"-Jimin nem a barátom."

Miért érzem azt,hogy a belsőm fokozatosan megnyugszik? Egy nyugodtabb sóhaj hagyta el ajkaim.
-Megnyugodtál Hyung?-kérdezte és mélyen nézett a szebembe, mire aprót bólintottam.
-Igen-suttogtam.
-Szóval-rakta a kezét a vállamra.-Féltékeny voltál-vigyorgott és nevetni kezdett.
Mire a tudatomig eljutott az előbb lezajlott események sorozata arcom enyhén elpirult lett, szemem lángolt a dühtől.
-Nem vagyok és nem is voltam féltékeny-toporzékoltam.
-Hyung, ez nem gáz-vigyorgott tovább.-A helyedben én is féltékeny lettem volna. Tudom, jobb szeretnéd ha egy ilyem fullos srác-vigyorgott majd végig mutatott magán.-Csak veled foglalkozna.
-Fogdd már be-szóltam rá erélyesebben.
-Yoongi, csak egy szavadba kerül és a tiéd leszek-kuncogott.
-Nem kellesz Hoseok. És soha nem is fogsz kelleni. Hagyj békén.
Dühösen fújtatva hagytam ott őket. Hallottam ahogy Hoseok utánam kiabált hogy délután majd kiengesztel, illetve Pinkie Jimin is utánam kiáltott hogy legyen szép napom, és hogy mosolyogjak sokat. Sehun nem szólt semmit, mivel ugye nem nagyon kedvel, de ez az érzés kölcsönös szóval nem is foglalkoztam vele sokáig.
A termemig meg se álltam, majd amikor átléptem a küszöbön drága osztályom tagjai egyesével fordultak felém vigyorogva. Fura volt ez a fogadtatás, sose vártak így most meg... Mintha mindegyikük fel akarna falni a tekintetével. Oké, nekem erre nincs szükségem. Leültem a leghátsó padba és a kezembe lévő telefonnal próbáltam eltölteni az időt becsengetésig. De hát nem is én lennék, ha abban a pár percbe teljes magányba lehettem volna. Park Chanyeol közeledett felém, majd kihúzta a mellettem lévő üres széket, ráült, majd egyik karjával átölelte nyakam.
-Szép jó reggelt Yoongi~-mosolygott.-Hiányoztam tudom~
-Rosszul tudod-morogtam. Hoseok reggeli hülyeségeinek köszönhetően most még az átlagosabbnál is morcosabb vagyok.
-Ne szomoríts el-húzta el a száját.-Te nagyon hiányoztál nekem.
-Figyelj, Chanyeol-fordultam felé teljesn.-Miért nem tudnál egy kicsit megkomolyodni és leszálni rólam? Rohadt bosszantó vagy, és vannak olyanok akiket ezerszer jobban érdekelsz mint engem. Például az a Bakeyhun gyerek vagy mi a neve.
-Baekyhunra gondolsz?-kuncogott halkan.
-Arra-bólintottam.
-Hát-gondolkodott el.-Aranyos srác, de nem az esetem. Viszont te az esetem vagy-harapta be ajkait.
-Hát én ezt nem tudom elmondani. Ugyanis én még mindig hetero vagyok-morogtam. Unom már, hogy akárhányszor elmondom senki nem fogja fel hogy engem nem a fasz vonz. Engem a szép, jó alakú lányok vonzanak. Nem egy hozzám hasonló srác. Fúj, már a gondolat is, hogy én bármilyen módon is érintkezzek egy fiúval. Ja, akkor még ezt mondtam.
Viszont ne kapkodjunk el semmit.
Erre a kijelentésemre Chanyeol csak kuncogott, majd visszaült a helyére a tanár érkezése miatt. Angol volt az első órám, ami nem tartozott a kedvenceim közé. Nem szerettem, hülye is voltam hozzá, és utáltam a tanárt.  Viszont a tanárnőnek se én voltam a kedvence. Rengeteg szócsatát váltottunk már a nem törődöm stílusom miatt, az órán való alvás, illetve a házi feladat hiánya miatt. Mint mindig most se maradhatott el a házi ellenőrzése, ami abból áll, hogy kinyitjuk a füzetet a házinál, a tanárnő -nevezzük nevén, Mrs Choi- körbejár, és leellenőrzi hogy kész van-e. Kinyitottam az üres füzetem egy random oldalon, majd a padra borultam. Mikor cipőjének kopogását egyre közelebbről hallottam, tudtam, hogy közeledik.
-Min Yoongi, miért üres a füzete?-vonta fel a szemüldökét, majd kezét vastag csípőjére helyezte.
-Nem volt kedvem megcsinálni-ásítottam egy hatalmasat.
-Hogy akar így nyelvet tanulni, ha nincs kedve házit csinálni?-lett egyre idegesebb.
-Tanárnő, már megszokhatta volna, hogy nincs leckéje-szólalt meg a legelső padból Woojin nevű osztálytársam, akit Chanyeol után utálok a legjobban.  Ő is Chanyeolhoz és a többihez hasonló buzi, de ami még dühítőbb benne, hogy ő még a tanárokhoz is benyalja magát. És persze, hogy Mrs Choinak is ő a kedvence. Hányni tudnék ettől a sráctól az egyszer biztos.
-Akkor is elvárom tőle, hogy rendesen legyen házija-morgott.-Még ma felhívom a szüleit Yoongi. Beszámolok nekik a maga viselkedéséről.
-Csak nyugodtan tanárnő, kérem adja át anyukámnak hogy szeretem és hogy hiányoznak nagyon.
-Szemtelen kölyök-sóhajtott, majd megigazította lecsúszott szemüvegét.
Előre sétált a tanári asztalhoz, majd elkezdte az órát.

A napom viszonylag hamar eltelt, az angol után egy matekom volt, utána kémia és fizika, de a  tanárnő nem volt suliba, ezért az a két órám lyukas volt. Utána még egy matek, majd tagozatos óra. Azt élveztem a legjobban egész napomban.
A tanárúr jó fej volt, elengedett minket tíz perccel hamarabb, ami teljes felüdülés volt a számomra. Hiába imádom a tagozatos órámat, azért az ágyamat jobban szeretem.  Áldtam az eget, hogy holnapra nem kellett tanulnom semmiből, szóval nyugodtan pihenhettem délután.

A szállóhoz érve a gyorsan megmutattam a belépőkártyám a portásnak majd sietős léptekkel másztam fel a lépcsőkön. A szobánk ajtajához érve kikerestem a kulcsot a táskámból, majd kinyitottam az ajtót. A táskám lehajítottam az ajtó elé, és az ágyba vetettem magam.
-Ahj, de hiányoztál!-ölelgettem a párnát, aminek szokatlan, de jó illata volt. Mélyeket szippantottam a párna illatából.
-Hoseoknak is ilyen illata van-motyogtam a párnába.
Az ajtó kinyílt, és pont az említett személy lépett be rajta. Megéreztem a kisugárzását. Nem foglalkoztam vele, tovább döglöttem az ágyon. Lerakta a táskáját az ágya mellé, majd mellém lépett.
-Tudtad mit tervezek, hogy az ágyamba fekve vártál?-simított végig hátamon, majd a hátamra fordított és csípőmre ült.