Tae's pov:

Hogy meglepett-e Jin váratlan megjelenése? Igen. És hogy felkeltett-e bennem régi érzéseket bennem? Sajnos igen.. Ahogy szorosan magához ölelt elfelejtettem mindent, ami előtte bántott. Vagyis inkább egy valakit. Jungkookot. Szorosan bújtam mellkasába, és ahogy simogatta a hátamat teljesen megnyugtatott. Pont úgy, mint régen. Erősen markolgattam fölsőjének anyagát, sírásom kezdett csendesedni. A többiek csendesen álltak körülöttünk, nem tudtak mit hozzá szólni a jelenthez. Mondjuk ez rám is igaz volt. Nem tudtam, hogy mit keresett itt Jin, de nem is érdekelt. Csak az számított, hogy újra itt van velem. De miért érzem azt, hogy nem helyes amit teszek?
-Taehyung ne sírj-simogatta a hátam.-Nyugodj meg-tolt el magától annyira, hogy szemeimbe tudjon nézni. Megsimította könnyektől nedves arcomat, majd óvatosan közeledett arcom felé. A szemkontaktust nem szakította meg, de mikor ajkaink súrolták egymást lehunytam szemeim. Lassan mozogtak ajkai, mintha attól tartana, hogy egy rossz mozdulattal képes lenne eltörni. Szorosan magához húzott, a csókja kezdett másabb lenni. Több érzelmet sűrített bele. Mintha éreztetni akarta volna velem, hogy annyi év után még mindig szeret engem. Átkaroltam a nyakát, rózsaszín tincsei közé túrtam. Élveztem. De még mindig éreztem azt a kellemetlen és fájdalmas érzést mellkasomban. Nem helyes amit teszek.
-Itt várj meg, beugrok pár cuccért Taehyunghoz-hallottam meg a túlságosan is ismerős hangot. Jungkook volt, és valószínűleg Jiminnek mondta, hogy várja meg. Léptei egyre hangosabbak lettek. Közeledett felénk. Lassan nyitottam ki a szemeim, majd szemem sarkából megláttam, hogy ott áll a lépcső utolsó pár lépcsőfokán, és minket néz. Teljesen komoran. Kezei, amik eddig lazán lógtak mellette most ökölbe volt szorítva. Az izmok kirajzolódtak karján. Jin is észre vette, ezért még szorosabban magához rántott, nyelve észrevétlenül csúszott át szájüregembe, mire egy halkabb nyögés hagyta el ajkaim meglepődöttségem során.
-Mégis mi a franc folyik itt?-szólalt meg Jungkook, ezzel az idilli pillanatot még jobban elrontva. Jin lassan vált el tőlem, karját lazán átdobta vállaimon, úgy húzott szorosan magához.-Mit keresel itt?-intézte nem túl kedvesen Jinhez szavait.-Rohadtul nem itt kéne lenned Seokjin!-remegett meg a hangja
-Neked is hali Jungkook-mosolyodott el gúnyosan.-Milyen sokat változtál amióta nem láttalak.
-Fogdd be, és válaszolj a kérdésemre! Mit akarsz Taehyungtól?-kiabált.
-Nem kéne kiabálnod-szólalt meg az eddig csendben ácsorgó Baekhyun.-A szálló házirendje szerint kerüljük a hangos megnyílvánulást és az erőszak használatát-fejezte be a mondandóját,mire mindenki értetlenül nézett rá, majd Yoongi egy hatalmas sóhaj után elmosolyodott.
-Baekhyun-kezdte,mire a másik önelégülten nézett rá.
-Igen?-rebegtette szempilláit. Gondolom dicséretre várt.
-Fogdd be-hurrogta le a másikat Hyungom, mire Jungkook is heves bólogatásba kezdett. Ahhoz képest, hogy az előbb képes lett volna Jin torkának ugrani egész gyorsan lenyugodott.
-Na de akkor-köhintett egy aprót, majd ismét gyilkos tekintettel nézett Jinre.-Mit akarsz Taehyungtól? Úgy tudom, hogy már nem szereted.
-Úgy volt, de rájöttem, hogy hatalmas hibát követek el-mosolygott, közbe vállam cirógatta.-Taehyung egy kincs, aki nem érdemli meg, hogy az ember csak úgy elhagyja és kihasználja.
-Te még is elhagytad-mondta gúnyosan mosolyogva.
-Te pedig kihasználtad őt, és az érzéseit-vágott vissza, amivel úgy tűnik, hogy sikerült megfognia a fiatalabbat. A szívem összeszorult, ahogy ezt a beszélgetést végig hallgattam.
-Nem igaz, hogy kihasználtam!-remegett még jobban hangja, arca kivörösödött a dühtől.-Taehyungnak se jelentett semmit amit csináltunk, pont úgy, ahogy nekem se-mondta dühösen a szemeimbe nézve, mire az én szemeim ismételten bekönnyesedtek.
-Ez egyre jobb-motyogta Yoongi.-Ha tudom, hogy ilyen hosszú lesz, akkor hoztam volna valami kaját is-morgott, mire Baek oldalba bökte. Legalább ő élvezi a helyzetet. De jó neki.
-Honnan tudod, hogy nem jelentett neki semmit?-válaszolt teljesen higgadtan Jin.-Látod Jungkook, ez a baj veled. Nem figyelsz semmire, és senkire. Csak azzal törődsz, hogy neked mi a jó.
-Ez nem igaz! Igen is figyeltem Taehyungra! Nem voltam vele durva, vigyáztam rá miközbe csináltuk!-vágott vissza hevesen, mire Yoongi felnevetett.
-Annyira gáz, hogy csak arra tudsz gondolni. Tudod, neki vannak érzései irántad, csak te inkább a farkaddal gondolkodsz mint a fejeddel-vágta oda Yoongi, mire csak még dühösebb lett.
-Miféle érzések?! Mindig is barátok voltunk, semmi többek. Taehyung-intézte felém szavait.-Még is miket éreztél irántam?-kérdezte idegesen, mire az én könnyeim csak jobban folyni kezdtek.-Ne csak ott állj és bőgj, hanem válaszolj!
-Szerettelek..-motyogtam halkan.
-Mint egy barátot ugye?-kérdezte még mindig indulatosan.
-Nem. Szerelmes voltam beléd. De hatalmas hiba volt, hogy beléd szerettem.
A légkör teljesen megfagyott, nem szólt senki semmit. Csupán az én szipogásomnak a hangját lehetett hallani. Jungkook teljesen lefagyott, akkor kapott észbe, mikor valaki átölelte hátulról. Jimin volt az.
-Kiabálást hallottam.. Minden okés?-kérdezte Jungkooktól, akitől egy apró bólintással válaszolt.-Jé, Jin, itt vagy-mosolyodott el.
-Itt van Park Mindenkivel Megbaszataom Magam Jimin is..-nevetett fel gúnyosan Yoongi.-Komolyan, ez egyre jobb és jobb.
-Hogy neveztél engem?-dühödött fel Jimin, mire Hyungom gyorsan lelépett Baekhyunnal, de mikor elmentek mellettem még mondta, hogy ma még keresni fog.
-Komolyan ez a Min Yoongi..-morgott Jimin.-Beadja mindenkinek, hogy mekkora hetero, aztán befekszik Hoseok alá-rázta a fejét.-Tae, te miért sírsz?-nézett felém aggódva, még oda is jött hozzám.-Na, ne sírj. Elmondod mi a baj?
-A pasid a baj-rántott el előle Jin.-És megköszönném, ha nem jönne a közelünkbe-nézett Jungkook felé, aki nem igazán mutatott bármi féle mozgást.-Csak árt az én Taehyungiemnak. Hallottad Jungkook?-nézett dühösen rá.-Többet nem akarlak meglátni a szerelmem közelébe.
Megfogta a kezem, majd behúzott a nyitott szobaajtón és miután becsukta azt leültett az ágyra.
-Nem fogom engedni, hogy bárki is bántson téged-simotatta meg könnyektől ázott arcom.-Mindig itt leszek neked, Tae-mosolygott, majd egy lágy csókot nyomott ajkaimra és lassan eldöntött az ágyon.