-Miért nem beszélsz vele erről?-ültünk le egy padra.
-Próbáltam már, de hasztalan. Nem figyel rám-hajtottam le a fejem.
-Figyi Tae-fogta meg erősen a kezem.-Muszáj lesz megbeszélned vele. Újra. Üljetek le és komolyan beszéljétek át a dolgokat. Ha így se jön össze majd én értelmet verek a csinos kis pofijába.
-Hyung ugye nem ütnéd meg?-kérdeztem aggódva. Nem akarom hogy miattam megüsse.
-Az attól függ-vont vállat.-De nem tetszik ahogy így játszadozik veled. Nem figyel az érzéseidre. Teljesen tönkre tesz téged.
-Tudom...-hajtottam le a fejem.-De én így is nagyon szeretem őt. Csak ez most rosszul esik. De bízom benne hogy idővel elmúlik..
-Nem hinném hogy ez elmúlna. Figyelj Tae. Addig nem fog leállni, amíg meg nem unja. Szoktatsd le a kalandok kereséséről. Olyan mintha a fél sulival megcsalna.
-Én is úgy érzem. Tudod, amióta lefeküdtünk túl sokszor vagyok zavarba mellette. Bármi olyat mond a lábujjaimig pirulok, ami nem volt mindig így. Szeretem mikor megölel, mikor együtt alszunk. A szívem gyorsabban dobog ha velem van, és ha nincs velem akkor már aggódom hogy mi van vele-motyogtam.-Ugye, ez nem jelenti azt, hogy beleszerettem? Mert nem akarok szerelmes lenni Jungkookba.
-Miért?
-Mert... A legjobb barátom. És annyi mindent átéltünk együtt. Nem akarom ezt a barátságot elrontani azzal hogy beleszeretek a legjobb barátomba-szomorodtam el jobban.
-Jaj te...-sóhajtott, és kezét a vállára rakta.
-Megölelsz?-kérdeztem halkan, szinte már sírós hangon.
-Tudod hogy nem igazán szeretek ölelkezni-vakargatta a tarkóját zavartan.
-Nem érdekel-ráztam a fejem.-Szeretet hiányom van. Kérlek Yoongi...
-Hah, jó gyere-tárta ki karjait, én pedig közéjük fúrtam magam. Arcom nyakába fúrtam, kezeimmel görcsösen szorítottam fölsőjét. Kezével nyugtatóan simogatta hátam. Jól esett, de Jungkook ölelése jobban esne.
Pár perc ölelés után elengedett.
-Menjünk vissza, oké?-mosolygott szemeimbe, mire aprót bólintottam.
Csöndbe mentünk vissza a szállóhoz. Egyikünk se szólalt meg, ami talán jobb is volt. Végig azon gondolkodtam, hogy fogok Jungkookkal beszélni miután visszaértem.

~~~

Már lassan egy órája itt gubbasztok a szobába, várva hogy Jungkook visszajöjjön. Fogalmam se volt hogy mit csinálhat, reggel említett valami végzős srácot akivel dolga lesz órák után, de hogy pontosan ki a srác és mit csinálhatnak nem tudom. Akaratlanul jött szemeim elé a kép, ahogy éppen a srác ágyába "bunkert építenek". Ettől a szívem is összeszorult, elfogott az a rossz érzés, ami már elég régóta folytogat, és éreztem nem kell sok hogy elsírjam magam, amit nem akartam. Megfogadtam magamnak, hogy nem fogok sírni. Csak a gyengék sírnak. Mindig is ezt gondoltam. A volt barátaim is ezt mondták. Emlékszem, körülbelül két éve volt utoljára párkapcsolatom, egy Jin nevű fiúval. Ő is ebbe a suliba járt, és egy évvel idősebb volt nálam. Nagyon szerettem. És elméletileg ő is engem. Csak hát történt az életével ez-az, végül rájött, hogy ez nem fog köztünk menni és szakított velem. Pedig tényleg nagyon szerettem. Boldogok voltunk. A mai napig nem értem, hogy gondolta,  hogy ez nem fog köztünk menni, pedig szerintem tökéletes volt a kapcsolatunk. Ő volt az első fiú, akit teljes szívemből szerettem. Még talán most is szeretem. Talán. A lényeg, hogy mikor szakított velem egy kisebb depresszióba estem. Minden nap minden percébe sírtam, nagyon ki voltam. Első komoly szakításomon estem túl, jó hogy megviselt. Akkor egy csomóan a fejemhez vágták, hogy ennyi miatt nem kéne sírnom. Meg ahogy említettem, azt is megkaptam, hogy csak a gyengék sírnak. Akkor fogadtam meg, hogy nem sírok többet. De most még se bírtam visszatartani. Könnyeim akaratom ellenére indultak meg. Próbáltam abbahagyni, de amennyire próbálkoztam , annyira tört rám. Az összetolt ágyainkra borultam keresztbe, elvettem egy párnát és abba nyomtam arcom. Arcomról a párnába hullottak könnyeim -ami mellesleg a Jungkooké volt-, teljesen eláztatva azt. 
Egy fél óra elteltével hallottam ahogy kinyílt az ajtó, hallottam ahogy Jungkook morogva leveszi a cipőjét, és hallottam közeledő lépteit az ágy felé. Ezek hallatán sírásom csak erősödött, de próbáltam a párnával elnyomni, ami sikerült, mert nem vette észre. Sőt. Annyira hívogatónak tűnt neki ahogy hason feküdtem az ágyba, arcomat egy párnába fúrva hogy még fölém is mászott, és a fülem mögötti érzékeny részre csókolt. Hiába haragudtam rá, hiába voltam teljesen összetörve belül testem reagált a jó érzésre. A nyakamat rámertem volna tenni arra, hogy most elmosolyodott.
-Taehyungie~-mondta ki nevem suttogva és újabb csókot adott érzékeny pontomra, egyik keze fenekem cirogatta. Nem reagáltam rá semmit, még a testi vágyaim is próbáltam visszafogni. Kihívásnak vehette ezt a tevékenységem, mert halkan felnevetett, majd bebújtatta kezét nadrágomba, és immár boxeren keresztül cirógatta félgömbjeim. 
Nem akartam. Nem akartam hogy tovább menjen. Gyomrom összeugrott, szúrt a mellkasom, és már-már fájdalmas volt visszatartani a kitörni vágyó sírógörcsöt. Mikor már boxerembe akart bejutni nem bírtam tovább, kitört belőlem a sírás hangosan, vállaim rázkódni kezdtek, Jungkook keze pedig egyből kivándorolt a nadrágomból. 
-Hé, Taehyung-bökte meg a vállam, de nem voltam hajlandó ránézni. Nem akartam.-Ne szórakozz már-röhögött fel halkan, de mikor realizálta, hogy komolyan sírok, ismét megbökött.-Tae... most komolyan sírsz?
-Szerinted?-motyogtam sírva a párnába két szipogás között.
-Jaj te...emiatt nem kell sírni..  Nem gáz ha most nincs kedved hozzá. Nem haragszom meg-simogatta meg hátam.-Majd holnap bepótoljuk.
-Te komolyan ilyen hülye vagy?-förmedtem rá dühösen.-Szerinted ez  a bajom? Ennyire nem veszed észre mi van körülötted?!
-Nem értem mire gondolsz...-nézett kíváncsian és még a fejét is eldöntötte. Olyan aranyos.
-Kihasználsz... Csak arra vagyok jó, hogy kielégülj ha éppen ez mással nem jön össze! Nem ezt érdemlem... Érted?-töröltem meg idegesen szemeim.-Ha tényleg csak erre vagyok jó, akkor inkább ne legyünk barátok...