Yoongi's pov:

-Hyung-hallottam a mellettem ücsörgő Tae hangját.
-Hm?-motyogtam szemem sarkából rápillantva, de nem sokáig tartottam rajta a tekintetem, sokkal inkább érdekelt a telefonom.
-Nem gondolod hogy magyarázattal tartozol?-vonta fel a szemöldökét gyanakvóan.
-Mi? Mégis miért?-néztem értetlenül szemeibe.
-Nem is mondtad el hogy összejöttél Hoseokkal-húzta fel durcásan orrát.
-Mert mondjuk nem is jöttünk össze?-kérdeztem vissza, majd alaposan végig mértem.-Nem mellesleg te se mesélted, hogy kibékültél Jungkookkal-forgattam meg a szemem, de azért egy halvány mosoly foglalt helyet ajkaimon ahogy megnéztem összekulcsolt ujjaikat.
-Azt hittem nyílván való-sóhajtott, mire én is elmosolyodtam.
-Hát az is. De örülök nektek-mosolyogtam halványan.-Mióta alszik?-böktem fejemmel az alvó Jungkookra.
-Mióta felszálltunk a vonatra. Meg is értem hogy fáradt, rengeteget tanult a napokban-mosolygott Tae párjára szerelmesen.
-A szüleid tudják hogy mi van köztetek?
-Nem-rázta meg a fejét.-Majd most akarom elmondani nekik. Bár mondjuk már amióta ismerjük egymást azóta megkérdezik hogy nem jöttünk-e még össze, szóval szerintem meg se fognak lepődni-nevetett halkan.-Amúgy.. Te tudtad hogy mi volt a szüleivel?
Alsó ajkam beharapva bólintottam.
-De azért nem mondta el mert---próbáltam menteni a helyzetet, de félbeszakított.
-Tudom. Kookie elmesélte.-mosolygott picit szomorúan.-De olyan rossz nem? Hogy így bántak vele a szülei.
-Hát az..-bólintottam egyetértően.
-Ajaj, a te szüleid mit fognak szólni, ha megtudják, hogy összejöttél Hoseokkal-nevetett fel halkan, mire csak morcos pillantásokkal illettem.-Jó, jó befejeztem-nevetett tovább, majd aztán a mellette mocorgó Jungkookra nézett aki ébredezni kezdett. Megsimogatta arcát, mire az én arcomra is egy mosoly kúszott. Örültem hogy boldogok. Mondjuk én se panaszkodhatok. Hoseokkal teljesen rendben vagyunk. Egyet leszámítva. Még mindig nem mondtam el, hogy hogy érzek iránta. Pedig biztos örülne neki, ha elmondanám, hogy én is szeretem. De egyszerűen nincs  nincs pofám eléállni azzal, hogy szeretem. Hiszen hányszor a fejéhez vágtam, hogy sose fog meghódítani és hogy sose fogok beleszeretni. Erre itt vagyok fülig beleesve a másikba. Szerettem volna ott maradni a szállóban a hétvégén és beszélni vele, de szüleimnek sikerült meggyőzniük, hogy hazamenjek. Ezért ülök most itt a vonaton úton Daegu felé.

Nem szeretném részletezni a hétvégémet. Az időm nagy részét a szüleimmel töltöttem és Namjoonnal. Elmeséltem neki mindent Hoseokkal kapcsolatban. Elmondtam neki, hogy szeretem őt, de még nem volt merszem elmondani neki az érzéseim. Erre csak annyit mondott hogy idióta vagyok. Ja meg azt, hogy tudta, hogy a végén én is átállok a másik oldalra. Annyira idióta.
-Yoongi, visszajöttél?-pillantott fel az ágyából álmosan Hoseok.  Ő nem ment haza a hétvégére, egész végig itt volt, készült a tánc vizsgájára. Megmosolyogtatott, mert az én ágyamba feküdt , haja össze-vissza állt, annyira elfeküdte, arcán egy álmos mosoly foglalt helyet. Megdobogtatta a szívem. Egy apró bólintással közeledtem az ágy felé, bőröndömet magam után húzva. Az ágyhoz érve lehuppantam mellé. Karjaival magához ölelt és egy rövidke csókot adott ajkaimra, amit egyből viszonoztam.
-Szeretlek Yoongi-suttogta, miután elengedte ajkaim.-Hiányoztál.
-Te is nekem-motyogtam halkan, majd szorosan hozzábújtam. Beszívtam illatát és elmosolyodtam.  De nem. Most fogom elmondani neki. Most vagy soha. Kezeimmel picit eltoltam magamtól, majd mélyen szemeibe néztem.-El kell mondanom valamit, Hoseok.
-Oké-válaszolt szemeimbe nézve.-Figyelek.
Nagyot sóhajtottam, majd belekezdtem.
-Tudod, sose hittem volna, hogy valaha is ilyet fogok mondani, főleg hogy egy srácnak-nevettem halkan.-De szeretnék őszinte lenni veled. Tudom, sokszor a fejedhez vágtam, hogy sose fogok beléd szeretni. És azt is tudom, hogy sok minden mást a fejedhez vágtam. Játszottam itt a nagy heteró srácot, miközbe már az első olyan pillanatunk óta éreztem, hogy nem vagyok olyan heteró, mint amilyennek éreztem magam. Beléd szerettem. És sajnálom, hogy annyi mindent mondtam neked. Nagyon örülök, hogy akkor átjöttél a sulinkba, örülök, hogy a szobatársam lettél és örülök, hogy belecsöppentél az életembe. Szeretlek, Hoseok-fejeztem be kicsi monológom, mire csak mosolygott.
-Tudtam én, hogy már az elejétől fogva belém vagy esve-vigyorgott, mire megcsaptam a mellkasát.-Hé, na-nevetett.-Ezt most miért?
-Ne rontsd el a pillanatot-forgattam meg a szemeim picit felfújva az arcom.
-Szeretlek te kis mufurc manó. Örökre szeretni foglak.
-Én is téged, Hoseok..-mosolyogtam picit, majd ajkainkat összeérintve egy csókba invitáltam.

VÉGE