Taehyung's pov:

Az utóbbi időben mégjobban eltávolodtunk Jungkookkal. Amióta elmondtam neki, hogy mit gondolok a köztünk lévő "barátságról" úgy döntött, hogy végleg nem akar semmi kapcsolatot velem. Sőt, még a szobánkból is elment. Másnap reggelre már nem találtam, de akkor úgy gondoltam, hogy korán bement. De mikor suli után se jött vissza a szobámba a gyanúm csak erősödött, hogy inkább van másnál, mint velem. Azóta már eltelt körülbelül egy hét. Semmit se hallottam felőle, még a suliba se beszélünk, bár miről is beszélnénk? Nem akarta megbeszélni, nem voltam neki annyira fontos, hogy valamennyire, de megbecsüljön, inkább keresett más társaságot. Nem esett rosszul, áh dehogy.

Reggel az aulába vártam Yoongit. Egyedül. Úgy néz ki Jungkook Yoongit is lecseréli másik társaságra. Az egyik padon ültem, az ablakon végig folyó esőcseppeket néztem, mert még hajnalba elkezdett esni, és azóta se állt el. Pont illet a hangulatomhoz. A telefonomra néztem, hogy megnézzem az időt, és mikor megláttam a háttérképemet összeugrott a gyomrom. Mert persze nekem az utóbbi idők vitái során még mindig egy Jungkookkal való közös kép a hátterem. Megráztam a fejem, hogy eltüntessem a rossz érzéseimet, majd gyorsan meg is változtattam azt. De az idő közbe folyamatosan járt, és azt vettem észre hogy nem sokára becsöngetnek, de Yoongi még sehol. Kicsit aggódtam, de úgy voltam vele, hogy biztos elaludt, szóval egy picivel nyugodtabban léptem ki a szálló ajtaján, ki a zuhogó esőbe. A fejemre kaptam a pulóverem kapucniját, majd lassú, komótos léptekkel battyogtam át a suliba.

Yoongi's pov:

Nem akartam bemenni a suliba, sokkal szívesebben maradtam volna itt Hoseokkal az ágyba összebújva, de beakart menni, mert elmondása szerint fontos táncpróbájuk lesz ma, és nem akar hiányozni. Kelletlenül, de bólintottam, hogy oké, menjünk be, majd amint összeszedtük magunkat egymás mellett hagytuk el a szállót. Az eső még mindig megállíthatatlanul esett, így minél hamarabb próbáltunk átsietni a fedett területre. Amint odaértünk minden féle köszönés nélkül hagyott ott, én pedig csak néztem. Azt hittem hogy ami reggel történt közöttünk okot ad neki, hogy köszönjön nekem, és a suliba is észre vegyen, de tévedtem. Picit csalódottan, de én is elindultam a saját órám helyszínére. Még nem is láttam az osztályomat, de már éreztem hogy megint felfognak cseszni valamivel. Lassan haladtam fel a lépcsőn, majd mikor felértem az emeletre egy rohadtul nem várt személy fogadott. Park Chanyeol terpeszkedett a korlátnál, vigyorogva nézve rám. Szúrós pillantásokkal néztem felé, de ezen is csak mosolygott. Próbáltam elsuhanni mellette, hogy még véletlenül se szóljon hozzám, de nem jött össze, sőt, még a derekamat is elkapta, úgy húzott magához.
-Na mivan cica-simította meg szabad kezével az arcom.-Másnak adtad oda magad helyettem?
-Nem tudom miről beszélsz, de rohadt idegesítő vagy, szóval hagyj-morogtam.
-Hoseok mesélte hogy megfektetett. Tudod-húzott még közelebb magához, ajkait fülemhez emelte.-Bosszant, hogy Hoseok nyert, és nem én. De attól még lefeküdhetsz velem is egyszer-kacsintott, mire engem elöntött a méreg. Mi a faszról beszélt ez? Mi az hogy ő nyert meg engem? Nem értem ezt az egészet..
-Mi az hogy Hoseok nyert..?-kérdeztem halkan, de erre Chanyeol reakciója csak egy sejtelmes mosoly volt.-Válaszolj!-förmedtem rá.
-Nyugi-nevetett.-Nem nagy cucc az egész-vont vállat flegmán.-Hoseokkal fogadtunk melyikünk fog hamarabb megfektetni. És ő nyert.